A ​csuka parancsára 91% 16 csillagozás

Kifejezetten tetszettek a mesék amiket tartalmaz.
Van az orosz meséknek egy hangulata, egyedisége amit nem lehet hasonlítani más mesékhez. Korábban is olvastam már orosz meséket és gyerekkoromban is hallgattam, szóval volt némi összehasonlítási alapom és ez a könyv teljes mértékben hozta azt a hangulatot és egyediséget, az „oroszságot”, hogy úgy mondjam.

Valahogy a meséik olyan egyszerűek (letisztultak?), szépek, tanulságosak. A répa mese például az egyik kedvencem, rövid, aranyos, egyedi kis mese, nagyon szeretem. Egyre többen húzzák a répát, a végén a ház minden lakója húzza, együtt hátha sikerül és végül a legkisebb segítsége hozza meg a sikert :) Nagyon aranyos.

Ami nem annyira tetszett benne, az az illusztráció. Egyáltalán nem hozza az orosz érzést. Ahogy a mesék tartalmának, úgy az illusztrációnak is közvetítenie kellene az orosz egyediséget, ez az illusztrációban nincs meg. Ha egy orosz parasztházikó asztalát megnézzük bármilyen képen egy szamovárral, meg a szőtteseikkel, egy bácsival vagy nénivel, ruházatukkal és a ház egyéb jellemző orosz dolgaival akkor látható, érthető miről beszélek. Ezekben a rajzokban nincs meg az a hangulat, sajnos. Kár érte, mert fontos eleme egy mesekönyvnek az illusztráció.

Tök jó klasszikus mesék, szép, egyszerű és kevés rajz (ez utóbbi nálam pozitívum). Feminista szívem örült, hogy az utolsó mesében nem a királyfi küzd a királylányért, hanem fordítva, remélem, ez némileg kiegyensúlyozza az összes többi hagyományos felállású mesét az ifjú elmékben :)

"Csuka parancsára, szívem óhajára”, legyen ez a könyv sok ember javára, s aki nem hiszi, járjon csak utána!

Nem gondoltam volna, h. én még valaha elolvasom a Vajaspánkót. A gyerekeimnek ez volt a kedvence, és a milliomodik mesélés után már nagyon-nagyon nem szerettem.
Nem értem miért nem!
Jó kis mese az, meg a többi is.
Apótól meg anyótól, vagy Miska mackótól, de kapnak, a máshonnan ismert mesék, valami cipó szerű orosz báááájt.

A könyv rendkívül jól összeválogatott, igényes mesegyűjtemény. Negyvenhárom mese található benne és mindegyik érdekes és tanulságos. A meséket Boldizsár Ildikó válogatta, aki ismeri a munkái azt tudja, hogy nem fog csalódni a könyvben. Az összes mese érdekes volt, végig lekötötte a gyermekeim figyelmét.
http://szilvamagolvas.blogspot.com/2011/11/boldizsar-il…

Tömören.Voltak kétségeim,de ilyen kellemesen már rég csalódtam.Nagyon nagy kedvenc lett.Valóban magasan volt a léc az elődök miatt/orosz népmesék,tűzmadár/de nálam beállt a sorba,és ott szerepel a legjobbak között.Köszönöm,így gazdagabb lettem egy csodás mesekönyvvel.

Erre a gyerekirodalmi könyvre is már régóta vártam, de azt kell mondanom, hogy ugyanúgy jártam vele, mint a Háncsvirággal. Vagyis többet vártam volna tőle, több nép elemet a mesékben.
Mert ebben a kötetben is a nép elemek kimerültek kb. abban hogy: néha volt hó, nagy pusztaságok, az egyikben meg is lett említve hogy Oroszhonban lakik a főhős, meg egy helyen a Szibéria földrajzi név is felbukkan, medvék dögivel, mocsári manók, cárok és cárevicsek, a híres Baba Jaga, meg néhanapján orosz nevet kapták a szereplők (úgy mint Dása, Mása, Mihail Ivanovics, Jemelja, Iván stb.).
Sok volt benne az állatmese, volt benne 1-2 láncmese is, meg a mienkhez nagyon hasonló népmesék.
A következő mesék tetszettek meg ebből a kötetből:
– A mocsári manó meg az élet vize
– Hópihécske
– A citerás cárné
– A repülő hajó
– A bátor sólyom
Kun Fruzsina illusztrációiról annyit mondhatok, hogy aranyosak és egyszerűek, gyermek közeliek és gömbölydedek.