Abszolút ​semmi köze a szexhez 80% 28 csillagozás

El tudom képzelni, hogy a skandináv írókurzusokon egy vonalzóval ott állnak a tanítók a tanoncok mögött, és ha egy indokolatlan jelzőt pötyögtet valaki a novellájába, akkor puff, a kezére. Ez a tömörség nekem nagyon tetszik, talán mert itthon nincs túl nagy hagyománya, és friss hatást kelt. Másrészt az is tetszik, hogy ezek a dánok mélyen le tudnak menni az olyan problémákba (család, elidegenedés, fogyasztói torzulások, szexuális frusztráció), amivel a honi íróknak mintha nem lenne érkezése foglalkozni – egyrészt mert van elég problémájuk itthon, ami szembeötlőbb, másrészt mert még mindig a történelem árnyaival kell birkózniuk: hol a második világháborúval, hol a szocializmus emlékével. Szóval ezek a jó dolgok. A rossz pedig az, hogy egy 200 oldalas antológia továbbra sem tud kielégíteni – mintha úgy kéne összeszednem a napi 2000–2500 kalóriámat, hogy a Sparban vadászom le az ételkóstoltató lányokat. A még rosszabb pedig az, hogy érthetetlen módon néhány közepes (vagy szimplán szellemes) szerzőt is szükségesnek tartottak bevenni a válogatásba. A legjobbnak ebben a kötetben Simon Fruelund súlyos, igen súlyos minimalizmusa találtatott, de Naja Marie Aidt és Helle Helle könyveit is elolvasnám rögvest, ha feltalálnák a tablettát, amitől tud az ember skandinávul. Emellett meg kell említenem Peter Ronnov-Jessen Fajtalankodás birkákkal c. novelláját, nem mintha olyan jó lenne, de egy ilyen címet mindenképpen be akartam gépelni.

Ebben a kötetben egy darab novella sincs, ami ne tett volna nyugtalanná, miközben helyenként jóízűen fel ne kacagtam volna. Talán pont a nevetéssel szabadultam meg a feszültségtől, vagy a bizarr események miatti jókedvem nyugtalanított annyira – mindenesetre abszolút jól szórakoztam.

A jól megkülönböztethető, egyedien kifinomult stílusok kavalkádján túl találtam egy összekötő kapcsot, ami a legtöbb történetben jelen volt, kegyetlenül tisztán: a sajátos rigolyák elől nincs menekvés. Ha egy rögeszme egyszer befészkelte magát a fejecskédbe, többé ki nem kaparod onnan. Ha egy cselekmény egyszer kezdetét veszi, megállíthatatlanul végiggördül rajtad, és maradandó nyomot hagy.

Összességében pazar élmény volt ez a kötet, groteszk köntösben táncoló artista a mélylélektan cirkuszában.

de igen, mert mindennek abszolút köze van a szexhez, sőt, mindennek abszolút a szexhez van köze. csak néha kicsit messziről indul a sztori és bonyolult körítéssel jut el – oda. jó anyag. jó fordítás, bár nem tudok dánul, csak gondolom, hogy jó, merthát abból a bizonyos anyagból nem lehet várat építeni, teccikérteni. tehát csak jó az alapanyag… valamint azon se tessék meglepődni, hogy mindennek semmihez sincs köze. a nagy dán valóság.

Olvastam már jobb novelláskötetet és gyengébbet is, Peter Hoeg-é ill. az utolsó kettő tetszett a legjobban. 3.5/5

Abszolút semmi köze a szexhez, semmi köze a való élethez, semmi köze hozzánk. Vagy legalábbis ezt gondolhatnánk elolvasva például a címadó novellát, ahol a főszereplő már-már végletekig elmegy egy nőhöz való vonzódásában, s észre sem veszi, hogy amit csinál, az abszolút nem normális. S talán ezzel tudnám jellemezni a többi írást is, valahogy sosem az lett a vége, mint amire számítottam, s valahogy sosem vártam, hogy vége legyen, mert akartam tudni mi lesz, hogy még…. a végén pedig mindig mást kaptam…
Semmi köze…., de valahogy mégis mindenhol ott van a nő, a férfi, vagy együtt vagy külön, de semmiképpen sem hétköznapi szituációkban [Fajtalankodás birkákkal], elesetten, kiszolgáltatottan, néhol mégis fanyar humorral.
[Még nem olvastam kortárs dán elbeszélőktől, így számomra segítséget jelentett, hogy a kötetben megjelent írások szerzői, valamint munkásságuk röviden bemutatásra került, néhol segítve ezzel a megértést.]

Itt van tíz kortárs dán író, akiknek egyikéből sem hiányzik az a kivételes egyedi stílus, amellyel képesek kitűnni a tömegből. E mögött viszont mindegyikük munkáikban feltűnik a társadalommal szembeni kritikai gondolkodás. Mindannyian olyan témákat feszegetnek, mint a közönyösség, a kirekesztettség, a magány, a szexuális abúzus; amelyeket az emberek szeretnek kitörölni a memóriájukból. Egy olyan országról, amely a jóléti állam egy tökéletes példájaként rögzült az emberek – legalább is az én – fejemben mindig meghökkentő, olyan könyvekkel és egyéb művekkel (a dán filmművészet nagy rajongója vagyok) találkozni, amelyek rombolják ezt a pozitív ideált.
Három író volt – Mads Brenøe, Jan Sonnergaard és Peter Rønnov-Jessen – akiknek a novellái a leginkább tetszettek, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy az antológiában szereplő tíz író közül mindössze kettőnek van magyarra lefordított műve és ők sajnos nincsenek közöttük. Hiába nem lehet mást tenni mielőbb el kell kezdeni dán nyelvleckéket venni. :) Addig is, míg tökéletesre fejlesztem a nyelvtudásom, vigasztalódom Peter Høeg és Pia Juul könyveivel, amik a mi szép magyar anyanyelvünkön is beszerezhetők.

Valahogy nem estek jól ezek a kortárs dán novellák. Kétségtelenül sok újféle stílussal, megközelítéssel találkozunk, de kevés bennük a nyugalom, a szépség. Azért akad egy-egy gyöngyszem is!

Szeretek olvasni, bárhol, bármikor és munkahelyen ebédszünetben, kávészünetben, öt perc üresjáratban éppen ideális egy novelláskötet :-)
Jó ez a dán válogatás, volt, ami nagyon tetszett, volt, ami kevéssé, jó volt más nép szemszögéből látni a dolgokat, kicsit másképp asszociálnak, mint mi, máshol a hangsúly, más zene szól ugyanazon húrokat pendítve.
Jó élmény volt, az egyik novella különösen megfogott, de azt még dédelgetem :-)

Vegyes. Vannak csodálatosan jó novellák is. Peter Hoeg volt a kedvencem.

hát ez érdekes volt..