"Hrabal nagyon cseh, ám egyúttal nagyon közép-európai: a múlt ezernyi szokását, munkavégzési mozdulatát, ivászati, szerelmeskedés pillanatát, eltűnőfélben lévő tájait, kiveszőben lévő embereit, egyáltalán: a kultúrának, elsősorban a hétköznapok kultúrájának a hagyományát a jelenbe átmenő otthonos világa szemben áll a múltat eltörölni igyekvõ, a jelenre fütyülő, állandóan a fényes jövőt ígérgető kietlen kelet-európaisággal."ELŐSZÓ Hrabal útja a tiltott határán "Bohumil Hrabal korábban kezdett el írni, mint ahogy e prózára összpontosító válogatásunkból kitetszik. Az előzmény néhány verseskötet volt, tiszta líra, mely az adott irodalmi közegben a poetizmusból és a késői szürrealizmusból tanult. De igazságtalan volna az ifjonti szárnypróbálgatás e korszakát pusztán átmenetinek vagy epigonnak jelölni. A későbbiekben sohasem derült ki ilyen egyértelműen, hogy a lírai elem Hrabalnál lényegbevágó. Tehetségének epikus és lírai-epikus oldala csak később fejlődött ki, de az eredeti… (tovább)
Skizofrén evangélium 11 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
„Számomra egyelőre a legnehezebb e világon megmaradni. Így hát maradok."
Bohumil Hrabal ismét amolyan abszurdan rendesen megnevettetett, noha ez nem volt annyira ütős számomra, mint a Bohumil Hrabal: Díszgyász. A legjobban az Álomnapló című írás tetszett (durva volt tehát a kezdet), de vigyázat, mert ahhoz erős gyomor és idegzet szükségeltetik…Jó olvasást!
Népszerű idézetek
Josef ül és tapos, nem látja a küllőket meg a kormányt, Josef egyáltalán nem lát. Egyszerűen tapos, a boltok illata szerint, a kanyarok szerint, a városi út kavicsai szerint pontosan meghatározza helyét ott, Európában, a világban. A kanyar után a harmadik taposásnál le kell hajolni. Itt van az első hársfa lombja. És nyomban utána a hősi emlékmű. Az első világháborúban elpusztult és eltűnt katonák ábécé sorrendben összeállított ülésrendje. … Belehajtanak az emlékek felhőjébe, és szívük kézenfogja egymást, és hoppláhó, a múlt mélyébe táncol, hogy aztán kisvártatva visszaugorjon a gépiesen pedálozó testükbe. Ilyenkor mindig hallják a srapnel barátságtalan megszólítását, és arra gondolnak: Elég lett volna annak idején egyetlen lépés, és a kis tábla, a fekete márványtábla, amelyen éppen két névnek való üres hely van, betelne.
23. oldal, Daliás lövészek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vladimír Holan: Falak ·
Összehasonlítás - Petr Šabach: Süvölvényévek ·
Összehasonlítás - Vörös István (szerk.): Huszadik századi cseh novellák ·
Összehasonlítás - Karen Blixen: Karnevál ·
Összehasonlítás - Lator László (szerk.): Klasszikus német kisregények ·
Összehasonlítás - Jaroslav Seifert: Talán rózsát hozok ·
Összehasonlítás - Zádor András (szerk.): Cseh elbeszélők ·
Összehasonlítás - Jaroslav Hašek: A szerencsétlen rendőrfőnök ·
Összehasonlítás - Alena Mornštajnová: Hana 100% ·
Összehasonlítás - Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista! 96% ·
Összehasonlítás