Az ​ágasvári csata 95% 65 csillagozás

– (…) Csak nem szokásom másokat szembe dicsérni.
– Pedig én még azt is elviselem – mondom én. – Szerény ember vagyok.

31. oldal (Móra)

A HÍD (csak azért is, csupa nagybetűvel!) után van a Kapu. Ezt is mi csináltuk, magunk faragtuk, én is ott voltam, amikor készen lett. Szép nagy kapu, és rá van írva,hogy:

INNEN BEFELÉ: TÁBOR

A kapu legizgalmasabb része a telefon. Igazi telefon, amiből igazi drót vezet a tábor közepéig, az ügyeletes sátráig. Ha valaki be akar jönni a táborba, akkor átjön a hídon, és meghúzza a kapun a csengőt. (Mert csengő is van, rángatni kell, és akkor kolompol.) A csengetésre a kapuőr kijön a patakból, ahol egy kerek kövön ült, és lábát áztatta a vízben, miközben azon töprengett, hogy milyen jó volna pisztrángot tenyészteni ebben a patakban, csak az a kérdés, hogy a pisztrángnak is jó volna-e. Felmászik a kapuhoz (nem a pisztráng, a kapuőr), és megkérdezi az illetőtől, hogy mit akar. Azután megforgatja a telefonkészülék oldalán levő kart, majd egyik kezével leemeli a kagylót, és a füléhez tartja, a másik kezével pedig tölcsért formál a szája elé, és beordít a táborba:
– Valaki be akar jönniii!
Mire a tábor felől egy másik hang visszakiabál:
– Mi aaaz?
Erre az őr leteszi a telefonkagylót, hogy a másik kezét is a szája elé tarthassa, és teli tüdőből megismétli:
– Egy idegeeen van a kapunááál!
– Bejöheeet!
A kapuőr újra felemeli a kagylót és beleszól: „Köszönöm, végeztem" – azzal helyére teszi a kagylót, és udvariasan int az idegennek, hogy bemehet, aztán visszaballag a patakba, és tovább áztatja a lábát.
Hát ez nálunk a telefon. Igaz viszont, hogy még egyszer sem fordult elő téves kapcsolás.

2. fejezet

A tisztás, amin a tábor van, félkör alakú, és erdő veszi körül. Közepén emelkedik a zászlórúd, amire minden reggel ünnepélyesen felhúzzuk a zászlót, és este leeresztjük. A tisztáson körben három nagy sátor áll, a három őrs, úgymint a Búvár Kund-, a Csongor- és a Tünde-őrsök szállásai. Van még két gúlasátor is, egyik Balázs Károly tanár úré, aki a tábor parancsnoka, de a tábort mégsem ő vezeti, hanem a Parancsnokok Tanácsa; a másik sátor pedig az ügyeletes tartózkodási helye, azonkívül itt van, mint tudjuk már, a telefon másik vége. A tábor legfontosabb építménye azonban a hatodik, legnagyobb sátor, ebben lakik a konyha, valamint Kovács Gyuszi mamája. Ha fontossági sorrendet akarunk felállítani, akkor első helyre kerül a zászló, mert az jelképezi a tábor becsületét, a második helyen pedig mindjárt Kovács néni következik, mert ő főzi a világon a legjobb paprikás krumplit kolbásszal, kivéve az én mamámat, mert ő még annál is jobban főzi, amit kész vagyok bizonyítani bárkinek, aki egy mérleget alám tesz. Kovács néni teljesen önkéntesen vállalta, hogy társadalmi munkában gondoskodik a konyha vezetéséről. Sajnos, az alárendelt legénységet egyáltalában nem önkéntes ajánlkozás alapján toborozzák, hanem a tábor tagjai felváltva, beosztás szerint kényszerülnek arra, hogy rőzsét gyűjtsenek, vizet hordjanak, krumplit pucoljanak, és egyéb, vakációellenes cselekedeteket végezzenek.

2. fejezet

Most következik az

5628. fejezet
amelyben arról lesz szó,
hogy mi történt a hadüzenetet követő nap

Esett az eső.

5629. fejezet

120. oldal

A rend nemcsak a lustaság ellensége, hanem a tétova bizonytalanságot, tehetetlen csüggedést is elkergeti, hogy helyet adjon a józan megfontolásnak és a tettvágynak.

51. oldal (Móra)

– Fiacskám vacsoráztál már?
– Igen, mama! Megettem egy sarkot Kemény Zsigmond Rajongókjából. De szörnyen poros volt.
– Százszor megmondtam már neked, hogy a Magyar Klasszikusok sorozat nem való vacsorára!

9. oldal

Éppen a tábor közepén álltam, és azon gondolkoztam, merre is induljak el, amikor hallottam a kiáltást, és arra nézek. Hát látom, hogy a konyhasátor egyik sarka meginog, behorpad, aztán lassan meghajlik az egész sátor, mintha ő is rőzsét keresne, és lassan eldűl jobbra. Akkor meggondolja magát, és ég és föld között megáll, lebegve, mint Mohamed koporsója.

28. oldal

Különben nagyon csinos tábor. Szebbet még nem is láttam ezen a környéken, már csak azért sem, mert most járunk itt először. Aki ide be akar lépni, annak le kell térnie az országútról, és át kell jönnie a patakon. A patakról csak annyit, hogy sokkal intelligensebb az országútnál, mert az út folyton felfelé halad, a patak viszont lefelé csörgedezik, ami, ugyebár, összehasonlíthatatlanul kényelmesebb. A patakon híd vezet át, ami által száraz lábbal is el lehet jutni a táborba. A híd nincsen rajta a térképen, mert egészen új beruházás, a tábor-előkészítési terv keretében mi csináltuk. Kőpilléreken nyugoszik, két szál deszkából és egy korlátból áll, ami nagyon helyes, mert ha a másik oldalán is lenne korlátja, akkor bizonyos, derékban is széles vállú egyének nem férnének át közöttük. De egy korlátjával is nagyon csinos híd, és nincsen igaza a Filozófusnak (ez Márki a Búvár Kund-őrsből), hogy nem híd, csak bürü. Szerintem ilyen szó nincs is, de Filozófus azt mondja, hogy van, tájszó, de térképjelzés is, az egészen kicsi hidakra, amik már nem is hidak, de még nagyobbak, mint a palló, aminek korlátja sincsen. Szerintem Filozófusnak van korlátja, amitől nem látja, hogy a mi hidunk akkor is híd, ha csak bürü, mert mi csináltuk, a miénk, és ha neki ez semmi, akkor építse fel Pesten az Erzsébet-bürüt és kész. Nahát!

2. fejezet

A térkép mozgott. Gömböc visított, majd a térkép visított, és Gömböc hallgatott. Az asztal alatt.

14. oldal

Márki erre azt felelte, hogy túra nélkül nincs ripityom, és ne várjuk, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön! Már miért ne várjuk? Én rendkívül elégedett lennék, ha időnként egy sült galamb berepülne a számba. Esetleg uborkasalátával, de a cékla se rossz.

121. oldal