A ​városka, ahol megállt az idő 100 csillagozás

Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Ismert ​s mégis az újdonság erejével, varázsával ható jelenetek, motívumok, szereplők köszönnek vissza a világhírű cseh író kisregényében vagy – a szerző műfaji meghatározása szerint – szövegében, amelyet a cseh irodalom értői Hrabal hetvenes években keletkezett művei közül a legjobbak közé sorolnak. Az olvasó ismét találkozhat Anyuval, Francinnal, Pepin bácsival és az Elba-parti városka többi szeretetreméltó, utánozhatatlan emberséggel életre keltett, megrajzolt lakójával. Ismét bekalandozhatjuk a sörgyárat, végigsétálhatunk a folyóparton, betérhetünk Pepin bácsival a női kiszolgálású vendéglőkbe, kószálhatunk a városkában, ahol immár végleg megállt az idő, a régi idő, a Hrabal-hősök ideje. A vidám sörgyári történetekhez képest a szerző melankolikusabb hangot üt meg a Városkában. Míg a Sörgyári capriccio egy felszabadult burleszk, addig a Városkára a nosztalgikus melankólia, helyenként a groteszk balladai hang a jellemző: szomorú és komikus, tragikus és groteszk jelenetek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Európa, Budapest, 2005
166 oldal · ISBN: 9630778025 · Fordította: Varga György
>!
Európa, Budapest, 1996
178 oldal · ISBN: 9630760339 · Fordította: Varga György

Kedvencelte 25

Most olvassa 3

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

fióka>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabal örök. Azt hiszem, ennyi idős koromra elég sokszor olvastam el a könyveit ahhoz, hogy tudjam, számomra már nem változik a megítélése. És ez jó. A biztos pontok jók. Jó az, ha tudom, van olyan íróm és olyan könyvem, amit bármikor levehetek a polcról, mert nem untat, nem feszélyez. Nyugodtan elmerülhetek benne, olyan, mint hideg estéken egy jó, csontot-lelket melengető fürdő (nyilván könyvvel). Egy baj van csak. Változom és ez nem baj, viszont vagy depressziós vagyok, vagy szentimentálisabb leszek idővel, vagy egyszerűen csak más dimenzióit fedezem fel a könyvnek, mert a mostani olvasásom már nem volt annyira felhőtlen, mint az eddigiek. Átbillent a mérleg. Most már szinte sírtam. Azon, ami nyilvánvaló, de azért mégis annyira rossz, amikor pofán vágja az embert: hogy minden múlandó. A könyv végéről pedig eszembe jutott a Harlekin milliói, és hát az is elmúlás. Nem volt jó érzés. Viszont Hrabal konzervált. Konzervált egy letűnt korszakot minden szereplőjével, hülyeségeikkel együtt. És ez jó. S ha lesz még, aki olvassa és szeresse a városkát, ahol megállt az idő, mondjuk 100 év múlva, akkor talán mégsem minden múlandó. A legőszintébb szeretettel ajánlom mindenkinek, aki még nem járt a Városkában.

2 hozzászólás
morin5>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Randevú a Sörgyári capriccio szereplőivel: Francinnal ismét motort szerelünk és csodakészülékkel gyógyítunk, a „dicső győzelmet arató osztrák katona” Pepin bácsival pedig nemi egészségtant tanulunk a szépkisasszonyoknál. Majd elillan a naiv báj. Előbb a horogkeresztes zászlók, később a sörgyári gondok asztalára csapó munkásököl jelzi a változást, de még keserűbb lesz, hogy az alaphangon is csak ordítozó, energikus Pepin bácsi egyszer csak csendben marad. A régi világ leköszön, a békés, új időszámítás pedig facsar egyet szívtájékon.
Pedig már ismert, hogy a happy end kelet-közép-európai fajtája – rendhagyó módon – fájni szokott.

3 hozzászólás
Trudiz>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Voltunk sörgyárban, erdőben, Skodában, jégvágáson. Apa és fia kapcsolatának fontossága, Pepin bácsi hangulatkeltő hozzáállása viszi a történetet. Az elbeszélésben nem volt ritka a fél oldalt betöltő (egy) mondat.

latinta P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

    Félelmetesen éles látású, mindentudó gyermek(?) könyve ez az apuról, anyuról, Pepin bácsiról… egy egész kis sörgyárkörnyéki közösségről…

    A kifogyhatatlan szuflájú, mesélős hosszúmondatok annyira elringattak – amikor éppen volt időm olvasni őket –, hogy az a gyanúm támadt: nem csak egy városkában állt meg az idő – azidőtájt, amikor a regény története játszódik.

giller>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

A Sörgyárban járunk ismét, amit már megismertünk a capriccioból. Mesélőnk a gondnok fia, az ő szemén keresztül találkozhatunk a mindig üvöltő Pepin bácsival, aki sok vicces történet főszereplője. Megismerkedünk apjával, aki elől már mindenki rémülten menekül, mikor szerelőinast keres. Anyjával, aki álmodozó maradt még mindig. Aztán a németek, majd az oroszok utáni nagy változások is színre kerülnek. Sokat vidultam a városka apró cseprő történésein.

alaurent P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabalban még sosem csalódtam, ha pedig Pepin, Francin szerepelnek az elbeszélésekben, akkor biztosra lehet menni.

virezma>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Nagypapámtól maradt rám ez a könyv. Pontosan azt a könnyed-nosztalgikus (békebeli) világot és szereplőket hozta, amit a Sörgyári capriccio (amit csak filmen láttam). Néha jókat nevettem a villamoson olvasás közben.

abataviola>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabalt egyszerre könnyű és nehéz olvasni. Könnyű, mert az író gyakran oldalakon át húzódó mondatzuhatagai magukkal ragadnak. Pepin bácsi „nemi élettan órái” a női kiszolgálású vendéglőkben, apu indulatossága, ahogy az órájára csap le a kalapáccsal fia helyett, az autószerelései, amibe minden városlakó csak egyszer csatlakozott be, mert utána ráment a családjuk, mert a feleségek azt hitték, hogy más nők után járnak, miközben apu csavarkulcsát fogták hajnalig, és nagypapa, ahogy fejszével időnként szétver egy-egy almáriumot dühében, megnevettettek és szórakoztattak. Hrabal elképesztő érzékletesen tud jeleneteket és pillanatokat megörökíteni. Ahogyan apu a hentesné hosszú, leomló vörös hajába fúrja az arcát a hentesüzletben és beszívja a női haj kábító illatát… Az a jelenet mélyen belém ivódott. Engem is elkábított Hrabal. Azonban a könyv második felében már egyre hangosabban szól a második világháború háttérzaja a cseh kisvárosban és a halál és elmúlás is folyton, megkerülhetetlenül jelen van. Viszont mégis az egész könyvet áthatja valamiféle keserédes, melankolikus életigenlés. Összességében nagyon gyorsan végigolvastam ezt a könyvet és azt mondanám, hogy tetszett, elgondolkodtatott, elkábított, de nem vált a kedvencemmé. Fogok még Hrabalt olvasni, mert teljesen új volt számomra a stílusa és érzem, hogy bővült az olvasói látóköröm általa, de nem fogom a kedvenc szerzőim sorába emelni.

RKAti P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabal… Nem is értem, hogy eddig hogyan kerülhettük el egymást?! A könyveiből készült filmeket nagyon szeretem, fura, hogy nem olvastam eddig tőle semmit.
Olvastam, élveztem minden szavát, láttam magam előtt az embereket. Groteszk? Lehet. Talán azért volt olyan megnyugtató és könnyed olvasmány, mert groteszk, mert olyan távoliak a problémáik, mert annyira más a temperamentumuk, mert kockázat nélkül szerethetem őket?!
Aztán egyszer csak a döbbenet, már nem vagyok kívülálló!
Ezt kifejezetten nekem szól!
Honnan tud róla?
Mit akar mondani?
Vigasztal? Magyaráz?
Miért teszi ezt velem? Semmi köze hozzá!
Tudom, hogy ez az élet! Tudom, hogy el kell fogadni, és igen tudom, hogy nem tehetek semmit!
Gondolatok, amiket nem tudtam (és talán nem is akartam) megfogalmazni, szavak amiket nem akartam egymás mellé tenni…..

Véletlen, hogy most olvastam el?

Szibériaitigris>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Érdekes könyv. Elég sajátos Hrabal írásmódja. Nekem tetszik, ahogy az elbeszélő mesél, emlékezik. A történetekben rengeteg a humor, a groteszk és a nosztalgia. Még valami Krúdys is van benne, miközben természetesen érzehető rajta, hogy a 20. század második felében íródott. A könyv első fele nagyon tetszett, a későbbi fejezetek már kevésbé. Kicsit talán azért is, mert a végére nagyon elkomorul a regény. Egyébként sem egyszerű olvasmány, de megéri végigolvasni.


Népszerű idézetek

psn >!

Jól van ez így, gondolta az apu, minden visszatér a maga kezdeteihez, most látom, hogy valóban megállt az idő és tényleg új kor vette kezdetét, ám nekem csak a régihez van kulcsom, az új idő előttem bezárattatott, és én már nem élhetek ebben az új időben, mert az én helyem a régiben van, és az már halott.

csgabi P>!

Emberek, az élet szép, olyan szép, mindenki a vendégem egy kupicára!

1 hozzászólás
alighitted>!

Én meg tudtam, hogy a serfőzőmester-helyettes úr nem szeret, és nem egy, hanem öt pint sört is adna, meg még többet is, csak bár meginnám, és látnák a munkások, hogy milyen részegeskedésre hajlamos felesége van a gondnok úrnak, csakhogy fiatal voltam, és így mindenen felül álltam, bármit csináltam is, előbb mindig is magamat kérdeztem meg, jól van-e úgy, és mindig bólintottam magamban, és ez az én belső bólintásom, annak a tanítómnak egy intése, aki itt volt valahol bennem a szívemnél, ez a helyeslés mindjárt a vérembe ivódott, és a kezem kinyúlt, és jót húztam belőle, olyan élvezettel, hogy a hordókat felrakó kocsisoknak megállt a keze, és engem néztek.

Trudiz>!

[…] nekem is egy ilyen kis csónakot kell tetováltatnom a mellkasomra,… […]
a lélek jelvénye az…

5-6. oldal

csgabi P>!

És valóban, a Friedrich urat szomorúság szállta meg, már nem volt olyan magabiztos, már tudta, hogy hamarosan valahová máshová megy, de hogy ahol az a máshol van, ott is csak addig marad, míg el nem érkezik a vég, s hogy más seregek özönlik el majd nemcsak azt az országot, ahol most van, de a hazáját is, s hogy a megtorlás arányban lesz azzal, amit az ő hadseregük művelt más országokban, ahová hívatlanul vonult be… és így üldögélt azon a hintalovon és hintázott minden áldott este, aztán egyszerre csak megjött a parancs, és a Friedrich urat máshová rendelték.

csgabi P>!

De ha jönne is valaki, akkor sem mutatnának különösebb örömet, számukra ez volt a legfontosabb, a várakozás, a várás ideje, ez az állapot, amilyen a gyerekeket szokta hatalmába keríteni a karácsonyi csengetés előtt, hogy vajon megjött-e már a Jézuska a karácsonyfájukhoz, olyan izgalmi állapot, amilyennel a gyerekek szoktak percenként az ablakhoz szaladni, hogy vajon a Mikulás vagy Szent Barbara nem készített-e nekik oda valami ajándékot a cipőjükbe vagy a harisnyájukba, a várakozásnak ez a kegyelmi állapota elég volt ahhoz, hogy kellemessé tegye ezt a napjukat, a látogatási napot.

csgabi P>!

[…] az apu végignézett a többi ágyon, mindenki olyan pillantást vetett az apura, hogy ilyen látogatót szeretnének ők is, mindegyik öreg tekintetében ott volt a látogató utáni vágy, de az a látogató csak nem akart megérkezni, esetleg egyáltalán nem is jön, vagy pedig már elment.

vajdazs>!

…és az apu önmaga szimbólumát fedezte föl ebben a sorompómázolásban, a sorsát, sorsának képét vette észre benne, élvezettel várta és végül kivárta, hogy a mázolómester legalább egyetlenegy csík festését befejezze. És az apu sorra kicserélte az oldaldeszkák tartóit és léceit, anélkül, hogy észrevette volna, hogy a White teherautónak el van törve a tengelye, meg van repedve a motorblokkja, hogy minden kerekének ripityára ment a kerékagya és a fékdobja, az apró részletekre összpontosított, és nem akart a lényegre gondolni.

157. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: Elbeszélések
Jaroslav Hašek: Švejk
Gerald Durrell: Korfu-trilógia
Émile Ajar: Előttem az élet
Örkény István: Tóték
William Faulkner: Zsiványok
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
René Goscinny: A kis Nicolas kiadatlan kalandjai 2.