Böjte ​Csaba füveskönyve 97% 71 csillagozás

Olyan ez a könyv, mint egy falat kenyér. Mindannyiunknak szüksége lenne rá. Ott kell, hogy legyen a Te polcodon is. Kell, hogy megtanuld, eltanuld mindazt , amit Böjte Csaba képvisel, mondd, tesz. Hihetetlen energia száll belőle. Csak épülni lehet belőle. Elraktározni, megfontolni, beépíteni a saját életünkbe.
Fantasztikus mennyi mindent ad át és élsz át általa. Úgy gondolom már csak az előszó elolvasása után is a hatása alá kerülnél és biztos vagyok abban, hogy érdekelne a folytatás. Tudom, hisz így voltam vele én. Így került el hozzám, hogy felkeltette az érdeklődésem, noha itt, molyon láttam meg először.
2020-ban íródott , egy olyan évben, melyre mindannyian emlékezni fogunk. De hadd idézzek a könyvből: „Megváltómban bízom, és hittel vallom, hogy nem a világ vége közeledik, hanem egy új, nagyszerű korszak hajnalán áll az emberiség.”
Könyvtári példány által olvashattam el, de szükségem van egy saját példányra is. Hogy forgassam, bejelöljem, elővegyem akkor és azt a fejezetet , amire épp abban a pillanatban szükségem van.
Mert hidd el, minden élethelyzetedre találsz benne valamilyen útmutatást, példát, biztatást vagy épp ellenjavallatot.
Én most itt ülök a kötet mellett és csak keresem a szavakat. Keresem az ABC betűiből azokat, amelyekkel össze tudnám foglalni mi mindent nyújt, ad, mennyi mindent nyer értelmét általa . De most büszkén vállalom, hogy nem fogok erre megoldást találni, nem fogom tudni szavakba foglalni, akármennyire is szeretném. Érzést átadni nehéz , szinte már – már a lehetetlenbe hajlik. Így csak zárszóként: fogd a kezedbe és nyisd ki az ajtót , kezdd el!

A legszebb reggelek ezzel a könyvvel kezdődnek és minimum egy általa írt fejezet után hajthatod nyugodtan álomra a fejed.

Böjte Csaba könyvét valóban lassan érdemes olvasgatni. Naponként egy – egy gondolatot, észrevételt, tanácsot. Persze, az is igaz, hogy az életünkben valamennyi esemény egyénre szabottan történik, érzékenységünk, befogadó készségünk nem egyforma.
Mégis megéri átelmélkedni ezeket az örömhöz segítő gondolatokat, mert egy sokat tapasztalt ember életszemléletét tükrözik. Mivel életével, munkásságával Istent szolgálja, így a könyv valamennyi passzusának középpontjában Isten áll, az emberrel karöltve.
Böjte Csaba észrevételeit, megélt történeteit olvasva minden olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnik, holott nem az.
De sorai tele vannak humorral, megértéssel, megbocsátással és könyörülettel. Mindazzal, ami a keresztény ember természetes sajátja kell(ene), hogy legyen. Van mit tanulnunk tőle, minden napra jut belőle egy nagy kanál öröm, életszeretet, belső béke. Az élet igenlése, ujjongó boldogság és hála a teremtésért, azért, hogy élhetünk ezen a földön.

Vannak könyvek, amiket habár olvasottnak jelölök, nem tekintem befejezettnek azzal, hogy elértem az utolsó oldalig; úgy kerülnek vissza a polcra, hogy akár már holnap, vagy holnapután, esetleg egy hét, hónap múlva újra leveszem, hogy véletlenszerű helyen felütve ismételten táplálkozhassak belőle. Ilyen lett most Csaba testvér – akit egy nagyon szimpatikus embernek, jó értelemben vett igazi jelenségnek tartok és mérhetetlenül felnézek rá – első füveskönyve is, ami a lehető legjobbkor talált meg. Történetei és gondolatai által több lettem, bizonyos jelenségeket illetően felnyitotta a szememet, helyenként elgondolkodtatott, egy időre pedig megkönnyítette elviselni a legtöbbször ugyanolyan hétköznapokat. Biztos vagyok benne, hogy a következőt is beszerzem majd.

Nem vagyok keresztény – de Böjte Csaba olyan etikát és értékrendet ad át ezekben a tanításokban, amellyel a vallási nézeteimtől függetlenül is tudok azonosulni. Olyan ez a könyv, mintha hegyi patakokban csordogáló, tiszta, hűs víz lenne a lélek számára.

A könyv édesanyám utolsó születésnapi ajándéka volt számomra, 2021. február 22.-én (már kórházban feküdt aznap, így nem személyesen adta át).
Április 3.-án kezdtem olvasni a könyvet.
Ő április 11.-én ment el.
18.-án értem a könyv végére.
20.-án temettünk.

Most mindenki azt kérdezi, honnan van lelkierőm ilyen könnyen feldolgozni a gyászt.
Azt hiszem, a válasz a könyvben van…

Remélem, egyszer lesz alkalmam személyesen is megköszönni Csaba testvérnek.

Ez az a könyv, ami amikor csak nehéz időszakon megyek majd keresztül a kezembe fog kerülni.
Böjte Csaba az a fajta ember, aki ahelyett, hogy megélné vagy belesüppedne a gondokba inkább kineveti őket és miközben kineveti őket mindenkit arra sarkall, hogy álljunk a sarkunkra és lépjünk a tettek mezéjére.
Úgy vélem néha mindannyian elfáradunk, elcsüggedünk egy picit, ami nem tilos, de vegyük kezünkbe ezt a könyvet és máris megjelenthet az alagút végén a fény.

Elképesztő felüdülést jelentett a napi stresszből, nyomasztó hírekből. Legszívesebben az egészet kiidézném, úgyhogy úgy döntöttem, nem idézek belőle. Inkább rövid idő múlva ismét a kezembe veszem és előről elolvasom ismét.
Majd minden este Böjte Csaba gondolataival fejeztem be a napot és úgy érzem, több lettem általa. Szimpatikus ez az egyszerűség, ahogy a világot látja, az, hogy ki mer jelenteni olyan igazságokat, amikben hisz.
Szeretem, hogy az egyszerű ember számára közelebb hozza Istent, úgy magyaráz, ahogy megszokta, hogy a gyerekek is értsék a tanításokat.
Talán a legmegnyugtatóbb gondolatot mégis leírom ide. Isten nem teremt selejtet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok embernek kéne hallania ezt a kinyilatkoztatást.
Ennek a kötetnek az az alcíme, hogy Örömhöz segítő gondolatok. És valóban, a legtöbb nem csak elgondolkoztat, de örömmel tölt el, mint ez a fenti mondat is. Nálam maximálisan teljesítette az ígéretét a könyv. Köszönöm Csaba testvér!

„Mit is tartalmaz ez a füveskönyv? Szándékunk szerint gyógyító gondolatokat, melyek segítenek élni, fénnyel öltik meg a lelket, megvilágítják az elmét, felemelik a tekintetet a földről az égre.”
Ezzel indít ez a csodás könyv. Írnom sem kell, hogy a „beharangozott tartalom-meghatározástól” jóval többet kaptam. Egy új kedvencet avattam, egy olyan könyvvel és bene lévő tudással lettem gazdagabb, amit majd többször előveszek, forgatok, és nemcsak a nehéz napokon, hogy erőt merítsek, de a jó, boldog napokon is, hogy hálát adjak. Az illusztrációk meseszépek, mindig is csodáltam a művészien megtervezett díszes ólomüvegeket.

Teli van ez a könyv szeretettel, emberséggel, irgalommal. Hogy tud valaki ennyire hiteles, meggyőző, és mindemellett egyáltalán nem didaktikus és erőszakos lenni, nem tudom. Az biztos, hogy Böjte Csaba a létezésnek egy olyan szintjén van, ahová kevesen jutnak el – főleg azért, mert nem is hiszik, hogy létezik ez a szint.
Különben nem lehet ezt a könyvet egyszer olvasni. Forgatni kell, táplálkozni belőle, aztán hátha ragad ránk is egy kicsi ebből a végtelen bölcsességből és nyugalomból.

Az újból és újból visszatérő (amúgy szintén jó) gondolatok mellett számomra számos újat is mondott, néhányat majd idézek is. Sok napra elegendő „lelki táplálék” és megvalósítandó (megvalósítható) program.