Bevezetés ​az irodalomtudományba 24 csillagozás

Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Mindenki – tudattalanul – valamilyen „irodalomelmélettel” kezd egy vers vagy egy regény olvasásához. Az irodalommal magasabb szinten foglalkozónak azonban tudnia kell, hogy az olvasás hátterében milyen irodalomtudományi irányzatok rejlenek, és milyen megközelítésekre lenne szüksége ahhoz, hogy olvasatának szintjét, mélységét erősítse. A könyv bemutatja az elmúlt kétszáz év irodalomtudományi irányait, olvasati stratégiáit, ezek eleméleti alapfogalmait és interpretációs módszereit. A korai modern filológiai és szellemtörténeti, a modern kor formalista és strukturalista megközelítései és a posztmodern jelenkor hermeneutikai, dekonstrukciós, posztstrukturalista és kultúraelméleti tendenciái a főbb csomópontok. A könyv kifejezetten az új, ún. bolognai típusú magyar szakos és modern filológiai képzések tankönyveként íródott.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris tankönyvek

>!
Osiris, Budapest, 2006
300 oldal · ISBN: 9633898838

Most olvassa 6

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Sketchy I
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Emlékszem rá, hogy arról sztorizgattunk a magyar szakosokkal, hogy Bókay nem is létezik, hanem valakinek az álneve, aki nem akarta, hogy meglincseljék, meg arra is, hogy az egyik nagy napilapban írtak róla recenziót, „Nehéz dolga lesz a magyarosoknak” címmel.
Hát, találó cím volt. Ha a könyv célja az, hogy bevezessen, mit keres benne annyi szakkifejezés? És a barokk körmondatok?
Hála az égnek nem kellett az egészet magamévá tennem, de amit kellett, azt két szótár és az internet segítségével fordítottam előtte magyar nyelvre, és másfél csillag csak a mazochista élvezetért jár neki, amit eközben éreztem.
Ha visszakaptam volna a jegyzet fordítását, talán még emlékeznék is rá, hogy miről szólt. Így csak egy szó maradt meg: +diszkurzus.+

3 hozzászólás
>!
Demonshadow
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Mondhatni „kedvenc” magyaros könyvem, aminek éppen a minap értem a végére. Szerény véleményem szerint nem olyan vészes, mint azt amilyennek mások beállítják, bár tény, hogy kell egyfajta bizonyos lelkiállapot a befogáshoz.
Összességében tényleg szükségeltetik egy értelmező kéziszótár a szakszavakhoz, de vannak benne valóban szórakoztató és érdekes részek, amikkel áthidalhatóvá válik az esetleges olvasási nehézség.
Három csillagot szerintem simán megér.

4 hozzászólás
>!
Mara91
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Szép volt, jó volt, remélem a mai nap után nem kell többet belenéznem, SOHA!
Ez mindent elmond, úgy érzem.
Hosszúra nyúló kapcsolatom (a könyvvel és azonos című kurzusával a szerzővel) végére rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rémes az irodalomtudomány, ahogy azt a mendemondák lefestik. Azaz, nem is lenne olyan rémes, ha nem lenne annyi felesleges körmondat, amelynek már elejére nem emlékszem, a vége pedig csupán a mesében létezik. Mindezt teletűzdelve idegen kifejezésekkel, amelyeket a madár sem használ, ha pedig mégis, a kutya sem érti.
Mindezek ellenére tipikus örömhozó könyv tud lenni abban az értelemben, hogy sokáig vigyorog felette az ember, ha sikerült egy-egy részt megértenie. :)

>!
Noncs21
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Ez a könyv valami elmebaj… Már a rengeteg helyesírási hibától a falnak rohanok. Legszívesebben fogtam volna, és átírogattam volna, csak nem saját könyv… Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a tanár úr, amikor leült könyvet írni, elfelejtett volna emberül… Pedig az előadásokat olyan érdekesen tartja.. Inkább fognák öt másik szakirodalmat, és abból ollózgatnám a lényeget össze, minthogy ezt a könyvet még egyszer el kelljen olvasnom.

5 hozzászólás
>!
Boglarina
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Nekem úgy sikerült letennem másodjára a bevezetés az irodalomtudományokba tárgyat (e könyv szerzőjénél), hogy első félévben kijegyzeteltem magamnak a lényeget, de bukás lett belőle. Második félévben némi segítséget kértem, hogy „fordítsák le nekem magyarra” az első félévben készített vázlatomat, hogy egyszerűbb szavakkal is meg lehessen érteni – és 4-est kaptam belőle.

A témája egyébként nagyon érdekes, főleg miután megvilágosodik az ember, csak olykor a bonyolult és érthetetlen mondatok könnyű beleveszni.

3 hozzászólás
>!
egyszerű_teremtés
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, de ennek ellenére azért nem is annyira szörnyű, mint ahogy mások beállítják. Ha hozzászokik az ember a szakkifejezésekhez, és „rááll” az ember agya, akkor egész érdekes tud lenni. Tény, hogy magyar szakon jó páran küzdenek vele (ellene? :D) a mai napig is, de én egy négyes büszke tulajdonosa vagyok. :))

2 hozzászólás
>!
Eden
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Hogy én mennyire utáltam ezt a könyvet az elején. A felét nem értettem, körülbelül mintha kínai lett volna. Az első feléből meg is buktam, a második fele viszont négyes lett. Az elsőt egy hármasra javítottam, úgyhogy összességében hármas lettem belőle, de meg vagyok vele elégedve, mert ez olyan tárgy, hogy sokaknak beletörik a bicskája.
Pedig nagyon érdekes lehetne, vannak benne részek, amik kifejezetten tetszettek, csak a tálalása olyan amilyen. Kár, mert ezt kevesebb barokk körmondattal, kevesebb oldalakon át tartó bekezdéssel és kevesebb idegen szóval még élveztem volna is.
A csillag pedig annyi, amennyi a jegyem.

UPDATE: na, valahogy mégis négyest kaptam.

>!
Pistacchio
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

Négy oldalt tudtam belőle kijegyzetelni, ráadásul 11-es betűmérettel. Igaz, hogy nekem csak a próza miatt volt fontos elolvasni, és, hogy átfogó képet kapjak a tudományterületről, de bizonyos részei nagyon nehezen érthetőek.

>!
Diaval
Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba

A rengeteg negatív kritika és szidalmazás ellenére úgy gondolom, ez egy nagyon korrektül összerakott könyv. Nincsenek benne üresjáratok, nincs túlmagyarázva; a lényeg és az azt alátámasztó példák remekül összefoglalnak mindent. Egy-egy szót többféleképpen is leír, így az értelmezéssel se lehet baj. Nekem nem jelentett problémát ebből tanulni – a tanár úr által az órákon leadott diákból már annál inkább…
Szerintem alapvetően azon csúszik el mindenki, hogy kapásból leírja az egészet, mert nem érdekli/nem szereti/csupa rosszat hallott róla. Aztán tovább nehezíti a dolgot, hogy ez egyáltalán nem könnyű olvasmány, időt és energiát igényel a feldolgozása, több mondaton hosszú percekig kell gondolkodni, hogy az embernek leessen végre, mire is gondolt itt a szerző, de utána már teljesen összeáll az egész. Csak ugye manapság gondolkodni luxus, a hallgatók minél kisebb erőfeszítéssel szeretnének csillagos ötöst kapni – mert mi az már, hogy a tanárbácsi elvárja, hogy az egyetemi szintnek megfelelően készüljünk fel a vizsgára, hát hogy képzeli ezt?! –, és ha az ember ki se nyitja, esetleg túl keveset foglalkozik vele, vagy éppen nem hajlandó gondolkodni, az ne csodálkozzon, hogy nem fog sikerülni.
5/5


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Az irodalomi mű ezért valahogy úgy működik, mintha egy háztartási eszközt úgy árusítanának, hogy nem tudni mire való, a vevő indítsa be és találjon ki hozzá használati lehetőségeket.

13. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Kicsit leegyszerűsítve, szakmánk alapvető karakterét azt adja, hogy változó önmagunkat csak változó önmagunk segítségével tudjuk érteni, megragadni.

11. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Az irodalomnak mondott nyelvi objektum ugyanis csak akkor valóban irodalmi mű, ha elolvasott, azaz ha valamilyen módon megértett szövegként mködtetik. A nem olvasott (még pontosabban a nem-olvasott, azaz megértésbe megfelelően nem került, csak objektíven meglévő) szöveg csak fekete rajzolat fehér papíron, illetve grammatikai viszonyok és szótári halmazok összessége, vagyis nem létezik irodalmi műként.

12. oldal

23 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nem merül fel az, hogy egy mai fizikus a XX. század elejének atomfogalmaival dolgozzon és egy ilyen definíciót tegyen be bevezető könyvébe. Az irodalomtudományban ilyen végső, cáfolatok láncára épülő igazság nem létezik.

11. oldal

>!
Ódor_Endre

Elrettentő példaként Zdenko Skreb idézi az 1894es német irodalomtörténeti bibliográfiát,
mely feltünteti egy bizonyos Beyer nevű kutató „A savanyúkáposzta a költészetben és a prózában” című írását, és a bibliográfia összeállítója még sajnálkozik is, hogy ezt a kitűnő témát még nem dolgozták fel eléggé.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A világirodalom története
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd
Gintli Tibor (szerk.): Magyar irodalom
Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma
Wágner Tibor (szerk.): Akitől ellopták az időt – Szerb Antal emlékezete
A magyar irodalom története I-VI.
Babits Mihály: Az európai irodalom története
Kappanyos András: A magyar irodalom képes atlasza
Földényi F. László: A medúza pillantása