Bohumil Hrabal Díszgyász című kötetében – éppúgy, mint életrajzi ciklusa előző darabjában, a Sörgyári capricció-ban –, anyja, apja, nagybátyja emlékét idézi. S az álmos kisvárosét, ahol ezúttal nekilódul az idő és a történelem, hogy a családi krónika hőseit belevesse egy kegyetlen háború hétköznapi megpróbáltatásaiba, és egy „tudó tudatlan” gyermek segítségével levizsgáztassa őket tisztességből, emberségből.
A regény világa realitásban gyökerező, ugyanakkor hallatlanul szellemes is. Hrabal humora, a jellem- és helyzetkomikum frappáns alkalmazása, a remekbeszabott alakok szerepeltetése, és az író pszichológiai érzéke miatt a mű mindenkihez szól.
Díszgyász (Kisvárosi történetek 2.) 117 csillagozás

Eredeti cím: Krasosmutění
Eredeti megjelenés éve: 1979
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 20
Most olvassa 6
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 49
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Hrabal anekdotikus világot teremtett, fél éjszaka ezt élveztem. Háromkötetes kisvárosi trilógiájának a Díszgyász a középső kötete a Sörgyári capriccio és a Harlekin milliói közt. Ez a novellafüzér a gyermekkortól a felnőttek világáig ér. A kisvárosi hangulat Hrabal e művében is alapvető motívumként jelenik meg, gyermekkori élményeiből származtatható. Hisz mesél itt a cseh író, aki az ösztönös, spontán alkotók közé tartozik, s akiből elemi erővel áradnak a történetek, fabulák. Ezek minden sorában a szeretett szereplők (szomszédok, barátok, rokonok, szülők) cselekedeteiből áradó életerő, az egyszerű emberek, az „átlagpolgárok” vitalitása végül minden helyzetben győzedelmeskedik. Olyan bölcsességük ez, amely megrögzött szokásaikon, akár jellemgyengeségeiken keresztül is sajátjuk, s mindezekkel együtt hallatlanul rokonszenvesek. Hrabal nem fél a fekete humor, a kabaré- és bohóctréfa eszközeitől sem, ily módon hozva emberközelbe karaktereit, s mutatja meg mindeközben az embertelen hatalom ténykedéseit is. Hrabal egyszerűen kitűnő!


Be kellene fejeznem a szorgalmi házi feladatomat.Pedig én olyan szíves örömest átadnám valakinek mindazt, amit tudok…De nincs kedvem ehhez az egészhez…Hiszen a megbódogút Ferenc Jóska császár is leginkább a disznóhúst szerette káposztával, oszt utána egy kis sört! Mint ahogyan én is! Mit csodálkozik hát kend rajtam? A fehér ingemet a Milan Hendrych (Palacký utca 156.) cégnél vettem…Nem történhet semmi bajom! Hiszen az esperes úr is a fogával föl bírja emelni a két, abroszba kötözött szakácsnőjét! Visszatérve a szorgalmi házi feladatomra…hogy mi szeretnék lenni?? Munkanélküli!!! Megtömöm a zsebeimet a perselypénzzel, de tudom, hogy majd úgyis megbocsájt az esperes úr és a hitvallása! Hiszen az almafa a hajlékom, zsíros kenyeren élek és egy sellő van a mellkasomon…Anyám színésznő, apám nem akar színész lenni. Túl keveset tudok, ami túl sok is. Vedelem a sört a matrózokkal, nincs is ennél szebb és átlagosabb gyermekélet! Miért ne? Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Gary Cooper! Kész, punktum.


Voltak történetek, amiken nagyon jól szórakoztam, mint amikor az apa megvesz mindenféle újdonságot (tojásfőző :D) vagy a macskák és természetesen voltak olyan részek is, amik nem érintettek meg, vagy inkább én nem éreztem rájuk. De kellemes volt naponta egy-két történettel kikapcsolódni és nagyon szeretem ezt a nosztalgikus érzést, ami Hrabal olvasásánál valahogy kialakul bennem. A kedvenc figura pedig a nagybácsi :D


A kis Bohumil mesél itt nekünk az iskoláról, a sörgyárról, rokonokról, barátokról, szomszédokról, anyjáról és apjáról, az imádott városáról, ahol tulajdonképpen a felnőttek az igazi gyerekek. Mindezt a tőle megszokott lehengerlő stílusban, folyik itt a sör hordószámra, az olvasó meg hol nevet, hol hümmög, hol meg csak azt gondolja, nem csoda, hogy nem lettél normális, te Hrabal!


Hrabal újra mesél és én iszom szavait. Történeteiben újra feltárul a család és a kisváros polgárainak élete. Történetek,amelyek nem tartalmaznak krimis csavarokat, lélegzetelállító pillanatokat, mégis tud hatni rám. Egyszerű, kisvárosi emberek történetei, amelyet a gyermek szemszögéből látunk. A cím ellenére nem csak gyászos, szomorú történetek sorát kapunk, hiszen Hrabal írásaiban mindegyre felcsillan a humor. A kisváros egy-egy lakója visszatérő figura a gyermek történeteiben, aki őszinteséggel, naivitással tárja elénk a látottakat. Szórakoztat, néha el is szomorít, de mindig remek elfoglaltság olvasni e történeteket.


Nem tudom, hogy ebből is készült-e film, mint a Sörgyári capriccio -ból, de én olvasás közben láttam magam előtt, ahogy pereg a film. Egy olyan világba kalauzol el, amely számunkra ismeretlen, és már elmúlt, de olyan emberi minden bajával együtt, hogy az ember idekívánkozik élni egy kicsit. És elgondolkodtam azon, hogy tényleg ilyen idilli volt-e ez a világ, vagy csak gyerekszemmel nézve látszott annak.


Olyan jó volt egy patyolat tiszta, gyermeklelket olvasni! Az ártatlanságán keresztül tökéletesen, hrabalosan repített ismét egy cseh sörgyár és kisváros mindennapjaiba! Egy pillanatra átértékelődött a szememben a villamosozás élménye, a motorberregés hangja.. A könyvet olvasva az az érzésem támadt, Hrabal még mindig egy éretlen, jóhiszemű kisgyerek. Ezt a szűziességet megőrizni és élethűen visszaadni nagy kincs!


A kisvárosi történetek második része, az író gyermekkorába kalauzolja az olvasót, nekem az első könyv kicsit jobban tetszett, de várom már, hogy olvassam a harmadik részét.
Népszerű idézetek




Az igazgató tanító úr azt mondta, hogy minden diáknak azt kell akarnia, hogy a legeslegnagyobb valaki legyen, hogy az életben azt kell akarnia, hogy elnök legyen és Bata gyáros és legfelsőbb bíró és postaigazgató, de én a szorgalmi házi feladatban azt írtam, hogy munkanélküli szeretnék lenni. Egy ilyen munkanélküli nem jár munkába, mint ahogy én járok kényszerűségből az iskolába, a tér minden este tele van munkanélküliekkel, akik vidámak, és hangosan kiáltoznak egymásra, tele vannak velük a vendéglők, ahol kártyáznak, amikor esik az eső, a munkanélküliek a mi kisvárosunkban mindig napbarnítottak, mert ráérnek egész nap fürdeni és feküdni a napon, ha pedig beköszönt a tél, hát korcsolya nélkül hokiznak, s akkor van aztán kiabálás és lárma a befagyott folyón, úgyhogy a mi kis városunk munkanélkülieinek semmi gondjuk, mert reggel fölkelnek, amikor fölébrednek, és így a munkanélküliek a mi kis városunkban sokkal jobban néznek ki, mint azok, akik munkába járnak, és állandóan rettegnek, hogy kidobják őket…




De az igazgató tanító úr felszólított bennünket, hogy gyülekezzünk a lakosságnak szóló német és cseh nyelvű felhívás körül. És abban a cseh felhívásban az állt, hogy a német hadsereg azért jött, hogy megvédje a cseh népet az ellenségtől, és aki ebben akadályozni fogja, azt hadbíróság elé állítják. És a fölhívást Blaskewitz, a megszálló csapatok parancsnoka írta alá. És az igazgató tanító úr elővett egy piros ceruzát, és aláhúzott tíz durva hibát, amelyek ki voltak nyomtatva abban a cseh néphez intézett felhívásban, és aztán újabb tíz, a cseh nyelv szelleme ellen vétő kifejezést. És mikor aláhúzta azokat a hibákat, ahogy alá szokta húzni a nyelvtani házi feladatokban, akkor Blaskewitz neve alá odaírta: Külalak: 3. Nyelvtan: 1.
Armagedon




Már a puszta gondolat is, hogy felmegy a függöny, és anyám megjelenik a színpadon, rémülettel töltött el, hogy másnak fogom látni, mint aminek látni szerettem volna. Én a kövér anyukákat szerettem, akik állandóan otthon ültek, és teljesen lefoglalta őket a család, mint ahogy apu is inkább egy tolószéken közlekedő anyut kívánt magának a helyett a táncos lábú tündér helyett, aki anyu a valóságban volt.
Diáklány




Nem azt akarom, hogy abbahagyja az ivást, azt akarom, hogy mértékkel igyon, hogy ne bánatában igyon, hanem csak úgy, néha-néha, mert jólesik.
A szép mészárosné
A sorozat következő kötete
![]() | Kisvárosi történetek sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák 91% ·
Összehasonlítás - Josef Škvorecký: Pléhkatonák ·
Összehasonlítás - Irena Dousková: Anyegin ruszki volt 89% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Tóték 88% ·
Összehasonlítás - Jaroslav Hašek: Švejk 87% ·
Összehasonlítás - Jiří Brdečka: Limonádé Joe 87% ·
Összehasonlítás - Vladislav Vančura: Rablólovagok ·
Összehasonlítás - Karel Čapek: Kulisszatitkok ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves! 85% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás! ·
Összehasonlítás