A ​királyné, aki madárnak képzelte magát 18 csillagozás

Meseterápiás csoporttörténetek
Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

Mi történik egy meseterápiás csoportban? Miben különböznek a saját élményű mesecsoportok más önismereti csoportoktól? Elsősorban abban, hogy a mese veszi át a terapeuta szerepét: biztonságot teremt, vezet, kérdez, tükröz, állít és megfejtésre váró, indirekt tanácsokkal látja el a csoport tagjait.
Boldizsár Ildikó tizenhárom év csoporttapasztalatait gyűjtötte össze új kötetében. Gyermekeknek és felnőtteknek vezetett 2-10 napos csoportok történetein keresztül mutatja be, hogyan segítettek a teremtéstörténetek, állatmesék, varázsmesék a legnehezebb helyzetekben: gyermekotthonokban, börtönökben, betegségekben, gyászban és reménytelenségben. A kötet második részében pedig egészséges felnőttek önismereti munkájába pillanthatunk be különféle típusú mesecsoportokon keresztül.

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
360 oldal · ISBN: 9789636769048
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636766962

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

Boldizsár Ildikó legutóbbi, 2019-ben megjelent kötete a meseterápiás csoportok belső világába viszi olvasóját. A szerző, aki a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója már számos, a témában íródott könyvet tudhat maga mögött. Jelen kötete több, mint tizenhárom év csoportterápiás foglalkozás tapasztalatából válogat egyet-egyet.

Eddig megjelent írásaiban volt már szó magáról a meseterápiáról, az életfordulókat segítő mesékről, az életváltásokról és meseterápiás esetekről. Aki esetleg még egyiket sem olvasta, az se keseredjen el, hiszen ez a kötet teljesen érthető és jól hasznosítható a korábban megjelent kiadványok nélkül is. Vegyük csak fel azt a hétmérföldes csizmát, bújjunk bele a csodaköpenybe, mert egy picit muszáj lesz magunknak is elvarázsolódnunk.

A cím, A királyné, aki madárnak képzelte magát egy indiai mese, mely a szerző bevallása szerint saját belső felkészülésében segíti őt, hogy magára tudja ölteni a segítő tökéletes alakját. A nagybeteg királynét senki sem tudja meggyógyítani, míg egy nap meg nem jelenik az udvarban egy remete, aki elvállalja a nagy feladatot. Ez a csodálatos mese méltó felütése a kötetnek, és talán nem is csak a kötetnek, hanem minden segítő szakmabelinek a filozófiája is lehetne.

Boldizsár Ildikó az első körülbelül negyven oldalon bemutatja, hogy mi történik általában egy meseterápiás csoportban, összefoglalja a főbb jellemzőit, és picit a csoportvezetők felkészüléséhez is támpontot ad. Aztán már bele is vágunk a sűrűjébe, bevallom meg is lepődtem kicsit.
Az első csoport, akihez ellátogathatunk a gyermekotthonok közössége. Ez nem volt ismeretlen terep számomra, hét évet töltöttem közöttük. A szerző minden szavát értettem, testet öltött a legapróbb jel is számomra. A tíznapos terápia bemutatása egyszerre szakmai és személyes tapasztalatok metszete. Ildikó őszintén ír a nehézségekről, a kudarcnak tűnő jelenségekről. Az egész terápiának a bemutatása izgalmas, teljesen jól hasznosítható azok számára is, akik szívesen belevágnának valami hasonlóba, ha nem is rögtön a legnehezebb terepen. Egyszerre jön át a szerző filozófiája, módszertana és nem utolsó sorban egy gyakorlati képzést is megöröklünk. Hihetetlen inspiráló az egész tematika, mivel az összes érzékszervre szeretne, és tud is hatni.
Nem sokkal felemelőbb a második helyszín sem. Maradunk a gyermekotthonokban, de a célcsoport azok az utógondozottak, akik már betöltötték ugyan a tizennyolcadik életévüket, de maradtak az ellátási rendszerben, mert még tanulnak. Ha végiggondoljuk, akkor az ő helyzetük is eléggé reménytelennek tűnik, hiszen hamarosan eljön az idő, amikor saját lábukra kell, hogy álljanak, és mindenféle tarisznya és hamuban sült pogácsa nélkül kell szerencsét próbálniuk majd. Mit üzennek nekik az ősi tudást hordozó népmesék? Ennek kiderítésén dolgozik a terapeuta, aki a felnőtté válás folyamatában segít a résztvevőknek, hogy határt tudjanak húzni a gyermek és a felnőttkor közé. Az archaikus társadalomban megvolt az ifjúvá avatás rítusa, ennek szimbólumrendszere. Boldizsár Ildikó a hétnapos foglalkozást a labirintus, a hajó és a ház szimbólumára építi fel. Ennek keretén belül érzékelteti az elválás rítusát, a határáthelyezést és a befogadás rítusát, a tulajdonképpeni vízre bocsátást. Ebben a szakaszban is hihetetlenül szép meséken keresztül vezet minket a szerző. A mesékhez kapcsolódó feladatok elgondolkodtatóak, játszva fúrunk a legmélyebb rétegekbe.
Ha jól felkészültünk, akkor most egy még súlyosabb helyzetbe csöppenhetünk. A börtönök rácsa között is képes beteljesíteni feladatát a mese. A leírtak alapján biztos. Tíz napon keresztül egy férfi, majd egy női elítélt csoport terápiájában lehetünk vendégek. Nem mondom, hogy kisebbek a fájdalmak vagy a kiszolgáltatottság, talán inkább jobban megfogalmazottak. De akárcsak a terapeuta, így a szerző sem megy bele az egyedi esetkezelésbe, hanem munkájában arra fókuszál, hogy az elítéltek másként kezdjenek el gondolkozni helyzetükről, jövőjükről, és magukról, mint édesanyákról és édesapákról. A mesék már évszázadok óta örökítik ősi tudásukat generációról generációra, a szabadságtól megfosztott ember képe mindig is jelen volt a hagyományban. Katartikus utazásban volt részük az elítélteknek, de a csoportvezetőnek, sőt még az olvasó is részesedhet ebből.

A hátralevő két bemutatott csoport közül először egy férficsoportról olvashatunk. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb társaság. Egyrészt azért, mert ez egy több éven át tartó projekt volt, másrészt pedig, ez egy nekem teljesen ismeretlen világ felé tárta ki kapuját. Tizennyolc férfi, aki önként vállalkozik arra, hogy életének részévé teszi a meséket. Hihetetlen vállalkozásnak tűnt ez is, egy minden modern kori hagyományt nélkülöző férfi meseterápiás csoport létrehozása. Döbbenetes igazságok lettek kimondva a történetben, és itt is nagyon érdekes mesék a közvetítők. Mint minden csoportnál, így itt is hangsúlyozta Boldizsár Ildikó, hogy a foglalkozás vezetőjének nagyon érzékenyen kell reagálni a csoportdinamikára. Minden apró jelet fogni kell a radarral, mert hiába az alapos eltervezés, ha a közösség még nem áll készen a kiválasztott történet befogadására. Érdekességként álljon itt, hogy az eredetileg háromszor három órásra tervezett találkozások legutolsó, harmadik meséjét csak öt év múlva tudta elmondani a terapeuta. Erről az egész csoportról még nagyon sokat olvastam volna!
Végezetül pedig a gyászban, veszteségben lévők mesecsoportjába nézhettünk bele egy kicsit. Ez egy kétnapos rendezvény volt, ahol szintén hatalmas távolságot tettek meg a résztvevők a mesék segítségével. Ebben a blokkban volt a leghangsúlyosabb egyéb terápiás eszközök használata. Jól kiegészítette egymást a két minőség. Egy üvegbe kellett mákot és búzát szórniuk a résztvevőknek, és érdekes volt, hogyan alakult a tartalom összetétele a mesék múlásával. Természetesen ez a téma is megérdemelne egy külön könyvet.

Összességében egy nagyon tartalmas, általános rátekintésre alkalmat adó könyv A királyné, aki madárnak képzelte magát. Jó útmutató lehet szülőknek, nevelőknek, csoportokkal foglalkozó szakembereknek. Végig fenntartja az olvasó figyelmét, és óhatatlanul bennünk is megszületik a válasz a mesékben feltett kérdésekkel kapcsolatban. Egyszerre vagyunk szemlélői és résztvevői a foglalkozásoknak, de ezt nem is lehet másként. Ahogy a szerző többször is utal rá, ő maga is egy állandó alakuláson megy keresztül, és sokszor meséli el a maga útját a csoporttagoknak. Hiszen egyrészt a mesékről szól ez az egész terápia, de ugyanakkor nem csak a mesékről, hanem a történetmesélés folyamatáról is. Olvasás közben jóleső érzés, egy meghitt nyugalom szállja meg az embert, mert ezek a történetek a mai napig képesek beteljesíteni feladatukat. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána!

A gyönyörű borító, gyönyörű életmesék széles palettáját rejti.
Én, az olvasó is köszönöm a terápiák tagjainak hozzájárulását, hogy Boldizsár Ildikó átadhatta nekünk is a foglalkozások tartalmát.

3 hozzászólás
s_zsófi>!
Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

„A mesék az életet mutatják be.” – hogy egy kedves ismerősömet idézzem.
Ez a könyv teljesen bebizonyította ezt, bár nekem nem volt szükségem biztatásra, mivel közel egy éve találkoztam első alkalommal Boldizsár Ildikóval, aki személyesen vagy épp a meséivel végigkísérte az egész 2019-es évemet, és megmutatta nekem, mekkora erejük van a meséknek, mi mindenre képesek az emberrel, ha a megfelelő időben találják meg azokat.
Elképesztő történeteket és meséket olvashatunk ebben a könyvben, ami sokkal többet ad mint pár gyönyörű mese és néhány leírt csoporttörténet, na és a különösen fontos bevezető – hogy aki még sosem hallott erről a módszerről is tisztában legyen vele, milyen fába is vágja a fejszéjét.
A mesék mögött lévő csoportterápiás foglalkozások elképesztő dolgokat mutatnak be, a terapeuta és a terápián résztvevők oldaláról egyaránt. Olyan érzésem volt az olvasás közben, mintha egy pici ablakon keresztül bepillantást nyerhettem volna a csoportokba, mintha én magam is a tagja lettem volna az összesnek – lélekben legalábbis mindenképp.
Emiatt nem is értem, hogy pontosan miért, de nőként a férfi meseterápiás csoport története ragadott meg legjobban. Persze, az összes csoport elképesztően fontos témákat boncolgat és hatalmas tanulság rejtőzik az összes mesében, de egy elég rögös, szimbólumokkal kikövezett és hosszú utat kell végigjárni ahhoz, hogy meglássuk, majd el is fogadjuk a mesék tanítását és az általános igazságokat, amik megbújnak a sorok között. Főleg, ha valami személyes tapasztalat, érzelem fűz az adott témához, mint engem az Élet-Halál mesecsoport történetéhez, aminek minden sorát legszívesebben addig olvasnám, amíg kívülről nem tudom majd, hátha az én mákszemeim is a helyükre kerülnek végre.
Nem is sejtettem, mikor megvettem, hogy ez a pénz semmi azért az életre szóló élményért, amit a könyvvel együtt kaptam, és amit még legalább ezerszer újra fogok olvasni, ha megint kicsit válságosabb élethelyzetbe kerülnék vagy megtorpannék, mint Pirosbúbocska a virágok között.
Ha egyetlen mesét kellene kedvencemként kiemelnem a könyvből, őszintén nem tudnék választani, annyira meghatóak és gyönyörűek voltak mind. De külön ajánlom elolvasásra Az igazság mécsese, Az ember lelke és A három hajós című meséket, amik nagyon gyönyörűek és mind nagy értéket hordoznak magukban (mint a kötet összes többi meséje, de a jelenlegi élethelyzetemben nekem ez a három volt a legkiemelkedőbb mindközül.)

spoiler

Pennmenelien P>!
Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

A mesék nagyon tetszettek, de nehéz elvonatkoztatnom a mögötte álló és leírt terápiás csoportoktól, történetekről és az emberekről, akik tényleg mögötte vannak. Szerintem ezek a mesék egy külön válogatást is megérnének, bár tény, hogy egyiket másikat már másik meseválogatásban olvastam is. Kedvenc mesét nem tudok választani, de ha lehet ilyet mondani, akkor a kedvenc csoportom a gyermekotthonor csoport, ahol a Semmiből Valami lett (és egyébként nagyon kíváncsi lennék rájuk, hogy mi lett velük).

Nicolettini_Sillingrano P>!
Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

Kicsit meglepődtem, mert pusztán mesékre számítottam. Azt gondoltam, hogy itt a terápia és a gyógyulás lesz a központi elem. Ellenben betekintést kaptam a meseterápiás csoport működésébe és a terápiás mesélésbe. Érdekesek voltak a kliens oldali reakciók és a terapeuta oldali magyarázatok is.
Milyen érdekes, hogy a mesét a kontextus és az olvasó/hallgató hangulata is meghatározza.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Nagyon szeretek börtönben mesét mondani, mert kitágul a tér.

190. oldal

3 hozzászólás
Nicolettini_Sillingrano P>!

A mese valóban képes jó (ko-)terapeutaként részt venni a csoportfolyamatokban: semleges, objektív, nem címkéz, nem diagnosztizál, nem értelmez, nem old fel, nem ítélkezik, ugyanakkor segít a változások forgatókönyvéhez hozzájutni, újjáépíteni, mozgásba hozni, belső érzésekre és állapotokra összpontosítani…

28-29. oldal

Nicolettini_Sillingrano P>!

Mondana valami vicceset, de nem jut eszébe semmi. Zavartan hümmög. Farkasszemet nézünk. Elkomolyodik. Hagyok még egy kis időt, aztán halkan újra megkérdezem: „Na, te miben vagy a legerősebb?” Gondolkodik, gondolkodik… „Semmiben” – csúszik ki végül akaratlanul a száján. Erre viszont én nem számítottam… Micsoda kegyelmi pillanat! Izgalom lesz úrrá rajtam, jaj, csak el ne rontsam! Ha sikerülne erényt kovácsolnom a „Semmiből”, megnyílna egy lehetséges közös út. Mielőtt kitörne a röhögés, megdicsérem: „Hát ez szuper! A semmiben legerősebbnek lenni igazán nem lehet könnyű!”

64. oldal

Nicolettini_Sillingrano P>!

„Szerintetek mi az a Semmi?” – kérdezem. A kérdés ebben a közegben egyaltalán nem úgy hat, mint a filozófia tanszéken, a bölcsészkaron. Nem is úgy válaszolnak rá. „Az életünk. Az a semmi” – mondják többen is.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Büky Dorottya – Feldmár András: A barna tehén fia
Boldizsár Ildikó (szerk.): Meseterápia a gyakorlatban
Gőbel Orsolya: A szív érintése
Végh-Fodor Mónika: Mesetréning
Paul Emanuel Müller: Figyelem és szeretet
David Almond: A vadóc
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
Kádár Annamária – Kerekes Valéria: Mesepszichológia a gyakorlatban
Kertész Erzsi: NEM mese
Kádár Annamária: Mesepszichológia