Kortársak ​József Attiláról I-III. 3 csillagozás

Nehéz bármit írni erről a három kötetről, nehéz gondolatokat megfogalmazni mindarról, amit olvastam. Az elején még izgatottan vetettem bele magam, kíváncsi voltam, ki írt József Attiláról, és még inkább arra, hogy mit írt. Bevallom, kissé csalódtam. Bíztam abban, hogy több írás lesz azoktól, akik tényleg ismerték a költőt, ehelyett a könyvek nagy részét újságcikkek foglalták el. Persze az elején még ezeket is jó volt olvasni, bár előfordult, hogy cirka kilencven oldal alatt nagyjából háromszor lettem teljesen felidegesítve, és le kellett raknom a könyvet, hogy megnyugodjak, de a kezdeti évek még figyelemfelkeltőbbek voltak. Jó volt olvasni, hogyan írtak az akkor még iskolás József Attiláról, tetszett Juhász Gyula előszava az első verseskötetéhez, és megdöbbentett, amikor a Lázadó Krisztus című verssel kapcsolatos… nos, lényegében botrányról olvastam. Csak faltam a betűket, egyik oldal jött a másik után, és kismillió részletet jelöltem magamnak, hogy ez érdekes, ide később vissza kell térnem, talán felhasználhatom valahogyan, mondjuk írhatok róla cikket (hogy hova, azt nem tudom), beszélhetek róla barátokkal (hogy kivel, azt nem tudom), elemezgethetem magamban.
Aztán teltek az évek. Furcsa volt látni, hogy voltak évek, amikről összesen húsz-harminc oldalnyi anyag volt, ahogy egyre előrébb haladtunk, úgy egyre több ilyennel találkoztam. Majd jött 1937, és konkrétan december negyedikétől (a halála utáni naptól) az év végéig cirka százhatvan oldal telt meg a könyvben. Bevallom, ezek egy részét átlapoztam. Nem mintha nem érdekelt volna, de számomra kissé unalmas volt negyedszer is elolvasni ugyanannak a személynek a nekrológját egy másik újságíró tollából. Lényegében ugyanaz volt leírva mindenhol, hisz ugyanannak a személynek az életéről szólt mindegyik. Megértem, miért volt fontos betenni őket a kötetbe, nagyon jól mutatja, hogy József Attila is egyike azon művészeknek, akiket a haláluk után kezdtek el igazán értékelni. Ebből a szempontból valóban érdekes, hogy mennyi újság írt róla, mennyi szerzőt kértek fel, hogy írjon róla – például Illyés Gyulát, aki a felkéréskor tudta meg, hogy régi barátja meghalt. Tehát igen… Abból a szempontból tényleg érdekes és megdöbbentő volt ezen cikkek sokasága, hogy lényegében egy hónap alatt többet írtak József Attiláról, mint életének egy éve alatt bármikor. De van bárki a világon, aki több médium közlésében is elolvassa ugyanannak a hírességnek a nekrológját? Akár az 1930-as években, akár napjainkban… Még én sem, pedig kommunikáció- és médiatudományt tanulok. Gyűjtésnek szép volt, de ember legyen a talpán, aki tényleg minden egyes cikket végigolvas.
Aztán megérkezünk 1938-hoz, és három év cikkeiről kapunk többszáz oldalt, ami ugyancsak a korábban írtakat bizonyítja, innentől már nem is igazán tudok mit mondani a könyvről. Egy 2174 oldalas, háromkötetes könyvből mindössze 541 oldal tartalmazott olyan írásokat, melyek a költő életében születtek. Azt hiszem, ez többet mond mindennél, amit én tudnék írni.