A ​fényes rend 17 csillagozás

Bognár Péter: A fényes rend

Bognár Péter legújabb verseskönyvében iskolás kori füzetét találja meg és dolgozza át: a költői játék azonban nem csak szellemes versekre, de valódi számvetésre is alkalmat ad. Míg a szerző Bulvár című könyve a sajtó, A rodológia rövid története pedig a tudomány nyelvét sajátította ki, A fényes rend a gyerekkori irományok hangját imitálja. A gyerek, aki ezekben a versekben megszólal, – leginkább a János vitéz hatására – már szeretné önmagát megfogalmazni: ám még nem tudja, hogy ez hogyan és miképpen (nem) lehetséges. Ezt csak a felnőtt tudja, aki valóban hangot ad ezeknek a szövegeknek: így lesz A fényes rend egyszerre felszabadult játék és melankolikus megtorpanás, amely meggyőzően bizonyítja, hogy Bognár nemzedékének egyik legfontosabb alkotója.

>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435535
>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · ISBN: 9789631435634

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Bognár Péter: A fényes rend

Ennek a verseskötetnek a koncepciója egy régi irodalmi hagyományhoz nyúl vissza: a „megtalált levél/napló” motívumára épül. Az Előszóból megtudjuk, hogy Bognár Péter „megtalálta” gyerekkori szárnypróbálgatásnak minősülő verseit, és ebben a kötetben ezeket dolgozza át. Már az Előszó játékra hív, provokál: hisszük-e, hogy Bognár Péter van olyan merész, hogy valóban hatéveskori verseit adja közre…? Most szórakoznak velünk? Ez a játékosság végigvonul aztán az egész köteten. Bognár Péternek ilyen a humora: fapofával provokálja az olvasót, aki néha nem hiszi el, hogy most tényleg azt olvassa-e, amit (lásd például a Rodológia majdnem teljes egészében idegen nyelven íródott szövegei). De közben végig érezzük – a tét komoly. A játékosság és a provokáció nem öncélú, mert mindig, a bejárt ív éppen megfelelő pontján, tökéletes ritmusban felsejlik mögöttük a mélység, és megértjük, a játék csak egy palást, amit fellebbentve még nagyobb erővel üt az, ami mögötte van.

A gyerekhangon megszólaló felnőtt költő szerepe persze nem eredeti ötlet, Kosztolányi óta biztosan nem, és a hozott témák sem tartogatnak nagy meglepetéseket. Inkább a megvalósítás egyedi.

A tanteremben kezdünk, na persze, hol máshol. Az első vers központi motívuma a por, ami már eleve több szinten értelmezhető: a költő leporolja a most megtalált gyerekkori füzetet, minden emlék már kicsit megkopott, régi, illetve idézi az általános iskolai tanórák végtelenhosszú unalmát is, amikor a 45 perc végére mintha szinte mindent vastag porréteg lepne el, és belekövülünk a padba. A kötetben nagyon erős a belső intertextus, vagyis a versek oda-vissza utalgatnak egymásra (és kifelé is, de erről majd később). A első vers pora még egy jelentéstartalommal bővül később, amikor megidéződik a halotti beszéd… isa, por és hamu… visszautalva az egész kap egy egzisztenciális színezetet is. Amúgy az egész kötet ilyen (és Bognár Péter költészete úgy általában): olyan sűrű rétegzettségű költői nyelvvel dolgozik, amit igazán talán nem is lehet teljes egészében felfejteni (és én ezt imádom benne, de azt is megértem, ha valakinek ez már túl sok).

A kötet szándékoltan rontott, dilettánsra hajazó nyelvi megoldásokkal dolgozik. Nem fél beleengedni magát a gyermeki nyelvezetbe, akár úgy is, hogy a bárgyúság, fűzfapoétizmus határán egyensúlyoz. Ez egy imponáló költői magabiztosságra utal, illetve arra, hogy bízik az olvasóban, hogy úgyis venni fogja a lapot. És persze az (értő) olvasó veszi is, megint csak a jó ritmusban elhelyezett kikacsintásoknak nevezhető motívumok miatt.

Ami nekem nagyon tetszett benne, hogy mesterien ábrázolja, hogy egy csöndes, átlagos képességekkel rendelkező gyerek lelkében milyen gazdagon kavarognak az őt ért benyomások, hogy egy egész világot épít ki a fejében, és próbál eligazodni a sokszor ellentmondásos, ellenséges külvilágban. Ezt egyrészt nyelvileg érzékeltetik a sodró lendületű, soha véget nem érő, egymásba többszörös gondolatmeneteket ágyazó, a nagy sietségben sokszor félbehagyott, elharapott mondatok, másrészt az, ahogy a különböző tantárgyak tananyaga, a szülőktől elkapott közéleti, politikai fogalmak, az iskola mindennapi életének eseményei, a kortársak, tanárok viselkedése, illetve a nyiladozó szexuális fantáziák keverednek. Akár egy versen belül, sőt, akár egy mondaton belül is, kialakítva egy nagyon gazdag rétegzettségű költői nyelvet. A külön-külön egyszerű jelentéssel bíró motívumok egymással kölcsönhatásba lépve összehoznak valamit, ami több lesz, mint részei összessége.

János vitéz története az egyik, ami végigvonul a köteten, újra vissza- és visszatér, beleszövődve a gyermeki beszélő mindennapi történéseibe, vágyaiba, félelmeibe

Hadd idézzek egy versszakot, ami pedig csodás módon sűrítve jeleníti meg azt, hogy mennyire meg tud bukni a magyar oktatás az összefüggések érzékeltetése terén (és egyúttal megint csak felvillant valamit Bognár Péter humorából):
Horthy Miklós magányos
ember volt, a magyarok vezére,
akit a magyarok a Duna jegén
választottak meg, mert örültek.
A magányosság fogalma azt jelenti,
hogy aki magányos, az szeret egyedül lenni.

Ezek az iskolás, didaktikus fogalommagyarázatok tökéletesen adják vissza annak a kisdiáknak a tanácstalanságát és magára hagyatottságát, akivel tautologikus, semmitmondó definíciókat tanultatnak be, viszont semmiféle mankót nem kap arról, hogy mégis hogyan kell élni (nem magányosnak lenni). Mátyás király és Horthy keveredése pedig szintén zseniálisan mutatja be a gyerek útkeresését, akinek a feje körül röpködnek a megtanulandó nevek, de fogalma sincs, hogyan alkosson értékítéletet velük kapcsolatban. (Ne feledjük azt sem, hogy a szövegek elképzelt születési ideje ’88.) Az a rész, amikor pedig a kisdiák eminens módjára adja vissza a Kincskereső kisködmön, számára már idegen kifejezéseinek magyarázatát, szintén zseniálisan érzékelteti, mennyire nincs köze a tanóráknak az ő valós mindennapjaihoz, de közben meg se kérdőjelezi, hanem természetesnek veszi, hogy neki ezt kell megtanulnia. Mert a felnőttek biztosan jobban tudják.

Azt még nem is említettem, hogy a kötet összefogó motívuma egy fiúvécében elrejtett Cicciolina pornókönyv megtalálása. Ez a könyv, ami a legolcsóbb és legtárgyiasultabb formájában mutatja be a testiséget, az éppen csak nyiladozó szexualitású fiúcska számára valami sokkal értékesebbé transzformálódik: Cicciolina egyszerre lesz a képzeletében egy óvó anyuka, akinek az ölében semmi baj nem érhet, illetve a titokzatos, vágyott nő (ilyen lenne, ilyen lesz talán a fiú titkos szerelme, Lajos Kata is, akinek egyszer még bátran szerelmet is vall főhősünk, csak hogy a kegyetlenül kinevesse?). Vigasztaló fantázia, első, idealizált szerelem, akinek a képéhez lehet menekülni, amikor a világ bánt, akivel kapcsolatban biztonságos keretek között lehet próbálgatni azt a nagyon idegen és nagyon izgalmas dolgot, amit épp csak kezd megtapasztalani a gyerek. Valami iszonyatosan megható módon ábrázolja azt a kapcsolatot, ami ezt a kisfiút köti ehhez a pornósztárhoz. A maga ügyetlen bájosságával felmagasztosítja azt, amit a felnőtt világ már lealacsonyított és bepiszkolt. És ebben áll valahogy a kötet költőisége és az általa bemutatott felnövés tragédiája: a felnőtt olvasó nagyon jól tudja, hogy ez egy olcsó, piszkos valami, semmi köze nincs a valós kapcsolódáshoz, de a gyereknek mégis ez lesz az első tapasztalata a szexulitásról, a vágyról, és ő még megtalálja benne az éterit, a magasztost. Csak később fog bepiszkolódni a számára is. És itt, ma a #metoo mozgalom idejében még tudunk szánalommal nézni a kisfiúra, akinek Cicciolina volt az első szerelme, és akiből később az a pasi lesz, aki megfogdossa a buszon a védtelen tinilányt.

A versben olyan komoly témák is megjelennek, mint az iskolai zaklatás vagy a szegénység. De ezek a témák sosem válnak didaktikussá, hiszen a gyerekbeszélő mindennapjaihoz tartoznak. Neki nincs abban semmi furcsa, hogy a nagyszülőkhöz kell átmenni tévézni, mert otthon nincs készülék, vagy hogy két óra között a szünetben a vécébe nyomják a fejét az ötödikesek. Ez így van, és kész, ugyanúgy részei ezek a dolgok természetes rendjének, mint a német szódolgozat vagy az iskolafarsang.

Utaltam korábban a külső intertextualitásra. Sok szöveg megidéződik a magyar kultúrából, természetesen olyanok, amikkel egy hatéves gyerek már találkozott, de persze olyanok is, akikkel még nem. Engem a Kosztolányi féle Halotti beszéd parafrázis vett meg kilóra, ami a család elhunyt kutyájáról íródott…

Az a baj, hogy leírnék olyanokat, hogy az egész kötetet áthatja a gyermeki ártatlanság hangja, csak ez annnyira közhelyes. És azért nem lenne méltó, mert a kötet meg nem az, dacára a nem túl eredeti alapötletnek, illetve hozott témáknak. De a hozott témák nem is lehetnének mások, mint amit mi mindnyájan megéltünk gyerekként, az iskola felől érkező teljesítménykényszer, az igazságtalannak érzett büntetések, az első szerelmek, a haverok balhéi, amikben talán nem is annyira akartunk részt venni, de nemet mondani se mertünk… és az eredeti megvalósítási formában ott van valami egyetemes. És nem éppen erről szól a költészet?

21 hozzászólás
>!
csgabi MP
Bognár Péter: A fényes rend

Nos… Jószándékom jele a három és fél csillag. Még ugyan csak ezt a kötetét ismerem Bognár Péternek, de legyünk pozitívak, és higgyünk benne, hogy a többi jobb (vagy jobb lesz).
Ha ezeket a verseket valóban középiskolás korában írta, akkor – ahhoz képest – elég jók. Viszont nem kellene feltétlenül mindenkinek a középiskolás verseit kiadni. Annyira azért nem jók.

https://gabriellajegyzetei.blogspot.hu/2018/01/bognar-p…

>!
Juci P
Bognár Péter: A fényes rend

Ez alighanem eddig a legkönnyebben megközelíthető kötete Bognárnak (úgy is mondhatnám, a legalacsonyabb WTF-faktorú), és éppen ezért a legbecsapósabb is, ezért nem is ezzel a kötettel javasolnám kezdeni az ismerkedést a költővel. Akik nem olvasták a korábbi köteteit, nem sejtik a csapdát, és ezért simán elsétálnak fölötte. Pedig ez a ránézésre dilettáns versikékből álló kötet nyilvánvalóan nem ifjúkori zsengéket tartalmaz, hanem a költői eszköztárát nagyon tudatosan használó szerző kerek egésszé komponált versfüzérét. Nemigen tudnék jobbat írni róla, mint @dontpanic (https://moly.hu/ertekelesek/2585542), legfeljebb annyit tennék még hozzá, hogy ugyan némileg hiányoltam a WTF-et, ami a két korábbi kötetben annyira gyönyörködtetett, ugyanakkor ez a legkoherensebb kötete eddig a szövegvilág egysége szempontjából (még ha erre a kötetre is nagyrészt igaz az, ami a korábbiakra, hogy a versek csak egymás összefüggésében működnek igazán, külön-külön kevésbé).
Bognár eléggé mást csinál, mint kb. mindenki más ma a magyar lírában, szerintem érdemes rá odafigyelni.

>!
lzoltán P
Bognár Péter: A fényes rend

azt nyugodtan kijelenthetem hogy nem áll messze tőlem a jelentéstartalmak rétegzése azok több síkon elrejtése valamint felfejtése és ez utóbbi saját értelmezése akár magyarázatának elkövetése amelyekből kiindulva jelen verseskötet egyértelmű jelentéssel bír miközben a forma amibe öntve lett borzalmas viszont ez a két összetevő egy csont két része a tartalom és a forma ettől a törött víz is forrna

>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435535
2 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP
Bognár Péter: A fényes rend

Ha a kötet harmadát kidobnánk, a maradék úgy 20 évvel ezelőtt menő lett volna a fiatalok körében. Most is vicces, és meglepően jó néhány írás, csak egy komoly, szépirodalmi kiadó időtálló, mértékadó sorozatában megjelentetni hiba. Túl sok volt ez így, elvesztek a jó szövegek a töltelékek közt, és baromira unalmas, fárasztó lett egy idő után. Nem fényes, matt.

>!
Arcturus
Bognár Péter: A fényes rend

Ezek a versek amellett, hogy telis-tele vannak kínrímekkel, az iskolai életet, élményeket dolgozzák fel elsősorban. Akad köztük pár nagyon erős kép, és nem tudom, hány éves koráig bezárólag írta ezeket a verseket – szerintem van közte egészen új is –, vagy mennyire javított bele felnőtt fejjel, de némelyik rendkívül érzékletes.

Bővebben:
http://kulturpara.blog.hu/2017/06/30/hogyan_ir_verset_e…

>!
virezma P
Bognár Péter: A fényes rend

Nem rossz ez, bár nem tudnám megmondani, hogy miért jó. Szeretem, ha valaki tud játszani. A nyelvvel meg önmagával.

>!
Babramorgó P
Bognár Péter: A fényes rend

Egyszerű versek, talán túl egyszerűek is. Sajnos nem talált utat hozzám Bognár Péter lírája, talán az élményanyag, talán a megformálás miatt, nem tudom, de sem megrendíteni, sem megindítani nem tudott, de hogy maradjunk a kevésbé nagy szavaknál: az érdeklődés legapróbb szikráját sem tudta belőlem előcsiholni ez a kötetecske. Unottan végigolvastam, becsuktam, semmi sem változott… Talán más többet lát benne, én a tisztes középszert vélem felfedezni.


Népszerű idézetek

>!
csgabi MP

Indul a reggel a városban,
az éjjeli Dunától átmostan
ülnek a népek a metróban,
ez a nap, ez a nap: egy próba.

Reggel nyolckor a vámhivatal
minden budait látni akar,
ha tizenegy tájban végeznek,
déltől a pestiek érkeznek.

11. oldal

4 hozzászólás
>!
csgabi MP

De jó lenne egy teve!
Csak tudni kell, tetves-e.
De ha tetves, ki bánja?
Ha nincs nagyobb hibája.

23. oldal

>!
csgabi MP

Csak a csókolózás milyen lehet?
kidugod a nyelved, nyeled…
vagy csak hozzáérinted az ajkad?
amiközben átöleled? vagy-vagy?

Mert, ugye, neki is van egy nyelve…
akkor azt meg kell keresni benne?
és úgy lélegezni végig, orron,
hogy közben másra koncentrálsz folyton?

17. oldal

>!
csgabi MP

Milyen ronda ma a hold,
szomorkodik a róka,
igaza van Endrének,
őszintén szólva.

Egy színházi reflektor
világít az égen,
fénye tiszta zavarkeltés,
micsoda szégyen!

A csirkék felriadnak,
kigázol a gazda,
üvöltözés, kúszhatok
vissza a gazba.

43. oldal

>!
csgabi MP

Tehát kiléptem a tornasorból,
kihúztam magam, egy torma sportol,
két lába virsli és puha kenyér,
Ernőbá egyszer elmondta, ezér.

Aki ilyen hülye mint te, fiam,
annak vagy az agya, vagy a mi van,
annak már az anyja meg az apja,
általában véve azért kapja.

Úgyhogy ma egész órán ügettem,
szokásos félálomban, ügyetlen,
vagyis hogy a Lajos Kata lássa,
hogy, ha csak azért is bírom, hátha

45-46. oldal

>!
csgabi MP

Szomorú a merőkanál,
kicsúfolják, mer ő kanál.
Rohadt, büdös, öblös lény,
üvöltik a kések,
semmi elme, semmi él –
minek is élek.

49. oldal

>!
csgabi MP

Móra Ferenc, ezt nagyon utáljuk,
valami hóban mennek, utánuk
az a Bicebóca nevű várja,
akinek egy olyan muzsikája.

Csak nem igazán értjük, egy körte,
közben még van a kemencesut közbe,
ami egy kis lukféleség, hátha
valahogy az üres tarisznyája.

31. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: Altató
Weöres Sándor: Bóbita
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról