Foghíjak (Házimurik 3.) 57 csillagozás

Bohumil Hrabal: Foghíjak Bohumil Hrabal: Foghíjak Bohumil Hrabal: Foghíjak

A ​Foghíjak, Hrabal önéletrajzi trilógiájának harmadik kötete, a beérkezés krónikája. Az író, aki addig sorra-rendre az asztalfióknak alkotta műveit, a hatvanas évek közepétől szinte egyik napról a másikra híres lesz. Egymást követik sikeresnél sikeresebb kötetei, a Szigorúan ellenőrzött vonatok című film elnyeri az Oscar-díjat, ő maga tagja lesz az írószövetségnek, s tevékenységét a megújhodó Csehszlovákia felszabadult légkörében állami díjjal jutalmazzák. Ebbe a karriertörténetbe azonban éles cezúrát von 1968. augusztus 21-e. Hrabal a felszámolás alatt álló írók listájára kerül, kéziratait visszaadják a kiadók, ráadásul aggódnia kell személyes biztonságáért is. Hrabal kegyetlenül pontos portrét rajzol önmagáról. A zseniális ötlettel felesége nevében elkészült arcmás nem kíméli jellemének legkiáltóbb torzulásait és ellentmondásait sem. Ő az, aki mindig és mindenben világbajnok akart lenni, s akit közben a legnagyobb fokú kishitűség gyötör. Aki bátorságról és szabadságról papolt, s… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059127 · Fordította: V. Detre Zsuzsa
>!
Titis, Budapest, 2013
ISBN: 9786155157158 · Fordította: V. Detre Zsuzsa · Felolvasta: Bánsági Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2003
186 oldal · ISBN: 9630773678 · Fordította: V. Detre Zsuzsa

2 további kiadás


Kedvencelte 18

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Amit a Vita Nuova múlt héten elvett, visszaadta azt a Foghíjak most. Csodás lezárása a trilógiának, megismerjük itt az egyik napról a másikra ismertté, ünnepelt íróvá váló Hrabalt felesége történetmeséléseiből, aki most is csak piál, nagyokat zabál, járja a kocsmákat és az erdőket szüntelen, és közben megannyi felkavaró vagy sírva nevetős eset történik vele. Le a kalappal az asszony előtt, hogy el tudta viselni az ő kincsét, nagy franc volt ez a Hrabal, a hipochondriájáról felettébb szórakoztató volt például olvasni, na de élőben átélni mindezt vele?! Nagyszerű önéletrajzi trilógia volt ez összességében, aki szereti Hrabal stílusát, mindhárom kötetet falni fogja. Még ha néha öklendezik is közben egyet-kettőt.

csgabi P>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Egyszerre szerettem és fájt ez a könyv, és hiába fájt, olvastam tovább. Olyan megrendítő és magával ragadó ez a könyv – mindegy, hogy a történelmi szálat vagy a magánéletit nézem (amit át és átsző a történelem). És elfogult vagyok, de vessetek rám követ: nem hiszem, hogy Picur után lesz még macskám, de ha lesz, a neve vagy Etan, vagy pedig Manyicska lesz. Még szerencse, hogy hangoskönyvben hallgattam, különben azt hiszem, képtelen lettem volna túljutni a macskákkal kapcsolatos részeken.
Érdekes volt egy Hrabal feleségének szemszögéből megírt élettörténetet olvasni: én biztos, hogy nem bírtam volna ki az író mellett. :-) Az fogott meg nagyon, Hrabal mennyire racionálisan volt képes látni magát – ismerve gyengeségeit, és ami fontos: volt benne annyi bátorság, hogy ezt meg is mutatta az olvasónak. Számomra ettől lett Hrabal olyan emberi, és ettől került olyan közel hozzám.
Egy másik rész a könyvben az, amelyikben az író – falánksága miatt – kórházba kerül: itt meséli el akkor Hrabal felesége nézőpontjából, felesége gondolataival: hogyan viszonyulnak az élethez rokkant emberek és hogyan az író. Mélyen megérintettek ezek az oldalak is.
Szívből remélem, hogy Bohumil Hrabal úgy tisztelte és szerette a feleségé, ahogyan az asszony megérdemelte – hiszen nem lehetett könnyű az író mellett az élet.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet el fogom még olvasni.

Peónia>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Hrabal Foghíjak c. kötetét nemigen tudom értékelni, ajánlani annál inkább! Olvassa, aki még nem tette!
Az önéletrajzi trilógia harmadik kötetében Hrabal szellemes ötlettel a feleségével beszélteti el, milyennek is látja önmagát: azt az embert, aki íróként magasra emelkedik, állami díjjal jutalmazzák, tagja az írószövetségnek, de férjként, férfiként esendő, idegesítő, kisszerű, félénk, sör-borovicska- és borissza. Imádja a hideg sertéssültet, „házi lagzik”-at szervez, és képtelen parancsolni magának, ha ételről, italról van szó. Ugyanakkor retteg a betegségtől, a haláltól, és 1968 után, amikor felszámolás alatt álló íróvá válik, retteg a fekete autótól. Vagyis Hrabal pontosan ismeri önmagát, az önreflexiót remek technikával emeli irodalmi szintre, és káprázatos, ahogy pontosan adagolt öniróniával szerethetővé teszi magát az olvasó számára is.

ervinke73>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Nem iszom sört (se), és a macskák iránt sem rajongom túlzottan. Valamiért így alakult, megmagyarázhatatlan dolgai ezek egy életnek, hogyan marad ki belőle ez meg az, és hogyan lesz helyettük más a fontos, vagy csak lesznek egyszerűen ott azok, amik. Álltam úgy kereszteződésben, hogy vitt volna út a sörbe, vagy másba, és biztos lehettem volna macska-barát is, miért ne. És lehetett volna úgy is, hogy könyvet soha, vagy ha mégis, olvashatnék csak ponyvát, vagy erotikus krimit százszámra. Hrabalról meg nem is hallottam volna, vagy ha igen, maradtam is volna úgy. De nem, és ezen már nem változtatok, mert jó, egyszer majd iszom egy korsóval, és habos szájszéllel rá gondolva mosolygom el, milyen szép is az élet.

Kallós P>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Ez valami eszméletlenül jó volt. Hrabal látszólagos paréjságának ellenére hihetetlen mérvű érzelmi intelligenciáról tesz tanúbizonyságot. Azok a finom érzelmi rezonanciák amik átjárják a történetet Hrabal keze nyomán futnak végig az oldalakon, Eliska pedig az a fajta rezonátor mely egyéni látásmódjával mindenféle interferenciát kiszűr ezekből a rezdülésekből, dekódolja nekünk férjét, hogy a könyv végére egy hatalmas kolázzsá állhasson össze Francikája élete. Nem is tudom elképzelni a történetet E/1-be előadva. :) Nincs mit magyarázni Hrabalon, olvassátok! No most kellene újra hallgatni a Sörgyári Capricciót! :)

vargarockzsolt>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Újra kéne olvasnom, hogy írni tudjak róla, mert már egy hónapja befejeztem, aztán csak halogattam. Pedig nagyon jó.

Smici P>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Az önéletrajz-trilógia harmadik kötete már visszakanyarodiknarra a szintre, amit az első része hozott, illetve amit az olvasó már megszokott Hrabaltól.
Az első kötet élvezetes volt, a második kevésbé, több aspektusból is. A bejezező részt újra nagy lelkesedéssel és élvezettelk olvastam.
Alapból nem lehetett könnyű nemcsak a Foghíjakat, hanem az egész trilógiát megírni más ember szemszögéből, főleg ha az a személy a saját felesége. Hrabal ezt mesterien oldotta meg, meghagyva azokaqt a hrabali vonásokat, ami miatt az írót szeretjük.
A Foghíjak Hrabal azon korszakát mutatja be, amikor már sikeres író, a Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjat kapott, az író dedikálásokra jár, a könyveit kapkodját, őt magát pedig ünneplik, éltetik. Ugyanakkor ott van az árnyoldal is, a haláltól való félelem, az írástól való eltiltás, a könyvek bezúzása…
Mint minden Hrabal könyvben, itt is inkább a kisemberekkel találkozunk, a humoros, vidám sorok találkoznak, összefonódnak a szomorúakkal, az árnyoldallal, egyedülálló hrabali módon.

Németh_Veronika>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Az egyik legjobb Hrabal regény! A befutott regényíró feleségének hányattatásai szárazon, de főleg nem… :-) Tündéri. Azért egy percig sem irigykedek az író feleségére.

Imre_Cselenyák I>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Amikor elkaptam az elbeszélő hangját, a regény átment csodába.

1 hozzászólás
Ijjatransz>!
Bohumil Hrabal: Foghíjak

Hrabal ebben a trilógiában(Házimurik,Vita nuova,Foghíjak)felesége szemszögéből írja le a házasságuk történetét.Finom,mély és őszinte önkritika,önismeret.Engem lenyűgözött.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

…attól félek, hogy újabb könyveket fog kiadni, mert manapság szörnyen elfajzottak az olvasók…

20. oldal

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

…neki a kocsma kellett, meg a sör, mert imádta, nem is annyira a sört, hanem azokat a kocsmai dumákat, azt a ricsajt, a részegek hőbörgését…

21. oldal

alma>!

…és az én hirtelen haragú apám megmarkolta a vállamat, megragadott, kivonszolt az udvarra, aztán hozta a vadászpuskáját, és rám ordított… Térdre, most lelőlek! És én borzasztóan megrémültem, és összekulcsoltam a kezem… De ekkor kijött az én bölcs anyám, és odaszólt nekünk… Hagyjátok ezt, és gyertek enni, mert kihűl az étel…

41. oldal

Vivienanna>!

mert a bicikli nyergében könnyen lélegzett, és a ritmikus lélegzéssel meg főleg azzal, hogy egyedül volt, egyre kevesebbszer kellett menekülnie önmaga elől, mert kézbe vette magát, mert úgy beindult, hogy már nem volt rá szüksége, hogy méregesse magát, nem volt rá szüksége, hogy fogja a csuklóját és a pulzusát figyelje, és egy nap hazajött, és ánizsszag áradt belőle , valamelyik kocsmában felhajtott pár kupica prostejovi rozspálinkát, és aznap éjjel jól aludt…

alma>!

…és arcán megint pimasz mosoly fénylett, olyan, amilyenről előszeretettel mesélte, hogy valahányszor sráckorában meglátta valaki azt a pimasz ábrázatát, hát az illető leszállt a bicikliről, lekevert neki egyet, és aztán elégedetten, mint aki kiköszörülte a csorbát, amit a világmindenség rendjén ejtett az az arcátlan vigyor, felpattant a biciklire és továbbkerekezett…

55. oldal

alma>!

A férjem csodálta azokat az embereket , akiknek voltak nézeteik, életfelfogásuk, és e szerint tettek különbséget az igen és nem között… az én férjem sohasem tudott nemet mondani, mindig mindennel egyetértett, ha beállított valaki, hát biztos elvitte a kocsmába főtt tésztát enni, még ha nem is volt rá gusztusa, biztos megígérte neki, hogy cikket ír, hogy ott lesz az író-olvasó találkozón, hogy elmegy valahová, ahová egyébként esze ágában sem volt elmenni, az én férjemnek azonban nem voltak nézetei, neki csak bűntudata volt, és azzal, hogy mindenre bólogatott, mintha elnézést kért volna, azért, hogy egyáltalán a világon van…

70. oldal

alma>!

És Vladimír egyedül ment haza, és otthon a kilincsen meghúzta a hurkot, abban a hiszemben, hogy majd jön valaki, de nem jött senki, és Vladimír felakasztotta magát, öngyilkos lett, abban a hiszemben, hogy az, aki jön, majd leoldozza, úgy, mint már ötvenszer annak előtte…

119. oldal

Frank_Spielmann I>!

De ebben a városban idegennek számítok, szudétanémetnek, még ha a legszebb éveimet Prágában éltem is le a cseh barátaimmal és a cseh kisasszonyokkal, Prágában voltam otthon, egészen addig, míg nem jött Hitler, akit az édesanyánk is elment megnézni, amikor Hitler átutazott Bécsen, emlékszem, hogy amikor hazajött, hát sírt boldogságában, hogy látta Hitlert, és ugyanúgy sírt boldogságában Lizaj is, meg Pišinka néni, aki tavaly halt meg, de én rögtön tudtam, hogy befellegzett a párgai lányoknak, a prágai barátoknak…

11. oldal

Frank_Spielmann I>!

…mert, jelentette ki könnyekkel a szemében az én kincsem, az írónak a könyvei az igazi gyermekei, hogy ő nemcsak az apja, hanem az édesanyukája is ezeknek a könyvecskéknek, és több is, mint egy anya, mert az ilyen író, és a férjem magára mutatott, a hatására és aztán a fejére, több mint kilenc hónapig viselős leendő gyermekével, és mint egy anya, érzi, hogy növekszik benne, hogyan forgolódik, hogyan rugdalózik, és aggódik, hogy vajon az a gyermek, az a kicsike nem lesz-e hülye. Hogy vajon életrevaló lesz-e?

14-5. oldal

alma>!

/…/ inkább autóbuszra ült, és egész úton álmodozott, nem szerette, ha a buszon valaki szóba elegyedett vele, csak ült, saját magát kézen fogva, átkulcsolva a csuklóját, mintha ő maga lenne az imádott lány is, nézte a vidéket, azt az unalmas lapályt, és állandóan látott ott valamit, egyetértett valamivel abban a tájban, mosolygott arra az unalmas tájra, és azt hajtogatta, hogy a táj mosolyog őrá.

110. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ludvík Souček: A vak madarak titka
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Vladimír Neff: Császári ibolya
Oldřich Daněk: A király nem visel sisakot
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Sheila Hocken: Emma meg én
Garaczi László: Hasítás
Kodolányi János: Süllyedő világ
Laczkó Géza: Szent Iván tüze
Kodolányi János: Tavaszi fagy