A ​városka, ahol megállt az idő 88 csillagozás

Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Ismert ​s mégis az újdonság erejével, varázsával ható jelenetek, motívumok, szereplők köszönnek vissza a világhírű cseh író kisregényében vagy – a szerző műfaji meghatározása szerint – szövegében, amelyet a cseh irodalom értői Hrabal hetvenes években keletkezett művei közül a legjobbak közé sorolnak. Az olvasó ismét találkozhat Anyuval, Francinnal, Pepin bácsival és az Elba-parti városka többi szeretetreméltó, utánozhatatlan emberséggel életre keltett, megrajzolt lakójával. Ismét bekalandozhatjuk a sörgyárat, végigsétálhatunk a folyóparton, betérhetünk Pepin bácsival a női kiszolgálású vendéglőkbe, kószálhatunk a városkában, ahol immár végleg megállt az idő, a régi idő, a Hrabal-hősök ideje. A vidám sörgyári történetekhez képest a szerző melankolikusabb hangot üt meg a Városkában. Míg a Sörgyári capriccio egy felszabadult burleszk, addig a Városkára a nosztalgikus melankólia, helyenként a groteszk balladai hang a jellemző: szomorú és komikus, tragikus és groteszk jelenetek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Európa, Budapest, 2005
166 oldal · ISBN: 9630778025 · Fordította: Varga György
>!
Európa, Budapest, 1996
178 oldal · ISBN: 9630760339 · Fordította: Varga György

Kedvencelte 23

Most olvassa 4

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabal örök. Azt hiszem, ennyi idős koromra elég sokszor olvastam el a könyveit ahhoz, hogy tudjam, számomra már nem változik a megítélése. És ez jó. A biztos pontok jók. Jó az, ha tudom, van olyan íróm és olyan könyvem, amit bármikor levehetek a polcról, mert nem untat, nem feszélyez. Nyugodtan elmerülhetek benne, olyan, mint hideg estéken egy jó, csontot-lelket melengető fürdő (nyilván könyvvel). Egy baj van csak. Változom és ez nem baj, viszont vagy depressziós vagyok, vagy szentimentálisabb leszek idővel, vagy egyszerűen csak más dimenzióit fedezem fel a könyvnek, mert a mostani olvasásom már nem volt annyira felhőtlen, mint az eddigiek. Átbillent a mérleg. Most már szinte sírtam. Azon, ami nyilvánvaló, de azért mégis annyira rossz, amikor pofán vágja az embert: hogy minden múlandó. A könyv végéről pedig eszembe jutott a Harlekin milliói, és hát az is elmúlás. Nem volt jó érzés. Viszont Hrabal konzervált. Konzervált egy letűnt korszakot minden szereplőjével, hülyeségeikkel együtt. És ez jó. S ha lesz még, aki olvassa és szeresse a városkát, ahol megállt az idő, mondjuk 100 év múlva, akkor talán mégsem minden múlandó. A legőszintébb szeretettel ajánlom mindenkinek, aki még nem járt a Városkában.

2 hozzászólás
morin5>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Randevú a Sörgyári capriccio szereplőivel: Francinnal ismét motort szerelünk és csodakészülékkel gyógyítunk, a „dicső győzelmet arató osztrák katona” Pepin bácsival pedig nemi egészségtant tanulunk a szépkisasszonyoknál. Majd elillan a naiv báj. Előbb a horogkeresztes zászlók, később a sörgyári gondok asztalára csapó munkásököl jelzi a változást, de még keserűbb lesz, hogy az alaphangon is csak ordítozó, energikus Pepin bácsi egyszer csak csendben marad. A régi világ leköszön, a békés, új időszámítás pedig facsar egyet szívtájékon.
Pedig már ismert, hogy a happy end kelet-közép-európai fajtája – rendhagyó módon – fájni szokott.

3 hozzászólás
Trudiz >!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Voltunk sörgyárban, erdőben, Skodában, jégvágáson. Apa és fia kapcsolatának fontossága, Pepin bácsi hangulatkeltő hozzáállása viszi a történetet. Az elbeszélésben nem volt ritka a fél oldalt betöltő (egy) mondat.

latinta P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

    Félelmetesen éles látású, mindentudó gyermek(?) könyve ez az apuról, anyuról, Pepin bácsiról… egy egész kis sörgyárkörnyéki közösségről…

    A kifogyhatatlan szuflájú, mesélős hosszúmondatok annyira elringattak – amikor éppen volt időm olvasni őket –, hogy az a gyanúm támadt: nem csak egy városkában állt meg az idő – azidőtájt, amikor a regény története játszódik.

virezma P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Nagypapámtól maradt rám ez a könyv. Pontosan azt a könnyed-nosztalgikus (békebeli) világot és szereplőket hozta, amit a Sörgyári capriccio (amit csak filmen láttam). Néha jókat nevettem a villamoson olvasás közben.

RKAti P>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Hrabal… Nem is értem, hogy eddig hogyan kerülhettük el egymást?! A könyveiből készült filmeket nagyon szeretem, fura, hogy nem olvastam eddig tőle semmit.
Olvastam, élveztem minden szavát, láttam magam előtt az embereket. Groteszk? Lehet. Talán azért volt olyan megnyugtató és könnyed olvasmány, mert groteszk, mert olyan távoliak a problémáik, mert annyira más a temperamentumuk, mert kockázat nélkül szerethetem őket?!
Aztán egyszer csak a döbbenet, már nem vagyok kívülálló!
Ezt kifejezetten nekem szól!
Honnan tud róla?
Mit akar mondani?
Vigasztal? Magyaráz?
Miért teszi ezt velem? Semmi köze hozzá!
Tudom, hogy ez az élet! Tudom, hogy el kell fogadni, és igen tudom, hogy nem tehetek semmit!
Gondolatok, amiket nem tudtam (és talán nem is akartam) megfogalmazni, szavak amiket nem akartam egymás mellé tenni…..

Véletlen, hogy most olvastam el?

ildiko_adam06>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Több részletet már ismertem más könyveiből. Nagyon klassz volt újra találkozni Pepin bácsival, Francinnal és a történeteikkel.

Szibériaitigris>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Érdekes könyv. Elég sajátos Hrabal írásmódja. Nekem tetszik, ahogy az elbeszélő mesél, emlékezik. A történetekben rengeteg a humor, a groteszk és a nosztalgia. Még valami Krúdys is van benne, miközben természetesen érzehető rajta, hogy a 20. század második felében íródott. A könyv első fele nagyon tetszett, a későbbi fejezetek már kevésbé. Kicsit talán azért is, mert a végére nagyon elkomorul a regény. Egyébként sem egyszerű olvasmány, de megéri végigolvasni.

marlowe>!
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő

Címében megvalósíthatatlan vágyakozás, mert csak a mellkasra tetovált sellő örök, az idő nem áll meg (legfeljebb az óra).
Hrabal nosztalgikus csapongása jobbára kacagtató és kicsit szomorkás, de rendületlen szép.


Népszerű idézetek

psn>!

Jól van ez így, gondolta az apu, minden visszatér a maga kezdeteihez, most látom, hogy valóban megállt az idő és tényleg új kor vette kezdetét, ám nekem csak a régihez van kulcsom, az új idő előttem bezárattatott, és én már nem élhetek ebben az új időben, mert az én helyem a régiben van, és az már halott.

>!

(…) Többre is tartotta magát minálunk, ezt pedig nem szabad megbocsátanunk, ezt nem lehet megbocsátani…

130. oldal

>!

Az embernek nem kell mindent tudnia, rossz vége van annak!

>!

Emberek, az élet szép, olyan szép, mindenki a vendégem egy kupicára!

1 hozzászólás
Trudiz >!

(…) nekem is egy ilyen kis csónakot kell tetováltatnom a mellkasomra,… (…)
a lélek jelvénye az…

5-6. oldal

>!

Így dolgoztak a fivérek, de a munkájuk eredménye már olyan volt, mint annak a hordónak a tartalma, kezdte értelmét veszíteni, akárcsak az egész idő, amely nemcsak a templom tornyán lévő lebénult, elromlott, senki által meg nem javított órán állt meg, hanem ez az idő körös-körül mindenütt kezdett szép lassan megállni, helyenként már teljesen meg is állt, miközben egy másik idő, más emberek ideje tele volt lendülettel, igyekezettel és erőfeszítéssel, ám erről Pepin bácsi és Francin már mit sem tudott […].

>!

És minden este, így együtt, csakis együtt ültek, csak egymással beszéltek, már nem tudtak kommunikálni senki mással. És így esett, hogy a bácsi kétszer egymás után nem tudta kitapogatni a Celestyn fejét, kétszer egymás után senki sem dorombolt vissza a kérdésre: „Itt vagy?”, és a Pepin bácsi nem járt többé, már föl sem kelt az ágyból, pont úgy, mint ahogy Celestyn, az öreg kandúr sem tért haza soha többé, mert a kandúrok nem otthon halnak meg.

>!

De ha jönne is valaki, akkor sem mutatnának különösebb örömet, számukra ez volt a legfontosabb, a várakozás, a várás ideje, ez az állapot, amilyen a gyerekeket szokta hatalmába keríteni a karácsonyi csengetés előtt, hogy vajon megjött-e már a Jézuska a karácsonyfájukhoz, olyan izgalmi állapot, amilyennel a gyerekek szoktak percenként az ablakhoz szaladni, hogy vajon a Mikulás vagy Szent Barbara nem készített-e nekik oda valami ajándékot a cipőjükbe vagy a harisnyájukba, a várakozásnak ez a kegyelmi állapota elég volt ahhoz, hogy kellemessé tegye ezt a napjukat, a látogatási napot.

>!

[…] az apu végignézett a többi ágyon, mindenki olyan pillantást vetett az apura, hogy ilyen látogatót szeretnének ők is, mindegyik öreg tekintetében ott volt a látogató utáni vágy, de az a látogató csak nem akart megérkezni, esetleg egyáltalán nem is jön, vagy pedig már elment.

vajdazs>!

…és az apu önmaga szimbólumát fedezte föl ebben a sorompómázolásban, a sorsát, sorsának képét vette észre benne, élvezettel várta és végül kivárta, hogy a mázolómester legalább egyetlenegy csík festését befejezze. És az apu sorra kicserélte az oldaldeszkák tartóit és léceit, anélkül, hogy észrevette volna, hogy a White teherautónak el van törve a tengelye, meg van repedve a motorblokkja, hogy minden kerekének ripityára ment a kerékagya és a fékdobja, az apró részletekre összpontosított, és nem akart a lényegre gondolni.

157. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: Elbeszélések
Karel Čapek: Az első osztag
Karel Čapek: Az első csapat
Vladimír Páral: Vihar a lombikban
Vladimír Páral: Teljesült kívánságok vására
Karel Čapek: Hordubal / Meteor / Egyszerű élet
Karel Čapek: Egyszerű élet
Karel Čapek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása és más történetek a média természetéről
Jaroslav Hašek: Alserbach százados háborús zárszámadása
Zdeněk Miler – Eduard Petiška: A vakond nadrágja