Ciánkáli, szívszélhűdés, gázmérgezés? Az áldozatok, sajnos, nem beszélnek e krimi-trilógia (A felügyelő és az éjszaka, Egy ember a múltból, Brazil dallam) egyikében sem. Véletlen baleset, öngyilkosság vagy tökéletes bűntény történt? Petar Antonov, a mai bolgár Sherlock Holmes, nem hisz a véletlenekben, hanem egy csipetnyi megérzéssel, jó adag fanyar humorral kutat, illetve kombinál. A rokonszenves nyomozótiszt megpróbál magánéletet is élni, ámde az ügyeletes hulla mindig „közbeszól”. A sajátos humorral megírt mű, amely éppen humora miatt emelkedik ki a műfaj hasonló alkotásai közül, lebilincselő, egyéni hangvételű, érdekfeszítő olvasmány.
Három találkozás a felügyelővel 30 csillagozás
Eredeti cím: Три срещи с инспектора
Eredeti megjelenés éve: 1970
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Lektúra könyvek Kriterion
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Bevallom, nem ismerek sok nyomozót. Sherlock Holmes-szal, Poirot-val és Miss Marple-lel találkoztam párszor, de hát, amint azt Petar Antonov őrnagy elvtárs is megjegyzi, akkor más idők jártak. Az ő korukban még romantikus volt a nyomozás, még voltak zseniális ötletek, hirtelen felvillanó gondolatok, végigvitt gondolatmenetek. Ma, vagyis Antonov elvtárs gürcölő, cipőtalpkoptató, lámpaelemfogyasztó, negyven wattos égővel megvilágított kopott irodai világában már csak bürokrácia van, adatolás, családi album méretű dossziék, papír papíron, vizsgálat vizsgálaton – igaz a gépezet így is működik, csak elveszítette báját. Vagy mégsem? Ballonkabát, kalap, egy kis sajátos humor és irónia, a dr. Watsonként felfelmerülő, cigarettáról épp leszokóban lévő, de azért a mindig utolsót még nagy szakértelemmel kiválasztó jóbarát, a “hullaboncolás Paganinije” – van még remény. Hogyne lenne. Petar Antonov nyomozótiszt ritkaságszámba megy (már csak azért is, mert csak heten vannak hasonló beosztásban az országban – és sajnos majdnem mindig csak ő ér rá…). Romantikára, érzelgősségre, “ábránd-orgiákra” hajlamos, olvasott ember, elvetélt futballista, hegedűművész és orvos, aki szívén viseli az ügyeibe bonyolodott emberek sorsát – sőt egyengeti azt, amennyiben teheti. Ha nem egyébbel, figyelmezteti őket: rendet kellene rakni a szobájukban (mert ismeri mindenki szobáját. Jelmondata: “Az emberekkel az általuk megszokott környezetben teremts kapcsolatot.”) – néha sikerül az életükben is rendet rakatnia. Pontos, precíz ember, aki szereti aforizmákba, szállóigékbe foglalni mondanivalóját – nem híve a terjengős részletezésnek, kerüli az aprólékos leírásokat, felsorolásokat, nehogy a naturalizmus vádja érje, meg hát az ilyesmi unalmas is. Petar Antonovnak nemcsak pompás, érzékletes leírásai nincsenek, nincs szenzációs ügye, írói fantáziaszüleményhez hasonló esete sem: hétköznapi emberek hétköznapi indítékokból követik el gyilkosságaikat – mondja Antonov. Valójában mi sem lehet érdekesebb és “szenzációsabb”, mint betekinteni ezekbe a hétköznapokba. Örülök, hogy én is megtettem ezt.
Örülök az ismeretségnek Antonov elvtárs.
A hatvanas évek krimije, hamisítatlan hangulattal, némi fanyar humorral, kelet-európai koppintott noirral (tudod, bőrkabát helyett műbőr…).
Engem sajnos nem tudott lekötni. Vártam, hogy történjék már végre valami, aztán ennyi…
Petar Antonov nem egy mindennapi figura. Három történetben is nyomoz hasonló módszerekkel. Körbejárja a bolgár fővárost, felkeresi a gyanúsítottakat, az ismerősöket, néha többször is. Közben elfogad egy kávét, rágyújt mindenhol egy-egy cigarettára. Minden történetben egyszer-kétszer az irodájába is beleshetünk, a 3. történetre már egy nagyobb, világosabb szobát kapott. Szocialista krimik ezek, de nekem tetszettek. Nyomozónk időnként ki-kiszól az olvasónak is, sőt a magánélete egy kicsi részébe is bepillanthatunk.
Kicsit elnyújtottam az olvasást, rá kell erre hangolódni, de ha ez megtörténik, akkor már nem ereszt el. Az utolsó történetet már az író is eléggé elnyújtotta, tele volt filozofálgatással sajnos (ezért a 4 csillag)
Ezennel a kedvenc felügyelőim névsora tovább gazdagodott Petar Antonov elvtárssal.
És igazán sajnálom, hogy annyit halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, mert amellett, hogy kétségtelenül „szocialista” krimi, remek olvasmány is. Nem akadok fenn azon, hogy több szereplő is bevallja a felügyelőnek, hogy a rendszernek köszönheti, hogy valaki lett belőle. Többnyire mérnök, gyógyszerész vagy valami hasonló.
A felügyelő pedig rendületlenül ballag Szófia utcáin, ha esik az eső, szemébe húzza a kalapját, ha meleg van, hóna alá csapja a ballonkabátját, és két kihallgatás között azon búslakodik, hogy megint kihűlt ebédet kell ennie, vagy netán azon, hogy barátja, a „hullaboncolás Paganinije” megint lenyúlta a legpuhább Slance cigarettáját.
De a bűnözők mégis rendre horogra kerülnek, hála a remek humorral és jó adag öniróniával rendelkező felügyelőnek, a rejtélyek megoldódnak, többnyire a szerelmesek is összeházasodhatnak végül – kivéve a felügyelőt magát, akinek esküvői terveit rendszeresen keresztülhúzza egy újabb hulla.
Akinek hozzám hasonlóan ott porosodik a polcán ez a régi darab, ne féljen leemelni és beleolvasni, meglepően kellemes élményben lesz része!
Fanyar humort ígérő szocialista krimi. Háááát…. A krimi jó volt, a szocialistával nem volt bajom, abban a korban nőttem fel, ismerős volt, én ezeken a jelenségeken fanyar humoroltam. Ami viszont valószínűleg a humor lett volna (a második osztályos olvasókönyv, a díjbeszedő vagy a főnöki rózsacsokor. esetleg a boncolás Paganinije), az inkább untatott, a vége felé már bosszantott. (És ez a borító!!!)
Egy újabb bizonyíték, hogy a krimi nem az én világom.
Nem köt le a gyilkosság részleteinek feltárása, a kihallgatások, melyekből aztán a nyomozó összerakja a történetet, és rájön, ki a tettes. Nem tartott izgalomban, ki is követte el a bűntényt, mik voltak az indítékai, de ezek nem a könyv hibái.
Krimi rajongóknak igenis kellemes olvasmány lehet.
A sokat emlegetett humora viszont nekem is nagyon tetszett, ezek a felvillanások jelentettek számomra némi fénypontot az olvasásélmény során. Az első történetben, melynek A felügyelő és az éjszaka a címe, még elég sok ilyen humoros felvillanás olvasható, azonban a második, Egy ember a múltból című írásban ennek már alig tapasztaltam nyomát, itt eléggé el is vesztettem az érdeklődésem. A harmadik, Brazil dallam ilyen téren meg valahogy a kettő között van, így ez ismét jobban csúszott.
A három történet csak annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy ugyanúgy Petar Antonov nyomoz – aki egyébként valóban megnyerő karakter –, de három teljesen különálló esetéről olvashatunk. A krimi műfajban utazóknak mindenképp megér egy próbát.
Legutóbbi könyvtár látogatásom során ezt a könyvet is szerencsésen megmentettem a selejtezéstől, ugyanis ez is több, mint 10 éve, egészen pontosan 2006-ban volt utoljára kikölcsönözve. Pedig ahogy a könyvtáros hölgy megjegyezte, régen nagyon kedvelt könyv volt ez, ami meg is látszik rajta, állapota szerint sokat forgatott könyv volt ez valamikor.
Rajnov könyve laza kis krimitrilógia a késő XX. századi Bulgáriából, főszerepben Petar Antonovval, a rendkívül szimpatikus felügyelővel, akit állandóan a magánélete mellől hurcolnak el az újabb és újabb gyilkosságok. Kispolgári indulatok, zavaros tanúvallomások és sötét ügyletek, na meg persze itt-ott elszórt hullák töltik meg a kisregényeket; de aztán jön Antonov a kikezdhetetlen logikájával, pragmatizmusával, finoman sziporkázó, ironikus humorával és az elmaradhatatlan ballonkabátjával, és rendet teremt. Nyomoz, szimatol, tönkrement életek történeteit hallgatja, tréfálkozik, néha még szerelmi ügyeket is segít kibogozni; embereken segít, élőkön és holtakon. Az igaz, hogy sok helyen belengi a regénykéket némi fárasztó moralizálás, ami nélkül talán könnyebben csúsztak volna; de összességében végtelenül szórakoztató, csavaros, kifinomult kis krimik ezek. Kellemesek, mint Antonov felügyelő konyakja.
Egy kis hetvenes évekbeli krimi gyöngyszemre leltem. Petar Antonov sajátos stílusban, a nagymenő amerikai detektívek ballonkabátjában útra kell nyomozni. A kötet három történetet tartalmaz, a közös a nyomozónk és a város/kor hangulata. A nyomozó stílusa tetszik, jó a narrációja. A megoldandó ügyek egész érdekesek off és a magánéleti szálak is pontosan rendeződnek. Néhol kicsit elhúzza az író a leírásokat, de ettől még élvezhető krimik.
Népszerű idézetek
– Minden olyan világos, hogy csak a magadfajta embergyűlölő tételezhet fel gyilkosságot.
– Így igaz – bólintok. – Különösen, ha nem lenne itt a második pohár. De amikor ketten isznak, és a mulatozás után csak egyetlen hulla marad a színen, mégiscsak rákényszerül az ember, hogy ellenőrizze, ki az a másik, aki ilyen jól bírja a ciánkálit.
15. oldal
– Dokikám, csak semmit a kéznek…
– Értem én a dolgomat, fiacskám – dörmögi a hullametsző, és visszarántja a kezét.
– Nem is kételkedem benne… Legutóbb is annyi ujjlenyomatot hagytál a gyilkos késén, hogy ha le akartam volna rövidíteni a nyomozást, nyugodtan letartóztathattalak volna.
11. oldal
Hajdanán, gyerekkoromban ide jártunk horgászni. Köztünk legyen mondva, a halak ritkán jelentek meg a találkán.
228.
A nap korántsem siet lenyugodni. Bizonyára látni szeretné a „Levszki-Szlavia” meccset. Amennyire a stadion felé igyekvő tömegből ítélni lehet, ezzel nem áll egyedül.
207.
Két szőrét hullató oroszlán egy vegetáriánus étteremben, ezek voltak önök.
261.
– A halál oka?
– Keserűmandula-illatot érzek – jegyzi meg Paganini.
– Ez a gyerekkoromat juttatja eszembe – mondom.
– Énnekem meg a ciánkálit – vonja a vállát az orvos.
– Van még mondanivalód?
– A többit majd később. Mellesleg, tekintheted öngyilkosságnak. Ha persze menet közben előkerül a gyilkos, és vallomást tesz, legfeljebb kijavítjuk a jegyzőkönyvet… De a fordítottjából is kiindulhatunk: keresd a gyilkost, s ha nem találod, akkor öngyilkosságnak tekintjük.
15. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pavel Vezsinov: A smaragdos szelence ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 96% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 95% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Dario 94% ·
Összehasonlítás - Rita Falk: Császármorzsa-dráma 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Réti László: Kaméleon 93% ·
Összehasonlítás - Anne Raven: Egy riport ára 92% ·
Összehasonlítás