Szigorúan ​ellenőrzött vonatok 594 csillagozás

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

…Hrabal ​a sínekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: „A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbožin.” „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiři Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban dolgozta fel.
A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Miloš, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubička forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2022
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798354 · Fordította: Zádor András
>!
Európa, Budapest, 2018
90 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796965 · Fordította: Zádor András
>!
Európa, Budapest, 2014
90 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796965 · Fordította: Zádor András

5 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 73

Most olvassa 12

Várólistára tette 225

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Nem igazság, hogy pont akkor szedtem elő ezt a könyvet szombat estére, amikor mindenestül Várkonyi hatása alatt vagyok, és tegnapelőtt fejeztem be az Íliászt.
Nem igazság. Hrabal annál sokkal több figyelmet érdemel, amennyit én neki most adni tudtam.
Hrabal meg ez az egész hrabali világ, fecsegésből, sárból, fájdalomból, napsugárból, emberszeretetből, melankóliából, nemiségből, nevetésből, torzulásból, forró puskagolyókból összegyúrva.
Nagyságrendekkel többet.
Éppen ezért, mert keveset kapott tőlem, kárpótlásul hozzáadom azt a fél csillagot, amit le akartam vonni azért, mert nem Hrabal a kedvenc cseh íróm, hanem Karel Čapek.
Remélem, világos.

>!
Európa, Budapest, 2008
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785839 · Fordította: Zádor András
Sapadtribizli P>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Kicsit nehezen fogtam bele, mert azt hittem, hogy sokkal vicceskedőbb, erotikusabb, könnyedebb lesz, ehhez képest egy ízig-vérig szép történetet olvashattam!
Mindennek megvan a mélysége és magassága, mint mikor azt, ami megszépíti az életet az égre vetítitk ki, és onnan nézik; de azt, ami nyomorba dönt, a föld nézésén keresztül látják…
Tetszett, hogy egy napba bele volt sűrítve minden, hogy olyan szép a szimbolika-világa.
Olyan egyszerű az egész, mi élünk, tesszük amit kell, még ha őrültségnek is tűnik mások szemében – mint egy olyan gondolat, hogy a tankokat hipnotikus erővel meg lehet állítani – és közben pedig világok omlanak össze…
Nagyon szerettem ezt a könyvet! És soha többé háborút!

1 hozzászólás
Cukormalac>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

A családi legendárium szerint majdhogynem egyszerre tanultam meg beszélni és kezelni a videomagnó távirányítóját, valamint használati paneljét, így történhetett meg az, hogy nálunk a klasszikus Kölyökklub rajz- és animációs filmes blokkjai mellett előfordultak különféle művészfilmek is, hiába no… Egészen korán elkezdtek megérinteni olyan világok, amiknek bizonyos összetevőit talán még mai fejjel sem értem teljesen, de akkor is elbűvölnek, különlegesen hatnak rám. A csehszlovák filmek varázsa éppen ezért nálam utolérhetetlen, sok tekintetben egyedülállónak tekintem őket a palettán, csakúgy mint mondjuk egy random északit vagy franciát.

A Jiří Menzel Oscar-díjas filmje alapjául szolgáló kisregényt, ami rövid terjedelme ellenére szokás szerint nagyobb erővel hat és gyűri le az olvasót, mint amilyen keskeny, korábban már olvastam és akkori emlékeim szerint elég mély benyomást tett rám, viszont a filmet kihagytam. Csak most, a második alkalommal mertem egyáltalán rákeresni is, hogy legális úton-módon hozzáférhető-e, amikor pedig lehetőségem nyílt végignézni (kösz, YouTube!), vártam a megszokott effektusokat: fekete-fehér, szinte meseszerű, mintha-nem-is-létezne világ, a középpontjában nagy adag (talán mérhetetlen) búval, amit különleges édesítő szósszal nyakon öntve tálal a rendező, írásban pedig Hrabal. Más a kettő, de remekül kiegészítik egymást, ami pedig különösen jó, hogy hol ezt érzem többnek, hol azt.

Maga a történet szegény, szerencsétlen énelbeszélőnk szemszögéből megírva és az álmos kis állomás elképzelhető legmélyebb bugyraiba leásva elejétől a végéig zseniális, Bohuš úrtól megszokott sztorimesélős stílusában pontosan az, amire a gyakorlottnak tekinthető Hrabal-olvasó számít. Azonban a lelki oldal és erkölcsi mondanivaló amellett, hogy Főhősünk mennyire kis bizonytalan és folyton felsül a nőkkel, rendkívül markáns és elgondolkodtató tud lenni – ezt a poént viszont már nem lövöm le. Tessék elolvasni minimum a történet végét vagy laza másfél órát eltölteni a filmmel, egyaránt maradandó és jó élmény mindkettő. Groteszk, ironikus, de nem azért nevetsz rajta, mert hömpölyögnek a poénok, hanem mert annyira tökéletesen fájdalmas, hogy meghurcolják szegény összepecsételt fenekű lányt, miközben a levegőbe repül egy komplett szerelvény, hogy hú… Megérdemelt az elismerés.

>!
Helikon, Budapest, 2022
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798354 · Fordította: Zádor András
csillagka P>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

„– Maradtatok volna otthon a seggeteken…”
Nem lehet mindig otthon maradni, nekem ma 2017 tavaszán erről szólt a könyv. Nem lehet mindig csendben kussolni, néha valakinek muszáj oda állni a tank elé, hogy utána a dédunoka büszke lehessen az elődökre, és nála is megjelenjenek a gerinc kezdemények.
Mivel a világokat, akármennyire is szeretünk más gondolni, a kicsit komikus, szerencsétlen kisemberek sokasága tudja átértelmezni, te, ő és én, azaz mi, a társadalom, aki ha elhiszi, hogy együtt ellehet érni, akkor bármilyen hatalommal elbánik.
„Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr” (Petőfi Sándor)

SteelCurtain>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Hiába koncentráltam a könyvre, és hiába ír lebilincselően Hrabal. Folyton a megfontoltan – mint az egy magára valamit is adó állami alkalmazottól elvárható – pecsételő Hubička forgalmista alakja tolakodott elém a filmből. Ezúttal a film jócskán megelőzte az olvasást, méghozzá többszörösen, mert nem lehetett ellenállni a csábításának. De a könyv is hasonlóan örök csábítónak tűnik. Egy álmos kisváros lakóiról fest ragyogóan éles portrét, megannyi hétköznapi figuráról, akik az unalomig ismert napi rutin végtelen ismétlésével igyekeznek tudatukból kizárni a háborút. Terjedelme alig haladja meg egy-egy túlfejlett novella hosszát. S bármily hihetetlen, ez a vékony kis könyvecske nemcsak feledhetetlen karaktereket varázsol elénk egy kerek kis történetben, de többet mond el nekünk becsvágyról, humanizmusról, s általában az embert mozgató elvont dolgokról, mint némely, magát írónak képzelő „művész” teljes életműve.

Zsuzsanna_Makai>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Nekem ez a könyv nagyon tetszett! Főleg a stílusa, a helyzetkomikumai, a fura humora.
Én meg voltam eddig róla győződve, h olvastam már Hrabaltól, most kiderült, h eddig még nem.
Kifejzetten jól szórakoztam a téma borzasztósága ellenére, megragadta ebben az egészben az embert. A gyarlót, a seggnyalót, a hatalmaskodót, a nyomorultat és az áldozatot is.
A bélyegzős sztorin még nevetni fogok egy darabig.

3 hozzászólás
nope P>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Első találkozásom Hraballal és teljes mértékben impulzus olvasás volt. Elmentünk kutyaőrzőbe off és az egyik könyvhöz sem volt kedvem, amit magammal vittem. Meg az e-book olvasómon figyelő több száz elektronikushoz sem. Aztán kiszúrtam a polcon a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Kellően rövid, hogy gyorsan elolvassam és ne kelljen magammal vinnem, na meg úgyis évek óta tervezem, hogy megismerkedek Hraballal.
Hát elolvastam. És most nem találom a szavakat. Nem tudok írni róla, mert ezt érezni kell. Őszinte. Emberi. Fájdalmas és mégis szép. Elvont és mégsem az. Remek. Zseniális. El kell olvasni.

Bélabá>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Én és a könyv avagy én és Hrabal könyvei úgy tűnik nem leszünk kenyeres pajtások… Második olvasás volt az írótól, a Sörgyári után, jókora blődség mindkettő. Nem szeretem az ilyen mesterkélt, cél nélküli humort illetve ennyire töményen nagyon sok nekem, már szinte irritál. Pont emiatt nem vagyok oda pl Benny Hillért vagy Mr Beanért sem. Sok idétlenség egy rakáson. Mert ha csak egy-egyet ír, azt még élveztem is volna, ld az első „találkozás”spoiler, de aztán túlzásba esett az író. Nem tudom ezt élvezni, sajnálom. Talán ez fél fokkal jobb a Sörgyárinál viszont nagyon messze van az ideális könyvemtől. 3,5 csillag (3,4 pont). Szerintem feladom Hrabal könyveit, nem olvasok tőle mást, nem a világom.

50 hozzászólás
zcserei>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Tyű.

Mostanában sokszor fogalmazódik meg bennem, hogy néhány könyvnek bizony inkább egy néhány oldalas bejegyzésként kellett volna megszületnie egy ilyen-olyan blogon.

Ez a 90 oldal mindennek az ellentéte.

Tudod Hrabalról, hogy erős, de ez lehengerlő volt. Elemi.

Kozmikus_Tahó>!
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Az a bizonyos kenyérfalat esete áll fenn.
Egy nap alatt befaltam. Csak azért nem jelöltem be akkor, hogy végeztem vele, mert még egyszer át akartam élni, hátha akkor több szavam lesz rá. Hátha kis idő elteltével megjelennek a fejemben a megfelelően kifejező és frappáns mondatok.
Nem jelent meg semmi, pedig valamivel több, mint másfél hónapot vártam a szavak érkezésére.
Marad a szótlan szeretet.
Már nem szégyellem, hogy hallgatva szeretem. Jólesik.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A németek bolondok, mondom magamban. Közveszélyes bolondok. Én is bolond voltam egy kicsit, de a saját számlámra, viszont a németek mindig a más számlájára bolondok.

ÁrnyékVirág>!

Az utolsó pillanatig, amíg csak nem kerültem kívül a saját látókörömön, kézen fogva tartottam a halott katonát, és nem halló fülébe egyre azokat a szavakat ismételtem, amelyeket a drezdai gyorsteher vezetője mondott azoknak az elkínzott németeknek:
– Maradtatok volna otthon a seggeteken…

ÁrnyékVirág>!

Szóval Hubička forgalmi tiszt úr az éjszakai szolgálat alatt az asztalra döntötte Zdeničkát, felhúzta a szoknyáját, és az állomásunk minden bélyegzőjét sorba rányomta a fenekére. Még a keletbélyegzőt is! Zdenička reggel hazament, és az anyukája mindjárt elolvasta az összes bélyegző szövegét az ülepén, aztán nyomban ideszaladt, hogy azt mondja, panaszt tesz a Gestapónál. így hát, Milos, kénytelen voltam jegyzőkönyvet felvenni. Borzasztó!

1 hozzászólás
Wiggin77 P>!

Szóval Hubička forgalmi tiszt úr az éjszakai szolgálat alatt az asztalra döntötte Zdeničkát, felhúzta szoknyáját, és az állomásunk minden bélyegzőjét sorba rányomta a fenekére. Még a keletbélyegzőt is!

15. oldal

ÁrnyékVirág>!

– Kirepesztetták a kanapét? – kiabált a főnök úr. – Kettérepesztették a főnök kanapéját? Ez mind azért van, mert az emberek nem ismernek tekintélyt maguk fölött! Se Istent, se mítoszt, se allegóriát, se szimbólumot! Egyedül vagyunk a világon, minden meg van engedve…de nem nekem! Mert én félek az Istentől! De az a mocskos disznó nem fél! Annak semmi se szent… csak a sertéssült knédlivel meg káposztával.

robinson P>!

– Mielőtt a forgalmi tiszt úr lefektette volna önt a távíróasztalra, nem alkalmazott önnel szemben kényszert? Nem szorította le erőszakkal?
– Á, dehogy. Magamtól feküdtem le. Magamtól… hirtelen le akaródzott feküdni…

62. oldal

Manni>!

[…] amikor már két kilométert lefestettünk belőle, egyszer Máša szája magasságában kentem a festéket a drótra, és azt mondtam neki, hogy szeretem, és ő a másik oldalon az én szájam magasságában kente a festéket a drótra, és azt mondta, hogy ő is szeret… és belenézett a szemembe, és mert épp egy mélyedésben álltunk magas laboda között, odatartottam a szájam, és a frissen festett dróton keresztül megcsókoltuk egymást, és amikor kinyitottuk a szemünket, a Máša száján olyanfajta illetlen romboid volt vörös festékből, amilyet a falakra szokás rajzolni, és az én szájamon ugyanolyan romboid volt vörös festékből, erre elnevettük magunka, és attól fogva boldogok voltunk.

38. oldal

1 hozzászólás
NannyOgg>!

És ezzel még jobban eszembe juttatta azt, amire nem akartam gondolni, hogy az anyám reggel ott fog állni az ablakban a függöny mögött, és várni fog, de én már sohase jövök meg, sohase kanyarodok ki az utcából a térre, és ő nem mozdítja meg a függönyt, jelezve, hogy vár, hogy lát, és boldog, hogy már itt vagyok, mert az én anyám sohase alszik nyugodtan, ha éjjeli szolgálatban vagyok, mint ahogy talán ennek a katonának a felesége se alszik azóta, amióta ő a fronton van, lehet, hogy az is a függöny mögött áll, és vár, hogy valaki bejöjjön az utcába, és bekanyarodjon hozzá, és az a valaki ez a katona itt, aki helyben menetel és őt hívja, és megy és megy, de csak a halálba érkezik meg.

102. oldal (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008)

fülcimpa>!

A hajacskáját úgy fésülte, hogy bal oldalról jobbra terelte a tonzúráján át, a jobb fülétől pedig balra terelte a tonzúráján át. De néha, amikor a peronon sétált, szél kerekedett, és az egész csúcsívet szépen leválasztotta a tonzúráról, és a levegőbe emelte.

17. oldal Európa, 2002

csillagka P>!

Mášára gondoltam, arra, hogyan találkoztunk először, amikor még a pályafelvigyázónál dolgoztam, aki két vödör vörös festékkel kiküldött bennünket az államvasúti műhelyek kerítéséhez, hogy fessük be. Máša is akkor kezdte a gyakornokéveit, akárcsak én, szemben álltunk egymással, de ott volt közöttünk a magas drótkerítés, mind a ketten a lábunkhoz tettük a vödröt a míniumfestékkel, és elkezdtük mázolni a kerítést, mindegyikünk a maga oldalán, arccal folyton szemben egymással, és a kerítés összesen négy kilométer hosszú volt, öt hónapig álltunk így egymással szemben, és mindent elmondtunk egymásnak, ami csak eszünkbe jutott, és mindig közöttünk volt a kerítés; amikor már két kilométert lefestettünk belőle, egyszer Máša szája magasságában kentem a festéket a drótra, és azt mondtam neki, hogy szeretem, és ő a másik oldalon az én szájam magasságában kente a festéket a drótra, és azt mondta, hogy ő is szeret… és belenézett a szemembe, és mert épp egy mélyedésben álltunk magas laboda között, odatartottam a szájam, és a frissen festett dróton keresztül megcsókoltuk egymást, és amikor kinyitottuk a szemünket, a Máša száján olyanfajta illetlen romboid volt vörös festékből, amilyet a falakra szokás rajzolni, és az én szájamon ugyanolyan romboid volt vörös festékből, erre elnevettük magunkat, és attól fogva boldogok voltunk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kertész Imre: Sorstalanság
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Nevil Shute: Az örökség
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Jókai Mór: Rákóczy fia