„Adjanak ​hálát a sorsnak…” 0 csillagozás

Deportálásunk története
Bognár Irma: „Adjanak hálát a sorsnak…”

Hogy mi vitt rá, hogy évtizedek múltán megírjam deportálásunk történetét? Egy szentimentális apróság: egy kis játékkutya, amely szakasztott olyan volt, mint az, amelyiket annak idején a hátizsákomra kötöttem. Megláttam a kis drótszőrű foxit egy körúti trafik kirakatában, és ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy megvegyem Gábor unokámnak. Gabi egyéves volt, pont annyi idős, mint az anyukája, Jutka, amikor elhurcoltak bennünket. Bevagonírozáskor egy csendőr meglátta Jutka kedvenc játékát a hátizsákomon, és rám ordított: – Minek az a kutya? Ahova maguk mennek, ott nem fog játszani az a gyerek. A csendőr jóslata szerencsére nem teljesedett be. Túléltük, hazajöttünk.

>!
Sík, Budapest, 2004
132 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639270156

Hasonló könyvek címkék alapján

Nyíri János: Madárország
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Władysław Szpilman: A zongorista
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Marianna D. Birnbaum: Emlékalbum 1944-ből
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét
Budai-S Balázs: Kun Páter – a reverendás gyilkos
Agnes Hirschi – Charlotte Schallié: Svájci védelem alatt
Molnár Judit (szerk.): Jogfosztástól népirtásig
Tolnai László: Kőszegi végállomás