Hősnő 3 csillagozás

Bókay János: Hősnő Bókay János: Hősnő

Bókay János bensőséges lírájával, bravúros elbeszélőtehetségével tündököl ez a nőalak és megragadó története. Forró hitvallás árad minden sorából a hétköznapok hősnői felé. Az író bölcs életszemlélete, nemessé érett művészete, még nagysikerű regények sorában is kivételes alkotássá emeli ezt a művét.

Eredeti megjelenés éve: 1944

>!
Szabad Tér, Budapest, 2007
268 oldal · ISBN: 9789638706188
>!
Új Idők Irodalmi Intézet, Budapest, 1944
262 oldal

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Fábry Pál


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Qwerf
Bókay János: Hősnő

Popper Péter mondta: „…én több pszichológiát tanultam íróktól és költőktől, mint a tankönyvekből.” Gyakran jut eszembe ez a megfogalmazás, mikor jó könyvet olvasok. Mikor olyan könyvvel van dolgom, ahol maga a cselekmény talán nem is olyan „nagy lélegzetvételű”, a karakterek kimunkáltságán van a hangsúly, ábrázolásuk és lelki vívódásai valósak. Amikor az író húsvér figurákat teremt.
Olvastatják magukat ezek az írások, és nem számít semmi pongyolaság a sztoriban, mert a szereplők már a barátaink; velünk élnek.
Ilyen regény a „Hősnő” is. Külön öröm volt számomra, hogy magyar író tollából, és a hazaiak közül sem a „nagy nevek” egyikétől, hanem egy kis mestertől. Az első könyvem volt az írótól, de lesz még szemezgetés az életműből ;)
Hálás vagyok, hogy megismerkedhettem Bókay Jánossal, az orvoscsaládból származó íróval, aki szakított a többgenerációs otthoni hagyományokkal, és az írást választotta inkább. Az utószót – lám, vele mégsem veszett hát ki a családi becsület – szintén orvos unokája írta :)

2 hozzászólás
>!
Még1Fejezet
Bókay János: Hősnő

Nagyon szép, megható történet a mindennapok hőseiről – segít meglátni a csodát az egyszerű emberekben:)


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

     – Az alkotó férfi mindig magányos. A munkája az élmény, az alkotás izgalma, minden egyéb narkotikum, ami a munkáját szolgálja. Egyedül jár, a maga útján, mint valami megszállott. Megveti az embert, mert hitványabbnak érzi magánál, pedig csak gyöngébb, vagy egészségesebb. Még azt is megveti, akit szeret. A mérték mindig önmaga. Nem önző, rosszabb annál: egocentrikus. Zárt világ, hozzáférhetetlen, és kitörni se tud belőle. Rabja önmagának, a megjelöltségének, az elhivatottságának, mert a szomjúság az éltetője. Nem ember, aki örömöt ad és örömöt elfogad, hanem emberfeletti ember, aki magából merít örömöt. Felül tud emelkedni szerelmen, játékon, csalódásokon, az élet olcsóságain, mert ő maga az élet, a csoda, az izgalom. A megrendülés benne van, nem kívülről kapja. (…) Bámulni lehet őt, rajongani lehet érte, csak éppen egyet nem lehet: boldognak lenni mellette.

172-173. oldal

4 hozzászólás
>!
Qwerf

Bennünk él Isten (…), bennünk és mindenben, tengerben, csókban, a rügyező fákban, életben, halálban, a folytonosságban, a forgásban, a szabályban, az időtlenségben, minden alkotásban, minden pusztulásban, költők énekében, áhítatban, kínban. Vele vagyunk mindig, magunkban hordjuk, nem lehet hozzá látogatóba menni.

251. oldal

>!
Qwerf

Semmiség az élet, ha a mindennapját nézzük, hivatal, háztartás, apró-cseprő gondok, küszködés a pénzzel, s mégis hatalmasan nagyszerű, mert megállíthatatlan, mert öröm és szenvedés váltakozik benne feltartóztathatatlanul. Az emberi létet eltörli a halál, s a halált megöli a születés, az élet folyton él, nem törődik velünk, és mégis értünk van: kicsinnyé tesz, megrendít, felemel. Ez a kicsinység, ez a megrendülés, ez a felemelkedés az emberi élet.

221. oldal

>!
Még1Fejezet

Az élet a béke, a megállás, a megpihenés. Az élet a szépség: a megenyhülés. Az együttérzés mindennel: az együttélés mindennel. Kis dolgokban rejtőzik a végtelen nagysága, hömpölygő folyókban, rétek illatában, a zene fájdalmában, két ember egyszerű ölelkezésében. Át kell neki adni magunkat alázatos szerénységgel, meg kell nyitni magunkat előtte, hogy betölthessen egészen apró csodáival.

23. fejezet, 221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Még1Fejezet

De ugyanakkor mást is érez Fábry: a hatalomnak szinte megalázó súlyát. A hatalom borzalmát, azt, hogy gyűlöletet támaszt, megjuhászkodásra késztet, s kiemeli őt a többi ember közül, légüres térbe, és a hatalom bírhatatlan felelősségét: emberi sorsok fölött dönt, életeket irányít a maga kedve szerint. Szörnyű a hatalom.

5. fejezet, 55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fábry Pál · hatalom
>!
Dün SP

A sötét szoba csendjének nyugalmat és biztonságot adott a két egyenletes lélegzet.

(első mondat)

>!
Dün SP

    Az asszony már dolgozik: betölti a kávét, átszűri a tejet, villámgyors kézzel megkeni a zsömlét és átnyújtja Bandinak.
    – Szervusz, Katinka! – és odakoccintja fél zsömléjét az asszony zsömléjéhez: – Egészségedre!
    Katinka szívből nevet: szereti az ötleteit. Mindig kitalál valami bolondot.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Szabó Magda: Tündér Lala
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Békés Pál: Csikágó
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Tar Sándor: A mi utcánk
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő