Életadó morzsák Csaba testvér asztaláról a párbeszédről, a bizalomról, a megbocsátásról, az emberi kapcsolatokról. Böjte Csaba Füves könyv-sorozatának negyedik kötete. (Előző kötetek: A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény; Az igazgyöngy fájdalomból születik; A virág a fény felé hajlik.)
A szeretet gyógyszer, nem jutalom 13 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Böjte atya füveskönyvei Helikon
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
A tavalyi könyvhéten meghallgattam Böjte atya előadását a nagyszínpadon, azóta akartam olvasni is tőle, igaz, nem pont egy füveskönyvet. Tévedésből hoztam ki pont ezt, nem lapoztam bele a könyvtárban, csak itthon konstatáltam, hogy nem összefüggő szöveg, csupán gondolatok gyűjteménye. Nem vagyok túl nagy rajongója a füveskönyveknek, mert a kontextusból kiragadott gondolatoknak gyakran hiányzik a szövegkörnyezet, de ha már kihoztam, nyilván nem viszem vissza olvasatlanul, és igyekszem a maga nemében értékelni.
A maga nemében pedig alighanem tökéletes. Ha jól értem, füveskönyvet leginkább ajándékba szokás adni, ezért dekoratívnak kell lennie: minden második oldal – a bal oldaliak – egy illusztráció, a kálnoki református templom mennyezetkazettái. Ezek vannak a borítón is. A tetszetős külalak tehát megvan, a megajándékozott örülni fog, és még ha nem is olvassa el, jól fog mutatni a polcán. Reméljük azért, hogy el is olvassa, mert érdemes. Kiváló érzékkel válogatta össze Böjte atya tömör, velős, jobbára pár mondatos üzeneteit szeretetről, megbocsátásról az, aki összeválogatta, mert nem hat töredékesnek, inkább olyan, mintha félperces novellákat, karcokat, prózába szedett haikukat olvasnánk. A haiku sem lesz kevesebb attól, hogy rövid, épp ellenkezőleg: a maga terjedelmében teljes. Kerek, egész gondolatok ezek, melyekből csak úgy süt az intelligens, cselekvő hit, az őszinte optimizmus és emberszeretet, az önzetlenség, az alázat. Egy olyan ember képe rajzolódik ki a sorok mögül, amilyennek egy hívőnek lennie kellene: egy aktív, sürgő-forgó, gyakorlatias fickó, aki ki sem látszik a hasznos és fontos tennivalókból, gondoskodik a gyermekeiről, hozza-viszi, eteti őket, beszélget, együtt sportol velük, és mivel Böjte atya egy rendkívül közvetlen, laza, jó humorú fazon, az emberek könnyedén megnyílnak neki.
Nem aranyköpések ezek, amik fölött aztán ücsöröghetünk, hogy vajon mit is akart ezzel mondani. Épp ellenkezőleg, teljesen gyakorlatias szövegek, számos rövidebb, igaz történet is akad közöttük Böjte atya életéből – ezek a legjobbak, humorosak, derűsek, és kiváló pedagógiai érzékről árulkodnak. Sose forduljunk el senkitől, ha teljesen fölöslegesnek tűnnek az erőfeszítéseink, akkor sem, mert attól, hogy párszor belevágjuk a kapát a földbe, még nem fog szárba szökkenni rajta a búza, azzal bizony munkálkodni kell, évekig, és a munka bizony fáradságos lesz, és nem mindig kellemes, mert a trágya büdös, az ujjunk meg vízhólyagos lesz. (Ez már az én gondolatom az atya egyik üzenete nyomán.)
A füveskönyvek mint „műfaj” továbbra sem lesz a kedvencem, viszont lehet ezt kiválóan is művelni. Minden pár soros kis szösszenet a kötetben megállja a helyét önállóan is, nem érezzük úgy, hogy a kontextusból kiragadott gondolatokat olvasnánk. Böjte atya meg tényleg az egyik legrokonszenvesebb alak, aki manapság él és alkot, már csak azért is, mert amit ő kiad a kezéből, annak valóban van értelme, értéke. Lehet írni a szeretetről és a megbocsátásról köteteket, hogy mennyire szép és fontos, elég nagy irodalmuk is van, épp ezért nem is egyszerű olyan kötetet találni róluk, ami többet mond a közhelyeknél. Böjte atya azért tud többet mondani, mert megéli a szeretetet, a megbocsátást és a többi keresztényi (de nem csak keresztényi!) értéket napról napra, és bizony nem mindig van könnyű dolga, mert számtalan olyan helyzettel szembesül, amikor nem egyszerű megőriznie a nyugalmát, és pozitívan, vagy ha úgy tetszik, krisztusian reagálni. Könnyű azokat szeretni, akik viszontszeretnek minket, azok által viszont, akik nem, rengeteget fejlődhetünk. Nincs könnyű élete egyáltalán, viszont hisz abban, amit csinál, és szívből csinálja, nem fásultan, nem muszájból, és ez az őszinteség aranyozza be a sorait. Ha füveskönyv-olvasást tervez valaki, ennél hasznosabbat, életszerűbbet, tartalmasabbat aligha talál.
A mondanivalója nagyon tetszett, és igazán jó gondolatokat tartalmaz, de a kivitelezése számomra nem lett a legjobb… Nekem kicsit zavaró volt, hogy kis pontokba szedett gondolatokat olvashatok csak és nem egybefüggő szövegként, mindenre kitérően érinti a szerző a témát.
Igazán szívet melengető volt olvasni az ünnepek alatt Böjte Csaba testvér rövidke, sokszor megható gondolatait. Azt hiszem, hogy sokaknak kézbe kellene venniük, hogy okuljanak belőle. Hogy a világban való élhetőségüket ne csak saját maguk számára könyíthessék meg, hanem embertársaik részére is. Hiszen egy olyan világban ahol szeretet, megértés, segítségnyújtás és remény van, ott nincsenek lehetetlenek és örök élet honol.
Eleve egy kis hátránnyal indult a könyv, mert nem szeretem az ilyen cselekmény nélküli bölcsességeket tartalmazó könyveket. Mindent összevetve viszont nem volt rossz olvasni, sok olyan idézetet is találtam benne, ami tetszett. A legjobbak szerintem azok voltak, amiket az életében történt példák alapján igyekezett átadni/elmondani.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Borzási István: Érteni az Írásokat ·
Összehasonlítás - Székely Csaba: Bányavidék 92% ·
Összehasonlítás - Bleeding Bride: Fekete fivérek 91% ·
Összehasonlítás - Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik ·
Összehasonlítás - Szász András: Képmások ·
Összehasonlítás - Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról ·
Összehasonlítás - Bleeding Bride: A téboly kertje 86% ·
Összehasonlítás - Székely Csaba: Idegenek és más színdarabok ·
Összehasonlítás - Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi 86% ·
Összehasonlítás - Hompoth Erika: Székely Zabhegyező 86% ·
Összehasonlítás