"Bezárom a kört, felgöngyölöm az emlékek celofánját, és ha valaki arra gondolna, hogy nem illik így írni arról, ami elmúlt, jusson eszébe, hogy e sorok írója egy volt enfant terrible, az osztály réme és bajkeverő, hogy elsőben a tanító úr kézen fogva vezette be, mint a csikót kantárszáron. Hogy megbukott és háromszor nem volt kielégítő a magaviselete. Ó, ifjúságunk szépsége és ereje!” Erről a "rettenetes gyerekről” – és a későbbi rettenetes felnőttről – szólnak a nagy cseh író megrendítően őszinte, fájdalmasan szép elbeszélései. Az iskoláskor, a diákévek, a sörgyári időszak és ennek mintegy ellenpontjaként a magányos, keserves, utolsó évek, a "macskás” időszak – ez az életrajzi szál, amelyre az írások felfűzhetők. E két nagy korszak párhuzamba és szembe állítása, összekapcsolódása és ellentmondása, az ebből adódó feszültség adja a szövegek igazi erejét. A bölcső és a koporsó között feszülő húr – hogy Hrabal egyik írásának a címét idézzük –, ez lehetne a kulcsszava a kötetnek,… (tovább)
Egy osztályismétlő emlékezései 34 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1987
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 9
Most olvassa 1
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Furcsa egy kötet volt ez. Néhány írás zseniális benne. Néhány meg nem. Sokat ismételte is magát, ez zavart, de az tény, hogy Hrabal úgy ki tud kapcsolni, ahogyan kevés más író. Abszurd, vicces, néhol meglehetősen mély és filozofikus, de szinte végig csupa önirónia, az élet, a sors szembenevetése. Szeretem az öreget. Nagyon megszerettem. Igen.
Nagyon-nagyon egyben van és ez nem csak erre az esszé-assemblage-re értendő, hanem úgy am block zusammen a teljes Hrabali életműre értem. Minél többet Hallgatok tőle (bizony, bizony a vakok és gyengénlátók szövetségének zombi hangoskönyveit is falom) annál jobban tisztelem. Kezd kibontakozni a kupiból valami egészen zseniális neoavantgard hangulat, ami át meg átlengi a könyveit. Ezt ugye kicsit más szemszögből kell nézni, mint ahogy egy Andy Warhol szitanyomatot vagy egy Rauschenberg assemblage-t sem a részleteire bontva vizsgálunk. Ha így tennék, nagyon gyorsan kaptam volna ideggörcsöt a macskázásától. :D H. Hesse szavaival élve: Ami nekem bölcsesség az másnak lehet bolondság …
Néhol megtalálom benne a hrabali hangot, de nagyon összelapátolt kötet ez. Minden, ami máshová nem fért vagy illett be? Sok bennük az eszmefuttatás és bölcselkedés, ami a nagy regényeiben humor és szatíra mögé van rejtve. A leginkább a macskás novellák tetszettek, azok tele voltak élettel, áthallással.
Ezt a könyvet azoknak javaslom, akik nagyon szeretik a kis öreget. Eléggé egyenetlen színvonalú, nagyon változó témájú írások ezek. Nagy értékük, hogy bepillanthatunk Hrabal hétköznapjaiba, kicsit a múltjába, megismerhetjük sok macskája életét és szörnyű halálát. És hogy mindezek hogyan hatottak a szerzőre. Az általam nagyon kedvelt anekdotikus és mély gondolatok ebben a kötetben alig vannak jelen.
Kicsit középszerű volt, sok ismétléssel, Bohumil Hrabal összegyűjtött mosodaszámlái… Azért volt benne pár magvas gondolat.
Népszerű idézetek
Jan Smetana az utolsó lanovkázások egyikén azt mondta nekem, hogy amit most átélünk, az René Magritte, az René Magritte egyik festménye, melyen keménykalapos és konfekcióöltönyös egyforma urak potyognak az égből…
Jan Smetana elárulta nekem, hogy azt álmodta, hogy lent állt a Grúň tövében, és a lanovkán sem fölfelé, sem lefelé nem ment senki, a drótkötélpályán csak az üres ülőkék suhantak, és akkor megérkezett hatvan René Magritte, és egyik a másik után beült a székbe, és elindult felfelé, és Jan Smetana,amikor a hatvan René Magritte közül az első már elsőként lefelé ereszkedett, abban a pillanatban,amikor az az első René Magritte találkozott az utolsó René Magritte-tel, amikor a menet elhaladt egymás mellett, akkor Jan Smetana úgy érezte, hogy ezt a találkozást le kell festenie René Magritte tiszteletére…
Ki vagyok 6.
Az összes szerszám közül a tűt szeretem a legjobban. Annak nem feje van, hanem foka, amibe cérnát fűzünk, és csak akkor lehet varrni a tűvel. Néha, amikor felnézek a holdas éjszakába, pontosan érzem, hogy valaki éppen a holdsugarat fűzi be a fejem fokába, a szemembe. Néha ,amikor lehunyom a szemem, az az érzésem, hogy az összes szép gondolatot felülről fűzi be a fejembe valaki, és így apránként olyan dolgokról szerzek tudomást, amikről semmit sem tudok.
A pocsolyában az óceánt látom, amikor a tengeren hajózom, a kopidlnói erdőben lévő kis halastóhoz kívánkozom, a homokbuckában hegyóriást látok, amikor a Jungfrau tetején álltam, a semicei Hůrka után vágyakoztam. Ezért legszívesebben otthon vagyok, ahonnan a kocsmába kívánkozom, a kocsmában viszont arra gondolok, milyen jó otthon lenni és arról ábrándozni, hogy elmegyek a kocsmába, ahol az édes otthon után vágyakozom majd. Mindig ott vagyok legszívesebben, ahol éppen nem vagyok
A művészet ünnepet varázsol a tudásból, és mindezt csak úgy mutatóba sorolom föl, tulajdonképpen ha van egy-egy tisztességes gondolatom, az mind lopott, beleértve Platón mondatát. A szépben való nemzést. Meg aztán, ami szépen azon az én ugródeszkámon, és csakis az én ugródeszkámon valaha is írtam, azt mindig másoktól hallottam, én tulajdonképpen a kocsmák és restik vendégeinek tolvaja vagyok, ez pont olyan, mintha a felöltőjüket vagy az esernyőjüket lopnám el. De a legnagyobb menő abban vagyok, hogy olyan helyzetekről hazudozom, amilyenekben sohasem voltam, […]
250-251. oldal (Ki vagyok)
Két esküdt ellenségem volt: az édesanyám és a feleségem. Az első átpasszolt a másodiknak és mindketten egyfolytában nevelni és pallérozni akartak és akarnak, így aztán szüntelenül menekülök hazulról, és a legszörnyűbb lebujban érzem otthon magam, ahol állandóan rettegek, hogy mindjárt kitárul az ajtó és belép a feleségem, elhunyt édesanyám felépítményének a kíséretében, két olyan asszony gyámsága alatt állok tehát, akiket annyira szerettem, hogy életre-szklerózisra ellenségek lettünk. Így nem maradt más választásom, mint hogy az írásban keressek menedéket, és az irodalommal próbáljam megtisztítani magam mindattól, amit ez a két jótét lélek enyhén diszkordáns lelkembe plántált.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ladislav Klíma: Sternenhoch herceg szenvedései ·
Összehasonlítás - Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit 82% ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 96% ·
Összehasonlítás - Pataki Éva: Ami elveszett 94% ·
Összehasonlítás - Julian Rubinstein: A viszkis 94% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein 94% ·
Összehasonlítás - David Foenkinos: Charlotte 93% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Kutya Mandovszky 94% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás