Mesepoétika 92% 21 csillagozás

A gyermeki lélek érdekes sajátossága az, hogy egyfelől roppant sematikus, konzervatív, retteg mindenféle újítástól, másfelől képes újrarendezni a világot, s e két véglet között otthonosan mozog, másodpercek alatt eljut egyikből a másikba.

171. oldal

Ahogy változott a világ, természetükből fakadóan változtak a mesék is, de volt egy határ, amelyen túl a történetek nem merték követni a katasztrófákat és a pusztulást, ezért inkább visszamenekültek a csodákhoz. Arról, hogy mi történt körülöttünk az elmúlt 60-70 évben, nem születtek mesék. A felnőttek talán ekkor fordultak el végleg a meséktől.

240. oldal, Hősök és álhősök

Ha egy nő nem elégszik meg a jóképű és gazdag vőlegényre váró nők passzív és talán nem is annyira boldogító szerepével,akkor legalább annyi nehézség vár rá, mint egy sárkányölő férfira.

39. oldal, Hamupipőke és a rend

A mesék addig formálódtak az évtizedek során, míg alkalmassá váltak a nyilvánvaló és a rejtett üzenetek közlésére is

p.18.

Rajtunk múlik, hogy magunkra vonatkoztatunk-e valamit a meséből, vagy csupán élvezzük a csodás fordulatokat

85. oldal

Bruno Bettelheim szerint a mese intellektuális szinten gondolkodásra, a képzelőerő fejlesztésére és önismeretre ösztönöz; emocionális szinten nemcsak feszültségoldó, harmonizáló, hanem megtanít valakivel azonosulni is, pl. átélhetők a mesehős megpróbáltatásai és a mese valamely szereplőjén keresztül sokkal könnyebb önmagunkról is beszélni. Szociális szinten a mese alkalmas a humán értékek, az erkölcsös viselkedés megtanítására, (pl. hogy a beteg, elesett embereken és állatokon segíteni kell); valamint arra is, hogy a gyermek elsajátítsa azt az elbeszélői nyelvet, kifejezési formát, amely egyéb irodalmi alkotások létrehozására is ösztönözheti.

19. oldal, Kihez szólnak a tündérmesék

Amióta Adamik Lajos és Márton László szöveghű Grimm-fordítása (1989) nyomán kiderült, hogy Jancsi és Juliska tulajdonképpen nem más, mint Jánoska és Margitka, Piroskát Pirosbúbocskának, Hófehérkét Hófejírkének hívják, örülni lehet ugyan, hogy a híres mesehősök visszakapták „eredeti” nevüket, gyaníthatóan mégsem akad senki e hazában, aki így szólítaná őket. Az évtizedek óta használatban lévő nevek makacsul ellenállnak a változtatási kísérletnek, de a név szerencsére csak ritkán befolyásolja egy mese jelentését. Az viszont már nem mindegy, hogy egyes mesemotívumok milyen tartalommal kerülnek a köztudatba: például a hiteles Grimm-fordítás megjelenése óta a magyar gyerekek is azzal a tudással nőhetnek fel, hogy az elvarázsolt békakirályfit alakja visszanyerése céljából nem megcsókolni kell, hanem – micsoda különbség! – falhoz vágni. (Kis motívummagyarázat: ellenszenvünk tárgya nem attól lesz „ember”, hogy undorunkat leplezve csókolgatni kezdjük, hanem azáltal, hogy egyértelműen kifejezzük negatív érzelmeinket. Hogy ezek után mi válik belőle – béka marad vagy királyfi lesz –, már rajta múlik.)
Egy mese átírása, stilizálása, átdolgozása, egyes motívumainak kiemelése és feldolgozása mérhetetlen károkat okoz a szövegnek és a szöveget érteni akaró hallgatónak, olvasónak. Minden nép mesekincse tekinthető történelmi dokumentumok, vallás- és mitológiatörténeti, sőt antropológiai ismeretek tárházának, ha mesekutatói szemmel tekintünk rá. Persze ha nem tudományos értékű forrásanyagként akarjuk vizsgálni a szövegeket, akkor is tisztában kell lennünk azzal, hogy a mesék alapvető információkat hordoznak arról a korról, amelyben keletkeztek, és rengeteg hasznosítható ismeretet őriznek az emberi életről és az egzisztenciális problémák megoldási lehetőségeiről. Szimbolikus formában vagy nyíltan kimondva minden mesében megtalálható az a szabályrendszer, amelyet erkölcsi útmutatóként használhatunk a próbatételekkel nehezített életúton. Ezért sem mindegy hát, hogy milyen mesét olvasunk, s milyen forrásból.

78. oldal

A szorosan zárt nagycsaládi kapcsolatokat a műmesékben fokozatosan felváltották a kevésbé zárt családmodellek. Izolált házastársi szerepek helyett a polgári családok sémájára épített, biológiai és pszichikai adottságok alapján megkülönböztetett apa-anya-gyerek szerepek kerültek előtérbe, míg meg nem jelentek a mesékben is a gyereküket egyedül nevelő anyák. A vándorlás- és közösségközpontú létet otthonközpontúra cserélték a szerzők. A mai mesehős autonóm lény lett, aki fantasztikus kalandok helyett nagyon is reális földi dolgokba bonyolódik.
…
Az egykor apáról fiúra szálló értékek, életformák és normák eltűntek, a műmese hőse az iskolában szerez tapasztalatokat. Így kerül ki a mesékből a családi egyensúlyra való törekvés is, a házasság, a „frigy” nem eszmény többé, nem cél, hanem állapot, amely vagy megvalósul, vagy nem.
…
Sajátos csoportot alkotnak azok a mesék, amelyekben szintén feltűnő a családok hiánya, s amelyekben új elemként megjelenik a magány is, ám mégis van valami remény… Remény az összetartozásra, a családot pótolni akaró közösségek kialakítására. Klasszikus példánál maradva: Saint-Exupéry Kis hercegének nem ismerjük családi kötelékeit, őt épp a tartozni, kötődni akarás hajtja újabb és újabb égitestek felé. Milne Micimackójában s Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő-történeteiben a szereplőket a közös tevékenységforma, a világ azonos szemléléséből fakadó magatartás köti össze a vérszerintiség helyett. Mégis: „családnál is családabb” közösségnek érezzük mindkét társaságot, s ennek oka épp az a hiányérzet, amit az előbbi műmesék és valóságos családtapasztalataink keltenek bennünk. Hiánya révén értékeljük újból nagyra a szeretet, a jóság, az összetartozás és a hűség jeleit ezekben a mikroközösségekben, elgondolkodva azon, hova tűnnek egyre inkább a családok a mesékből és a valóságból egyaránt…

118. oldal

[…] hiszen a mesék […] nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható.

A mese szilárd hitbéli alapja és a kozmikus világrend igazságos, minden egyensúlytalanságot is helyreállító működőképessége csak akkor tartható fenn, ha folyamatosan emlékezünk és emlékeztetünk rá.