Életválságok ​meséi 15 csillagozás

Mesekalauz útkeresőknek
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Krízishelyzetben ​mesét mondani óriási felelősség, mert sok múlik azon, hogy milyen folyamatokat indít el egy történet. Épp ezért a klinikai meseterápiában különös gonddal válogatott meseanyagra van szükség. Ennek kialakításában segít Boldizsár Ildikó új kötete, amelyben a személyiségfejlődés során bekövetkező válságokra és traumákra – nevezetesen kilenc rizikóhelyzetre – találhatunk mintegy ötvenkét mesét. A mesékhez írt rövid kommentárok, az úgynevezett „mesekalauzok” csupán gondolatébresztő és inspiráló segédeszközök a mesemondóknak, segítő szakembereknek és életválságban lévőknek, hiszen senki sem kerülheti meg azt az egyéni utat, amely a mesék értéséhez és a mesékből nyert tapasztalatok megvalósításához vezet. A mesék speciális esetben történő felhasználásához mindig figyelembe kell venni a segítségre szoruló életkorát, nemét és aktuális fizikai, lelki, szellemi állapotát. A könyvbe kizárólag azok a mesék kerültek, amelyekről biztonsággal állítható, hogy az adott életválságban… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2016
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434453
>!
Magvető, Budapest, 2016
ISBN: 9789631435023

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 11

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mesemondó I
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Sokáig gondolkodtam rajta, hogyan fogalmazzam meg, mi zavar Boldizsár Ildikó könyveiben, és végül arra jutottam, hogy a szó, ami legjobban kifejezi a véleményem: Felszínes. Ez így elég furán hangzik, hiszen az elemzéseiben egészen mélyre lemerül, de ahogyan a mesékkel bánik, mégiscsak problematikus a számomra. Ketté kell választani tehát az értékelést: A pszichológiai-terápiás részéhez a könyvnek nem értek, ezért abba nem is kötök bele, mert abban ő a szakember, nem én; a meseválasztáshoz és a meseszövegekhez viszont van néhány szavam.
Pár dolog, ami a kötet olvasása közben eszembe jutott:
1. Említi, hogy 2400 mesét olvasott el, hogy kiválogassa, mivel dolgozik. Ez az átlag ember számára óriási számnak tűnik, ám mesemondói viszonylatban egyáltalán nem sok. A „Népmesék nyomában a világ körül” blogsorozatomban most tartok olyan 3200 körül, és abba nem számolom bele sem a „szórakozásból” olvasott népmeséket, sem @Timár_Krisztina kihívását, sem azt, amit a fellépéseimhez olvasok el. Egy hagyományos mesemondó ismerősöm 4000 mesét tanult a nagymamájától, de azt mondja, ha felnő, majd tud „sokat” is.
2. Több tárgyi tévedést is találtam a könyvben, amik abból fakadnak, hogy nem nézett utána a meséinek alaposan. Több mesénél (pl. az indián és tibeti meséknél) említi, hogy a mese a kulturális háttere ismeretében érthető csak meg igazán (és azt is, hogy ő utánuk nézett), ennek ellenére rendszeresen átugorja vagy figyelmen kívül hagyja a kulturális hátteret, azt állítva, hogy „ az "igazán jó mesék” megállnak magukban is. A Fiatal Kutyák Tánca mesénél pl. azt mondja, hogy az Őz által a vadásznak adott csörgő kilóg a sorból, mert a többi állat a testrészeiből adakozik; csak azt nem tudta, hogy a szertartási csörgők őzpatából szoktak készülni. Egy magyar mesében a szúnyogba rejtett „szakadékot”, amit felaprít a hős, az egészség és a betegség közötti szakadékként elemzi, pedig a szakadék egyébként tájszó, és nem mélységet, hanem rongydarabot jelent. Egy spanyol mesénél odaveti, hogy biztos van valami békás hiedelem a spanyoloknál, de nem nézett utána. És ezek csak azok a példák, amiken megakadt a szemem.
3. Igenis fontos ismerni a mesék kulturális hátterét. Az állatmeséknél beszél arról, hogy az egyes állatfajok milyen szimbólumokat, „mitikus kódokat” rejtenek magukban – csak az a baj, hogy ez kulturánként erősen változik. Nem lehet feltételezni például, hogy a farkas egy indián mesében (eleve nincs olyan, hogy „indián mese”!) ugyanúgy a halált és az éhséget jelképezi, mint Európában. Nyilván egy európai hallgató számára azt fogja, ami a személyes terápia szempontjából fontos, csak akkor arra kell emlékezni, hogy a „kódok”, amiket Boldizsár Ildikó fejteget, nem univerzális, ősi igazságok, és egy mesének számtalan „kódja” lehet attól függően, ki meséli, és ki hallgatja. Azt elég merész dolog lenne állítani, hogy európai fejjel, utánanézés nélkül valaki meg tudja fejteni egy amerikai bennszülött mese „valódi” kódját (szerintem azzal is baja lenne több bennszülött mesemondónak, hogy a szent történeteiket egy európai ember elemezgeti, de ez most mellékes). Becsületére legyen mondva, Boldizsár Ildikó utal is néha arra, hogy az egész fejtegetés személyes, szubjektív dolog, de azért csak-csak becsúsznak nagy ívű általánosítások is a szövegbe.
4. A könyvet olvasva az volt az érzésem, hogy a meséket a szerző szövegként, mégpedig egyszeri szövegként kezeli. A mese képlékeny dolog, ugyanaz a mesemondó sem mondta volna el kétszer ugyanúgy, ezért egyes mondatokból következtetéseket leszűrni a történet lényegére vonatkozóan eléggé rizikós. A forrásokat nézegetve azt állapítottam meg, hogy majdnem minden szöveg a Népek Meséiből, vagy egyéb korábbi magyar fordításokból lett szövegként átemelve, különösebb háttérmunka, vagy egyéb változataik bevonása nélkül (néha fordítási hibáikkal együtt, pl. a tarajos sült sündisznónak fordították – itt B.I. meg is jegyzi, hogy volt fordítási hiba, mégsem javította ki őket, nem vagyok benne biztos, hogy miért). Megint megjegyzem, hogy személyes, terápiás munkához gondolom nem is elvárás a mesék hátterének, variációinak megismerése, mert más a céljuk és az értelmük; mégis, mesemondóként zavart, hogy egyetlen szövegként voltak használva és elemezve, ráadásul másod- vagy harmadkezű publikációkból.
5. Az elemzéseket néhány helyen következetlennek éreztem. Többször felmerült például, hogy a mesék szereplői mind a hallgatón belüli dolgokat, a személyisége egyes részeit testesítik meg – de aztán néha becsúszott olyasmi is, hogy egy női szereplő biztos a pácienst megbántott nőt szimbolizálja, vagyis külső személy, és itt kicsit elvesztettem a fonalat.
Összességében véve nem azt állítom, hogy menjen az egész könyv a levesbe. Egészen érdekes gondolatok is voltak benne, szép meséket válogatott a szerző, és nem bántam meg, hogy elolvastam; a felénél rá is állt az agyam a módszertanra, és más meséket is át tudtam gondolni vele (más kérdés, hogy sohasem fogom így használni őket, mert nem ez a szakmám). A meseválasztási problémák és a kulturális háttér hiánya zavart, mert az a saját munkám része, és jó lett volna látni, ha a szerző igényesebb ezzel kapcsolatban. Ez az én szubjektív véleményem.

25 hozzászólás
>!
lilaköd P
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Boldizsár Ildikó nevével és munkásságával legelőször Veiszer Alinda műsorában találkoztam. Már akkor felkeltette az érdeklődésem a mesék és tanításuk iránt.
https://www.youtube.com/watch…
A könyvben lévő mesék közül ismertem már párat, de hogy valójában mi is a mondani valójuk illetve mire is tanítanak csak most szembesültem és meglepődtem.
Nagy hatással volt rám több is:
A varázsmagok
A kígyó meg a hal
A madárlány
Lotilko szárnyai
Bőhön, a vadász
A könyvben több helyzetre találunk segítséget. Szorongásokra, félelmekre, betegségekre, veszteségekre, párkapcsolati válságokra.
Érdemes ebbe a világba jobban elmerülni.

>!
Black_Venus 
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

A meseválogatás tetszett,ez egy jól szerkesztett mesegyűjtemény.
Kevésbé tartom kiemelkedőnek az elemzéseket, amelyek a meséket kísérik. Kissé az az érzésem, hogy ennek az is lehet, az oka, hogy BI talán nem is akarja különösebben elemezni a meséket, hanem szíve szerint hagyná, hogy azok magyarázat nélkül fejtsék ki a hatásukat az adott élethelyzetben. Helyenként a „kalauzok” kifejezetten erőltetettek és irrelevánsak voltak. Az utolsó mese viszont nagyon is eléri a hatását, és szinte bármelyik életválság esetén reménykeltő lehet.

>!
Pennmenelien P
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Különböző életválságokhoz kapcsolódóan válogatott össze meséket Boldizsár Ildikó. Nagyon vegyes meséket olvashatunk, nagyon sokféle kultúrából: koreai, perzsa, indián, litván stb. Természetesen magyar mese is van, több is. Öngyógyítás (bár én inkább önsegítésnek nevezném vagy tisztánlátásnak), szorongás, valóság elvesztése, párkapcsolati és családi válságok, betegségek és veszteségek köré csoportosította a meséket. A mesék után található egy kalauz, amely segíthet a feldolgozásban vagy megértésben, de teljes terápiához én szakembert javasolnék. Ahogyan Boldizsár Ildikó más köteteivel, úgy most is előfordult, hogy nem értettem egyet a kalauzban írtakkal, de érdekes volt olvasni, hogy a szakember mit lát a mesében és mire lehetne szerinte használni a terápiás folyamatban.

>!
nyirog
Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Szokásosan igényes stílus, szokásosan remek magyarázatok a mesékhez. Számomra egy kicsit rövidek a mesék (igaz sok van belőlük), de amúgy teljesen rendben van


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna

    Az öregek úgy tartották, hogy a boldogság gyönyörű madár, és messze-messze keleten él, hófödte hegycsúcson. Amerre a madár száll, boldogság repül vele.
    Néhányan minden évben felkerekedtek, hogy megkeressék a madarat, de közülük senki sem tért vissza.
    Azt beszélik, a boldogság madarát három szörny őrzi, akik képesek megölni bárkit pusztán azért, mert szemtelenül viselkedik velük.

381. oldal, A boldogság madara

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
11 hozzászólás
>!
Uzsonna

Azok a mesék, amelyekben többszöri alakváltozás szerepel, lényegbevágó dolgot mutatnak meg a létezésről. Nevezetesen azt, hogy történjék bármi az emberrel, mindig van benne valami állandó, ami sértetlen, és minden körülmények között megmarad. A mese nem nevezi ezt sem léleknek, sem tudatnak, sem ősvalónak. Nem nevezi néven, mert néven nevezhetetlen, épp ez a lényege. Ebből a magyar népmeséből is csak annyit tudhatunk meg róla, hogy állandóan ragyog, és bárhová kerül, nem halványodik. Az egyszerűség kedvéért nevezzük úgy a továbbiakban, hogy „ragyogás”. A mese szerint akiben ez megvan, elpusztíthatatlanná válik, mert azonnal tud alkalmazkodni a körülményekhez. Bárhová kerül, nem kezd erőfitogtató küzdelembe vagy önérvényesítési harcba. Felveszi az adott közeg állapotát, belesimul az őt befogadó elem minőségébe, mert nincs szüksége arra, hogy győzelmet arasson felettük. Kizárólag a nem halványuló ragyogáson múlik a létezése, azt kell megőriznie. Amíg ez megvan, nincs félnivalója. Kerülhet tojásba, kútba, földbe vagy mestergerendára, a feladata az, hogy „teremtődjön”. Az ember is erre született, csak elfeledkezett róla.

409-410. oldal, Kalauz A tojásból teremtett leány c. meséhez

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
Uzsonna

A boldogság egyáltalán nem magától értetődő állapot, bár természetesen vannak olyan kegyelmi pillanatok, amikor semmit nem kell tennünk azért, hogy elárasszon bennünket. A tibeti mese nem ezt a tünékeny állapotot mutatja meg, hanem a tartós boldogság titkát. A boldogság metafizikai természetét. A mese szerint ez nem a sima útban, nem a fájdalomnélküliségben és nem is a láthatóban található.

386. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
lilaköd P

A mese bölcsessége abban is megmutatkozik, hogy engedi szabadon áramlani a kétségbeesést, gyötrelmet és haragot, mert tud arról, hogy ezek csak akkor szüntethetők meg, ha tudatosulnak és elfogadottá válnak.

240. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
lilaköd P

A gyógyulás tehát azt jelenti, hogy rendet teszünk ott, ahol a rendetlenség keletkezett.

296. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

Kapcsolódó szócikkek: gyógyulás
>!
Jezebel

"Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről,
aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le."
Odo Marquard

5. oldal, Mottó

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
lilaköd P

A mesék elvisznek bennünket a probléma keletkezésének helyszínére, hogy ott a „hiányzó láncszemekre” éppúgy rátaláljunk, mint a kivezető utakra. Így van ez az önismereti mesecsoportokban, a gyógyításban és az öngyógyításban is. Mert végső soron mi tudjuk meggyógyítani magukat, mindenki más csak kísérő lehet mellettünk az úton.

42. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
lilaköd P

A varázsmese a „boldog végnél” többre tartja a boldog befejezésig megtett utat, éppen emiatt válhatott a meseterápia alaptípusává.

86. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
Uzsonna

A kiskakas története számomra a belső szabaddá válásról is szól. Szabaddá akkor válunk – akkor is csak „félig” –, ha már különbséget tudunk tenni a visszafordítható és visszafordíthatatlan veszteségek között, és már csak a „gyémánt félkrajcár” elveszítése mozgósít bennünket arra, hogy mindent megtegyünk a visszaszerzéséért. Mert vannak dolgok, amelyekért kár sírdogálni, csupán átmeneti jelentőségük van az életünkben. De egy gyémánt félkrajcár… Ha ez kerül veszélybe, azonnal cselekedni kell. Már csak azért is, mert épp eleget kellett „keresgélni, kapirgálni” ahhoz, hogy meglegyen. Aki szabad, az nem fél semmitől. Pont olyan, mint a kiskakas. És amikor saját természetének kizsákmányoló része – a török császár – meg akarja őt fosztani nehezen megszerzett kincsétől, életbevágóan fontos, hogy mit tesz. Magába zuhan, vagy felrepül a kerítésre, és visszaköveteli azt, ami az övé. Sőt, nem csak követeli, hanem vissza is szerzi, ha önként nem adják neki.

380. oldal

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek

>!
Uzsonna

     Ez a történet réges-régen, Örményországban esett meg. Írva volt a régi tudós könyvekben, hogy van valahol egy kert, abban a kertben egy rózsabokor, az Anahakan rózsa, s ha ez a rózsabokor egyszer kivirágzik, virága halhatatlanná teszi a kert gazdáját.

419. oldal, Sanvel és az Anahakan rózsa

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi Mesekalauz útkeresőknek


Hasonló könyvek címkék alapján

Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
Christine A. Adams: Hogyan légy jó barát
Kertész Erzsi: NEM mese
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Pressing Lajos: Szellemi tanítások a magyar népmesékben I.
Pápes Éva: Királylányok, tündérek, boszorkányok
Bálint Péter (szerk.): Közelítések a meséhez
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél
August Strindberg: Álomjáték