Eldorádó 86% 16 csillagozás

Amióta gyerekkoromban valamelyik jólértesült rokon karácsonykor kezembe nyomta Az inkák. Mítoszok és legendák című könyvet, azóta érdekel ez a rejtélyes nép. De valószínű, hogy Az inka öröksége is intenzíven közrejátszott az érdeklődésemben. Az Eldorádót már régóta vadásztam, sajnos sehol nem kapható, akinek megvan, az ül rajta boldogan, eszében sincs túladni rajta. Maradt a könyvtári. Persze ez az egy gyors olvasás semmire se volt jó, kell ennek még idő, de nem gond, elég rövid hozzá.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/29/boglar_laj…

A nap, a hold és az emberek teremtése, eredetmondák, kultúrhéroszok, vízözön, túlélők. Források fakasztása, vizek elterelése (az öntözés a hegyekben, a teraszos földeken alapvető probléma volt).

Sok ismétlődő motívum van, főleg a kötet háromnegyedét kitevő perui inka anyagban; mentségükre szóljon, hogy – amint Boglár Lajos az utószóban kifejti – alig maradt fenn eredeti mondaanyag, mert az indiánoknak írásuk nem volt, a szájhagyomány pedig a spanyolok hitbuzgalma miatt alaposan megtizedelődött. Az utolsó negyed a Kolumbia területén élt csibcsák mondáiból ad egy kis adagot; ezek közül az utolsó – a kötet címadója – kiemelkedik a többi közül, szenvedélyességével és a benne leírt drámával; a kérdés csak az, mennyi ebben a történetben az utólagos irodalmi fazonírozás.

Boglár Lajos részletes utószava megmagyarázza a könyv anyagának szegényességét, de ettől még ez a kötet továbbra is inkább néprajzi gyűjtemény, mintsem irodalmi olvasmány.

Az alcím pontos: ezek inkább mondák, mint mesék. Feltehetnénk a kérdést, akkor mit keres a Népek meséi sorozatban? Hiszen csak nyomokban tartalmaz meseelemeket. Mégis, érdekes színfoltja volt a sorozatnak, szerintem abszolút lehetett követni az újból és újból történő hódításokat, az alávetettséget, a hiedelmeket.
Az illusztrációk is tükrözték ezt a távoli, tőlünk idegen világot. A kötet színe sem véletlen, hiszen a Napkultusz igen erőteljes ezen a vidéken. Sokszor nem lehetett követni, hogy valaki isten, ember, avagy az istenek követe, aki végül istenné magasztosul. Ez nekem kissé zavaró volt. Többször folytatódtak a mesék, egymásba kapcsolódtak, mintha folytatásos sorozatot néztünk volna. Az özönvíz történetét pedig több szereplő szemszögéből is végigélhettük más-más mesében.
Legjobban azok a történetek tetszettek, amikben azért előfordultak meseelemek is (pl. A pásztor és a Napszűz című). Viszont néprajzos elemekben gazdag kötetet olvashattam, ez sem árt néha… :-)

Mindig érdekes, izgalmas dolog a régmúltat kutatni. Pláne, ha olyan távoli népről van szó, mint a perui nép. Csodálatos világ lehetett, s lehet mai is, hiszen majd minden mondában ott a konkluzió, hogy ez így volt, s még ma is így van.
Egy részről nagyon különleges teremtéselméletük van, másrészről viszont rokonságot mutat az európai és ázsia népek teremtéselméletével. Nagyon hangsúlyos elem a mitoszokban a föld alól való előjövetel, a tojásból való kikelés, a kővé válás…

Hogy mégiscsak négyet adok rá, az azért van, mert ezekkel az istenség nevekkel olyan bajban voltam, hogy többször is neki kellett futni kibagadozni őket, s ez már elvett a könyv élvezhetőségéből – persze ez az én hibám, de mégsem adhatok többet, mert néha már valósággal idegesített, hogy nem boldogulok vele, majdnem kínai :)

Kővé vált szerelmesek, kétfejű kígyó, aranyporral fedett, tavi naptáncos, kukorica és gumók, árvíz, vetemény, napszüzek, lámapásztorok, zöld kő, nap és holdistenné válás, népek tanítója, öntözőcsatornák, messziről jött vándor, a kőkígyó gyógyító töredékei, válltakaró, homlokpánt, esővarázs, házasságtörés büntetéssel, istenek harca, teremtés, támadó nép, vizek birtoklása, sivatagos part, öt tojás, öt nap múlva, ötszörös, inka, róka-hold, kétfejű béka, kondor, puma, sólyom, naplények, kővé változott…

Ezek lennének a keresőkifejezéseim.

Nem lesz kedvenc kötet a sorozatból, de érdekes volt egy ennyire Napkultuszú nép mondáiba (nem mesék!) beleolvasni. Egyrészről meggyűlt a bajom, hogy akkor most ki az ember, ki az isten és egyáltalán ki-kivel van. Másrészről jópár horrorsztorit űberelnek az inkák, és nem a jó értelemben, hanem a gyomorforgató módon (akkor még nem tudtam, hogy a bambara mesék még rajtuk is túltesznek majd). Szóval élvezeti értékre sajnos nem tudom értékelni, de egy újabb nép hagyományaival, mondáival való megismerkedésre viszont elegek voltak (hogy egyelőre ne akarjak az inkákhoz fordulni).

Érdekes volt rádöbbenni – megint –, hogy mennyi közös elem van a különböző népek mondáiban, különös tekintettel a teremtéstörténetekre. Itt is van mindenféle csapás, a földre leszálló és itt emberi alakot öltő istenek, akik hol segítik, hol akadályozzák az ember boldogulását. Vannak állatokká alakuló istenek (és emberek), és meglepően sokan válnak kővé. Bár, azt hiszem, elférnek az Andokban.
Boglár Lajos utószava ismeretében maguk a mondák még érdekesebbek, hiszen a tudományos igényű szöveg sok háttérinformációval szolgál a nevekkel, helyszínekkel, eseményekkel kapcsolatban, melyekről a mondákban olvasunk.

Minek nekünk a horrorsztorik, mikor itt vannak nekünk az inkák?

Hiába, nem megy ez nekem. Nem tudok mit kezdeni a mitológiák fonalgubanc-logikájával…

Stimmel a metafizikája.