Éjszaka ​valaki meghalt érted 5 csillagozás

Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

Bogdan Suceavă (Curtea de Argeș, 1969) román író, a Kaliforniai Állami Egyetem matematikaprofesszora. Művei közül magyarul a Venea din timpul diez (Félhanggal emelt időből érkezett. Noran, 2009) című regény jelent meg Éltető József fordításában.
Bogdan Suceavă nagy sikerű regénye az 1989. decemberi romániai eseményekről szól. A mesélő matematika szakos diák, aki a 0396-os egységben, azaz az állambiztonsági rendőrségnél volt kiskatona. A forradalmi eseményeket céltalan történéssorként éli meg. Az olvasót a regény drámai módon vezeti rá a forradalom abszurditására: haszontalanul halnak meg emberek, és az illúziók átalakulnak naivitássá. Suceavă komor képet fest a forradalomról, és paradox módon a felszabadulás színei sem élénkek, ahogy egy boldog pillanatot ábrázolni illene. Az egyik rendszer korlátainak helyét egy másiknak a reménytelensége veszi át.

>!
Lector, Marosvásárhely, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068957241 · Fordította: Vallasek Júlia

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

Még el sem olvastam a fülszöveget, de már beleszerettem a hihetetlenül ütős címbe. Mikor pedig átfutottam a fülszöveget is, és kiderült, hogy a regény cselekménye az 1989-es romániai forradalom idején játszódik, már biztosan tudtam, hogy Suceavă regényét rövid úton bepakolom a (virtuális) bevásárlókosárkámba, rögvest támadt ugyanis egy csodás élménytársításom. Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém a Jelszó: A papír kékre vált című, szintén a forradalom idején játszódó filmhez (ajánlom is a könyv olvasása előtt/közben/után), és az összefonódás izgalmas érzését csak erősítette, hogy míg a film kiskatona főhősét Costinak, addig a regényben mellékszereplői volta ellenére idővel jelképpé váló katonasrácot Cristinek hívják. Lehet-e véletlen, hogy két ilyen alkotás is belép az ember életébe? Nos, azt mondják, véletlenek nincsenek. Épp ezért nem volt kérdés, hogy engedek az Éjszaka valaki meghalt érted hívásának.

Azért egy csöppet aggódtam, a szerző ugyanis matematikus, nemcsak író; tiszta gyanús a csávó. Ráadásul az élményeit egyes szám első személyben elmesélő egyetemista főhős szintén matematika szakos, és sokszor matekul beszél, tehát bizonyos helyzetek leírásához a matematika nyelvét hívja segítségül, én meg az efféle részeknél csak ültem, és borzadva, a legcsekélyebb siker nélkül próbáltam értelmezni az eszmefuttatásait, hiszen engem már az olyan, általános iskolai szöveges feladatok is mélységes zavarba tudnak hozni, mint a „Hány tojást tojik a tyúk három nap alatt, ha Pisti tízezer forint zsebpénzt kap a papájától havonta, és a nagymamamája minden vasárnap fél liter tejet használ fel egy nyolcszeletes tortához, miközben a fürdőszobai csap már hetek óta csöpög?", és társai, nemhogy vektorok meg függvények…

Eleinte riasztott kissé a túl míves szöveg is: ragyogó műalkotás aranyozott keretben – kétségtelenül fantasztikus, elevenedbe vágó, elgondolkodtató, ami elbeszélőnk fejéből és lelkéből kiömlik, de mintha egy olyan fiút hallgatnál, akivel ugyan kiválóan lehet művészetekről, az élet nagy kérdéseiről meg szinuszról és koszinuszról (próbálok visszaemlékezni, hogy utóbbi kettő vajon micsoda, és miért kényszerítettek rá, hogy a létezésükről valaha is tudomást szerezzek, de persze nincsenek válaszaim) társalogni, ám sosem mernél előtte poénból egy arcpirítót böfögni kólaivás után, mert nem veled röhögne, hanem rögvest lefordulna a székről.

És félni kezdtem, hogy ennek a nagy emelkedettségnek tán rossz vége lesz, mert ezek az élére vasalt, túl nagy agyú srácok sokszor lesznek szemellenzősek, patetikusak és leereszkedőek, hirtelen mindent jobban tudnak mindenkinél, giccses, hiteltelen hőstörténeteket kreálnak, és elmesélik, mint váltak félelmet nem ismerő szabadságharcossá, aki a küzdelem minden pillanatában biztos szívvel tudta elválasztani a gazságot az igazságtól, és bizonyosságában, miszerint ő a jó oldalon (és morális éleslátása miatt mindenki felett) áll, soha, de soha nem ingott meg, még akkor sem, amikor a vér, amiben gázolt, már a térde magasságában hömpölygött.

Szerencsére azonban Suceavă nem efféle, csalódást keltő fiú, ahogy hőse sem. Eszes, de sosem hiszi magáról, hogy mindent tudna, és soha nem felejt el kételkedni. Ezért pedig, noha többnyire hiába vártam a kicsit horzsolósabb stílust (ami véletlenül sem azt jelenti, hogy Suceavă műve ne ért volna el a szívemig, gyönyörű gondolatkompozíciókat vet papírra, csak én valahogy jobban tudom érezni a regényben lüktető életet, ha a szöveg nemcsak okos, de rosszfiúsan karcos is, kevésbé pedáns, kevésbé nulla–huszonnégy értelmiségi, lágy és szalonképes), a könyvet pontosan olyan erősnek és klassznak találtam, mint a nagy reményeket keltő címét.

„Rombolj le mindent, oké, rendben van. De mit fogsz a helyére rakni?”, olvashatjuk a remek felvetést a Skagboysban. A kérdés ott lóg a forradalom ügyét támogatni kívánó, és ezért magát az események sűrűjébe vető, ám a növekvő zűrzavarban egyre inkább a körülötte zajló történések sodrásában evickélő egyetemista feje felett is – az idealizmus spárgája pedig, amely azt hivatott megakadályozni, hogy a szorongató gondolat hősünk fejére zuhanjon, óráról órára vékonyodik, és a legény mind világosabban látja: a forradalom glóriája addig ragyog makulátlanul, amíg csak beszélnek a világmegváltásról, de amint megpróbálják megvalósítani, hamar oda a szűzi tisztaság. Mert ezt az új forradalmat is csak emberek csinálják, és ezúttal sem fog együtt legelni a farkas a báránnyal, épp csak annyi történik, hogy új jók és új rosszak, új hősök és új ellenségek születnek. A célt mindenki látni véli, ám az odáig vezető útról mintha senkinek sem lenne fogalma. Így pedig nehéz egy másik világot építeni: félő, hogy ez az új világ is halottakból és vérből fog születni, ítélni pedig semmivel sem ítél igazságosabban és megfontoltabban, mint az egykori.

És vajon mit tegyenek az olyan, két világ között rekedtek, mint a kötelező szolgálatukat töltő kiskatonák? Főhősünk, nagy mázlijára, hajszállal a forradalom előtt leszerelt, ám miközben fedezékből fedezékbe táncolva igyekszik megúszni, hogy az utcán süvítő golyók egyike telibe találja, és minél többször pillantja meg maga körül a fegyveres erők valamelyik tagját (akik közül sokan a forradalom oldalára álltak, így az elbeszélő rendőrként szolgáló apja is, ám mivel a papa mégiscsak a régi rendszer kineveltje, illetve rendjének egykori fenntartója, a fiú idővel nagyot koppanva esik ki a forradalom gyermekeinek kosarából), egyre gyakrabban jutnak eszébe nemcsak a katonaságnál töltött hónapok és a seregbeli hétköznapok tragikomikus abszurditásai, hanem az egykori bajtársak, ismerősök és ismeretlenek, akik, szerencsétlenségükre, még nem pattanhattak meg a seregből, a gépezet apró fogaskerekei, akiket a káosz közepébe löktek, egyenruhájuk maga a halálos ítélet, hiszen azok húzták rájuk, és senkit nem érdekel már az ember az uniformis mögött, ahogy az sem, hogy ezeket a fiúkat csak kicibálták oda, ahol a legtöbbjük egyáltalán nem is akar lenni. Laktanyabeli jó haverok, társak a csínytevésben, közös kártyázásokban, nagy röhögésekben – testvérek. Áldozatai a régi világnak… meg az újnak is. Az egykori cimbora, a jóravaló Cristi sem tudta még le a katonáskodást. Tekintete az égre néz. Nem sejti, hogy az ártatlanság nem ment meg semmitől.

>!
Lector, Marosvásárhely, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068957241 · Fordította: Vallasek Júlia
6 hozzászólás
katka99>!
Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

Bogdan Suceavă önéletrajzi ihletésű, nagy sikerű regénye az 1989. decemberi romániai eseményekről szól
Éjszaka valaki meghalt érted, értünk mindannyiunkért. Valaki, aki fontos volt valakiknek, a gyermeke, a testvére, a szerette. Valaki, aki hiányzik a családjának, a barátainak meghalt azért, hogy nekünk jobb legyen. Hogy a sok fiatal, de nem csak fiatal halála mennyire volt hiábavaló arról jobb, ha nem is beszélünk.
A főhős életének három fő eseménye jelenik meg a regényben, egymás után vagy éppen egymásba fonódva: a katonaság, a forradalom és a matematika.
Az egyes szám első személyű elbeszélés pár nap történetére korlátozódik: a forradalom idejére. Ez az időintervallum azonban jócskán kitágul, feldúsul a főszereplő emlékeivel, töprengéseivel, voltaképpen két idősík másolódik egymásra: a forradalmi jelen és a katonai szolgálat közelmúltja.
A mesélő matematika szakos diák, aki a 0396-os egységben, azaz az állambiztonsági rendőrségnél volt kiskatona.
A forradalmi eseményeket céltalan történéssorként éli meg. Az olvasót a regény drámai módon vezeti rá a forradalom abszurditására: haszontalanul halnak meg emberek, és az illúziók átalakulnak naivitássá. Suceavă komor képet fest a forradalomról, és paradox módon a felszabadulás színei sem élénkek, ahogy egy boldog pillanatot ábrázolni illene.
Számomra maradandó élményt nyújtott ez a könyv.

Nazgul>!
Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

Elgondolkodtató, filozofikus töltetű olvasmány. Érdekes volt átélni az 1989-es forradalmat Bukarestben, bár néhol sok volt a matematikai átvezetés és párhuzam.


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

A hazafiságot nem hörögjük és nem deklamáljuk, az csöndes tettekben nyilvánul meg, abban a békében mérhető, amit az ember maga körül meg tud teremteni.

254. oldal

1 hozzászólás
Ezüst P>!

Macskamódra csókolt, mintha most érkezett volna gyémántsugáron az égből.

42. oldal

1 hozzászólás
Ezüst P>!

Szép mosolya volt, olyan ember mosolya, aki igyekszik sértetlenül túljutni a valóságon.

148. oldal

Ezüst P>!

A zászlóknak csak akkor van hatalma, ha teszel valamit a nevükben.

150. oldal

Ezüst P>!

Végső soron a nemzet az az eszme, amely a legtöbb hatalmat adott gazemberek kezébe.

171. oldal

Ezüst P>!

A többiek tehát mind megúszták. Az egész harmadik század. Dicsőség nekik. Életben maradtak. Ez az egyetlen dicsőség.

364. oldal

Ezüst P>!

Lélegzetvétel nélkül bámultam. Amikor pedig levegőt vettem, egy másik világba léptem át. Leszálltam a Dorobanți téren, és mintha a buszon hagytam volna a szívemet.

36. oldal

Ezüst P>!

Az ember értékét azok az alkalmak mérik, amikor lehetőség nyílik ilyen vagy olyan irányban visszaélni a rendszerrel, az adja meg az értékedet, hogy hogyan viselkedsz ezekben a helyzetekben.

137. oldal

Ezüst P>!

Igazából ez történt: azt képzeltem, része vagyok valaminek. De valóban az voltam? Amíg el nem kergetnek, nem tudhatod a választ.

332. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Domnica Radulescu: A trieszti gyors
Amor Towles: Egy úr Moszkvában
Dragomán György: Máglya
Isabel Allende: Violeta
Visky András: Kitelepítés
Balogh Gábor: A medve is ember
Gorka Eszter: Várni fogunk
Patrick McGuinness: Az utolsó száz nap
Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna
Lara Prescott: Titkos útjaink