Csaba testvér egyik legfőbb erénye, hogy el tudja adni az igaz, keresztény lelkületet. Ez nagy erény, mert a kereszténység mérsékelten piacképes. Nem trendi, nem menő, nem divatos, sőt, hajlamos kényelmetlennek tűnni – legalábbis addig, amíg az ember kellőképpen bele nem ássa magát. A beleásáshoz ugyan nem elég B. Cs., az első kapavágás megtételéhez azonban megfelelő, már ha az ember előzőleg szert tett egy spirituális kapára. (Ha elfogadtok tőlem egy tanácsot: kapa nélkül gyakorlatilag lehetetlen kapálni, ásó nélkül ásni. Ennyit magunknak kell megtennünk, hogy Csaba testvér értékes szavai ne találjanak nálunk süket fülekre.)
B. Cs. faék egyszerűségűen, közérthetően fogalmaz, könyvei tartalmasak, de nem ássák bele magukat mélyen a témába. Ez a harmadik kötet, amit olvasok tőle, eddig mindegyik a keresztényi élet lényegét világította meg különböző aspektusokból. Nagyon is szükség van olyan kötetekre, melyek konyhanyelven segítenek eloszlatni a hit mibenléte körüli rengeteg tévhitet, és rávilágítanak arra, hogy:
Mit jelent kereszténynek lenni a gyakorlatban?
Krisztus nem volt az a vérmes fajta. Nem akadt ki, amikor elfogták, nem csapott balhét, pedig abszolút erőfölényénél fogva megtehette volna. Miért nem tette hát meg, miért maradt csendben, miért maradt alázatos, miért tűrte zokszó nélkül, hogy elfogják, megkínozzák, kivégezzék? Azért, mert ezt jelenti a keresztényi lelkület: azt, hogy nem balhézol, nem kapod fel a vizet, nem hőzöngsz, kerülöd a konfliktusokat akát a saját testi épséged/életed árán is.
Az egyik legfőbb keresztényi – még inkább: hívői – tulajdonság az alázat. Alázatosnak lenni azt jelenti, hogy befogjuk azt a retkes pofázmányunkat, akármilyen csehül alakulnak a dolgok, akkor is. Egész pontosan arról van itt szó, hogy odatartjuk a másik orcánkat is.
Ez a szentírásrész volt talán az, amit a legnehezebben értettem meg, de most, többek között ennek a könyvnek a hatására is, kezd megvilágosodni a dolog. Elég sokat töprengtem az utóbbi időben azon, miért kellene odatartani a másik orcánkat is. Jogos sérelem esetén miért ne emelhetnénk szót az igazunkért? Amíg van lehetőség a párbeszédre, addig szót emelhetünk, amikor azonban már orcák megütésének síkjára terelődik a dolog, a párbeszéd lehetősége alighanem túlhaladott. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem öntünk olajat a tűzre. Lehet, hogy elhamvadunk, de legalább nem ég le még a fél erdő is.
Böjte Csaba igaz hívő, és közérthetően, hétköznapi nyelven át is tudja ezt adni. Megmondom őszintén, hogy én azért is vettem most előbbre az ő könyvét, mert nem volt agyam semmi nehezebbhez, és ő valóban a zöldségleves verbális megfelelője. Hasznos és jó, ráadásul még könnyű is. Nem biztos, hogy az éhes ember is jóllakik vele, viszont nem fekszi meg az üres gyomrot sem. Máskor, lehet, azt mondanám, ennél valami mélyebbre van igényem, arra viszont, hogy a világból menthetetlenül kiábrándulva találjak egy pár morzsányi reményt arra nézvést, hogy talán még sincs minden veszve, tökéletes.
Azért igaz hívő B. Cs., mert Krisztushoz hasonlóan csendesen, szorgalmasan teszi a dolgát, és ha valami sérelem éri, amik márpedig érik rendszeresen, megőrzi a nyugalmát, és csak teszi a dolgát tovább. Azért képes erre, mert hisz abban, amit csinál, tudja, hogy van értelme a hivatásának, még akkor is, ha erőfeszítéseinek akkor és ott nem látja a gyümölcsét, vagy némelyik esetleg terméketlen is marad. Nekünk csak az a dolgunk, hogy vessünk, nem minden mag fog jó földbe hullani, amelyik viszont megfelelő termőtalajba kerül, annak révén sokszorosan meg fognak térülni az erőfeszítéseink.
Csaba testvér könyvei lényegében limonádék, de pozitívan azok. Esténként leülök, és elolvasok tőle egy pár tíz oldalt, amitől visszanyerem a világba vetett hitem egy részét. Nem mély, viszont aki nyitott a kereszténység lényegének megértésére, annak jó szívvel ajánlható. Könnyű, ugyanakkor tartalmas, lélekemelő olvasmány, mely nem terhel le túlzottan, viszont mindenkor megfontolásra érdemes, időtálló értékeket és üzeneteket közvetít. Csak nyitottság kell hozzá, mert anélkül minden érdemei dacára is falra hányt borsó marad az egész.
Akinek van füle a hallásra, hallja.