Adagio ​lamentoso 39 csillagozás

Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Az ​Adagio lamentoso Hrabal két alkotói korszakát öleli fel, az 1951 és 1956, illetve az 1970 és 1976 közöttit. Az ötvenes évek eleje jelenti az író életművében az első valóban kiforrott, letisztult, „igazán hrabali” korszakot. Ekkor már a kladnói Poldi-kohóban dolgozik és Prága egyik munkáskerületében, Libernben, az Örökkévalóság gátján lakik. Tudatosan az élet, az emberi lét perifériájára vonul ki tehát, ahogy ő mondja, „leszálltam a mélybe, hogy bemaszatolódjam a környezettől, és időnként megéljem azt a lenyűgöző eseményt, hogy megpillanthatom az ember mélyén a gyöngyöt”. És különös látásmódjának köszönhetően újra és újra megpillantotta, és különös írásművészetének hála, újra és újra felszínre hozta azt az utánozhatatlan csillogású, szemkápráztató gyöngyöt.A „gyöngykeresést” a hetvenes években, másik nagy elbeszélőkorszakában is folytatja, ám ezúttal már máshol, gyermekkora egykori színhelyén, Nymburkban és a környező kerskói erdőben kutatja és találja meg közép-európai… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2006
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630779862 · Fordította: Körtvélyessy Klára, Tóth László, Varga György, V. Detre Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 2001
264 oldal · ISBN: 9630770016 · Fordította: Körtvélyessy Klára, Tóth László, Varga György, V. Detre Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 1997
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630762528 · Fordította: Körtvélyessy Klára, Tóth László, Varga György, V. Detre Zsuzsa

Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Ez nekem sok szempontból idegen. Nem igazi Hrabal, mondanám, de hát milyen az igazi? Inkább úgy fogalmazok: a megszokottól jócskán eltér. Az anekdotázós ötvenes évekbeli darabok zömmel még túl erősen Svejk-szagúak, kiforratlanok, a hetvenes évekbeliek pedig részben redundánsak, részben – a szabadversekre gondolok – nyögvenyelősek: itt a kísérletező formában nem érzékeltem a rejtett tartalmat. A középtáji 3-4 novella (Találkozás-Csodaalmák) volt a klasszikus írásokhoz hasonló.

Számomra Hrabal meglehetőst felejthető kötete.

Zsory I>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Úgy általában Hrabal stílusát könnyednek, viccesnek, de mégis komolynak szoktam meg. Ebben a kötetben vannak humoros és könnyű olvasmányok, tragikusak, valamint off kőkemény modern irodalom is. Bizonyos részeknél az az érzésem volt, hogy még nem vagyok elég idős ahhoz, hogy igazán átjöjjön az, amit az író közvetíteni akart. Az tetszett benne nagyon, hogy jobban megismerhettem Hrabal korában élő falusi csehek életét.

Zsofir>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Sokadik Hrabal könyvnek nagyon jó, de ne ezzel kezdjétek az ismerkedést. Változó a stílus, van benne tipikusan „hrabalos” novella, de modern huszadik századi is. Szerintem ez utóbbi is jól áll a szerzőnek.
Az írások mélyek, nem lehet csak úgy átszaladni rajtuk. Sokszor az volt az érzésem, hogy a novellákban komplett regények bújtak meg.

plasztikbabesz>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Mivel nekem ez a művelet nem sikerült, másnak mindenképp azt ajánlanám, hogy ne vegye előre ezt a könyvet az életművel való ismerkedés során. Érdemes a végére hagyni.
Izgalmas válogatás ez, tartalmaz 1950-es és 1970-es években íródott elbeszéléseket is. Nézni sem kell az évszámokat, a 20 év különbség a későbbi írásokban azonnal érezhető, tapintható. Ez az éles kontraszt szinte kettévágja a könyvet.
Mindkét korszaknak megvannak a tipikus témái, szereplői, amiket és akiket Hrabal szívesen használ újra és újra. Komplett mondatokat, bekezdéseket, történeteket is újrahasznosít, de ez egyáltalán nem érződik redundanciának, mindig kicsit más fénytörésben meséli ezeket.
Ami teljesen letaglózott, váratlanul ért, az a kötet utolsó harmada-negyede. Nem számítottam Hrabaltól versekre… Olyan sodró lendületű, erőteljes képekkel operáló, nyers, mégis átgondolt szabadversek ezek, amik ha többen lennének, külön kötetért kiáltanának. Teljesen beszippantottak, jobb híján azt tudom mondani, hogy kicsit mintha átmosták volna az agyam és a lelkem.

alaurent P>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

A sok jó és feledhetetlen Hrabal után kellett, hogy jöjjön egy, amelyben nem találom meg mindazt, amit eddig szerettem benne: a humorát, az érdekességét, a kispolgári lét szerethető kisszerűségét (és viszonylagos biztonságát).
Az esszék, amelyek ebben a könyvben helyet kaptak, túl elvontak és komolyak, bár kétségtelen, hogy egyben precíz lenyomatát is adják annak a kornak, amelyben egy Hrabalnak a kohászatban kellett dolgoznia. A novellák sem fordítják át a hiányérzetemet, bár ezekben már fel-felcsillantak az ismerős motívumok, szereplők, így Pepin bácsi és társai.
A mondatai pengeélesek, és letagadhatatlanul rávilágítanak a korra, amelyben születtek. Az egész azonban nem állt össze, hiányérzetet hagyott bennem.

mamyke>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

félelmetesen tökéletes mondatok. sokszor elővevős. kész szentimetális vallomás.

WerWolf>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

Vegyes érzelmekkel raktam le a könyvet miután befejeztem. Voltak kiemelkedően jó, humoros, bíráló, őszinte, vallomásos, bemutatós írások, és voltak zavaros, unalmas és vontatottak is. Az utolsó három „novellához” nagyon hangulat kell, bár mind a három variáció egy témára, és önmagán belül is ismétlődik, mégis hangulatos vagy unalmas, attól függően, hogy az olvasója mennyire van egy hullámhosszon az íróval.

Rea>!
Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso

19 elbeszélés, 264 oldal. A legelsőn könnyesre nevettem magam.) Van négy-öt ami különösen tetszett,mivel olyan igazi „Hrabalos” volt és van néhány, amivel másodszori nekifutásra sikerült végezni, mert ahhoz másféle hangulat kellett.
Természetesen szeretettel tettem le ezt a könyvet is végül.)


Népszerű idézetek

Avraham>!

a pillanat csatlakozóaljzat melybe az örökkévalóság villásdugója szúródott

236. oldal (Európa, 1997)

Avraham>!

hisz annyi a világon a gyönyörű gyermek és oly kevés a jó könyv
de így kell ennek lennie
annyi ember hal meg csupán a halála pillanatában
s oly kevés az olyan ember aki életében többször is
aminek szintén így kell lennie
amitől az emberek tartanak az a költő sorsa
aki minden egyes kéziratoldal fölött meghal ám ha
egyszer tényleg halott lesz mintha igazán
csak ekkor
élne

240. oldal (Európa, 1997)

2 hozzászólás
Avraham>!

A bolondok és a gyerekek na meg főleg a részegek az igazat mondják

241. oldal (Európa, 1997)

volna>!

Önvilágámítás.
A csillagok felől nézve a csillagokon kívül minden fölösleges.

243. oldal Asztal, melynek hiányzik egy lába

Evione>!

És álltam a betört üvegű kasztniban, simogattam a láncot, amin a kagyló lógott, az égvilágon minden le van már kötve, láncolva, zárva, az átjárás is szabad vagy tilos, a padlóra köpni úgyszintén, dohányozni, a kocsmában politizálni, az ablakból kihajolni, közel menni és eltávolodni, állást változtatni nem kevésbé, írni és másképp gondolkodni, tüzet rakni és szemetelni ugyancsak tilos […]
Akassza vissza a kagylót, visszaakasztottam hát és kiléptem a még szabad levegőre, az egyelőre nincs betiltva, nem jegyre vagy csak a feketepiacon kapható.

Egy közönséges hétköznap

Turms>!

hisz annyi a világon a gyönyörű gyermek és oly kevés a jó könyv

240. oldal, Asztal, melynek hiányzik egy lába (Európa, 2001)

volna>!

Kidühöngeni, kisírni, kiörvendezni, kihancúrozni, kimalackodni magunkat… à jour vagyunk. Úgy röpködnek az emlékek a fejünkben, mint ételhordóban a metélt tészta. Az egyetlen megfelelő tésztaszál keresése. A szeretett személyt, az elvesztett becsületet, s egyáltalán, mindent pótolhatunk, de az, hogy amit elvesztettünk, pótolhatatlannak látjuk, oka lesz az egyén jellemességének és abszolutizálásának, oka a szenvedésnek, és oka, hogy hisztérikusak legyünk, oka, hogy dramatizáljuk a saját életünket és színházasdit játsszunk magunkkal, saját magunk előtt és szeretteinkkel, az ivásnak s az eufóriának tehát megvan a maga oka.

242. oldal Asztal, melynek hiányzik egy lába

volna>!

A kefekötőárut és a zárkollekciót összekészítő öreg zsidó, anélkül, hogy munkáját félbehagyta volna, arról mesélt nekem, hogy valahol egy kis faluban megszületett a Jézus Krisztus, hogy ismét megváltsa ezt a viágot.

(első mondat)

Toksy>!

És nyílt az ajtó, és szalmafényű göndör hajözön jött ki a konyhából, és a kocsmárosné olyan szép volt, mintha a tenger habjából született volna, sörtengerből és sörhabból, hozta a gőzölgő dupla grogot, és mindenki felállt, felemelkedtek a fejeket is takaró abroszok, s minden szem ezt a gyönyörűséget nézte. És volt a kocsmárosnénak egy szerencsétlen szokása, mely szerint mosolygás közben icipicit kancsított, s ez a kancsítás mindennél szebb volt, ez a kancsalítás, amelytől minden férfi úgy érezte, hogy a kocsmárosné megpillantotta a végtelent, hogy verset ír, hogy titkokat hordoz a szívében.

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Karel Čapek: Az ellopott gyilkosság és más bűnügyi történetek
Jiří Marek: Bűnözők panoptikuma
Horváth Lajos (szerk.): Örök kortársaink
Karel Čapek: Elbeszélések
Jiří Marek: Prága város panoptikuma
Karel Čapek: Zsebtörténetek
Milan Kundera: Nevetséges szerelmek
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Franz Kafka: Ein Bericht für eine Akademie / Jelentés az Akadémiának