Bambini ​di Praga 1947 115 csillagozás

Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947 Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947 Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947 Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Egy hentesboltban kezdődik a történet, s egy elmegyógyintézet holdfényben fürdő kertjében végződik – bilincskattanással. Közben azonban lezajlik egy feledhetetlen utazás Bohumil Hrabal irányításával: állomásról állomásra érkezünk, betérünk egy hentesüzletbe, nem maradunk kívül a drogista ajtaján, kukkolóként leshetjük, mi történik, mi hangzik el egy olyan tánciskolában, ahol „elaggott iparosok, tintanyalók meg néhány bolond és kivénhedt agglegény” gyakorolja egymás közt a valcert és az illemtant.

Valóságos világban járunk, de Hrabal elementáris erővel nagyszabású cirkusszá, karnevállá, szürreális látomássá rajzolja esendő, kisszerű figuráinak minden gesztusát, minden mondatát, egész életét. Bohózatot játszat, s közben haláltáncot járat velük.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2015
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634051473 · Fordította: Hosszú Ferenc
>!
Parlando, Budapest, 2009
ISBN: 9789638786739 · Felolvasta: Galkó Balázs
>!
Európa, Budapest, 2005
192 oldal · ISBN: 9789630777452 · Fordította: Hosszú Ferenc

2 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Hrabal igazi karneváli szerző, akárcsak Rabelais vagy Hamvas. A cseh írók közül kettő minimum ilyen, a másik Kundera (tudom, tudom… De nem engedek a 68-ból. Ha már csehek.) Karneváli művészet az, ahol valami végletes fölszabadultság van, megszűnnek az emberek közti különbségek, valahogy az idő is eltűnik, időtlenség van tehát, a halál sem szomorú, sőt, semmi sem az, mindenen nevetni kell, de ez a kell sincs, mivel szabadság van. A rossz kigúnyolása és az élet ünneplése. Mintha nihilista lenne, de valójában csak életszerető. Bővebben erről Bahthyin írt, úgy 500 oldalon keresztül, a Rabelais-könyvében.

Ebben a könyvben négy biztosítási ügynökkel járjuk végig az 1947-es cseh(szlovák) világot, itt most nincs angol király, mint pincéresben, itt mindenki úgymond kisember. És persze minden átlagemberről kiderül, hogy nem átlagember, ha elkezdjük megismerni. (Kivéve azokat, akik ilyenkor is átlagemberek maradnak. Tőlük meneküljünk.) Nevetségesek és szeretetreméltók. Vagy valami ilyesmi. Ugrálunk egyik helyről a másikra, jellemrajzok és pontos leírások nincsenek, a négy ügynök nagyjából ugyanolyan, én legalábbis össze-összekevertem őket. Viszont az epizód-szereplők nagyon tisztán meg vannak rajzolva. Közben a legnagyobb abszurdban vagyunk benne, a süllyedő hajón mandolinozó lányok, a herceg úr ötven zabigyereke, stb., ezért realista. Erről ennyit. Inkább olvassátok Hrabalt, és igyatok Konrad tmavý ležákot.

>!
Európa, Budapest, 2015
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634051473 · Fordította: Hosszú Ferenc
2 hozzászólás
dacecc P>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Szeretek kóborolni a városban. Ilyenkor idegenként figyelem meg az embereket, beleképzelem magam a helyzetükbe, megpróbálom kitalálni a gondolataikat. Izgalmas játék, és épp az a legjobb benne, hogy bármikor lehet játszani, akár csak útközben a boltba, vagy más helyszínére a kötelességeimnek. Gyakran járok a Múzeum körút felé, erre a könyvre is arrafelé találtam, és teljesen random vettem meg, számomra is váratlan döntés volt. Szerintem Hrabal is valahogy így találhatta meg az általa elmondott sztorikat: járta az utcákat, kocsmákat, gürcölt a többi munkással, és nyitvatartotta a szemét. Rendkívül mély emberszeretetet és megértést olvastam ki a szövegekből, Hrabal humorosan és abszurd fordulatokkal tarkítva, de az emberekről ír, életképeket jelenít meg Csehországról. A könyv első, címadó írása, amely a maga 120 oldalával a leghosszabbnak bizonyult, tetszett a leginkább: életképek házaló ügynökök kalandjaiból, tarkítva abszurd szituációkkal, sokszor megnevettetett. A másik fele kisebb írásokból áll össze, ezek mindegyike tartalmaz valamit az első írásban megismert stílusból, kivéve az utolsót (Jarmilka), ez egészen más hangulattal zárja le a kötetet. Egy munkásember bőrébe bújva mesél a történet Jarmilkáról, a gyári ebédhordó lányról, akit elcsábított és teherbe ejtett egy férfi. A lány életében bekövetkező fejleményeket ismerhetjük meg minden epizódban, miközben az elbeszélő munkatársa a koncentrációs táborból visszamaradt emlékeit meséli folyamatosan. Nyoma sincs humornak, ám a mélyreható humanizmus erőteljesen kiáramlik a szövegből.
Engem meggyőzött, olvasok majd tőle mást is, és csak bátorítok mindenkit, hogy hasolóképp tegyen ezzel a kötettel.

>!
Európa, Budapest, 1965
244 oldal · puhatáblás · Fordította: Hosszú Ferenc
csgabi P>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Azt biztosan tudom, hogy az eddig olvasott/hallgatott két másik Hrabal-könyv jobban tetszett, de ahogyan érik bennem a regény, egyre inkább fogadom el, és tetszik is. Kicsit furcsa volt ez a töredezettség, amit az egyes helyszínekre való ugrásra értek, de egy idő után megszoktam, és már vártam azután, hol lyukadunk ki, mi lesz a következő színhely, ahol az ügynökök az átverés iskoláját gyakorolják. Ami a legszürreálisabb volt számomra, talán a szállodai jelenet Tondával, Nadjával és a direktorral.
De ez is igazi, hamisítatlan Hrabal-könyv volt, meg kell hagyni, már várom a következő hangoskönyvet, amit meghallgatok. :-)

Rea P>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Valójában nem is volt betervezve ez a könyv mostanában, csak főzés közben gondoltam belehallgatok a hangoskönyv változatába, aztán már nem lehetett abbahagyni. Galkó Balázs olvasta fel az egészet pazar előadásban. Kész kabaré volt..)Még énekelt is. Muszáj volt végignevetni. Ennek a Hrabal-Galkó párosításnak köszönhetően tuti több csillagot adtam, mintha csak olvastam volna.

1 hozzászólás
tgorsy>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Az úgy történt, hogy Pepin bácsira nem figyelt már senki, erre felvette a Bohumil Hrabal nevet és elindult boldog jövőt árulni.
Így kell élni!
Lesz ami lesz! Te csak élvezd az életet! Az életet érdemes élni!

dwistvan P>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

A táncóra forgataga itt is érezhető, még a tánctanár is felbukkant. A nyelvezet könnyed szatirikus éle tetszett. Bár a kisregény rövid, igazából a legvége adta meg az igazi élményt, a csattanót.

K>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Annyira cseh, hrabali, és szürreál, ahogy az elvárható. Látszólag nagy távolságok vannak — Platóntól az egészen földhözragadt, pikánsabb jelenetekig — de hát minden az élet része. Így belefér a halál, öngyilkossági kísérlet, állatokkal ismételten nem kimondottan kesztyűs kézzel való bánás a megannyi geg, anekdota közé, melyek úgy vannak Hrabal tollában, „mint a kecskében”…

ÁrnyékVirág>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Vannak olyan könyvek, amikhez egy bizonyos hangulatra van szükségem, mert másképp egyszerűen nem tudok bekerülni a világukba. Hrabal könyvei általában ilyenek, és általában meg is van a hangulatom hozzá – most sajnos mégsem sikerült. Kínkeservesen vánszorogtam végig ezen az alig 200 oldalon, pedig azt kaptam, amit vártam: A tűzoltóbál című film hangulatát könyvben. Talán ez a pocsék 2020-as év a hibás ezért is, hogy a valami vidám, feldobó olvasmánynak várt Hrabal cserben hagyott. Talán jövőre, egy másik könyvvel…

viidori IP>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

"-Fel a kezekkel, vagy lövök. Mit csinálnak itt?
-Semmit-felelte a direktor úr – ülünk a padocskán, iddogálunk, és nézzük, hogy milyen gyönyörű ez a holdas éjszaka."
***
Vannak ezek a hol abszurd, hol szürreális éjjelek, reggelek, néha délutánok, alkalomadtán meg délelőttök, amik szinte kiszakadnak a valóságból és már-már önmagukban léteznek. Mikor megtekertük a petrezselymes cigarettát, hagytuk, hogy mozgasson minket a zene a Balaton közepén. Mikor jó ötletnek tűnt, hogy Dániában egy bevásárlókocsiban toljanak végig a fél városon, amikor Máltán két szerb srác emelt fel mindössze négy ujjal, és a mai napig sem tudom, hogy ez tényleg megtörtént-e, vagy csak a gurgulázó kacagás volt a valódi.
Ezer és egy ilyen emlék jutott eszembe, ahogy olvastam ennek a négy szélhámosnak az életét.
Hrabali pillanatoknak fogom hívni őket ezentúl.

>!
Európa, Budapest, 2015
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634051473 · Fordította: Hosszú Ferenc
mohapapa I>!
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947

Vannak írók, akiknek a stílusa annyira önmaguk, hogy az ember gyakorlatilag mindent megbocsát nekik, amit abban az adott stílusban követnek el. Az egyik ilyen számomra Hrabal (a másik Vonnegut). A Bambini-t nem kell megbocsátani. :-)

Voltaképpen fogalmam sincsen, miről szól a könyv, de annyira velejéig Hrabal, annyira Közép-Európa, annyira bármikor mi vagyunk, hogy voltaképpenmirőlszólás eszembe sem jutott, miközben a Mátrában, a Hidegkúti Túristaházban (reklám volt: csodaszép, nomád hely, nézzetek utána!) gyertyafény mellett kiolvastam a könyvet. Mert ha voltam is annyira vak, hogy nem vettem észre a mirőlszólást, a könyv akkor is szórakoztató, és a könyv akkor is vicces, és a könyv akkor is elgondolkodtató, és a könyv akkor is annyira megható, mint Chaplin legjobb börleszkjei, amin az ember kacagva sír. S mikor melyiket jobban.

Szeretem Hrabalt. Illetve az írásait.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

– És szeret maga engem?
– Igen, szeretem, mivel a szerelem a közvetítő ég és föld között.

63. oldal

7 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A városi utcaseprő, egy jól megtermett pacák, atlétatrikban, tetőtől talpig porosan és olyan szúrós borostásan, mint egy kaktusz, széles mozdulatokkal az utca kövezetét sepregette alatta, és egy szimfóniatételt fütyörészett… Most abbahagyta a fütyülést, hátát a létrának támaszotta, és hangosan sopánkodott:
– Az emberek hülyééék, olyan, de olyan hülyééék! Ó, jaj!
Viktor úr elindult lefelé a létrán, s az utcaseprő fejére lépett. Az utcaseprő előbb kitapogatta a cipője, aztán a bokáját. Akkor felpillantott, és egyenesen a nadrágszárába nézett.
– Ember, honnan jön maga?
– Egyenesen az égből.
– És milyen világ van ott?
– Remek.
– Hát akkor a katolikusoknak mégiscsak jó – mondta az utcaseprő, és félreállt.

39-40. oldal

Frank_Spielmann I>!

A folyóról hazafelé tartottak a lányok. A hold gyöngéden tolta a hátukat, és arra kényszerítette őket, hogy minduntalan a saját árnyékukba lépjenek…

144. oldal

psn>!

Néha nagyon nehéz az élet, ha az ember megtanulta már, hogy mi az: elhagyatottnak lenni. Nem valaki által, hanem úgy általában.

K>!

— Tisztelendő úr — kiáltotta a felügyelőné —, valami rondát festettek a hátára!
A pap megállt, levette a lüszterkabátot, szétterítette, nézte a krétával rajzolt nagy rombuszt, és a fejét csóválta.
— Hát nem tudom, nem tudom, de ez a nemzedék aligha fogja Krisztus útját járni.
Tenyerével letisztogatta a kréta nyomait, és elindult, és fehér inge valósággal világított.
— Pogányok ezek! — kiáltott fel, és fölrántotta magára a kabátujját —, Armageddon! — és a másik kabátujját is magára rántotta. Aztán ment tovább, és az arcára tapasztotta tenyerét.

136. oldal (Európa, 2015)

eme P>!

– Maga reményt árul? – kérdezte a lány. – Igen – bólintott Vikor úr –, akárcsak Krisztus urunk, amikor kereskedelmi ügynök korában felkereste a klienseket a Genezáreti-tó környékén a Hit, Remény, Szeretet cikkel… hát mi is pontosan úgy…”

verébkisasszony>!

Vannak olyan foltok, amelyek nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.

K>!

– Néha jólesik bolondságokat csinálni – mondta Viktor úr. – Rotterdami Erazmus könyvet írt erről A balgaság dicsérete címmel.
– Igen ám – emelte fel az ujját Bloudek úr –, csakhogy bolondozni csak addig lehet, amíg az ember vissza tud térni a normális állapotba. De aztán egyszer csak nem sikerül már, és tudathasadás áll be, és behozzák szépen ide, mihozzánk…

166-167. oldal (Európa, 2015)

1 hozzászólás
K>!

… Ha jobban szétnéz, láthatja, hogy ezek mind elaggott iparosok, tintanyalók, meg néhány bolond és kivénhedt agglegény… Ki más íratkozna be a periférián táncórákra?
— Teremtő atyám! — kiáltott fel Bucifal. — nem rúgtam meg túlságosan? Az istenért, de hát ki az a férfi, aki egymagában táncol?
— Jiroušek kertészsegéd — súgta a direktor úr. — Az első órán ő volt a partnerem. De alighogy elkezdtük a polkát, kitépte magá a karjaimból, és egyedül táncolt tovább. Individualista természet.

147. oldal (Európa, 2015)

psn>!

– Kisasszony – szakította meg a direktor úr –, az én lelkemen olyan foltok száradnak, amelyeket nem lehet csak úgy kipucolni… Mit csináljak velük?
– Azokra a mi Szivárvány márkájú színtelenítőnk kevés, a legjobb, ha bicskával megy rájuk – felelte a szőke.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jáchym Topol: Nővérem
Michal Ajvaz: A másik város
Franz Kafka: A per
Milorad Pavić: Kazár szótár
Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár
Örkény István: Tóték
Stanisław Lem: Solaris
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Icik Manger: Az édenkert könyve