Boszorkányos ​mesék 68 csillagozás

Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

A kötete főhőse, Amália, a boszorkány szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, s csöppet sem gonosz: legfeljebb néha szomorú. De ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán.

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2016
ISBN: 9789630985116 · Felolvasta: Dobó Kata
>!
Móra, Budapest, 2014
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631195736 · Illusztrálta: Szegedi Katalin
>!
Móra, Budapest, 2011
100 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631189162 · Illusztrálta: Szegedi Katalin

2 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Amália

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell 
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Akkor ezt most ki is nevezem felnőttségem kedvenc mesekönyvének. Már nem is emlékszem, hogy a boszorkányossága vagy a borítója keltette fel a figyelmemet, de mindenképpen jól jártam vele.
Mindig is tudtam, hogy a boszik sokkal menőbbek a királylányoknál, és végre be is bizonyíthatom, csak meg kell lobogtatnom ezt a kívül-belül tömör gyönyör könyvet. Tényleg oda meg vissza vagyok a képektől, nagyon szépen kiegészítik a meséket, és nekem az is tetszett, hogy Amália mindig ott sunnyog rajtuk, akkor is, ha nem szerepel a történetben. Ez, meg persze az utolsó mese tök jól összefonja és keretbe foglalja őket.
Nagyon tetszett, hogy eltér a megszokott kliséktől, legalább a cuki vagy nem annyira cuki kölkök rájönnek, hogy nem minden boszi gonosz, és a szép királylány lehet hisztis, a királyfi meg töketlen.
Olyan szép, szomorkásan varázslatos hangulata van az egésznek, hogy nem bírom nem imádni. Nem tudom, hogy ha kicsimolyként olvasom, akkor is így magával ragadott volna, vagy elszomorodok és szeretethiányos leszek, de mint mondottam, imááádom. ;) Boldizsár Ildikó fantasztikusan mesél, nem hiába idéztem ki a fél könyvet (bocsi), és jó látni, hogy a meséi úgy tartalmaznak tanulságot, hogy nem lesz erőltetett és szájbarágós. Amúgy én egy kis környezetvédős felhangot is éreztem, vagy nem tudom, olyan nagyon természetközeli volt az egész. Nem, nem vagyok hippi, esküszöm.
Amália nagyon szerethető főhős, éreztem vele a lelki rokonságot, és szívesen megnézném a pöttyösbögre-gyűjteményét vagy a házikóját. És végre valaki, aki szereti a vihart. :D Azért meg külön pirosbögrepötty jár neki, amiért úgy választott párt, ahogy. Nagyon dalszövegbeillő szerelmi szál volt. (@Luna_Iceshard, te érted, mire gondolok, ugye? ;) )
Szóval azt hiszem, most rögtön lecsapok az írónéni/illusztrátor további műveire, ha azok is ilyen varázslatosak.

5 hozzászólás
>!
Jeffi SP
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Azt hiszem szeretem Boldizsár Ildikót, azaz azt ahogy ír. Mert mesél, mert jól mesél, mert szépen teszi. Szeretem Szegedi Katalint, azaz azt ahogy rajzol. Mert igen, jól csinálja, mert gyönyörűen tud rajzolni. És szeretem, ha ez a két ember együtt alkot!
Megszerettem Amáliát, mert hiába ő egy szomorú boszorkány, mégis annyira játékos és annyira jó szíve van. Tetszett a párbeszéd amikor azt mondta, nem akar boszorkány lenni, mert azok gonoszok. Hát ő az első aki nem gonosz, csak boszorka.
Megszerettem a Fekete Világkerülő Embert is, mert hiába fekete (meg világkerülő :D), annak ellenére egy szimpatikus ember. Szeretem az árnyékokat, szeretem a virágokat, szeretem a mókust és a vakondot, szeretem a halak és madarak gondjait és azok megoldásait. Szeretem ezt a könyvet :)

>!
dtk8 P
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

A mesegyűjteményektől nem ájultam el, ezért kicsit tologattam magam előtt ezt a könyvet, köszi @csillagka, hogy a boszorkányos kihívással ösztökéltél.
Mert nagyon tetszett! Finom, melankolikus hangulata van, a népmesei alapmotívumokra olyan szép fantáziavilág épül, hogy öröm olvasni. Szép a nyelvezete is (botanikusok előnyben). Visszatérő motívum a viszonzatlan szerelem és az identitás, önmeghatározás. Gyerekeknek nem tudom, hogy mennyire való, én a két és fél hónaposnak olvastam fel, ő nem bánta.

5 hozzászólás
>!
krisztinapieler P
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Egyetemi beadandóhoz kellett elolvasnom, ezért eléggé tologattam magam előtt, mire végre rászántam magam… és milyen jól tettem, hogy a kezembe vettem!
Nagyon régen olvastam mesekönyvet, tényleg idejét sem tudom már, mikor. Jól esett beszippantani a gyerekkorom meghatározó illatát, a mesekönyvillatot. :) Már ezzel megmelengette a szívemet a kötet.
Ezenkívül is csak dicsérni tudom a könyvet. A mesék nagyon tanulságosak, szépek, mind fogalmazásukban, mind mondanivalójukban. Amália karaktere iszonyat aranyos. Nem bírok betelni ezzel a természetközeliséggel, amit Boldizsár Ildikó közvetített a történetek által. Egyszerűen elragadó és szerintem a mai világban nagyon fontos, hogy a gyerekekben is elültessük ezt a fajta szemléletet.
Szegedi Katalin rajzai csodásak, biztosan utánajárok még az illusztrációinak a közeljövőben.

A mesék közül nagy kedvenceim voltak:
Amália
Amália és az esők
Füvetrágó Erdei Csuda
A mókus és a vakond
A szomorú boszorkány
Fekete Világkerülő Ember

>!
Luna_Iceshard
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Ahhoz képest, hogy boszorkányos mesének hívják, szerintem kifejezetten tündéri volt:) Mármint a hangulata, olyan puha és lágy volt olvasni, mint egy meleg takaróba kucorodni.
Nem tudom, hogy gyerekfejjel mit vettem volna ki belőle, hogy tetszett volna vagy mennyit értenék belőle, de én most örülök, hogy felnőtt fejjel olvastam, mert annyi sok dolog van a sorok között, amihez meg kell érni egy kicsit. Például a tanulságok, amik nagyon de nagyon finoman voltak tálalva. Plusz mindegyiknek a mélyében ott van egy kis rejtett szívfájdalom is, nekem erős a gyanúm, hogy az írónő egy reménytelen szerelem kellős közepén írta ezeket a meséket. Olyan volt az egész, mint egy szép dal :)
A kedvencem egyébként Nap és a Hold meséje volt, meg az első, amiből is kiderül, hogy nem mindig ahhoz húz a szívünk, aki boldoggá tudna tenni (lásd királyfi, aki a királylánnyal marad….. mondtam én, hogy van itt szívfájdalom )
Amáliát is szerettem, mint főhőst, az esős mese kifejezetten aranyos volt, és felnevettem, amikor először olvastam a pöttyösbögre-gyűjteményről:)

Összegezve kell:
– egy fekete macska
– pöttyösbögre-gyűjtemény
– vadkörtelekvár
– rezedák az ablak alá
-színes eső
– és még mesekönyv Boldizsár Ildikótól :)

>!
Gabye 
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Igazán mesés könyv ez a szó minden értelmében..Nem a klasszikus mese elemekkel találkozunk. Itt a boszorkányok nem gonoszak, hanem kicsit szomorúak, és pöttyösbögregyűjteményük van!!! áááhhh..Szóval engem már ezzel megfogott volna, de tovább olvasva teljesen lenyűgözött Boldizsár Ildikó fantáziája és azok a szép mondatai. Bár kicsit furcsálltam, hogy Amáliáról csak az elején és a végén olvashattunk, de a közbülső mesék is szépek, tanulságosak és mindenképp egyediek, még akkor is, ha nincs könnyesnevetősegymásnyakábaborulós végkifejlés. És ez jó, igencsak tetszetős és valahogy ettől az egész olyan valószerű, még akkor is ha mese és hiába képzavar a két fogalom egy mondaton belül.
Szegedi Katalin rajzai pedig továbbra is elvarázsolósak……………

>!
Felixa P
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Jajjjj, ez annyira tündérien aranyos volt!! :) A hangulata teljesen elvarázsolt, amolyan kedvesnek mondanám. A mesékhez pedig szép illusztráció társul. Nagyon élveztem az olvasását!

>!
eeszter P
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem azokat a meséket, amikben boszorkányok szerepeltek. Számomra túlságosan ijesztőek és lehangolóak voltak. Most is csak az vitt rá az olvasásra, hogy már nagyon kíváncsi voltam arra, amit Boldizsár Ildikó adhat a témával kapcsolatban. Eddig elkerültek az író könyvei, és úgy gondoltam, itt az ismerkedés ideje. Érdekes, hogy az első történet egyáltalán nem fogott meg, sőt, kifejezetten lehangolónak éreztem, és majdnem félre is tettem a könyvet. De nem akartam úgy, hogy legalább a második történetet is ne ismerjem… S nagyon jól tettem, hogy tovább olvastam, mert jó kis mesékkel találkoztam. Az első kivételével aztán mindegyik tetszett is nagyon. Kifejezetten élveztem azokat az írásokat, amelyek a különböző élőlények elnevezéseiről szóltak.

>!
Chöpp 
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Már Amáliát is imádtam, de ez a mesegyűjtemény is sokat adott! Gyönyörű, élvezetes és lebilincselő meséket tartalmaz. Mindenkinek szívből tudom ajánlani!

>!
berlin
Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

A kislányom szerint ebben a könyvben bársonyos mesék vannak, és ennek nem mondok ellent…


Népszerű idézetek

>!
Quiconque

– Olyan jó, hogy jöttél! – lelkendezett a mókus. – Úgy unatkozom! A fenyőerdőben csupa unalmas állat lakik!
– Unatkozol? Hát azt meg hogy csinálod? – érdeklődött a vakond, akinek fogalma sem volt róla, hogy unatkozni is lehet.
– Jaj, de mulatságos fickó vagy te! – nevetett a mókus. – Az az unatkozás, amikor nem tudod, hogy mit csinálj!
– Miért, mik közül lehet választani?
– Hát a semmi és a semmi közül – szomorodott el a mókus.

60. oldal - A mókus és a vakond

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

– Milyen királyfi az olyan – morfondírozott, miközben reggeli kakukkfűteáját iszogatta kedvenc zöld pöttyös bögréjéből –, akit az első sárga kankalin, az első szép szó letérít útjáról? Bárcsak jönne valaki, aki nem halmozna el kincsekkel, égi-földi jókkal, de át tudna velem röpülni akár az óceánok fölött is!

7. oldal, Amália

Kapcsolódó szócikkek: kakukkfű · tea
>!
Sozora

Felszálló hold idején a növényekben több a nedv és az erő, ilyenkor kell őket oltani és metszeni, hogy bőséges termésük legyen. A virágpalánták ültetésére a leszálló hold ideje a legalkalmasabb. Aki pedig fogyó hold idején rozmaringot, teliholdkor meg kakukkfüvet ültet, annak a kertje mindenki másénál pompásabb lesz.

70. oldal / Az Esthajnalcsillag

Kapcsolódó szócikkek: Hold · kakukkfű · rozmaring
>!
Quiconque

Ekkor az eső még különösebbet talált ki, olyasmit, amit ez idáig még soha. Nagyon szeretett volna Amáliával játszani, gondolt hát egyet, és színes cseppeket kezdett hullatni. Hol kék volt, hol zöld, hol halvány rózsaszín, majd átszíneződött barnára, lilára, még napsárgával is megpróbálkozott.

17-18. oldal - Amália és az esők

>!
Quiconque

– Hogy hívnak téged? – kérdezte tőle a hangya.
Az állatka alig hallhatóan válaszolt:
– Nekem nincs nevem.
– Olyan nincs – dörrent a medve. – Neve mindenkinek van.
– De nekem tényleg nincs – hüppögött a jövevény.
– Akkor mit mondott neked az édesanyád, amikor magához hívott?
– Azt mondta, hogy galambom, mókuskám, kicsi bogaram. És én sokáig azt is hittem, hogy galamb vagyok, mókus vagyok, kicsi bogár vagyok – sírta el magát az állatka. – Aztán nemrégen találkoztam egy madárral, aki azt állította magáról, hogy ő galamb, tegnap meg összeakadtam egy igazi mókussal, ma pedig – zokogott fel hangosan, – ma pedig egy kicsi bogárral találkoztam.

47. oldal - Füvetrágó Erdei Csuda

>!
Quiconque

– Nézzétek! Nézzétek! – ugrabugrált egy pöttyösbögre-pötty. – Piros pöttyös pöttyösbögre-pötty vagyok!
– Miért, ezt eddig nem tudtad? – kérdezte Amália.
– Tudtam, de elfelejtettem! – rikkantott a pötty, és ide-oda szaladgált a bögrék között.

99. oldal

>!
Quiconque

Locsolókanna helyett Hegyek Anyókája ezen az estén nevekkel a nyelvén indult el, és szétosztotta a virágok között. Nevet kapott a kányazsombor, a bódító baraboly, a fekete peszterce és a sarlós gamandor. És neve lett a derécének, a csucsornak, a bibircsvirágnak, a bábakalácsnak, a kőfali pintyőnek és a zergeboglárnak. Neve a réti ledneknek, a rózsás varjúhájnak, a mezei iringónak és a tavaszi ködvirágnak. A legmérgesebb virág a mérges ádáz nevet kapta, a leghangosabbat csörgő kakascímernek, a legkövérebbet lápi hízókának hívják, és van közöttük bóbitás küllőrojt, kornistárnics és kerek levelű kapotnyak is. Hegyek Anyókája egyetlen virágról sem feledkezett meg.

24. oldal - Mindenkivirága

>!
Belle_Maundrell 

Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold.

27. oldal, A Nap és a Hold találkozása

Kapcsolódó szócikkek: Hold · Nap
>!
Sozora

Amália sokféle esőt ismer. A keleti szél mindig csöndes esőt hoz, a déli meleget, a nyugati nagy cseppeset, az északi metszőt. Tavasszal a jégesők gyakoriak, októberben haragos eső esik, novemberben pedig ónos. Nyári hajnalokon rövid, zizzenős esők esnek, de mire fölkel a Nap, nyomát sem látni a víznek. Télen ritkán esik az eső, és ha esik is, lucskossá változtatja a havat. Szereti Amália ezeket az esőket, mindet, de legeslegjobban mégis a nyári viharokat szereti.

15. oldal / Amália és az esők

Kapcsolódó szócikkek: eső
>!
Belle_Maundrell 

Fekete Világkerülő Ember nem szerette a színeket. Hiába udvarolt neki a kék, könyörgött a piros, sírdogált a halvány rózsaszín, Világkerülő mindenütt csak a feketét kereste. Még a háza is feketéből volt a sűrű bokrok , vastag szederindák állták az arra járók útját. A madarak néha átrepültek az indák között, és körülnéztek az udvaron, de olyan szomorú volt az udvar a fekete kúttal, a fekete vödörrel és a fekete virágoskerttel, hogy egyetlen kismadár sem maradt ott.

93. oldal, Fekete Világkerülő Ember


Hasonló könyvek címkék alapján

Dániel András: Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából
Lázár Ervin: Hapci király
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Julia Donaldson: Boszi seprűnyélen
Tanguy Gréban: Borostyán, a kis boszorkány
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
Mercè Arànega: Boszorkány szeretnék lenni!
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról
Korky Paul – Valerie Thomas: Borka, a boszorka