Táncórák ​idősebbeknek és haladóknak 254 csillagozás

Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Egy ​rendkívül hányatott életű író (jegyzőgyakornok, vasúti pályamunkás, raktáros, távírász, forgalmista, tisztviselő, ügynök, kladnói vasmunkás, papírhulladék-csomagoló és díszletmunkás) roppant színes világából ad ízelítőt a kötet három elbeszélése. Szerzőjük a mai cseh próza legolvasottabb és legtöbb vitát kiváltó írója. Pedig első könyve csak 1962-ben, negyvenkilenc éves korában jelent meg. Elbeszéléseinek legfőbb jellegzetessége az, ahogyan a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelenül keveredik, ölelkezik, egymásba fonódik bennük. A vén suszter egyetlen végeérhetetlen tücsök-bogár mondata (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) így lesz maga az élet színes, zavaros, parttalanul s mindent összemosón hömpölygő áradata. Az unalmában és dévajságában a távírdászkisasszony csupasz ülepét az állomás összes pecsétjével ellátó, majd német szerelvényeket robbantó forgalmista esete (Szigorúan ellenőrzött vonatok) éppen az… (tovább)

Eredeti cím: Taneční hodiny pro starší a pokročilé

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799201 · Fordította: Hosszú Ferenc
>!
Európa, Budapest, 2011
386 oldal · ISBN: 9789630793216 · Fordította: Hosszú Ferenc, Zádor András, Hap Béla
>!
Európa, Budapest, 2007
90 oldal · ISBN: 9789630782890 · Fordította: Hosszú Ferenc

11 további kiadás


Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Sopron


Kedvencelte 27

Most olvassa 15

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Annyira, de annyira sajnáltam, mikor vége lett. Hamisítatlan Hrabal, pont az, amire nekem most szükségem volt. Megértem, hogy sokan azt tanácsolják, semmiképp ne ezzel a könyvével kezdjék az utazást azok, akik még most ismerkednek ezzel a szoknyapecér, részeges, széltoló cseh zsenivel, mert meglehet, hogy értetlenül fogják a sarokba vágni dühös kiáltozások közepette ezt a könyvet. Ugyanis szinte semmiféle rendszer nincs ebben a műben. Hrabal egyszerűen elkezd sztorizgatni, és csak mondja, mondja az agymenéseit a kisasszonykáknak, meséli emlékeit, a monarchia idejének letűnt mindennapjait, kiszínez, felnagyít eseményeket, egyik történet nem függ össze a másikkal, belecsap egy témába majd egy sorral lejjebb teljesen máshol folytatja, de közben olyan könnyed, annyira igazi, olyan pajkos, olyan életteli, olyan… hrabali.

Vagy egy éve még néhány kedves molytárs győzködött, ne adjam fel, ne mondjak le róla, mert én megrögzötten állítottam, Hrabal és én két teljesen külön világ vagyunk. Hát most, tizenhárom könyvével a hátam mögött eljutunk ám oda, hogy az egyik szívemnek legkedvesebb írójává avanzsál ő, akit egyszerűen jó elővenni. Mármint a könyveit. Mindig.

3 hozzászólás
>!
Bla IP
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Egy végeláthatatlan elbeszélő élmény-gondolat-mesefolyam tulajdonképp az egész elbeszélés, amit a kisaasszonykáknak e részeges serfőző-cipészmester előad – élvezetes olvasni. Ferenc Jóskától a II. világháborúig finom és durva benyomások a közép-európai életről, átszőve a férfiszem által állandóan megfigyelt sexista vonatkozásokkal – sokszor mosolyogtam ízes, találó nyelvezetén – szórakoztató volt. S a malátafőzés részletei felkeltik az ingereket a serital után….

3 hozzászólás
>!
Wiggin77 P
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Őrült egy agymenés, na! :) Van benne egy fura kettősség: rengeteg idézni való részlet van benne, de közben meg az egész olyan, mint amikor másnaposan visszagondolsz az átmulatott, alkoholgőzös éjszakára: nem tudod részleteiben visszaidézni, hogy mi történt, de van egy határozottan kellemes benyomásod az egészről, tudod, hogy jól érezted magad és bármikor megismételnéd.

>!
csgabi MP
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Érdekes volt, hogy ahogyan a lemez meghallgatása után elolvastam az értékeléseket, több molynál is láttam, hogy sajnálták, hogy ezzel kezdték a Hraballal való ismerkedést. Bevallom, én is így vagyok: mármint örülök, hogy nem ezzel kezdtem, hanem három másikat már meghallgattam azelőtt, hogy ez sorra került. Ha nem így lett volna (és nem ismertem volna korábban a regényekből készült filmeket), nem vagyok benne biztos, hogy szerettem volna még olvasni a szerzőtől.
Nagyon furcsa egy „regény” volt ez. Monológ, az igen. Inkább az. Voltak benne érdekesebb részek, de összességében az eddig megismert leggyengébb alkotás volt számomra.

4 hozzászólás
>!
Flajmer 
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

…hát igen, a világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom…

Hrabal mesél. Illetve az öreg cipész mesél. Rólunk, az egész emberiségről, a világról. Annak legkisebb pajzán örömeitől, egészen a világégésig.
Mostanra lett világos, hogy miért olyan nagy az átfedés Hrabal és Hamvas közt szellemiségben. Hiszen mind a ketten, kvázi ugyan azt a sorsot élték át a szoci alatt.
Nagyon jól esett ez most, jön a nyár egyébként is elő kell szedni Hrabalt egy jó sör mellé (részemről inkább bor). Hiszen üdítő. Az ahogyan elbánik az érzelmeinkkel, ahogy az egyik percben megmosolyogjuk azután le is sokkol, de megy tovább, mintha semmi nem történt volna. És a mondatnak (hisz az egész egy mondat) sosem lesz vége amíg él ezen a földön ember, hiszen az okosok meghalnak, az ostobák viszont mindig újraszületnek vagy ahogyan Hamvas mondta: a helyek változnak, a bolondok ugyanazok.
Olyan mint nagymamám, mikor az egyik percben bolondozik, majd rezzenéstelen arccal beszél olyan dolgokról amiket ha nekem vagy bárkinek át kellett volna élni, már lehet hogy az első napon megszakadtunk volna. De őt nem érdekli, mert ő nem így látja. Hiszen édesjóistenem, ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű!

3 hozzászólás
>!
Uzsonna
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Igent mondtam Hrabalnak és hagytam magam táncba vinni. Az én táncrendemben könyvemben három tétel sorakozott, aszerint sodródtam bele az idősebbek és haladók táncóráira (amely tulajdonképp az utolsó tételben tartatott meg igazán), és olvastam a Pepin bácsihoz méltó szó- és történetáradatot, mosolyogtam, komorkodtam, bólogattam, fejet csóváltam, időnként csak nagyokat hallgattam… majd a Szigorúan ellenőrzött vonatok menetrendje következett, beköltöztem a kis állomásra, és szemmel tartottam a főnöki szoba bőrkanapéját is, és egy idő után már jöhetett a Nagy Bumm is…. majd biztosítási ügynökök üzleti rendjét követtem városról városra, páciensről páciensre a húsbolttól egész a bolondokházáig. Ez utóbbinál somolyogtam a legtöbbet, talán mert nem ismertem a poént előre… szóval a táncóráknak vége, de tartom az ütemet egy-két-há, egy-két-há….

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Ahogy magukhoz járogatok, molyok, ugyanúgy a legszívesebben gyönyörű kisasszonyok után járogattam, meg a kocsmák és könyvtárak környékére, ahogy ez magamfajta gavalléroknál szokás, és bevallom, sokszor érezhettem magam győztesnek, bár legtöbbször engemet inkább a könyvek csábítottak el, nem mintha a kisasszonyokban nem lett volna bűverő, de azért egy könyv világába mégiscsak könnyebb behatolni, bár néha nem olyan izgalmas és tanulságos, de Hrabal úr könyvei ilyenek, azért a Múzsám világánál nem izgalmasabb, de a kedves Múzsa asszonynak is figyelmébe ajánlottam már őt, a drága Bohumilt, de nem bízom a dolgot a véletlenre, molyaim, hanem valamelyik kisregényt föl fogom neki olvasni, bizony, talán a Sörgyárit, talán ezt, mert elsőre is nagyon tetszett, és hát csak egy mondat az egész, semmiség, hátha megy levegő nélkül, amikor majd nevet, és hát úgy érzem, sokat fog nevetni, mert érti a viccet, na majd akkor fogok én levegőt venni titokban, és akkor olvasom tovább, és nevet megint, kérem ez a Hrabal úr szerintem ezt előre látta, mert úgy írta meg ezt a könyvet, hogy a fölolvasás közben ne kelljen megfulladnom, mellesleg Bondy költővel sokszor egyet kell értenem, hozzuk a hölgyek helyzetét horizontálisból vertikálisba vagy mi a fene, az néha jobb, mint a könyvolvasás, no, de hát nem lehet mindig győztesnek lenni, fárasztó, a szünetekben olvassunk Hrabalt, ezt ajánlom, Anna Novákova álmoskönyve szerint, a Hrabal-könyvvel álmodás nagy szerelmet jelent, no de kérem, itt most abba is hagyom, és a nemi élet egészségtanát másokra hagyom…

2 hozzászólás
>!
Gedi SP
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Nos hát, erről a 75 oldalas mondatról úgy gondolom a legjobb, ha az értékelés is egy mondat lesz, no nem azért, mert ez olyan eredeti ötlet lenne, viszont az olvasás végére az emberbe valahogy beleég ez az elbeszélői stílus, én nem tudom, mások hogyan olvasnak, de amikor én olvasok, akkor hallom a fejemben az elbeszélést, és ez egy ilyen végtelenül sűrített, kapkodó, anekdotákat összefűző ömlesztett valaminél azt a hatást kelti, mintha egy regényt gyorsított felvételben játszanának le, most ezt az értékelést is úgy írom, hogy szünetet sem kell tartanom, lehet, hogy Hrabal is így írta meg ezt a zseniális valamit, fordító legyen a talpán egyébként, aki ezt átültette, mindenesetre Hosszú Ferenc szerintem szép munkát végzett, most már azt hiszem értem, mit értenek azon a hrabali hangulaton, amit mindenki emleget, még ha ezt így elsőre ilyen meglehetősen sűrített formában is kaptam meg, fergeteges a humora, a városi legendákból és népi blődségekből, prágai és kocsmai történetekből álló végtelenül színes mozaikon rajzolódnak ki a „békebeli” monarchia napjai, néha a fejemet kapkodom csak, amikor egy-egy hihetetlen vagy borzalmas történet mindössze egy félmondatnyi helyet kap, már robog is tovább az az őrült tánc, amibe belekezdtünk, narrátorunk nosztalgikus hangvétele áll itten szembe azzal, hogy azért mégiscsak akkoriban több volt a gyilkosság és az emberek előszeretettel akasztották fel magukat különböző magaslatokból, de hát mégiscsak, az az osztrák fegyelem! az aranypaszományos generálisok! még ha előfordultak is Zelikowski nevezetű brutális parancsnokok, ellenben nem volt még televízió és az embereknek mindent maguknak kellett megoldania, a világot viszont akkor is, mint most is, csak a kisasszonyok irányították, akik azért mégis csak e zseniális „történetnek” is a mozgatórugói…

>!
Csoszi P
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Első (és talán utolsó) olvasásom Hrabaltól. Sajátos humora, stílusa valakinek vagy bejön, vagy nem. Én a második kategóriába tartozom. Pedig szerettem volna megkedvelni, de egyszerűen nem ment.
A saját példányom három történetet tartalmaz: Táncórák idősebbeknek és haladóknak, Szigorúan ellenőrzött vonatok, és Bambini di Praga 1947.
Már a „Táncórák” kiverte a biztosítékot. Borzasztóan zavart a szöveg tagolatlansága. 60 oldal egyetlen mondatba sűrítve. Sehol egy bekezdés, párbeszéd, csak a hosszú-hosszú gondolatáradat. Itt aztán a Jézuskától a géppuskáig mindenről van szó. Egyszerre szerettem volna elolvasni, de nem sikerült, mert belealudtam és másnap nehezen tudtam belerázódni.
A „Vonatok” -at sok évvel ezelőtt láttam filmen, és egyetlen dolog maradt meg (szerintem sokan így vannak ezzel) – mégpedig az a bizonyos bélyegzős jelenet. Itt már sokszor elkalandozott a figyelmem.
„Bambini” – ajj, hagyjuk inkább. Untam.

4 hozzászólás
>!
Epilógus
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Na kérem!
Legyünk őszinték. Ha egy közel százoldalas szövegben egyetlen pontot sem találunk, az nem más, mint az olvasó szívatása. Hogyan lehet táncolni ritmus nélkül? Nagyjából úgy, ahogy láb nélkül. A könyv táncra nem alkalmas, órára igen. Legalább kettő szükséges belőle (abban az esetben, ha már jól ismerjük a szöveget, egyébként: több).
A fentiek dacára újra meg újra előveszem Pepin bácsi lelőhetetlen szájmenését.
Ki érti ezt?
Hrabal bizonyosan. Meg is adja a választ – ha úgy tetszik, a kulcsot:
„…egy valamirevaló könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon mellette, hanem inkább arra, hogy kiugorjon tőle az ágyból, és úgy, ahogy van, alsógatyában rohanjon szétverni az író úr pofáját…”
Nna kérem!

>!
Európa, Budapest, 2007
90 oldal · ISBN: 9789630782890 · Fordította: Hosszú Ferenc

Népszerű idézetek

>!
cz_z

(…) hát igen, a világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom (…)

30. oldal

>!
Frank_Spielmann I

(…) egy valamirevaló könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon mellette, hanem inkább arra, hogy kiugorjon tőle az ágyból, és úgy, ahogy van, alsógatyában rohanjon szétverni az író úr pofáját (…)

3 hozzászólás
>!
Rebane SP

Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.

>!
krlany I+SMP

(…) inkább kitanultam a malátafőzést, és elindultam vándorútra Magyarországra, ah, Sopron, hogy ott milyen gyönyörű sörgyár van, …

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sopron · sör
1 hozzászólás
>!
rakétaember

Huszonegy éves voltam, tele energiával, egy hétig világíthatták volna vele Prágát!

>!
cz_z

…ott micsoda orkán volt, micsoda őrjöngése a természetnek, ha egy ilyen vihar betör az ember sliccébe, hát attól menten költővé válik…

4 hozzászólás
>!
déli_báb IP

…ha egy férfi meglát egy szép nőt, nyomban borsódzik tőle a háta, és aztán már egyében sem töri a fejét, mint hogy miként szerezhetné az ágyba azt a nőt, ahogy Bondy költő mondja, ez az a bizonyos vágy bennünk, hogy a nőket vertikális helyzetből horizontális helyzetbe hozzuk, és hogy ő, bár költő, ebből a horizontális helyzetből két gyerekre tett szert, akiket most örökösen kocsikáztatnia kell…

17. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) mondogatta nekem Bondy költő, hogy az igazi költészetnek sebzőnek kellene lennie, olyannak, mintha valaki egy zsilettet felejtene a zsebkendőjében, hogy amikor aztán kifújja az orrát, elvágja vele, és éppen ezért egy valamirevaló könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon mellette, hanem inkább arra, hogy kiugorjon tőle az ágyból, és úgy, ahogy van, alsógatyában rohanjon szétverni az író úr pofáját (…)

10 hozzászólás
>!
Goofry P

(…) ah, édesjóistenem, ez az élet mégis csak bolondulásig gyönyörű…

Táncórák idősebbeknek és haladóknak - Európa, 2001. - 35. oldal

4 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

(…) no de a serfőzéshez, kisasszonykáim, jó száraz árpa kell, és hogy ki ne csírázzon, meg kell tisztítani és előbb beáztatni a kádakban langyos vízbe, aztán lekerül a csűrükbe, ott szépen kipereg, akkor falapátokkal átlapátolják, aztán a malátapörkölőn szárítják, és a tűz lángja szépen futkározik alatta, no onnan aztán belekerül a dobokba, ott különválik az a bizonyos csíra meg a maláta, azzal a csírával kitűnően lehet hizlalni az ökröket, maláta többféle van, a müncheni barna sörhöz, a pilzeni pedig a világoshoz, no akkor aztán a sörfőzőházban órákig főzik a malátát, háromszori cefréig, hogy minél nagyobb legyen a cukortartalma, és komlót adnak hozzá, hogy a sör megkapja azt a keserűséget, aztán kieresztik a hűtőkádakba, onnan meg az erjesztőkamrák kádjaiba, sörélesztőt tesznek hozzá, a normál sört egy hónapig erjesztik, az ászok sört háromig, ez aztán az emlékezet, igaz? kevés embernek van ilyen a világon, az ászoksör tetején kis körökben ül az élesztő, amit aztán, amikor a sört hordókba vagy üvegekbe töltik, bádogedényekkel leszednek, és mindegyik hordóba öntenek belőle egy keveset, akkor aztán megkapja a sör azt a fényét, csillogását, azt a gránitszínt, a müncheni sörök olykor fél évig is pihennek, és amikor csapra verik őket, még az elnök is elmegy azt megnézni és megkóstolni, (…)

19-20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk a hátországban
Jaroslav Hašek: Švejk a fronton
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Karel Čapek: Az első osztag
Karel Čapek: Az első csapat
Karel Čapek: Hordubal / Meteor / Egyszerű élet
Karel Čapek: Egyszerű élet
Jakub Arbes: Szent Xavér
Ladislav Klíma: Sternenhoch herceg szenvedései
Karel Čapek: Évszakok