A ​titokzatos Niger 2 csillagozás

Bogdan Szczygieł: A titokzatos Niger

Varázslók, ​tabuk, fétisek, maszkok, a közoktatás helyzete, harc a malária és a bilharziasis ellen. Utazás a szomjúság földjén, a Tanezrouft sivatagban. Cementgyár, zöldellő kertek a néhány éve még napégette sztepp helyén. A tuareg kasztrendszer. Hogyan lehet egy törzsfő száját megvizsgálni? Aranyásók. A leölt elefánt eltűnése. Hauszák, buzuk, mosszik. Niamey, a főváros alapításáról szóló legendák – mindezt megismerhetjük Bogdan Szczygiel könyvéből. A szerző lengyel radiológus orvos, egyben szenvedélyes riporter. Niger fővárosában, Niameyben dolgozik, és egy mozgó orvosi csoport (OMNES) karavánjaival járja az országot. Utazásai során érdekes emberekkel ismerkedik meg. Könyvében így szóhoz jut a lengyel származású francia pilóta, a niameyi kórházban dolgozó varázsló, a Land-Rover sofőrje, geológusok, orvosok, kereskedők, nigeriek és európaiak. Találkozásai alkalmat adnak arra, hogy az országot ne csak mint átutazó szemlélje, hanem problémáiba is bepillantást nyerjen. Bogdan… (tovább)

Eredeti cím: Maska z niama-niama

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1977
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632804716 · Fordította: Nemere István

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Bogdan Szczygieł: A titokzatos Niger

Fantasztikusan jó sztorikat mesél a lengyel szerző, de nincs rendszerbe szedve. Egymásra van itt minden hajigálva, mint egy minősített külvárosi szemétdombon. Azt hiszem erőteljesen túlzok ha azt állítom, hogy szökőévente egyszer hallok erről a távoli, nagy területű afrikai országról. Mert nyilvánvalóan képtelenség, hogy ilyen gyakorisággal megemlítsék a világnak ezt az eldugott sarkát, ahol az olykor ellenséges környezetet hihetetlen figurák népesítik be. Habár a benépesítést nem minden esetben kell szó szerint érteni. Itt még ősi babonák élnek, a varázsló valódi hatalommal bír, miközben az urbánus világ már visszavonhatatlanul betör a vályogkunyhókba is. S aki a nigeri sorozásról olvas, az nemcsak azt érzi, hogy boldog az a három és félmilliós – azóta nyilván több – ország, melynek alig 3000 fős “hadserege” van, hanem azt is, hogy meg kell szakadni a nevetéstől. Feltéve, hogy az olvasónak van egy hangyafaxnyi humorérzéke. Akkor mégis miért nem öt csillag? Mi hiányzik bántóan ebből a könyvből? Nos, mindössze egy jó érzékű szerkesztő kellett volna, hogy ebből a rengeteg porszemnyi aranyszemcséből koronaékszert varázsoljon.

Friedrich_Kass>!
Bogdan Szczygieł: A titokzatos Niger

Niger biztosan egy nagyon erdekes orszag, de nekem valahogy nem tetszett ez a könyv-szaraz es unalmas! A lengyel ujsagiro stilusa nem ragadta meg a kepzeletemet.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

– Veled, patron, más a helyzet – ellenkezett a boy.
– Buta vagy, azt hiszed, én halhatatlan vagyok?
– Nem, azt nem hiszem. De te fehér vagy, számlált vagy.
Az, hogy számlált vagyok, új volt számomra.
– Mit jelent az, hogy számlált vagyok?
– Tudod, ti fehérek mindnyájan fel vagytok írva valamilyen hivatalban, a rendőrségen. Kevesen vagytok. Ha egy fehér ember eltűnik, azok ott rögtön tudják, hová utazott, és azonnal keresni kezdik. Ha pedig nem találnak rá, vagy kiderül, hogy megölték, akkor hohó! Úgy elintézik a gyanúsítottakat, hogy többé senki sem mer kezet emelni egy fehérre. De mi – az más. Minket senki nem tart számon, és eszébe sem jutna senkinek sem nyomozni, mi történt velem, ha nem térek haza. Eggyel több vagy kevesebb! Ők tudják ezt, és te ezért járkálhatsz nyugodtan. Ha nem mar meg egy kígyó, ha nem fulladsz bele a folyóba, nem támad rád egy leopard – semmi bajod sem lesz. Megvéd a fehér bőröd.

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

Két okra vezethető vissza, hogy Afrikában, az utóbbi száz évben megszaporodott a lakosság. Az egyik – a rabszolga-kereskedelem megszüntetése, a másik – a nagy járványok, mint az álomkór, malária, sárgaláz legyőzése, amelyek régebben lakatlanná téve sokszor egész kiterjedt területeket, megtizedelték a lakosságot, így hát gyorsan nő a népesség. Több ember pedig több megművelendő földet jelent. Mivel a földművelés hihetetlenül primitív, sokkal több földre van szükség, mint az a számításokból következne: 280 millió lakos a 30 millió négyzetkilométeren. Növekszenek a marhagulyák, és takarmánykeresés közben betörnek az erdei sűrűbe is, amelyben nemrég még csak a hatalmas bivalyok éltek. Csonkig rágva a szavannát, kiszorítják belőle a különös színezetű zebrákat és a szellőlábú, száguldó antilopokat. Minden évben csökken a lakatlan terület, évről évre új bozót- és dzsungeldarabok lobbannak lángra – így készítik őket vetés alá. A sűrű, fekete füst elborítja a láthatárt. Állandóan csökken az a terület, amelyen eddig a nagy állatcsordák nyugodtan megtalálhatták táplálékukat. Az állatok számának csökkenése így hát a gyorsan szaporodó lakosság és az állatok között folytatott, létért folyó küzdelem eredménye.

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · malária
SteelCurtain>!

Niger lakossága három és fél millió. A hadsereg létszáma alig valamivel háromezer feletti. Szerencsés ország, hogy megengedhet magának ilyen takarékosságot. A határok nyugodtak, a szomszédok közül egyik sem fenyegeti. Nigerben már régen elfeledkeztek a felforgató csoportok működéséről.

SteelCurtain>!

Igen, a legegyszerűbb nátha is megölheti ugyanazt az embert, aki még orvos segítsége nélkül is kigyógyul egy haslövésből. Hány ilyent láttam!

SteelCurtain>!

A házasokat és az önként jelentkezőket nem sorozzák be a seregbe. Mint kiderült, önkéntesnek legtöbbször a közösségbe nehezen illeszkedő, huligán elemek jelentkeznek.

SteelCurtain>!

– Mademoiselle, nyúlj az ajtózsebbe, légy szíves, ott valahol gyufának kell lennie. Megtaláltad?
– Igen, itt van.
– Légy oly jó, és gyújts meg nekem egy cigarettát.
– És azt hol találok? Itt nincs.
– Ó, nálad láttam, a retikülödben, amerikai cigarettát, Mademoiselle.

SteelCurtain>!

Ide figyelj, még többet is fizetek, csak gyertek vissza rögtön dolgozni. Azt veszel majd magadnak, amit akarsz. Jóval többet ennél.
Nem, nem akart jönni.
– Patron – magyarázta türelmesen –, hiszen mondom, megvettem, amit akartam. Többre nincs szükségem. Ami maradt, az még elég nekünk két hétre. Két hétre! Semmit sem fogunk csinálni. Most lehet feküdni, enni, mulatni és inni két héten át. És micsoda lányok! -mosolyodott el ábrándosán. – Tudod mit, patron, maradj velünk. Meséltünk már rólad. Mindenki szeret itt téged. Fogd valamelyik lányt, amelyiket akarod. Én mondom, maradj, nem bánod meg, két hét múlva pedig elmegyünk a repülőtérre, és befejezzük a munkát.
Csábító ajánlat volt, de számomra sajnos elfogadhatatlan. Őket a lányok várták, engem pedig a repülőgép és a határidők. És nem jöttek vissza. Eleget kerestek. Sőt, volt még két hétre szóló tartalékuk is, miért dolgozzanak?! A munka majd akkor jut eszükbe újra, ha felették az egész készletet, s a gyomruk követelni kezdi a magáét. Hiszen azért dolgozunk, hogy valamit megszerezzünk, ha meg azt már elértük, akkor minek tovább dolgozni? Sajátos logika, de logika. Elmentem.

SteelCurtain>!

Mivel nincsen mali vízumunk, nincs értelme megmutatni az útleveleinket. Nemzetközi jogosítványunkat mutatjuk hát. És kiderül, hogy ez teljesen elegendő. Mehetünk. Már csak a sorompó felemelése van hátra. Odahajtunk, és le sem állítva a motort, lefékezünk a gyékényen heverő őr mellett, aki láthatóan újra álomba merült. Állunk egy darabig, de semmi jel sem mutat arra, hogy észrevett bennünket. Hosszas dudálásunk után végre felemeli a szemhéját, majd rögtön le is csukja. Diallo idegesen kiabál:
– Hé, nyisd fel! Nem látod, hogy át akarunk menni?
– És te nem látod, hogy alszom? Van ott hátul egy boy, nem? Emelje meg az a fenekét, másszon le és húzza, fel a sorompót. Micsoda fontoskodó! –, s az őr szemére húzva kiszolgált, széles karimájú kalapját, a másik oldalára fordul.
Wlodekkel egymásra nézünk. A határátlépésnek ez a módja tetszik nekünk. A bürokráciát tényleg a minimumra likvidálták. Még magunk is felemelhetnénk a sorompót.

Kapcsolódó szócikkek: vízum
SteelCurtain>!

Bilan fiatal, húsz év körüli fiú. Igen, inkább fiú, mint férfi – gondolok itt különféle reakcióira, melyekkel az őt körülvevő világot illeti. Ezek egy nagy gyerek reakciói. A szomszédoknál szolgáló boyok közül a pénz megbecsülésével tűnik ki. Mások számára az első és legfontosabb vásárlásit a tranzisztoros rádió jelenti. Bilan néhány hónapig nem vett semmit. Csak amikor már számításai szerint mutatós összeggel rendelkezett, kezdte lassan, okosan bevásárolni a legszükségesebb dolgokat. A pénznek ismeri az értékét, és nagyon tiszteli azt. Katolikus, csak itt, Niameyben tért meg. Kíváncsi voltam, hogyan történt, hogy a mozlim környezetben, amelyben él, a katolikus egyházat választotta. A magyarázat rövid volt és tárgyilagos:
– Láttál már olyan patront, aki a mecsetbe járt?

SteelCurtain>!

Ngwe a pokol istene. Hívei egy nagy befolyású, illegális szektába tömörültek, és terrorizálják a lakosságot. Titokzatos szertartásaikhoz holttestekre van szükségük. Ahhoz, hogy valaki a szekta tagja lehessen, meg kell ölnie családjának egy tagját. Azon a környéken egy idegen, főleg magányosan, sokat kockáztat. Ngwe imádóinak szükségük van emberi hullákra, melyekből fétiseket, orvosságokat, mérgeket készítenek. Ha éppen nincs a kezük ügyében senki, akit a megtorlás veszélye nélkül megölhetnének, ellopják a frissen eltemetett halottakat. Minél jelentősebb személy volt az illető életében, annál értékesebb számukra a hullája. Ebben a törzsben a családok egy hónapon át szigorúan őrzik halottaik sírját. Ezen idő elteltével a halottak már semmilyen értéket nem képviselnek a Ngwe- társaság tagjainak szemében. Ezzel a szörnyű kultusszal kapcsolatban egész hullakereskedelem alakult ki. Tolvajok specializálódtak erre, akik olykor egészen távoli területeken halottakat lopnak, és eladják Ngwe híveinek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mungo Park: A Gambiától a Nigerig
Hausa Folktales from Niger
Aleksander Lech Godlewski: A déli tengereken
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1980
Maria Janion: A vámpír
Jerzy Snopek (szerk.): Alvó lovagok
Jerzy Snopek (szerk.): Lengyel regék és mondák
Bronisław Malinowski: Baloma
Piotr Kłodkowski: A Kelet csodálatos zamata
Lucjan Wolanowski: A világ leghosszabb útvonalán