A ​fiú, aki felfedező akart lenni 97% 46 csillagozás

Kőrösi Csoma Sándort a buddhizmus felébredként tiszteli Csoma Boszatszu, A Nyugati Világ Bódhiszattvája néven. 1933. február 22-én avatták szentté a tokiói Taishyo Buddhista Egyetemen. Láma Ngawang, a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség alapítója a következőket mondta róla: “Amint az összes eddig élt tibeti ember közül kiemelkedik Milarepa, a szentéletű jógi alakja, úgy emelkedik ki az összes eddig élt magyar közül a szentéletű magyar bódhiszattva, Kőrösi Csoma Sándor alakja.”
Halálának 150. évfordulójára a tari Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkban békesztúpa és múzeum épült. Az utóbbiban roppant informatív beszámolók találhatók keleti utazásairól, az előbbit pedig Őszentsége a XIV. Dalai Láma szentelte fel 1992-ben. Érdemes felkeresni mindenkinek, aki érdeklődik a magyarság eredete és az ázsiai spiritualitás iránt, melyhez őseinket közeli szálak fűzték.

Mindez csak egy kis adalék ahhoz, hogy miért kiemelkedő és hiánypótló ez a könyv. A sorozat minden darabja híres magyarokról szól, volt már Kós Károly, Bartók Béla stb., ez azonban még értékesebb is, mint az előző kötetek. Informatívan és érdekesen mutatja be Csoma Boszatszu életét, munkásságát és utazásait, rávilágítva a szerény és nehéz életkörülmények lélekerősítő hatására, és arra, hogy milyen elmondhatatlanul sokat adhat az embernek az elvonulás, a transzcendencia iránti nyitottság. Érdemes olvasni, érdemes elmenni a tari Buddha Parkba, érdemes a láthatóan túl tekinteni, és ez a könyv megadhatja hozzá a kezdő lökést.

Kapcsolódó ajánlott olvasmány szülőknek:
Csögyam Trungpa: Sambhala – A harcos szent ösvénye
Itt meg annyi ajánlott irodalom van, hogy idézni akartam, de inkább belinkelem az egészet – Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark, Tar: link

Sok mindent tudtam Kőrösi Csoma Sándorról, még is kaptam a könyvtől új információkat. Szépek a rajzok, és jól mutatja be az utazását. Élvezetes volt olvasni.

Ismét egy remek könyv a sorozatból!
Eddig nem volt példaképem, és nem is gondoltam, hogy szükségem lenne rá, de most lett.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy hat városban jártam Kőrösi Csoma Sándor útvonalán. Térképen követve az utazást persze látszik, hogy ez semmiség, és hogy milyen fantasztikus teljesítményre volt képes ő, milyen messzire eljutott földrajzilag és tudományosan.
Annyira Boldizsár Ildikónak való szerintem ez a téma, ő igazán meseszerűen tudja elmondani ezt a történetet is, nemcsak az adatokat ledarálva leegyszerűsített, gyermeki nyelven.

Imádom Kőrösi Csomát, és nagyon jó, hogy helyet kapott ebben a sorozatban. Viszont nekem innen pár dolog hiányzott. Pl. amikor a vándorlásairól van szó, dobálózunk városnevekkel, amelyek egy gyereknek semmit sem mondanak. Legalább az ott lenne hogy mely országban van, vagy hogy hány országon keresztül vándorolt, vagy legalább egy térképszerűség lehetne ott, hogy meglegyen az útja. Mert így csak pár város név van meg két év, és gyakorlatilag megfoghatatlan az, hogy az milyen sok kilométer gyalog.
Hiányzik belőle, hogy mi nyűgözte le annyira Tibetben, hogy ott maradt, és nem követte álmát, hogy megkeresse az őshazát. Itt csak kb. annyi van, hogy sokat olvasott tibeti könyveket, meg hogy fizettek neki a szótárért, meg a többiért. Az egésznek a lelke az, ami kimaradt a száraz tények közül.

Kettős érzéseim vannak az olvasás után: egyrészt a sorozat szerintem egyik legtartalmasabb darabja tényközlés szempontjából (Kőrösi Csoma Sándort eddigi tanulmányaimban kb annyival intézték el, hogy elindult Keletre), másrészt azonban engem most nem tudott elvarázsolni, nekem hiányzik belőle a „meseszerűség”, ami a sorozat többi darabjánál megvolt.
Azért biztos helye lesz a polcomon a sorozat többi része mellett.

Nem tudtam túl sokat Kőrösi Csoma Sándor életéről, így számomra is rengeteg új információt tartalmazott ez a könyv. Manapság az aszketikus életmód, de egyáltalán a lemondás mint olyan semennyire sem divat – sőt, inkább az ellenkezője dívik. Így talán merész vállalkozás volt egy ennyire aszketikusan élő személyt bemutatni, de rendkíbül jól sikerült: a könyvből abszolút megérthető, hogy Kőrösi Csoma fiatal korától kezdve nagyon is tudatosan készült vállalkozására, s ehhez szüksége volt arra, hogy a zord körülmények közötti életbenmaradást, a mentális és fizikai edzettséget elsajátítsa, gyakorolja. Úgy áll ő előttünk, mint egy olyan ifjú, majd érett ember, akinek határozott célja van, aki tudja,hogy belső iránytűje jó irányba viszi, hogy sokra hivatott – de nem öncélból, hanem az emberiség, a tudomány szolgálatára. Nagy szükség van ma is az ilyen emberekre, az ilyen példaképekre.

Nagyon tanulságos kis könyvecske, sok hasznos adatot tartalmaz, érdekesen, olvasmányosan körösi életéről. A fiatalabb gyerekek élvezik a történetet, példaképnek tekintik, és esetleg utána is járnak, felbuzdulva a kötet miatt, hogy van-e még több olvasnivaló a felfedező életéről. Az illusztráció egyszerű és kedves, a színek és az formák is tetszettek, a kötet elején és végén nagyon volt a térkép.

Megismerhetjük Kőrösi Csoma Sándor hihetetlenül hosszú útját, miközben rácsodálkozhatunk fergetegesen nagy tudására. Tucatnyi nyelven beszélt; és amit megtanult, nem felejtette el. Nekünk sem ártana egy ilyen memória!

A gyerekeim már a kamaszkori mesét-elutasító korszakukban vannak, így nem tudnék indokot mondani, miért hoztam el a könyvtárból ezt a kötetet. Ha csak azt nem, hogy a saját szórakoztatásomra olvasgatom az egyik kedvenc tudós-felfedező életrajzának leegyszerűsített változatát. Már évek óta tervezem a Baktay féle életrajz elolvasását, de eddig nem jött össze.
A kiadó ajánlása szerinti 6 éves korosztályt is lekötheti, de annyi ismeretlen kifejezés és városnév szerepel benne, hogy ezek szerintem folyamatos magyarázatra szorulnak.
A bevezetés tetszett, ami felkészíti a kis hallgatót, hogy egy régi világba csöppentünk. Több oldalt szán arra az író, hogy megmutassa Kőrösi Csoma jellemét, munkához való viszonyát, a tanulás fontosságát, a gyerekkori államokhoz való ragaszkodását. Aztán elérkezünk az úthoz, ami évekig tartott. A rajzos útmutatás egészen jó lett volna, de valószínű, hogy ez a felsorolásszerű mesélés unalmas egy 6-9 évesnek. Igyekszik a mesélő belecsempészni érdekes mozzanatokat, de egysíkú, hogy a 6 oldalon csak épületeket rajzoltak az adott állomáshoz. El tudtam volna képzelni egy színesebb, részletesebb térképet, grafikákkal, az adott országra jellemző ruhákkal, állatokkal, tárgyakat, mintha egy böngésző lenne. Persze lehet, hogy zsúfolttá tette volna, és nem is ezen volt a hangsúly, de így kicsit egyhangú volt. Aztán amikor már az angol úrral találkozott a kasmíri határon, onnét újra lekötött. A belső borítón is ízléses a térkép, de egy gyerek számára nem sokat mond a képek nélküli, idegen városnevekkel tűzdelt térkép. Kevés rajta az inger, ami egy gyerkőcnek a szemét ott tartaná.

Összességében jó kezdeményezésnek tartom, kell sok-sok könyv a gyerekeknek a valódi ideálokról, akik valami értékeset tettek a magyarokért és az emberiségért. Igyekszem megtalálni a sorozat többi részét is.

Hiába, elfogult vagyok ezzel a sorozattal, nekem eddig mind nagyon tetszett. Kőrösi Csoma élete egyébként is különleges és varázslatos, főleg egy gyereknek. (Hogy tudott annyit gyalogolni?-kérdi a 8 éves.) Szóval remélem sok történet lesz még híres és kiemelkedő magyarokról ebben a sorozatban.