Trópusi ​indiánok között 7 csillagozás

Brazíliai útijegyzetek
Boglár Lajos: Trópusi indiánok között Boglár Lajos: Trópusi indiánok között

1958-59-ben ​a szerző több mint egy esztendőt töltött Brazíliában, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum részére néprajzi gyűjtést végezzen a Mato Grossóban élő nambikuara indiánok között. Könyve első részében Rio de Janeiróban, Sao Paulóban és más városokban szerzett élményeiről ad számot. A brazil nép és kultúra jobb megismerése érdekében kitér az ország történetére, a hódítás eseményeire, rávilágít a művelődés néhány sajátos vonására. Az expedíció előkészületeinek taglalása után Mato Grosso államba vezet el, ahol az egykori aranyváros, ma zömmel kaucsukgyűjtő félvérek lakta Cuiabá mai életébe nyerünk bepillantást.
A kötet második része a nambikuara indiánokkal, Dél- Amerika egyik legkezdetlegesebb törzsével foglalkozik. A feljegyzések, naplórészletek nyomán feltárul az indiánok tevékenysége, a vadászat és földművelés, családi életük és mágikus hiedelemviláguk, általában egy primitív törzs életmódjának és kultúrájának megannyi részlete. Betekintést kaphatunk a néprajzi kutatás… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1966
160 oldal · keménytáblás

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Boglár Lajos: Trópusi indiánok között

Egy különleges „magyar indián” könyve ez, aki São Pauloban, Brazíliában látta meg a napvilágot. No, ne gondoljuk azt, hogy bármelyik felmenője indián lett volna! Szülei – idősebb Boglár Lajos és Rátz Anna – diplomaták voltak. Abban az időben Dél-Amerika nagyvárosaiban tízezrével éltek magyarok. Buenos Aires, Rio de Janeiro, az említett São Paulo valóságos magyar enklávé (is) volt akkoriban. Pl. a Buenos Aires-i, főleg kaposvári kivándorlók még egy helyi Rákóczi Sport Clubot is alakítottak! :)
Visszakanyarodva Boglár Lajoshoz, szerencsés véletlen, hogy SP-ben született, megőrizte magyarságát. Fiatalon hazatért, az ELTE-n tanult, ráadásul etnológia-ősrégészet szakon. Ennek és a brazíliai indiánok iránti kíváncsiságának köszönhetően a háború után több expedíciót vezetett az Amazonas őserdeibe. Néprajzkutatóként több törzs megismerését neki köszönhetjük.
Ebben a műben a nambikuarák közé vezet el bennünket. Ez volt az első, 1958-as expedíciója… Amerikanista, a dél-amerikai indián kultúrák nemzetközileg tisztelt szakértője, vallásantropológus – a hazai kulturális antropológia oktatásának megteremtője. Ha valaki a Néprajzi Múzeumban jár és ráér, akkor azok közül a dolgok közül, amit 58-ban, a Papagáio folyó mellett, Utiaritínál gyűjtött, többet akár most is megnézhet. Ez volt az első könyve, amit saját fotóival illusztrált, de később filmeket is készített. Az évek alatt ő is „indián” lett…, lelkében mindenképp…

>!
Gondolat, Budapest, 1966
160 oldal · keménytáblás
1 hozzászólás
SteelCurtain>!
Boglár Lajos: Trópusi indiánok között

Átlagos útleírás. Tisztességes szakmai ismeretekkel, jó íráskészséggel papírra vetve. Meglepően jól haladtam vele. Bár a szerző etnográfus, a néprajzon túlmenően is érdekesen ír. Figyelemre méltóak a csaknem őskori szinten élő nambikuara indiánok körében szerzett tapasztalatai. Ezek megerősítik más, hasonló szinten élő népeket vizsgáló szerzők tapasztalatait, melyek közül a leglényegesebb, hogy az ember alapvetően közösségi lény, mely egyedül életképtelen. Ezek a tapasztalatok cáfolják azt a mítoszt, hogy az emberi fejlődés néhány vállalkozó szellem eredménye, amiért is a többiek irigylik őket. Ezzel szemben Boglár Lajos anélkül, hogy ebben a keretben vizsgálná a dolgot, megemlít egy esetet, amikor egy nambikuara indián egy fehér segítségét kérte, hogy elrejtse vadászzsákmányát, amit később egyedül szándékozott megenni. Ez az indián nemcsak a közösen készített, s közösen birtokolt fegyverrel ejtette el zsákmányát, de élete nagyobb részében a többi férfi vadászzsákmánya, illetve a nők által gyűjtött magvak, gyökerek csillapították az éhségét, s akkor esze ágában sem volt a közösség segítségét elutasítani. Mindez rávilágít arra, hogy a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem a társadalom elesettjei irigylik a sikeresek gazdagságát, hanem a sikeresek gazdagodnak azáltal, hogy mindent elfogadnak – később önkényesen el is veszik – a közösségtől, de saját eredményeiket irigylik ugyanettől a közösségtől, s önhatalmúlag megtartják maguknak. Igen tanulságos az is, amit ennek az ősi életformának a bomlásáról ír. A bomlás oka a puska. De nem abban az értelemben, ahogyan azt megszokhattuk. A namikuara csoport hozzájut egyetlen puskához. Korábban nem volt a csapatnak annyi íja, ahány vadász volt közöttük, ezért váltva jártak vadászni. A puska viszont hatékonyságával egymaga kiváltja az összes íjat. A következmény az, hogy csak a legjobb vadász jár vele vadászni. A történet Boglár Lajos írásában itt véget ér, de nem nehéz kitalálni a folytatást. A vadász nyilván csak a saját fiát fogja megtanítani mesterségére és a fegyver használatára. Innen már csak idő kérdése, hogy a mesterség monopolizálása után mikor történik meg a puska elbirtoklása is a közösségtől.
A szerző nem von le ugyan ilyen messzemenő következtetéseket, de nekem így is kellemes meglepetés volt.

3 hozzászólás
Porsolya>!
Boglár Lajos: Trópusi indiánok között

Összességében nem volt rossz, az eleje nagyon tetszett. Az út Brazíliába, a városok leírása. Az elején be volt ékelve egy 30 oldalas leírás Dél-Amerika felfedezéséről, a gyarmatosítók és indiánok kapcsolatáról. Nekem ez picit száraz volt, jobban szeretem ezeket a történelmi tényeket, adatokat történeteken keresztül megismerni, nem pedig ömlesztve leírva, mert így bevallom már most sem nagyon emlékszem, hogy ki mikor, mit hódított meg, melyik indián csoport, hogy reagált a fehérek jelenlétére. Ettől eltekintve érdekes volt. Engem mondjuk taszított az emberek (és most nem az indiánokra gondolok) hozzáálása az állatokhoz, akik szórakozásból öldököltek. A vizsgált indián törzzsel sem nagyon tudtam azonosulni, személyes elbeszélések nem nagyon voltak, inkább csak a misszió melletti törzs napjait írta le, akik életére már persze jelentős hatással volt a misszió.


Népszerű idézetek

pwz I>!

A cuiabáiak büszkék arra, hogy városuk Dél-Amerika közepén fekszik. A város központja közelében is kőoszlop áll, az oldalán levő szöveg szerint itt van Dél-Amerika földrajzi középpontja… Ezzel kapcsolatban jegyezte meg egyszer egy cuiabái , hogy ha a jóisten a világot emberformájúra teremtette volna, akkor Cuiabá lenne a világ ülepe.

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean de Léry: Jean de Léry utazása Brazília földjére
Inge Pollack: Gyere az indiánok közé
Alberto Vojtěch Frič: A kígyósziget
Molnár Gábor: A csendes halál démona
Jesús Lara: Rabszolgák
Jesús Lara: Indián vér
Anderle Ádám: Vihar a Sierrában
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Molnár Gábor: Ahol az ösvény véget ér
Borsos Balázs: Matatuháton Afrikában