Bojtár Endre (szerk.) · Nagy Ilona (szerk.)

A ​csodamalom 5 csillagozás

Balti népmesék
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mesék, mondák, történetek

>!
Osiris, Budapest, 2000
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 963379658X · Fordította: Bojtár Anna · Illusztrálta: Bereznyei Róbert
>!
Akadémiai, Budapest, 1989
230 oldal · ISBN: 9630555492 · Fordította: Bojtár Anna · Illusztrálta: Tamás Noémi

Enciklopédia 4


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

Számomra Ismeretlen és nemzetközi vándornépmesék is szerepelnek a válogatásban. A Terülj, terülj asztalkám! és A lusta és a szorgos lány a csodás örökségen osztozkodó 3 fivér és a lehetőséget kihasználó vándor története ismertek. A 14 lett népmese lóvá tevésekről és az ördöggel kapcsolatos történetről Hogyan csapta be a kakas a rókát? , Hogyan csapta be a bognár a farkast, a medvét és a nyulat?, Az uraság és az ördög Az állatmesék főként a rókáról, farkasról, medvéről szólnak.

A 44 litván népmese állatok kapcsolatáról A róka és a farkas, A ravasz róka, A gólya és a daru, ember és állat kölcsönhatásáról Hogyan akarta kitanulni a farkas a kenyérsütést?, Ostoba és agyafúrt emberekről mesélnek történeteket, becsapásokról, Az együgyű és a kapzsi fivér, Hogyan kell a libát elosztani? Az égitestek családba kerüléséről mesél A Nap, a Hold, és a Szél apósa című mese. A válás is előfordul, megmagyarázva azt is hogyan támogatja a Földet a két égitest. _Miért süt nappal a Nap, és éjjel a Hold?
Szerepel közöttük a Ludas Matyi történet litván változata is A ravasz bosszúálló, ahol a kárvallott a vita alapját képező bika farkával vesz elégtételt az uraságon.
A lett mesék gyermekeknek is jók, de a litvánok meséit inkább felnőtteknek ajánlanám, néhol elég durva csonkítások szerepelnek benne (leszakadt lófarok, levágott bikafarok) és gyilkosságok, akasztott ember égetése.

>!
Futóhomok P
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

Népmesét mondani vagy hallgatni a legjobb dolgok közé tartozik, legyél akár felnőtt, akár gyermek. Az autentikus népmesegyűjtemények olvasását azonban általában felnőtt olvasóknak ajánlanám. A csodamalom litván mesecsokra szintén felnőtt kategória, a kötet lett mese válogatása viszont kb. 10 éves kortól kézbe adható.

Az én kedvenc meséim a kötetből: A hattyúkirálynő; A tizenkét hollófivér (benne a közismert Vadhattyúk-párhuzammal); Ezüstfenyő kígyókirálynő; A könyörületes fiú

Az illusztrátorral megint mellényúlt az Osiris, a könyv élvezeti értékét egyszerűen rontják az oda nem illő rajzok.

4 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

A könyv lett és litván meséket tartalmaz; a lett mesékből jelent meg más magyar válogatás is (ld. A Laima és a két anya), de litván népmesékből ez volt az első magyar nyelvű publikáció. Összesen negyvennégy litván mese található a kötetben, szószedettel és típusmutatóval, valamint egy nyúlfarknyi utószóval a litvánok (és a lettek) történelméről. Őszintén szólva a meséktől nem voltam nagyon elragadtatva (kissé sok volt nekem az asszonyverés meg a hasonló „paraszti témák,” ahogy az utószó nevezte), de azért természetesen itt is akadtak emlékezetes történetek.
A mesékről részletesen a blogon:
http://tarkabarka.blogspot.hu/2018/02/mitikus-hazassag-…

>!
Kek P
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

Többször kézbe vettem már, bele-beleolvastam. Merthogy 1-2 oldalasak benne a mesék. Aztán – mivel volt rá időm – úgy döntöttem, újra elkezdem elejétől a végéig és ki is olvastam bő egy nap alatt. Sok olyan ismerős mozzanat volt benne, amik a mi népmeséinkben is szerepelnek, s néhány irodalmilag híressé vált is ebben a kötetben egyéb módon feldolgozva, pl. Vörösmarty ördögfiai az elosztandó csodás hármas örökséggel itt szerepelnek A csodakacsa és a Mese a befalazott fiúról címűben is; illetve a mi Döbrögink itt csak uraság és Matyinak sincs neve, mint ahogy nem is a lúdját, hanem a bikáját akarja elvenni tőle az uraság kecskeáron, de minden más (3-szoros verés, ács, orvos, gyors lábú paripa s cigány a vásárban) stimmel. Na jó, nincs benne Piri nénje meg ispán se… A vége felé kicsit rémisztőbbé váltak a mesék holmi akasztott emberrel meg emberégetéssel, meg gyerek- és feleséggyilkolászással vagyonszerzés ürügyén, a feleség szófogadóvá nevelésével, holmi lelki terrorral és példaként némi jószágirtással, amiben nem is az asszonynép „nevelési szándéka” volt a megalázó, hanem a női nem bárgyú beállítása – de ez szinte mellékes amellett, hogy az utolsó mesék mind az ostobaságot és a rászedhetőséget figurázzák ki a végén, ahol egyenlő számban szerepel mindkét nemhez tartozó egyén, férfi ember talán még többször is. Utólag gondolkodom azon, hogy mi volt bennük sajátosan észt vagy litván, de az egy-két névtől, pénznemtől eltekintve, az oroszok és a muzsikok kétszeri megemlítésén kívül nem sok ilyen vonás van. Talán az állatok, hogy leginkább róka, farkas, medve, nyúl, meg a háziak közül a birka, marha, koca, baromfi és macska, kutya. Véletlenül sincs egzotikusabb: oroszlán vagy hiúz, szarvas vagy mókus. Van viszont pásztor és gulyás, de nincsen csikós, van sok-sok halász, jobbágy, paraszt és katona és király és királyfi, királylány és sárkány. De hogy balti? Sós tenger csak egyetlen egyszer fordult elő, A csodamalomban… Talán éppen ezért lett ez a kötet címe is.

1 hozzászólás
>!
anesz P
Bojtár Endre – Nagy Ilona (szerk.): A csodamalom

Lett és litván népmesék találhatók a kötetben. Tetszik a kivitelezés, a színes illusztrációk is hozzátesznek az élményhez. Ezek a népmesék közel állnak szerintem hozzánk, magyarokhoz. Több állatmese mellett ismert történetek is előfordulnak. Gyerekeknek is mesélhetők.
A Grimm összest olvasom mostanában és azok nagyon tömör szerkezetűek. Jól esett egy kis változatosság! :-)


Népszerű idézetek

>!
Kek P

Becsületesen ledolgozta az egy esztendőt az öregnél. Az öregember egy kisbárányt adott neki.
– Tessék – mondta –, itt a fizetség a munkádért. Ha pénzre van szükséged, csak annyit mondj a báránynak: „Köpd ki a pénzt, báránykám!”
Mire a bárány úgy tesz, mintha füvet legelgetne, és aranydukátokat fog kiköpni.

38. oldal - Terülj, terülj, asztalkám!

Kapcsolódó szócikkek: juh
5 hozzászólás
>!
Kek P

A róka és a farkas

Egy ízben a róka és a farkas egy hurokcsapda mellett szaladt el. A csapdában egy liba vergődött. Mind a ketten rég ettek, szörnyen éhesek voltak, de a róka még csak egy pillantást se vetett a libára.
– Mért nem mászol föl, komám? Egy liba lóg a csapdában! – figyelmeztette a farkas.
– A szerda nálam böjtös nap. ilyenkor nem eszem húst – válaszolt a róka.
     A farkas arra gondolt, hogy ő ugyan nem tart semmiféle szerdát, akkor eszik húst, amikor hozzájut, s fölkapaszkodott a hurokig. Ám mielőtt elérte volna a libát, a csapda lecsapódott, s a farkas ott maradt a föld fölött lógva. Most aztán a róka bátran fölkúszott a libához, s jóízűen elropogtatta.
– Na de koma, hisz ma szerda van! – nyögte a félig holtra vált farkas.
– Mindig annak van szerda, akinek a lába nem éri a földet! – felelte a róka.

69. oldal

6 hozzászólás
>!
Kek P

A nagy járás-kelésben, gondoltam, iszom a patakból – igencsak megszomjaztam. De nem volt semmi edényem, amivel vizet merhetnék. Na, gondoltam, most mitévő legyek? Leakasztottam a fejemről az eszem tokját, s abba mertem vizet.

166. oldal - A hazug

>!
Kek P

Egy alkalommal madzagot kötött az együgyű a derekára, s elindult, hogy nézelődjön egy kicsit a piactéren. Útközben sikerült elkapnia egy nyulat. A derekán lévő madzagra fűzte, s ment tovább. Jön vele szemben a bátyja, s kérdi:
– Te meg mit viszel?
– Káposztaszedőt – feleli az együgyű. – Eladom, ha akarod. Beereszted a kertbe, s mind fölszedi a káposztát, a gazdasszonynak nincs gondja vele.
A bátyja megvette a nyulat, s beengedte a káposztaágyások közé. A nyúl összerágta az összes káposztát, aztán elinalt.
Méregbe gurult az idősebb fivér, el akarta tángálni az öccsét, amiért az becsapta.
– Hát enni adtál neki? – kérdezte az öccsét.
– Nem, nem adtam – válaszolta a bátyja.
– Akkor azért lakmározott be a káposztából – magyarázta az együgyű. – Meg kellett volna kínálnod valamivel.
– Bizony, én vagyok a hibás – ismerte el a kapzsi, s nem bántotta az öccsét.

177. oldal - Az együgyű és a kapzsi fivér

>!
Kek P

– Csakugyan? Nem térnél be hozzám? Merre tartasz?
– Az én utamnak nem látni a végét. Inkább nem mennék be, félek, hogy elkésem.

62. oldal - Igazán?

>!
Kek P

Apró szálakra szaggattam a szűrömet, a szálakat egymáshoz kötöttem, a végét a mennyország kilincséhez erősítettem, s kezdtem leereszkedni. Ereszkedek, ereszkedek, mikor elfogy a kötél. Na akkor levágtam a tetejéből, s avval megtoldottam. De az sem volt elég. Leugrottam, s térdig süppedtem a földbe. Sehogy sem tudtam kihúzni a lábam. Hazaszaladtam hát, fogtam az ásót, kiástam a lábamat, s haladtam tovább.

167-168. oldal - A hazug

>!
Kek P

A Halál pedig így szólt:
– Ne állj többé szolgálni, hanem foglalkozzál gyógyítással. Ha meghallod, hogy valami gazdag ember beteg, jelentkezz, hogy te majd meggyógyítod. Ha engem ott találsz, és kimegyek a szobából, akkor meg tudod gyógyítani, és sok pénzre teszel szert. Ha azonban nem megyek ki, akkor ne vállald a gyógyítást.

191. oldal - A rászedett Halál

>!
Kek P

Kirántotta a legény a csodakardját, és egyetlen csapással leterítette az ellenséget. Csak az idegen ország királya maradt életben, mert a királyok legtöbbször alattvalóik háta mögé bújnak, hogy az életüket mentsék.

137. oldal - Az ifjú és a kígyó

>!
Kek P

Egy ízben a király vásárolt egy betöretlen lovat. Senki sem tudta a lovat megszelídíteni: bárhogy igyekeztek, mindhiába, a ló, amilyen vad volt, olyan is maradt. Azt mondja ekkor a király a szolgájának:
– Próbáld meg te megszelídíteni!
Na, jól van. Addig ügyeskedett a szolga, amíg valahogy felült a ló hátára. Először csak lépésben akart vele ügetni, hogy legalább szokja egy kicsit a ló a nyerget. Az ám! De a ló, mintha darázs csípte volna meg, felnyerített, és elszáguldott, csak úgy porzott utána az út. Sokáig nyargaltak erdőháton, mocsarakon át. A szolga soha életében nem járt még ezeken az ismeretlen helyeken, a ló meg csak vágtatott tovább. Egyszer csak, szerencsére, két fa állta útjukat; olyan szorosan egymásra nőttek, hogy csak egy szűk rés volt közöttük. Ebbe szaladt bele a ló, és be is szorult a két fa közé. De olyannyira, mintha satuba fogták volna – akart, nem akart, meg kellett torpannia.

47. oldal - Menj el a nem tudom hovába, és hozz egy kis nem tudom mit!

Kapcsolódó szócikkek:
>!
Kek P

Idegen országba készült az uralkodó nagyherceg, s indulás előtt megkérdezte a három lányát, milyen ajándékot hozzon nekik.
– Nekem hozz egy olyan rokkát, ami magától fon! – kérte a legidősebb.
– Nekem hozz egy olyan ecsetet, ami a babáimat magától kifesti! – csillant fel a középső szeme.
– Én egy olyan kis hegedűt kérek, ami magától játssza a talpalávalót! – súgta a fülébe a legkisebb lánya.

129. oldal - Perkunas

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Dornbach Mária (szerk.): Butuk Miska
Mykolas Sluckis: Neringa hajfonata
Brigita Jovaisiené: Foltos kalandjai
Kęstutis Kasparavičius: Florentin a kertész
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Grimm legszebb meséi
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Világszép Vaszilisza
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Holle anyó
Benedek Elek: A kék liliom