Bókay János bensőséges lírájával, bravúros elbeszélőtehetségével tündököl ez a nőalak és megragadó története. Forró hitvallás árad minden sorából a hétköznapok hősnői felé. Az író bölcs életszemlélete, nemessé érett művészete, még nagysikerű regények sorában is kivételes alkotássá emeli ezt a művét.
Hősnő 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1944
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 3

Kiemelt értékelések


Popper Péter mondta: „…én több pszichológiát tanultam íróktól és költőktől, mint a tankönyvekből.” Gyakran jut eszembe ez a megfogalmazás, mikor jó könyvet olvasok. Mikor olyan könyvvel van dolgom, ahol maga a cselekmény talán nem is olyan „nagy lélegzetvételű”, a karakterek kimunkáltságán van a hangsúly, ábrázolásuk és lelki vívódásai valósak. Amikor az író húsvér figurákat teremt.
Olvastatják magukat ezek az írások, és nem számít semmi pongyolaság a sztoriban, mert a szereplők már a barátaink; velünk élnek.
Ilyen regény a „Hősnő” is. Külön öröm volt számomra, hogy magyar író tollából, és a hazaiak közül sem a „nagy nevek” egyikétől, hanem egy kis mestertől. Az első könyvem volt az írótól, de lesz még szemezgetés az életműből ;)
Hálás vagyok, hogy megismerkedhettem Bókay Jánossal, az orvoscsaládból származó íróval, aki szakított a többgenerációs otthoni hagyományokkal, és az írást választotta inkább. Az utószót – lám, vele mégsem veszett hát ki a családi becsület – szintén orvos unokája írta :)


Nagyon szép jellemrajzok és pillanatképek, érzelmekkel és érzésekkel, hangulatokkal telített. Élvezet volt olvasni, elképzelni a helyzeteket, és a mondanivalója is igazán megfontolásra érdemes, becsüljük meg, amink van, lássuk meg a kisebb dolgokban is a szépet, értékeset, ne dobjuk el nagyobb, de esetleg elérhetetlen és valójában kevésbé fontos célokért a számunkra oly kedveseket.


Nagyon szép, megható történet a mindennapok hőseiről – segít meglátni a csodát az egyszerű emberekben:)
Népszerű idézetek




– Az alkotó férfi mindig magányos. A munkája az élmény, az alkotás izgalma, minden egyéb narkotikum, ami a munkáját szolgálja. Egyedül jár, a maga útján, mint valami megszállott. Megveti az embert, mert hitványabbnak érzi magánál, pedig csak gyöngébb, vagy egészségesebb. Még azt is megveti, akit szeret. A mérték mindig önmaga. Nem önző, rosszabb annál: egocentrikus. Zárt világ, hozzáférhetetlen, és kitörni se tud belőle. Rabja önmagának, a megjelöltségének, az elhivatottságának, mert a szomjúság az éltetője. Nem ember, aki örömöt ad és örömöt elfogad, hanem emberfeletti ember, aki magából merít örömöt. Felül tud emelkedni szerelmen, játékon, csalódásokon, az élet olcsóságain, mert ő maga az élet, a csoda, az izgalom. A megrendülés benne van, nem kívülről kapja. […] Bámulni lehet őt, rajongani lehet érte, csak éppen egyet nem lehet: boldognak lenni mellette.
172-173. oldal




Bennünk él Isten […], bennünk és mindenben, tengerben, csókban, a rügyező fákban, életben, halálban, a folytonosságban, a forgásban, a szabályban, az időtlenségben, minden alkotásban, minden pusztulásban, költők énekében, áhítatban, kínban. Vele vagyunk mindig, magunkban hordjuk, nem lehet hozzá látogatóba menni.
251. oldal




Semmiség az élet, ha a mindennapját nézzük, hivatal, háztartás, apró-cseprő gondok, küszködés a pénzzel, s mégis hatalmasan nagyszerű, mert megállíthatatlan, mert öröm és szenvedés váltakozik benne feltartóztathatatlanul. Az emberi létet eltörli a halál, s a halált megöli a születés, az élet folyton él, nem törődik velünk, és mégis értünk van: kicsinnyé tesz, megrendít, felemel. Ez a kicsinység, ez a megrendülés, ez a felemelkedés az emberi élet.
221. oldal




Az élet a béke, a megállás, a megpihenés. Az élet a szépség: a megenyhülés. Az együttérzés mindennel: az együttélés mindennel. Kis dolgokban rejtőzik a végtelen nagysága, hömpölygő folyókban, rétek illatában, a zene fájdalmában, két ember egyszerű ölelkezésében. Át kell neki adni magunkat alázatos szerénységgel, meg kell nyitni magunkat előtte, hogy betölthessen egészen apró csodáival.
23. fejezet, 221. oldal




De ugyanakkor mást is érez Fábry: a hatalomnak szinte megalázó súlyát. A hatalom borzalmát, azt, hogy gyűlöletet támaszt, megjuhászkodásra késztet, s kiemeli őt a többi ember közül, légüres térbe, és a hatalom bírhatatlan felelősségét: emberi sorsok fölött dönt, életeket irányít a maga kedve szerint. Szörnyű a hatalom.
5. fejezet, 55. oldal




Az asszony már dolgozik: betölti a kávét, átszűri a tejet, villámgyors kézzel megkeni a zsömlét és átnyújtja Bandinak.
– Szervusz, Katinka! – és odakoccintja fél zsömléjét az asszony zsömléjéhez: – Egészségedre!
Katinka szívből nevet: szereti az ötleteit. Mindig kitalál valami bolondot.
11. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Tündér Lala 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 94% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Abigél 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Égigérő fű 94% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: A mi utcánk 94% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 94% ·
Összehasonlítás