A ​holtaknak vetett kenyér 1 csillagozás

Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

„Mikortól ​nem ember az ember? Hát ez az. Az öreg Baum regélt valamit a szabadságról és más zagyvaságokról, de én nem értek semmit. Az éhezők világát a has irányítja. "Enni, enni!”, ezt kiáltja az utolsó élő sejt, és nincs ember, aki ezt ne hallaná meg. Ettől a függőségtől nem lehet szabadulni, ami csak él ezen a földön, az mind a rabja marad…"

Bogdan Wojdowski negyedszázaddal a háború után, 1971-ben keletkezett, önéletrajzi fogantatású regénye az egyik legmegrázóbb tanúságtétel a vészkorszakról: érzékletes panorámaképet fest a varsói gettó lakóinak életéről 1940-től, a gettó felállításától egészen az 1942-es „nagy akcióig”, melynek során a gettóba zsúfolt zsidókat a treblinkai haláltáborba vitték.
A varsói gettó falai mögötti világ a regényben egy tíz év körüli zsidó fiú, Dawid szemén keresztül elevenedik meg. Ő az, aki nap mint nap kínzó tapasztalatokat szerez a gonoszról, s miközben a túlélésért küzd, igyekszik megőrizni azt, ami még megmaradt… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2014
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550427 · Fordította: Pálfalvi Lajos

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dianna76 P
Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

Külső: tetszetős.
Kötés: színvonalas.
Téma: olvasásra invitáló.
Tartalom: csalódás!!!
Érdekel a holokauszt témája, és sokat vártam ettől a könyvtől. Talán túl sokat, ezért a csalódás.
Az első pár oldalból nem szoktam következtetést levonni egy könyvet illetően, így ennél is azt hittem, hogy lesz ez jobb is, messze még a 455. oldal. Hááát! Az elejével nagyon szenvedtem. Voltak oldalak, amik olvastatták magukat, aztán megint unalom. Sok volt az imádkozás, a hit, a politizálás. Vártam már, hogy történjék valami!!
Talán a 200. oldaltól jött el igazán az érdeklődésem a regény iránt.
Zavart az összevisszaság, mint időben, mint cselekményben. Bizony időnként meg kellet állnom: „- Mi van? Miről olvasok?”
Az utószóban meg is említi Pálfalvi Lajos, hogy nincs jól kivehetően végigvitt cselekményszál. Sajnos ez valóban így volt, össze is keveredett e miatt az egész történet. Ez nagyon zavart!! Azt hiszem hiba volt négy napon keresztül éjszakás műszakban olvasnom ezt a könyvet. Kevésbé tudtam odafigyelni a cselekményre.
Az egész könyv árasztja a nyomott hangulatot, ami a témáját tekintve érthető. Helyenként megjelenik a groteszk humor, ami nekem annyira nem jött be.
A bibliai beszédek, és az ezzel összefüggő filozofálások nekem unalmasak voltak.
Ezen kívül zavart a sok német szöveg, aminek a fordítását a lábjegyzetből kellett elolvasni.
Habár Dawid szemszögéből próbálja láttatni az író az eseményeket (aki Ő maga is lehetne), időnként mégis szem elől veszítjük őt, és csak történnek a dolgok.
Azért nagy bátorságra vall, hogy egy kiskölyök képes kiszökdösni a gettóból, hogy élelmet szerezzen a családnak. S mindeközben bármikor elkaphatják, vagy egyszerűen kertelés nélkül lelőhetik. Annyira beleszoknak a fiúk a sorsukba, az őket körülvevő borzalmakba, hogy már az éhségben meghalt, vagy agyonlőtt embertársaik hullájának a látványa is természetes nekik. Már pedig halottból bővelkednek a könyv sorai. Ez valami borzalom, a hideg kiráz tőle.
Érdekes volt a Dawidot gyötrő bűntudat, mely szerint: miért pont ő maradt még életben? Általában ezzel ellentétesen szoktuk feltenni a kérdést: miért pont velem történt a rossz?
A főhősünket foglalkoztató gondolat a létezésre- és a „más bőrében lenni” –, másnak születni -re vonatkozóan, engem is foglalkoztatott már. S való igaz, ha másnak, máshová születünk, azok már nem mi lennénk, hanem más valaki.
A menetelés során olvasható mondatok kuszasága viszont tetszett, mert az emberek zsibongását tükrözte, a kétségbeesés szavait. S bizony menni kellett a sorban éhesen, szomjasan, fázva, kimerülten, lázasan, törött lábbal, és még a vizelést is menet közben kellett végrehajtani…….
Az utószónak örülök, csak talán okosabb lett volna, ha elolvasom, mielőtt belekezdek a regénybe.
A könyv önéletrajzi elemeket tartalmaz, mert az író maga is átélte ezeket a meghurcoltatásokat, borzalmakat kiskamaszként. Az őt ért traumát felnőtt korára sem sikerült feldolgoznia. Ezek annyira borzasztó dolgok….. Voltak, akik meghaltak, és voltak/vannak, akik habár túlélték, a lelkük halott (legalábbis egy része).
Habár a borítót Gerhes Gábor tervezte, s nem az író fotóalbumából került elő a kép, én azért a fényképen az egyik fúba belelátom Bogdan Wojdowskit. A középen ülő fiú, a kissé hegyes orrával, az enyhén csapott homlokával, mélyebben ülő szemeivel, akár ő maga is lehetne.


Népszerű idézetek

>!
dianna76 P

Amikor az ember meghal, könnyebben hunyja le a szemét, ha tudja, hogy marad valami utána. Nem marhacsorda, nem uborkaföld, nem bankszámla.

248. oldal

>!
dianna76 P

Az éhség első napjai a legrosszabbak, aztán már ki lehet bírni.
A kimerültséggel kezdődik, az embernek elnehezedik a keze meg a lába, minden szót fülsértő lármaként érzékel. A szem nem örvend a színeknek, sérti a fény. Vannak napok, amikor eluralkodik az emberen a vakság, és Dawid tekintete egyszer csak a fényes nappalt elnyelő éjszakába merül. Minden mozdulattól kiveri az embert a víz, folyik a veríték a hóna alatt, zsíros lepedék borítja a homlokát, ha megérinti az ujjaival, valami ragacsosat érez. Állandóan szomjas, kiszárad, cserepes lesz a szája. Magától záródik össze az állkapcsa, fájdalmat érez a füle mögött, ha megpillantja az asztalon heverő ónkanalat. Ekkor az evésen kezd járni az esze, és szörnyen kimerítő ez a képzelgés.

57-58. oldal

>!
dianna76 P

Ezerszer ezer óra van a világon, de idő csak egy van mindenütt.

94. oldal

>!
dianna76 P

– Ha egy ember lop, az kleptománia… ha az egész nemzet lop, az Germánia.

210. oldal

>!
dianna76 P

Holnap: valakinek mindig és mindenütt van valamilyen holnap, még ha az utolsó is.

238. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Anne Frank: Anne Frank naplója
Isaac Bashevis Singer: Apám bíróságán
Art Spiegelman: A teljes Maus
Józef Mackiewicz: A katyńi tömeggyilkosság
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Jerzy Kosinski: A festett madár
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Stefan Chwin: Hanemann