Mengele ​doktor nyomában 11 csillagozás

Bokor Péter: Mengele doktor nyomában

Mi történt dr. Josef Mengelével, aki orvos létére a „halál angyala” szerepét játszotta, ezreket küldött a gázba Auschwitz-Birkenauban, és embertelen kísérleteket folytatott? Úgy tűnik, 1979. február 7-én vízbe fúlt Brazíliában. De valóban ő volt-e? Bokor Péter dokumentumfilmjéből készült ez a könyv, amely felvázolja Mengele életútját, megszólaltatva olyanokat, akik túlélték a vele való találkozást. Követhetjük Dél-Amerikába, meghallgathatjuk bújtatóit, bepillanthatunk a dokumentumokba, melyek halálát igazolják, s melyek megállapításait azóta is sokan vitatják

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Minerva / RTV, Budapest, 1987
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632234251

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

R_Kingaa>!
Bokor Péter: Mengele doktor nyomában

Ezzel a könyvvel itt molyon találkoztam össze, miközben holokauszt címke alatt keresgéltem eddig még nem olvasott visszaemlékezések után. Találtam is jó néhány érdekesnek ígérkező könyvet. Mind közül éppen ez hívta fel talán leginkább a figyelmemet. Hiszen Mengeléről, a hírhedt auschwitzi haláldoktorról szól, akiről az utóbbi időben rengeteget olvastam, neve majdnem minden holokausztról szóló könyvben felbukkant, rémálomba illő tevékenységét minden korabeli írás megemlíti, szörnyű tettei vérrel írták be magukat a 20. század történelmébe. Az idei évben rendkívül nagyfokú érdeklődést mutattam a koncentrációs táborok túlélőinek története, illetve a holokauszt irodalma iránt, már-már megszállottan kutattam fel ezen írásokat és egymást követően merültem el ezen embertelen és kínzó élettörténetek megismerésében. Gyümölcsözőnek bizonyult azonban ez az ismeretség. Hiszen rengeteg új információval lettem gazdagabb a témát illetően.
Mióta csak az eszemet tudom, szerettem kutakodni, rég elfeledett és porral belepett titkoknak, múltbeli történéseknek utánajárni, felderíteni az igazságot, felszínre hozni a múltat. Ez a Mengeléről szóló könyv pedig felkeltette kutatási kedvemet. Úgy éreztem együtt ásom bele magam a halál angyala utáni kutatásba az újságíróval. Szinte már én is ott éreztem magam a szobában velük, és feszülten figyeltem Mengele bujtatójának minden szavára. Hátha valami eddig ismeretlen információ lát napvilágot.
Ezidáig meglehetősen keveset tudtam Mengele háború utáni életéről, bujkálásáról és életének utolsó epizódjáról. Viszont a táborokban elkövetett brutális, embertelen és könyörtelen, embereken végzett kísérleteiről annál többet olvastam, ő volt az egyik legismertebb SS-orvos az auschwitzi haláltáborban, akinek nevét foglyok ezrei rettegték. A leghírhedtebb háborús bűnösök közt tartották számon, és hatalmas vérdíjat tűztek ki rá. Ám sosem sikerült elfogniuk. Soha nem bűnhődött meg azért, amit emberek ezreivel tett. A halál idős korában érte, nyugalomban, gondtalanul, természetes módon. Nyomára csak évek múltán, halála után bukkantak rá, addigra azonban már tehetetlennek bizonyultak. Bujtatói és családja hallatlanul kitűnő munkát végzett. Számomra teljességgel hihetetlen, hogy São Pauloban élő magyarok nyújtottak Mengelének menedéket évek hosszú során át. Még miután rájöttek kilétére, akkor sem adták ki. Döbbenetes!
Az interjúban hallottak alapján azonban kiderült, hogy Mengele félt, egyenesen rettegett, hogy rátalálnak, és véget vetnek a viszonylagos szabadságának. Ám még az örökös rettegés sem volt elég nagy büntetés az általa elkövetett bűnökért! Remélem, ahova végleg került, az hasonlít ahhoz, amit ők teremtettek a földön abban az időben! És ő is megkapja méltó büntetését a végső igazságszolgáltatástól!
A könyv továbbá rengeteg számomra új információt tartalmazott, és hovatovább képekkel, valamint dokumentum másolatokkal ismertette meg az olvasót, ami felettébb hasznosnak bizonyult. A riporteralany ismétlése volt egy kicsit sok, de ez már csak apróságszámba ment. Az a rész különösen jól illett a könyvbe, amikor Mengele kísérleti alanyai szólaltak meg, elmesélve az általuk átélt borzalmakat. A könyv szinte egyetlen hibája a rövid terjedelme volt számomra.
Javaslom ezt a könyvet mindazoknak, akik többet szeretnének megtudni Mengeléről és a háború utáni életéről. Nekem hasznosnak bizonyult. Kárára senkinek sem fog válni!:)

nadasdit>!
Bokor Péter: Mengele doktor nyomában

Sok mindent meg lehet tudni Mengele háború után életéről, már ha igaz, amit itt leírtak. A szerző kommentálása igazán felesleges.

Orsolya_Némethi>!
Bokor Péter: Mengele doktor nyomában

Sok mindent nem kaptam ettől a könyvtől. Egyszer érdekes volt, bár szerintem ebben a témában azért bőven lehett volna még írni sok száz oldalt. Viszont a szerző arogáns stílusa a végtelenül felidegesített, mondjuk így még örülök is, hogy ilyen rövid szösszenet volt egy a könyv.


Népszerű idézetek

R_Kingaa>!

Abban a tudatban indultunk el hazulról, hogy csak essünk túl ezen a keserves, iszonyú utazáson a lezárt vagonban, ahol állni is alig jutott hely. Csak érkezzünk meg valahová, ahová visznek minket, hiszen ott majd dolgozni fogunk. Mert szükség van ránk, azért visznek! Ezt mondták indulás előtt, amikor összetereltek bennünket, hogy indulás a vasútra. Dolgozni megyünk valahová! És akkor a többnapos utazás után megáll a vonat, kinyitják az ajtót és ott áll egy csikosruhás fegyenc. Bennem minden összezavarodott. Egy fegyenc! Hát hová kerültem? Mi ez? Én nem hallottam az ordítozást, holott iszonyú ordítozás volt, kutyák is voltak ott, iszonyúan ugattak, a fogukat vicsorgatták. Én csak a fegyencet láttam és akkor jöttem rá, hogy fegyenc lettem én is, akivel azt tehetnek, amit akarnak. Egészen addig… Sejtettem, igen, sőt tudtam is, csak nem akartam elhinni! Nem, ez lehetetlen! De akkor rádöbbentem… Ami ott ténylegesen történt velünk, az elmondhatatlan. Lökdösődés, káosz… Teljesen áttekinthetetlen volt. Mintha nem is emberek lennénk. És halálfélelem volt bennem. De az is, hogy ha végezni akarnak velünk, akkor mire volt jó ez a többnapos vonatozás? Felfoghatatlan volt az egész. Biztosan ezt akarták, éppen ezt, hogy az emberből kihulljon az öntudat utolsó morzsája is, hogy ne legyen többé értelmes lény, aki rájöhet a szelektálás céljára, mert egyikünket jobbra lökték, a másikat balra…

36-37. oldal, 9. fejezet

R_Kingaa>!

… a legiszonyatosabb az egészben, hogy a vezetők között akadt, aki elhitte: jó és hasznos tevékenységet végez! Hogy az emberiség javát szolgálja az, ami Auschwitzban és másutt is történik. A többi pedig úgy tett, mintha elhinné ezt. Különösen nehéz a kérdés, ha orvosokról van szó. Az orvosnak mindenképpen az életet kell szolgálnia. De hogy egy orvos közreműködjék emberek halálának előidézésében… Ez teljességgel felfoghatatlan.

48. oldal, 9. fejezet

RitaVitrol>!

Nyiszli ír az ikerkutatás céljáról is. „(Mengele) hosszú órákig ül mellettem, mikroszkópok, lombikok, epruvetták között, vagy áll óraszám a boncasztalnál vérfoltos köpenyében, véres kezekkel, és vizsgál, kutat megszállottan. A germán fáj szaporítása a cél. A végcél pedig, hogy legyen elegendő német, aki benépesítse a kiirtásra ítélt cseh, magyar, lengyel, holland és a többi népek helyett a Harmadik Birodalom életterének nyilvánított területeket.

Borsóka>!

Mosoly, heherészés, elharapott mondatok: bújócska. Amikor ott ültem, szemben Stammer Gézával, a kényelmes fotelban, előttünk jeges-szódás whisky (brazil gyártmány persze, de felér a skóttal), elegáns szobában, pompás dzsungelkilátással, egyszóval békés-barátságos körülmények között, nem tudtam szabadulni egy gondolattól. Tökéletes úriemberként beszélgettünk, akiket, bár sok ezer kilométerre élnek, az egyazon nemzethez való kötődésük mégis összefog, s tökéletesen értik egymást – de szakadatlanul ott munkált bennem az az érzés, hogy „kedves Gézám” az orromnál fogva vezet. Mosolyog, heherészget, úgy beszél, mintha nem vigyázna minden szavára, de közben hajszálpontosan követi… Mit is? Talán egy ügyvéd dolgozta ki számára, számukra a védekezés, a „dolgok” tálalásának taktikáját? Hiszen tudták, hogy ha egyszer Mengele rejtegetésének ügye napvilágra kerül, muszáj lesz valamit elmondaniok. De csak annyit mondhatnak el, hogy a közvélemény, és leginkább a hatóságok szemében jó szándékú, csupán segíteni akaró, tettük esetleges súlyát legkevésbé sem ismerő, derék embereknek tűnjenek.

59. oldal, 15. fejezet (RTV-Minerva, 1987)


Hasonló könyvek címkék alapján

Holländer Margit: Lágerutazás
Vágóné Klein Margit: Virág a viharban
Israel Gutman – Bella Gutterman (szerk.): Az Auschwitz album
Szita Szabolcs: Magyar sorsok Auschwitz-Birkenauban
Edith Eva Eger: A döntés
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly