Édes ​Pólim! 22 csillagozás

Bogáti Péter: Édes Pólim!

Sokáig ​töprengtem, hogy regényt írjak-e abból a vaskos levél- és naplókötegből, amelyre egy történeti munkámhoz végzett kutatás közben véletlenül bukkantam az Országos Levéltárban: vagy pedig magukat az eredeti, százesztendős iratokat tegyem közzé? Végül is az utóbbi mellett döntöttem, mert féltem, ha a magam szavaival mondom el az Ujházi lányok különös történetét, az olvasók nem hiszik el, hogy igazat írok. Pedig ennyire igazat csak a valóság tud produkálni, a képzelet aligha.
Ujházi László a szabadságharcban Komárom polgári kormánybiztosa volt, és így 1849 végén rákényszerült arra, hogy kivándoroljon Amerikába. Nyolc gyermeke közül öt követte, közöttük két leánya. Ők írták meg levélben és naplóban Magyarországon maradt Paulin nővérüknek sorsukat, hányattatásaikat, szerelmüket, csalódásaikat, reményeiket és kiábrándulásaikat. Kevés izgalmasabb, fordulatosabb és torokszorítóbb olvasmánnyal találkoztam életemben, mint ezek a fakuló, apró betűkkel rótt sorok. Nem is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Móra, Budapest, 1979
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631114708 · Illusztrálta: Varga Imre

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Ahogy elkezdtem olvasni az eléggé elfeledett, Bogáti Péter Amerikába kivándorolt magyarokról szóló levélregényét?, levélgyűjteményét kötetét, bujkált bennem a posztmodern – talált kéziratokkal – kapcsolatos kisördög, hogy én most egy szokásos írói trükkel állok-e szemben, amikor is a szerző el akarja hitetni a naiv olvasóval, hogy tulajdonképpen egy eredeti, valódi kéziratot olvas (közben pedig nem), vagy tényleg sikerült bő száz évvel az események után rálelni egy kiterjedt levelezésre az 1848-49-es szabadságharcban fontos szerepet játszó Újházy/Újházi család tagjai között, amelyeket olvasva egy szinte teljesen kerek és tökéletesen működő történet bontakozik ki a szemünk előtt. * Aztán valahogy egyre kevésbé érdekelt a dolog, mert beszippantott magába a 19. századi, szabadságharcot és bukást megélő, az amerikai és itthoni szerencsétlenségekkel is szembenéző magyarok története.

A kötet három jól elkülönülő, önmagában is megálló részből áll, melyek azonban végül összeforrnak egy roppant szomorú lezárásban. Az elsőben Újházi László és családjának Amerikába érkezése, valamint az itt nehezen beinduló életük áll a középpontban, ami legnagyobb része az idősebb lány, a talpraesett, írói vénával rendelkező Újházi Klára naplójában került lejegyzésre. Ez a rész lehetne akár a Kaliforniai fürj párdarabja is.

A második rész a kisebbik lány, a spoiler hazatérő Újházi Ilona története, aki egy meglehetősen szerencsétlen házasságba navigálta bele magát, és ami más és más fénytörésben jelenik meg aszerint, hogy az adott levelet éppen melyik szereplő írta. A harmadik rész már újra (a polgárháború sújtotta) Amerika, ahol szép lassan megszakad az egyre keserűbbé váló levelek sora…

Eleinte azt gondoltam (miután meggyőztem magam arról, hogy nem fikcióval állok szemben), mennyire érdekes lesz arról olvasni, hogy milyen volt az emigráns magyarok élete az Egyesült Államokban, hogyan élték meg a szabadságharc bukását, milyen volt még a száműzetésben is büszke arisztokraták világlátása stb, de a végén abszolút nem ez lett a lényeg, hanem az, amiről a levelek nem szólnak: az azokat író személyek jelleme és tetteik mozgatórugói.

Talán nem volt még olyan általam olvasott mű, amiben ennyire lényeges lett volna az, amiről nem olvastunk. Hisz a cikornyás levelek, a hízelgő megszólítások és a kötelező udvariassági körök mögött, mindig ott vannak az egyéni érdekek, az egyéni sorsok, amik igazán felejthetetlenné teszik ezt a kötetet. Amik az oldalak múlásával egyre élesebben bontakoznak ki előttünk, akik ismerjük a főbb szereplők hivatalos nézőpontját (ezáltal természetesen a hivatalos nézőpont mögött megbújó valódit is), és az összes levelet; így vált számomra az Édes Pólim! egy roppant érdekes karakterdrámává (is). Mit ne mondjak? Ajánlom!

*Bár azóta sem derült ki 100%-ig, de nagyon úgy néz ki, hogy a Kedves Pólim! tényleg, teljes egészében eredeti levelekből épül fel, amit csak némi szerzői magyarázat egészít ki. Legalábbis semmi sem utal ennek ellenkezőjére. Ha valaki tényleg tudja az igazat ezzel kapcsolatban, az ne habozzon megírni.

4 hozzászólás
>!
Turms P
Bogáti Péter: Édes Pólim!

”Mármost te is tudod, Pólinak milyen hangyatermészete van! Semmi fölöset ki nem dob, mondván, hátha jó lesz még valamire… Tele is van a ház kacatokkal, hajaj! Ugyanígy rakja, tömi fiókba minden levelét, amit kapott, esztendőkre vissza. Mire jó e sok papír, iromány gyűjtögetése, én meg nem foghatom! Csak a port fogja, és a helyet foglalja, ha nekem volna, már régen tűzre vetettem volna valamennyit! Ki olvasná meg valaha még őket? – kész nevetség…” – írja 1857-ben Ujházi Ilona Paulin nővéréről egy másik testvérének címzett levelében.

Pedig még 160 évvel később is van, aki áldja Paulin „hangyatermészetét”, hogy megőrzött minden kapott levelet, mert általuk páratlan rálátásunk nyílik az 1848-49-es emigránsok sorsára. Paulinék édesapja, Ujházi László a szabadságharc alatt Komárom kormánybiztosa volt, aki a vár feladását még a világosi fegyverletételt követően is a végsőkig ellenezte. Miután a védők végül mégis megadták magukat, Ujházi számára nem maradt más út, mint az emigráció. Feleségével és öt, még meg nem házasodott gyermekével együtt hajóra szállt, hogy Amerikában letelepedve kezdjenek új életet. Három, már megállapodott gyermeke azonban Magyarországon maradt, köztük Paulin is – a kivándoroltak hozzá címzett leveleiből áll össze ez a könyv. A szerző, Bogáti Péter mindössze annyit tett, hogy kiadásra összerendezte őket, helyenként naplórészletekkel kiegészítette, illetve ha szükséges volt, két levél közé beszúrt pár, a korabeli viszonyokat magyarázó sort.

Főleg két lány, a kivándorláskor már húszas évei végén járó, a korabeli felfogás szerint vénlánynak számító Ujházi Klára, illetve a fiatal kamasz Ujházi Ilona levelei alkotják a könyv gerincét. Két nagyon eltérő jellemű, egymást nehezen elviselő testvér szemén keresztül bontakozik ki az olvasó előtt az amerikás magyarok első generációjának élete. A tizenkilencedik század közepén, a vadnyugat aranykorában járunk, így azt is láthatjuk, hogy milyen volt igazából ez a mára legendássá vált kor. Nem olyan izgalmas, mint gondolnánk, inkább kínkeserves munkával teli. A levelek igazi érdekessége azonban az Ujházi család tagjainak személyes drámája, amit 21 éven át kísérhetünk figyelemmel. Az Ujházi lányok jellemének, gondolatvilágának lassú változását figyelve egy Proust-idézet* jutott eszembe arról, mire is jó egy regény: ” …egy órára felkavar bennünk minden lehető bajt és boldogságot, mindazt, aminek futó ismeretére is évek kellenének az életben, s aminek a legjavát másképp meg se sejthetnénk, mivel olyan lassan megy végbe, hogy nem is tudjuk felfogni…”. Igen, itt pont ez történik, sűrítve látjuk két ember, két jellem lassú, de végleges változását. És mindez itt mégcsak nem is fikció, hanem színtiszta valóság.

A könyv végére érve különös helyzetbe kerül az olvasó: a levelek egyszer csak megszakadnak (bár nem előzmény nélkül), és a szereplőket ismét elnyeli az idő, további sorsukról szinte semmit nem tudhatunk. Bogáti Péter próbált utánajárni a továbbiaknak, azt a keveset, amit talált, az utószóban meg is írja. A lezáratlanság, az időben való felszívódás érzése azonban megmarad az olvasóban, és különös módon még jól is áll a könyvnek, amely ezáltal túlmutat saját szereplőinek világán, és bennünket is számvetésre késztet.

* https://moly.hu/idezetek/407438

21 hozzászólás
>!
pwz ISP
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Ez bizony a kőkemény amerikai vadnyugati valóság egy ’48-as emigráns magyar család levelezése és naplótöredékek által bemutatva 1849. október 7. és 1870. december 15. között, az „amerikás magyarok” nagy kutatója, Bogáti Péter szakavatott magyarázataival megtámogatva.
Aki egy kicsit is elmélyedt a témában – mondjuk ajánlom áttekintő műnek az Amerikai magyar történetek c. könyvet, vagy Bogáti más, éppen Új-Buda-ról szóló összeállítását – az bizony belátja: ez a levélregény, így összegyűjtve korszakos mű. Alkotói pedig az Újházi család – többségében – nőtagjai közül kerülnek ki. Van olyan jó, mint egy regény.
Itthon a rádió 1996-ban 16 részes sorozatot készített a műből – az elejét, az első részt be is tettem a linkek közé!
Aztán ha kutakodik egy kicsit az ember, akkor a Texas történelmével foglalkozó hivatalos, állami honlapon is meglehetősen nagy terjedelemben találunk információt Újházi Lászlóval, mint Texas Állam kiemelkedő személyiségével kapcsolatosan – lásd: ismételten csak a linkek.
Szóval, ha érdekel a 48-49-es szabadságharc, mi történt Komáromban és utána, milyen volt egy emigráns család helyzete, milyen volt az amerikai bevándorlók élete, hogyan indultak a pionírok nyugatra, hogyan szereztek földet, hogyan gazdálkodtak, miként tartották fent a kapcsolatot otthon maradt szeretteikkel, milyen családi drámák történtek, nos, akkor ezt a könyvet kell a kezedbe venned! Jó olvasást! :)

Szokásomhoz híven egy kicsit „felöltöztettem és felturbóztam” a könyv adatlapját! Idézetek, linkek (oldalt) és ajánlott könyvek (lent) között érdemes még nézelődni! :)

Bogáti Péter emlékolvasás – 5. rész

>!
Móra, Budapest, 1979
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631114708 · Illusztrálta: Varga Imre
9 hozzászólás
>!
Bazil P
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Szenzációs!
Még úgy is – vagy úgy még inkább? –, hogy én aztán átlátok a szitán, és nem hiszem el, hogy ezek a levelek eredetiek.
Szenzációs – úgy még inkább, mert ezeket a leveleket így megírni – egy embernek, hát nem lehetett kis feladat.
Azt persze tudni kell, hogy örök szkeptikus lévén, meg megrögzött cinikus létemre – nem, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ezek a levelek eredetiek.
Túl szép a történet, akarom mondani, a történet persze nem túl szép, – sőt; hanem túl életszagú, túl szomorú – épp ezért túl szép, ha érthető, mire akarok kilyukadni.
A szóhasználat? A szerkesztettség? A történet íve? A stílus? Az a stílus, ami gyanúsan egysíkú több személy által írt levelek esetében is? Meg az azért nem nagyon lehetséges, hogy a történet összes szereplője irodalmi stílusban, párbeszédekkel, választékosan kifejezve magát kommunikáljon.
Használták 48 után a ’forradalom és szabadságharc’ elnevezést így egyben, mint, ahogy mi az iskolában tanultuk? Gyanús, nagyon gyanús.
Persze Klára és Ilka két külön akarat, jellem és személyiség, ez világos. Karakterük fejlődik és alakul az évek folyamán, mint, ahogy változóban és alakulóban van ez az egész történet, mint, ahogy állandóan változik az egész világ is.
Jókai tollára kívánkozik ez a sztori, olyannyira romantikus és végletes, olyannyira hasonlít a nagy mesemondó történeteire. Vagy csak a szerző (a szerkesztő?) túl sok Jókait olvasott?
Amerika beutazása gőzhajón, vasúton, lóháton, szekéren. Az akkori élet bemutatása, a hazai viszonyok a szabadságharc bukása után, az Ujházi család ügyes-bajos dolgai, szerelmek és csalódások, a piszkos anyagiak, a honvágy, az emigráció élete ott a távoli Iowában, meg Texasban, a magyar kolónia, a ma is létező Kossuth megye, a nyelvhasználat (édes Pólim, édes vérem…) csodái. És persze a hab a tortán, hogy ezek a szereplők élő és létező történelmi személyek, a történetük pedig a magyar történelem kis darabkája.
„S nem olyan-e ez az egész, mint egy álom? – írja naplójában Ujházi Klári (vagy Bogáti?).
De, valóban olyan ez az egész. Ez az egész könyv. Ezek a levelek, a naplórészletek, a magyarázó kiegészítések. Mint az álom.
És ha fentieket mind elfelejtve úgy valóság az egész, ahogy van?
Ahogy Bogáti írja a végén, Klári egyik leveléről – a magyar levélirodalom egyik legszebb darabja, vonatkoztassuk ezt a kifejezést erre az egészre: és megkapjuk a magyar levélirodalom egyik csodáját.
Kedvenceltem és figyelem a könyvet, hátha valaki kinyomozza a valót. Szeretném tudni az igazat.
Persze anélkül is hatalmas élmény ez az egész!

3 hozzászólás
>!
Fiammetta
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Fantasztikus mikrotörténelmi forrás, amely a kényszerűségből emigrált magyarok Amerikában való megtelepedésének nehézségei mellett legalább ennyire szól azoknak a nőknek a sorsáról is, akik ebbe a szélsőséges helyzetbe kerültek. Ilka helyzete a férjének köszönhetően még szélsőségesebbé válik – ahhoz képest, hogy Magyarországon gyámolítandó, egyedül egy lépést tenni nem tudó, elhagyott családanyaként bánnak vele, Amerikában teljesen természetes, hogy önállóan gazdálkodik a prérin és neveli a gyermekeit, nem pedig az apja/férje/fivére/sógora felügyelete alatt él. A kis híján vénlánysorban maradt Klárát sincs miért irigyelni, akit testvérei lényegében kitagadnak a választottja miatt, és aki férjét követve kénytelen ismét egy idegen országban beilleszkedni.
Tényleg elképesztően izgalmas és drámai ez a sokszólamú levélregény. Hihetetlen szerencse, hogy fennmaradt, és még hihetetlenebb, hogy valaki megtalálta.

>!
ppeva P
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Csillagos ötcsillag. Hihetetlen lelet lehetett ez a levél- és naplóköteg Bogáti Péter számára. És remek, letehetetlen könyvet írt az alapanyagból. Történelem, családtörténet, romantika, Vadnyugat és (Vad)Magyarország – van benne minden, ami Jókainál lenyűgözi az embert, csakhogy ez itt a való világ volt.
Laura Ingalls Wilder könyvei is beugrottak, ő az amerikai pionírok életét írta le, gyerekszemmel. Itt egy magyarországi pionír család leveleiből olvashatjuk, milyen volt ott az élet – érdekes volt a szűrő, amin keresztül látják az amerikai életet, az otthoniakat és egymást.
Milyen jó a Moly, ahol ilyen könyvekre lehet bukkanni!
(Külön bónusz a borítón lévő birkanyáj, amit csak akkor vettem észre, mikor a legvégén, elolvasás után becsuktam a könyvet, és eltűnődve, a borítón legeltetve a szemem, felfedeztem a nyájat. Ment is a birkás polcomra.)

>!
mdmselle IP
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Komolyan mondom, nagyon nehezemre esik elhinni, hogy ezek a levelek valódiak. Merthogy olyan az egész kirajzolódó történet, mint egy Jókai regénybe oltott Jane Austen regény, és vagy regény ez is, vagy Jókai és Jane Austen írták meg a rögvalóságot. Vagy minden képzeletet felülmúlóan igaz az a mondás, hogy az élet produkálja a legkülönösebb regényeket. Nem tudom, tényleg a legnagyobb zavarban vagyok az eredetét illetően, egyszerűen elképesztő. Pedig mégiscsak igaznak kell lennie…
Ez a könyv már biztosan rajta lesz a 2013-as top 10-es listámon.

>!
Gólyanéni
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Az Olvassunk levélregényeket! c. kihívásra már közel egy éve jelentkeztem, teljesítéséhez már akkor kiválasztottam ezt a könyvet. A címe alapján teljesen más jellegű műre számította, de elképzelésemet felülmúlta a könyv. Nagyon érdekes volt az emigrációban élő családtagok és a Magyarhonban maradt szeretteik életútjába bepillantani. Köszönet a szerzőnek, hogy ilyen nagyszerűen sikerült egységessé varázsolnia a kezébe akadt levélkötegeket. Hasznos volt a könyvben található térképmelléklet, könnyen nyomon követhettem a szereplők élménydús, kalandokban bővelkedő utazásait. / Nagyon sok könyvnél hiányolom a térkép jelenlétét, mert sokkal egyszerűbb és gyorsabb a könyvben található melléklethez lapozni, mint külön térképet vagy számítógépet használni ezen igény kielégítésére./
Mint fent írtam elég rég a várólistámon szerepelt ez a könyv, sajnálatos módon azóta elhunyt az írója. Érdekes, hogy a Wikipédián fellelhető, szerzői adatlapon ez a mű nem is szerepel.
A könyvben fellelhető sorok egyike röviden összefoglalja a „lényeget”:
„Szomorú dolog biz ez barátom: kijut az életnek is, nemcsak a regénynek!”

UI: Már pakolom is a kedvenc könyvek közé.

>!
Annie04
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Már egy ideje csak YA történeteket olvastam, és őszintén, kicsit kezdtem tőlük besokallni. Ezért felüdülés volt a számomra ez a valóságos regény, aminek főhőseit az általuk váltott levelek alapján ismerhettem meg. És külön örömömre szolgált, hogy a szereplők hétköznapi emberek voltak, kitalált személyek helyett, igazi hús-vér halandók, akiknek problémáit, örömét, fájdalmát, mind át tudtam érezni.

>!
Balog_Judit
Bogáti Péter: Édes Pólim!

Nagyon érdekes, megrázó történet az emigráns magyarok életéről, az amerikai telepesek mindennapi gondjairól.


Népszerű idézetek

>!
Turms P

Erős, fáradhatatlan nép az írlandus, csak ingerlékeny, s innia nem szabad, mert olyankor tör-zúz; de ki nem?

85. oldal, Ujházi Klára naplójából, New Buda, október 25. 1850. (Móra, 1979)

4 hozzászólás
>!
Gólyanéni

Bizony, figyelmeztethetnéd, hogy szabadidejét legalább arra fordítsa hasznosan, miszerint a magyar helyesírásban gyakorolja magát. Semmi sem bélyegzi meg annyira az embert, mint a hibás írás, mert mindenki előtt kitárja világosan tudatlanságunkat! A szó – mondják – elrepül, de az írás megmarad.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: helyesírás
>!
pwz ISP

Visszatérek sátrunkhoz… Középső rúdja tele van aggatva a legkülönbözőbb holmikkal, amelyek teljes egyetértésben lógnak egymás mellett. Például a volt magyar hadsereg századosainak szablyái poros hüvelyükben, aranyos bojtjaikkal; mellettük az amerikai farmerné veteményes magvainak zsákocskái, továbbá a kávé, rizskása s azután megint a lőszerek! Két alacsonyabb rúdon így következnek: kézi-, utazó-, vadásztáskák, kulacs, tükör, Kossuth, Washington és a mostani elnök arcképei, olló, zsákok, lámpás, kalapok… – folytassam?

75-76. oldal

3 hozzászólás
>!
Turms P

(…) tudod, atyánknak az mindegy, hogy magyar-e, német-e vagy akár indián, sőt néger – ha gondban van, ő felkarolja, segíti. Tudom, ezek az ő demokrata elvei, amikért olyannyira becsülik mindenfelé, akár a Vili apját is, de éppen Vili mondja, hogy az elvek is változnak, ami tegnap jó volt, nem biztos, hogy holnap is jó. Látni, az öregek mire mentek a nagy demokratikusságukkal, most már nekünk, ifjabbaknak kell kezünkbe venni a gyeplőt, és jó szorosan, ahogy a régi urak tették, amikor még dicsőséges volt Magyarország! Én nem egészen értem ezt, Vili, tudod, sokkal okosabb nálam, és én feltétlen reá bízom magam, bizonyos, hogy úgy jó, és úgy igaz, ahogyan ő mondja. Már csak azért is, mert mindig nagyon biztosan mondja, és tehetné-e, ha nem neki lenne igaza, ugye, édesem?

119-120. oldal, Ujházi Ilona levele Paulin nővéréhez, Újbuda, január 21. 1852. (Móra, 1979)

1 hozzászólás
>!
Gólyanéni

Szomorú dolog biz ez barátom: kijut az életnek is, nemcsak a regénynek!

198. oldal

>!
Gólyanéni

Felejthetetlen nap lesz számomra, midőn először fogok a sajátomból enni. A kegyelemkenyér, ha mégoly jól van is elkészítve, mégis a legrosszabb ízű…

>!
pwz ISP

Velünk utazik nagyszerű hazánkfia, Reményi Ede, a hegedűművész is. Olykor esténként, ha a tenger csendesebb, játszik nekünk, s behunyt szemmel hallgatom – mintha a pesti Redoute-ban érezném magam, az új vigadóban.

31. oldal

>!
pwz ISP

Végtelen prérik között haladtunk az alig tört úton. Ritka jóságú földek vonultak el szemünk előtt, s még mind szűzen; csak itt-ott egy-egy felszántott darabka, csak itt ott egy-egy új farm, a kezdet szegénységével és kisszerűségével. De annál gazdagabb volt a természet! A magyar Alföld térségein képzelhettük magunkat, a Hortobágyon akár, s kedvünk öntudatlanul mindinkább derült…

54. oldal

>!
pwz ISP

Képzeld, szarvasbőrből varrok finom kabátot magamnak! Ugyanis indiánusok jártak itt a Thomson túlsó partjáról, ahol élnek és vadásznak. Szelíd, békés népség, csak minden állatot kiöl, merthogy abból él, amit vadászik.

90. oldal

>!
pwz ISP

… a „zenekar” mindössze két néger hegedűsből áll, kik a hazai cigányainkhoz hasonlóan, kotta nélkül, „betéve húzzák”. Nincs nehéz dolguk, mert egyetlen táncot járunk, az amerikai nemzeti táncot, amely összesen csak tizenkét taktusból áll; nincs oly botfül, amely hozzá nem szokna, ha délután háromtól másnap reggel kivilágos kivirradatig szünet és változás nélkül egyebet sem hall! A tánc maga sokban hasonlít a somogyi parasztok csárdásához: a párok mindig egy helyben ugrálnak és topognak, dobbantanak…

101-102. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Florion: Hogyan haltak meg?
Gerald Durrell: Életem értelme
Germán Arciniegas: A Karibi világ életrajza
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Richard O' Barry: Delfinmosoly
Janusz L. Wisniewski: Bikini
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Robert Merle: Majomábécé
Colin Woodard: Kalózköztársaság
Mátyás Szabolcs: Illik tudnom, mert magyar gyerek vagyok