!

Sörgyári ​capriccio 468 csillagozás

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Olvasók Boltja 2.392 Ft
Régikönyvek.hu · 2.990 Ft –20% 2.392 Ft
Bookline · 2.990 Ft –15% 2.541 Ft
Könyvtár

„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő."

Eredeti mű: Bohumil Hrabal: Postřižiny

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Európa, Budapest, 2014
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796934 · Fordította: Efraim Israel
>!
Európa, Budapest, 2009
144 oldal · ISBN: 9789630786799 · Fordította: Hap Béla
>!
Európa, Budapest, 2006
136 oldal · ISBN: 9630781794 · Fordította: Hap Béla

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 105

Most olvassa 22

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

++
>!
risingsun
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Sosem fogom elfeledni, mikor apámmal még gyermekkoromban egy szombat este ültünk a TV előtt, a sötétben a képernyő fénye villogott az arcunkon, szemünkkel szívtuk magunkba a fényes dobozból áradó képeket, de én mégis inkább apám arcát néztem, aki olyan jóízűen és felszabadultan nevetett, hogy még a könnye is kicsordult, miközben a filmben egy lány, egy hosszú szőke hajú lány vidáman biciklizik a cseh kisváros utcáin, hajába a szél bele-bele kap, szinte játszik vele, s mindenki azt csodálja, de egyszer aztán a lány mégis levágatja azokat az aranyló, hosszú tincseket és a fodrász utána szalad az üzletből és a bicikli csomagtartójára köti a levágott, összefont hajat és a lány nevetve biciklizik tovább és most már a csomagtartón lobog utána a haja, de apám a térdét is gyakran veregette a nagy nevetés közben, mikor Pepin bácsi csak mondta, mondta a magáét, be nem állt a szája és még az asztal meg a szék lábát is lefűrészelték, és hogy ezen mi volt olyan vicces azt nem értettem, csak néztem, néztem az én csillogó szemű, térdét veregető apámat.

Ennyi volt nekem ez a történet sörgyárról, fiatalságról, szabadságról, édes monarchiabeli békeidőkről, lázadásról, vidámságról, egészen mostanáig. Végre kezembe vehettem és olvashattam a film alapjául szolgáló könyvet, mely hatalmas meglepetésként ért. Hrabal oldalakon át tartó, szűnni nem akaró, mindig valamivel tovább csavart, véget nem érő mondatain, bevallom, meglepődtem, mert nem erre számítottam. A prágai kocsmákból és a munkás élet mindennapjaiból történeteket csipegető Hrabaltól jóval egyszerűbb mondatszerkezeteket, fogalmazásmódot vártam. Egyszerűen lenyűgözött ez a végtelen, kifogyhatatlannak tűnő szóáradat, és a benne rejlő bájos egyszerűség. No és a humora, amit annyira vártam? Mivel gyerekkori emlékeimet kerestem benne, épp ezért nem is találtam semmit, azaz hogy amit találtam az sokkal több ennél. Mert azért az csak csodálatos dolog, ahogy egyszerű emberek egyszerű hétköznapjaiba tud olyan vidámságot belecsempészni, amitől mégis csak nevetni kell.

Amit kerestem, azt nem találtam meg, de amit találtam az sokkal értékesebb annál, mint amit kerestem.

++
>!
ponty
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Girls just wanna have fun
Szeretem a habkönnyű hangulatot, meg a nőket, akiknek van humoruk.
Hosszú hajjal, és rövid hajjal. Főleg röviddel… vagy hosszúval. :)

+
>!
utolsó
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

ez költészet
csak nincsenek
benne sortörések
de sörtörések
élet és élet

+
>!
Kék
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Ha minden hónapban kétszer előveszed és olvasgatod, sosem leszel depressziós! Annyi benne az élet!

Kedvenc ^.^

+
>!
robinson P
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Költőien szép értekezés a nőről és a sörről, ami nélkül lehetne élni, de minek?
Színtiszta élet, humor.. csak így lehet elviselni, túl élni. Annyira emberi, és bizony a sör gyógyír lehet sok mindenre.- Több sör,kevesebb vesződség és mogorvaság!
Alap könyv, mint a vonatos.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/05/sorgyari-capriccio.html

4 hozzászólás
+
>!
ggizi P
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Egy kicsit bajban vagyok ezzel könyvvel. A hangulatát imádtam. Nagyon megkapó volt, kellemes és nosztalgikus. Régi gyerekkori pillanatokat idézett bennem, még ha messze nem is ebből a korból származom. Könnyen átérezhető volt a kisvárosi élet viszonylagos egyszerűsége és gondtalansága. De a történettel nem tudtam mit kezdeni. Főleg, hogy nem is nagyon volt neki. Elég zavarosnak és csapongónak éreztem, ráadásul egy kicsit feszélyezett az a tudat, hogy az anyja szemén keresztül ír a szerző, aki elég naiv és kacér tetteivel nem is festett kellően pozitív képet. Viszont jó volt belelátni egy hangyányit az akkori sörgyár életébe.

+
>!
shadowhunter1975 P
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Életem első hangoskönyve, ultra kényelmes megoldás a dögunalmas takarítás alatt. Mégis inkább maradnék a papírváltozatnál, vagy e gyöngyszem esetében a film lett a kedvencem.
És igen, mosómedve vételre jelentkezem. :)

+
>!
WolfEinstein
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Ez volt az első Hrabal, amit olvastam, és teljesen elvarázsolt! Történet nem sok van benne. Viszont csodálatosan ír le egyszerű, mindennapi képeket. Oldalakon keresztül olvashatunk a lámpafényről, a disznóvágásról, a kéményről. Az egész könyv egy hatalmassá duzzasztott hangulat, egy derűs életérzés, egy valóságos költemény. Olvasás közben eltűnnek a szavak, és fények, illatok, hangok lesznek belőlük, amik képesek arra, hogy kizárjanak mindent, ami a valóságban körülvesz.


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann IMP

– Hát a Tómelléki Metud bácsi olyan fura dógokat kezdett mívelni, oszt eccer olvasta az újságban, hogy: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Metud bácsinak nem vót gyereke, hát írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva meggyütt a ládában a mosómedve. No, az vót csak aztán! Akár egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak éppen amit meglátott, megmosta, és megmosta a Metud bácsi vekkerit meg három karóráját, hogy azt már helyre nem igazítja senki. Osztán eccer megmosott minden fűszert. Osztán meg Metud bácsi szétszerelte a biciklijét, a mosómedve meg hordta kimosni a patakba, a szomszédok meg jöttek egymás után, és mondták: „Metud bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban találtuk!…”, oszt mikó má hoztak neki néhány alkatrészt, megy a Metud, hogy utánanézzen, hát a mosómedve csaknem az egész biciklijét széthordta neki. De ez a bukta, ejjó. A medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött tőle az egész ház, a végin mindent el kellett zárni a medve elől, sőt még beszéniük is suttogva kellett. Ez a bukta, ejjó, kár, hogy rajtam a kórság. De a medve megfigyelte, hová dugják a kúcsot, és kinyitotta, amit csak eldugtak előle. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a medve odarohant, és ő is akart, a Metud bácsinak az erdőbe kellett randevúznia a Rozára nénivel, mint legénykorában, de még ott is folyton hátra-hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak, mígnem egyszer két napra elutaztak, pünkösd vót, és a medve unalmában széthajigáta a szobába a nagy cserépkályhát, és végleg úgy elintézte a bútort meg a dunyhákat meg a fehérneműt, hogy Metud bácsi leült, és apróhirdetést írt a Morva Sasba: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Azóta kigyógyult a búskomorságból.

4. oldal

6 hozzászólás
+
>!
Adso

– Több sör, kevesebb vesződség és mogorvaság.
– Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket!
– Ki nem kapatos, bánatos, hogy ha sört kóstolt szája, kipirul az orcája.
– Hogyha sört nem ihatom, lelkemet kiadom.
– Hurutos a torok, has? Söröcskével borogass!
– Sörivás fél egészség.
– Egészség strammság erő, sörből kerül elő.
– Ki jó kedvet akar nyerni, sört kell annak gyakran nyelni.
– Keblükbe bevéssék: sörben erő egészség.
– Ki hazáját kedveli, sörét issza, vedeli.
– Finom söröcskénkkel telve, megoldódik ki-ki nyelve.
– Ki a kocsma elé érve, enni-inni nem tér be, egészsége ellensége.
– Hazulra, útra, mindenüvé frissítő sört!
– Sört minden időre, kellően felfrissül tőle.

[10] 134-135. oldal

++
>!
Frank_Spielmann IMP

A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia.

6

3 hozzászólás
+
>!
Elti

Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi, a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassanként rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a wolframszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot.

(első mondat)

3 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP

Szitával kiszedtem a megfőtt disznóaprólékot, a lapockát, a félbevágott fejet, kifordítottam őket a deszkára, húsdarabot húsdarab után, Myclík úr kiszedte a csontokat, s amikor már egy kicsit kihűlt a hús, ujjaim közé fogtam egy darab fület meg egy darab fejhúst, kenyér helyett disznófület haraptam hozzá, Francin kijött a konyhába, soha nem evett, egy falatot se tudott lenyelni, hát csak állt a kályhánál, és üres kenyeret evett, kávét ivott hozzá, és nézett rám, és helyettem szégyellte magát, én meg jóízűen ettem; és ittam a sört a literes üvegből, Myclík úr mosolygott, és csak úgy udvariasságból vett egy darab húst, de aztán meggondolta magát, és a tejeskávé meg a márványkuglóf mellett döntött, aztán fogta a hintakést, feltűrte a ruhaujját, s hatalmas mozdulatok kikezdték a húsdarabok alakját és funkcióját, s a hintázó kések félholdjaitól lassan töltelékké változott a hús, Myclík úr odatartotta a tenyerét, beleszórtam a fűszert, Myclík úr volt az egyetlen olyan böllér, akinek le kellett öntenem forró vízzel a fűszert, mert mint mondta, és én azt nagyon is tapintólagosan értettem, finomabb lesz azoknak az illatoknak az eloszlása, aztán hozzátette a beáztatott knédlit, és hatalmas tenyerével-ujjaival megint összedögönyözött és összekevert mindent, aztán mindkét kezéről lehúzta a tölteléket, beletúrt, megkóstolta, és szép volt e percben, mint egy költő, eksztázisban a mennyezetre nézett, és ezt ismételgette magában: bors, só, gyömbér, kakukkfű, knédli, fokhagyma, miután eldarálta ezt a kis böllérimát, beledugta az ujját a töltelékbe, és odanyújtotta, az ujjamra vettem, azt meg a számba, megkóstoltam, én is a mennyezetre néztem, sertéseksztázissal teli szememmel széttártam, és nyelvemen ízlelgettem az egész illatlegyezőt, majd bólintottam, hogy mint gazdasszony jóváhagyom az ízlajstromot, és semmi akadálya, hogy elkezdődjék a májashurka-készítés.

20-21. oldal

+
>!
Evione

Pepin bácsi kézen fogott, és úgy rákapcsolt a dzsessz, ahogy Francin arrább lökte a sebességváltót, mint ahogy a gyorsított felvételen szaladnak a nők. Pepin bácsi hajladozni kezdett előttem, erre én is hajladoztam. Aztán hozzám érintette a homlokát, én is őhozzá, hirtelen megfordult a bácsi a zene ritmusában, kézen fogva megfordultunk, és háttal álltunk egymásnak, a bácsi felemelte a lábikóját, és tekergette-tologatta a cipőjét lábikrástul, aztán kitárta a kezét; tapsolt egyet, és olyan gyorsan forgatta a kezét, mintha fonalat gombolyítana, aztán csípőre tette a kezét, és jobbra-balra kaszált a lábával, nekem is utánoznom kellett, csak ellenkezőleg, nehogy kirúgja alólam a bokámat, aztán megfordult, derékon fogott, és feldobott a plafonra, a hajam a vakolatot érte, aztán a bácsi fel-alá cipelt a zene ritmusára, orra a köldökömbe mélyedt, aztán elengedett, megfordított, háttal egymáshoz simultunk, a bácsi a karjára fűzött, mint egy puttonyt, belekaroltam, és hintáztattuk egymást, mintha elgémberedett derekunkat egyenesítgetnénk, aztán a bácsi eleresztett, ritmusban körülügetett, rohamozni kezdett, mint a piros alsó a bottal, utánacsináltam, és a tánc pontos volt és kiszámíthatatlan, de mindig a ritmusban maradt, mintha a mozgás sokkal pontosabban töltené be a zenét, mint bármely más tánc, aztán a bácsi felugrott, szétvetette a lábát, visszaesett a szőnyegre, és spárgát csinált, én féltem, hogy szétmegy a lágyékom, hát csak hajolgattam jobbra, balra, közben a bácsi váltakozva szagolgatta bal és jobb cipőorrát, aztán egyszerre csak, mintha a plafon szippantotta volna fel, felugrott, felhúzta a lábát, és olyan gyorsan rántott föl a vállához és a vállán át a lábamnál fogva a földre, hogy a cipősarkammal végigkarcoltam a plafont (…)
– Bátyám – mondta Francin –, egy parlagon heverő harmónia vagy

9

1 hozzászólás
+
>!
Adso

…apukám akkor olyan ideges lett, ó az apukám úgy tudott haragudni, mint senki más, anyuka négy almáriumot vett évente, zsibárustól való, régi szekrényeket, és ha apuka ideges lett, anyuka gyorsan a lugasba húzta apukát, kezébe nyomott egy baltát, és a papa előbb a hátát hasította szét a szekrénynek, aztán aprította-szidta a szekrénymaradvány, és olyan, de olyan élvezettel szaggatta le az ajtóit, aztán oldalról ripityára törte az egész almáriumot, akár egy gyufás dobozt, és egy fél óra múlva, mire aprófává hasogatta, a mamának mindig volt begyújtani- és fűtenivalója…

[7] 88-89.oldal

+
>!
Evione

– Mit üvöltöztök itt, mint két kozák őrmester? Jožka, mért óbégatsz úgy? – és beletenyerelt a nyitott csirizesdobozba.
– Nem én voltam – hebegte Pepin.
– Hát ki? Talán én? – mutatott magára mindkét kezével Francin.
– Valaki itten, bennem – mondta Pepin bácsi, és az ujját fonogatta egymásba zavarában.
– Csillapodjatok, ülésezik a sörgyár igazgatósági tanácsa, maga az elnök úr küldött ezzel az üzenettel – mondta Francin felemelve a kezét, és curikkolt kifelé a folyosóra…
Aztán ismét hallatszott halk hangja, Francin mondta tovább a jelentést, kifejtve benne, mi módon egyenlítődik ki a jövő hónapban az éppen elmúlt hónap passzívája. Behoztam a zsírosbödönt, és egymás után kentem Pepin bácsinak a zsíros kenyereket, amikor beszélni akart, adtam a következő karéjt,

4

1 hozzászólás
+
>!
Cheril 

Pepin bácsi, maga olyan okos, hogy rendőrnek kéne mennie!

121. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk a hátországban
Jaroslav Hašek: Švejk a fronton
Jiří Brdečka: Limonádé Joe
Irena Dousková: Weöres Csepel
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei
Eva Plachá: A zöld szekrény titka
Karel Čapek: Kulisszatitkok
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Gyilkosság a Szivárvány-öbölben