Messier ​13 72% 35 csillagozás

Egy idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel sokadik alternatívája – érdekes téma, közepesnek mondható kivitelezés. Gondolatébresztő nézetütköztetés, gyengébb történetvezetés. Nem rossz végül is, de volt jobb…

Ha egy amerikai írta volna, jó eséllyel az lett volna az alapvetése, hogy természetesen a hadsereg irányít minden veszélyes kutatást. Ha egy szovjet, akkor a felvilágosult, kommunista tudóstársadalom mellé természetesen semmi szükség nem lett volna fegyveres felügyeletre. Szerencsére ez egy lengyel író műve, aki egyik szélsőséget sem vette „természetesnek”, hanem egy életszerű problémát vetett föl, és olyan karaktereket kreált hozzá, akikben egyaránt megtalálható a saját hivatásuk iránti elkötelezettség, és – idővel legalábbis kialakul – a kompromisszumkészség is.
Maga a cselekmény nem fogott meg ennyire: a fölösleges kitérők és hosszadalmas helyszínleírások nekem sosem szimpatikusak. De azért kellemes regény, és a legfontosabb részeken alig látszik meg a kora.

Érdekes ötletre épül a könyv, de sajnos a kivitelezése nem lett az igazi.
Két teljesen ellentétes nézőpontból mutatja be az idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel lehetőségeit, szerencsére olyan logikusan, hogy mindkét oldalt meg lehet érteni, és mindkettőnek igazat lehet adni. Természetesen megint beigazolódik a mondás, hogy nem lehet fekete-fehérben látni a dolgokat, így az igazság valahol a szürke egy árnyalatában fog pompázni.
A szereplők eléggé elnagyoltak, viszont az általuk képviselt értékerend bemutatására tökéletesen alkalmasak. Sajnos a cselekményre már ennyi bókot sem tudok mondani, mert lényegében minden ami történik, az az érvek ütköztetésének hátteréül szolgál.
Annak ajánlott olvasni, aki szereti a gondolatébresztő könyveket.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatba, voltak jó részek és voltak olyan részek amiken nehezen küzdöttem át magam. A bolygón történetek igen jól és érdekesen meg lettek írva, az eleje az idegen „szőrös” lénnyel való találkozás és átoperálás már nem volt az igazi. Összességében egy érdekes történet volt, ami egyedien dolgozta fel az idegenekkel való kapcsolatfelvételt.

Meglepően jó regény,egy számomra teljesen ismeretlen írótól.A történet egyes szám első személyében,egy biztonsági szervezet (NVÜ) ügynökének szemszögéből íródott.Jól felépített izgalmas történet,tele váratlan fordulatokkal és meglepő végkifejlettel.Az idegenekkel való első kapcsolatfelvétel szokatlan megközelítése.Kellemes kikapcsolódást nyújtó,nem túlbonyolított vérbeli klasszikus sci-fi.

Az év első könyve!
A Tom Cruise-os „Feledés” című film hozta meg a kedvem ahhoz, hogy ezt elkezdjem, és ez szerintem nem is volt véletlen sugallat az „Univerzumtól”, mert az a film és ez a könyv hangulatban eléggé illenek egymáshoz! :D
Főszereplőnk Ago, egy ügynök/kém/zsoldos a földet védelmező ügynökségtől, kötelessége, hogy minden idegenben és ismeretlenben azonnal kételkedjen, rögtön a legrosszabbra számítson és védelmezze az emberi fajt bármilyen idegen eredetű fenyegetéstől. Hidegnek és közömbösnek akarja beállítani magát, ami érthető a munkája miatt, de egyértelműen egy olyan okos és szellemes fiatal emberről van szó, akinek logikája, nyugalma és profizmusa nagyon megtetszett. Mind úgy mutatkozik meg, mintha vele született adottságok lennének, nem pedig jól begyakorolt, megtanult katonai-etiket/tudás, emiatt soha nem tűnik nagyképűnek vagy lekezelőnek (ellentétben azzal, ahogy néha vele beszél a főnökség). Leküldik őt a Pettyre, a bolygóra, ahol az egykor régen kihalt értelmes civilizációt vizsgáló tudósokra kell vigyáznia, és egyre több érdekességbe botlik…
Nos ebből a gyors összefoglalóból azt hinné az ember, hogy ez valami harcolós, katonás dolog, de az első fele teljesen nyugis. Imádom! :D Olvastam, szépen elringatott, teljesen át tudtam magam adni a sztorinak, és ez nagyon jól jött, mert mire elkezdődött az izgalmas rész, addigra már le se tudtam tenni a könyvet xD
Imádtam, hogy az író gondolt olyanra is, mint testi átalakítása az ügynöknek, mikor kémkedésről volt szó :D Tetszett Ago és a tudósok közti egyértelmű erkölcsi és gondolati ellentét és a kezdetleges ellenségeskedés, a helyszínek mind az űrhajókban és járművekben, mind a bolygón szépen részletesen le voltak írva, a technikai rész nem volt fullasztó az olyan amatőrnek, mint én, és azt még jobban imádtam, hogy a könyv végére mindenki (főleg Ago) viszonylagos személyi fejlődésen ment keresztül. A hapsi már az elején szimpatikus volt, és örülök, hogy az idegenek azt tették, amit tettek az üzenetükkel… :) Apropó üzenet, imádtam! Oda és vissza vagyok az ilyen hangulatú dolgokért, főleg ha így van lezárva egy történet! Mosolyogva fejeztem be a könyvet és tuti, hogy később még visszajövök és írok még pár sort, ami most/pill nem jut eszembe, de benne van elégedett és boldog lelkemben! ^_^

Lemen nevelkedett lengyel író, szerintem érdekes könyve. Akár így is létrejöhet egy „harmadik típusú találkozás” az ember és más értelmes élőlények között.

Kapcsolat: lelkesedés vagy gyanakvás?

Reális alapsztorival induló idegenekkel kapcsolatteremtős történet kissé csavaros folytatással és egy érdekes végkifejlettel. Tetszett, hogy ráment arra az amúgy igencsak reális, ám ennek ellenére más könyvekben nem annyira kivesézett – problémára, hogy az idegen civilizációkkal történő kapcsolatteremtésben nagyon más lehet a civil kutatók és a hadsereg véleménye már ami az óvatosságot, elővigyázatosságot illeti. Petecki könyvét végigkíséri ez a szembenállás (a civilek a katonák szerint naivitásuk miatt veszélyesek, míg a katonák a civilek szerint magukból kiinduló militarista őrültek), bár a végére – ahogy sejthető volt – kissé közelednek az a szemben álló felek. Akad pár meglepő fordulat, ami ezt a közeledést hozza.
Nem állítom, hogy irodalmilag kimagasló teljesítmény e könyv, de a témában számomra új ötleteket hozott, és a fentebb említett hiánypótló problémafelvetést. A történetvezetést itt-ott erőltetettnek találtam, hiányoltam a karakterek felépítését, kidolgozását, de összességében az érdekes fordulatok és a problémafelvetés miatt a téma iránt érdeklődőknek mégis ajánlom.

Érdekes és eredeti alapötlet kissé esetlen kivitelezéssel. A könyv fő motívuma két, egymástól nagyon eltérő nézet az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtésről. A hangsúly végig az ellentétes világnézetek szembeállításán és az érvek ütköztetésén van, a cselekmény is és a kidolgozatlan karakterek is csak ennek alárendelt eszközei. Bár arról nem sokat tudunk meg, hogy mikor és milyen körülmények között jött létre a kutatómunkát felügyelő Naprendszer Védelmi Ügynökség, az számomra egy kicsit valószerűtlen volt, hogy az elmúlt évek/évtizedek alatt egyik oldal se mutatott semmi hajlandóságot a normális együttműködésre, kompromisszumra, a másik igazának elismerésére vagy legalább megfontolására. De még ha ezt el is fogadom, akkor se igazán tetszett a szereplők szélsőséges viselkedése, főleg a tudósok gyerekes hozzáállása és értetlensége volt bosszantó, pedig az ő véleményük alapvetően emberibb és szimpatikusabb volt, mint az NVÜ fárasztó hideg cinizmusa. A végkifejlet a cselekmény szempontjából elég összecsapott, de a konfliktusnak teljesen pozitív feloldása. A romantikus szál az elnagyoltsága és a kliséi ellenére kedves kiegészítése volt a történetnek, a vége igazán szép volt spoiler