Az ​ágasvári csata 93% 101 csillagozás

Az Északnyugati-Mátra térképén – bár a kisegér megrághatja – szerepelnek a helyiségek. Pásztóhoz közel fekvő Óvár-hegyen régi avar telep nyomai még ma is feltalálhatók. A réz és bronz-korszakból származó telepeket pedig az ugyancsak közeli Zagyvaszentjakab és Apc községek határában tártak fel. Az Agasvár alatt szkita eredetű üveggyöngyök, Pásztón pedig római érmék kerültek napfényre. Nagymúltú hely, de másról is híres.
De nem ezekért az erekjékért dúlt a harc Bogáti Péter Az ágasvári csata című ifjúsági regényében, hanem az úttörőtábor csapatzászlajáért. Sajnos ezért sem igaz a szerző az új kiadásban megfogalmazott gondolata, mert bár fiatalok csoportjai ma is táborozhatnak a környéken, de az úttörőmozgalom hiányában csapatzászlóért már nem folyhatna számháború. Mindenesetre a történet semmit nem vesztett frissességéből, humorából, ismeretterjesztő voltából, ezért bátran, teljes szívvel ajánlható mindenkinek, aki lelkében megmaradt fiatalnak, vagy tán egykor – úgy 50 éve – lelkesen olvasta Bogáti művét. Magam is részt vennék szívesen újra nyugger-ként egy ilyen jó viadalban. Szerintem kitűnő könyv, fiataloknak 8-14 év körül különösen.

Te jó ég! :))) Lehet ezt a regényt, történetet nem szeretni?? Én nem tudtam, sőt… Micsoda hangulatot varázsolt nekem ide Bogáti Péter! Aztamindenit neki! :D
Nemsokára jön a Hóvirágos is…

Egyik legkedvesebb könyvem gyerekkoromból, imádtam, többször is elolvastam. Hatodikos koromban egy nyári táborban voltam, egy amolyan kastélyszállóban egy hatalmas erdő közepén, ott mi is számháborúztunk. Akkor én kicsit megéltem ezt a könyvet a valóságban is. @Bla említette meg ezt az ifjúsági regényt, úgy mellékesen egy karcban, ha jól emlékszem minap, és azonnal beugrottak az emlékek, az érzés, a kép, ahogy a fürdőkádban ülve olvasom kisgyerekként. És a borító. Azt láttam újra magam előtt, teljesen tisztán! Gyorsan rákerestem hát itt a molyon, és igen, ott volt! A sátor, mellette az összekötözött fiú, a számháború! Hová tűnt vajon ez a könyv anyuéktól? Vagy 20 éve nem láttam. Valamelyik költözéskor elkallódhatott. Hát ezért (is) csodálatos ez a kis közösségünk, a moly. Hogy én most itt egy percre újra a 12 éves kisfiú lehettem, újra rámtörtek a semmiből rég elfeledett emlékek. Köszönöm, @Bla! :)

Bogáti elbeszélésének ereje legalább annyira fakad a ‘mit’-ből, mint a ’hogyan’-ból. A Hóvirágból megszokott ismeretterjesztő részeket ügyesen fonja a történet szövetébe úgy, hogy közben nem állnak le a kerekek, legfeljebb egy kicsit -nekem jólesően- lelassulnak. Rövid kitérő. Van bennem egy pici félsz. Napjaink magas fordulatszámon pörgő ifjúsági könyveihez képest Bogáti története megfontoltabb ritmust diktál, a szerző komótosabb tempóban mesél és ez okozhat némi feszengő türelmetlenséget. De nagyon nagy kár lenne kihagyni. Csak azért említem, hogy ha lelassulna a történet sodrása, buzdítsátok az olvasóitokat, ne adják fel!

Ami pedig a ‘hogyan’-t illeti: finoman csipkelődő, sosem sértő humorral követi végig a háború mozzanatait. Ebben nagy segítségére van a zsenge kora ellenére is sajátos stílusérzékkel megáldott Gömböc, aki úgyismint korának nagy reménysége nem átallott naplót vezetni és ha kell, ha nem, mindenbe beleszól. De tegye csak, mert ettől is olyan tapinthatóan élvezetes és felejthetetlenül hangulatos könyv.
Bővebben: https://hintafa.blog.hu/2018/08/29/bogati_peter_az_agas…

Gyerekkorom nagy kedvence, sokszor sokszor olvastam.
A gyerekeimnek másodjára próbálom felolvasni, de valahogy nem ragadja el őket. Pedig a Szeleburdi család is régi történet, mégis nagy kedvenc volt.
De nem adom fel! A fiammat megeskedtem arra, ha meghalok, elolvassa az emlékemre az Ágasvári csatát! Kipottyant két könnycsepp, úgyhogy remélem sose felejti el.

„Ki korán kel, paleogén biotit-ambifol-andezitet lel. (modernizált közmondás)”

Ez az egyszerű idézet pontosan megvilágosítja, miért jó fiatalon (és idősen is) Bogáti Pétert olvasni: ötletes, emberközeli szövegek, jó szándékú tanító célzat és humor. Öcsémmel közös kulcskönyvünk, amiből bármikor, álmunkból felkeltve tudunk idézni, mert hiába telt el az első kiadása óta 50 év(!), Gömböc, Vedres Pista, Márki és a kis Plessz kalandjai megszólítják a bennünk élő gyereket és ifjú felfedezőt. Az ágasvári pihenőházra pedig sosem tudok úgy nézni, mint azelőtt…

Csuda vigye, hogy nem olvastam tízévesen, imádtam volna. Fiúknak szól, szinte senki nem szerelmes szinte senkibe. Hasznos dolgok földtörténetről, vitorlázórepülésről, történelemről, a (szám)háború művészetéről, stb. stb.

Hol volt ez a könyv eddig és hol voltam én, hogy csak most került a kezembe? Pedig annak idején rengeteget táboroztam, és persze számháborúztam. De ha eltekintek a nosztalgikus vonaltól, akkor is azt kell mondjam, hogy ez egy zseniális könyv csuda jó fej szereplőkkel, eszméletlen nyelvezettel, amit szinte élvezet volt olvasni, és egy fordulatos, izgalmas cselekménnyel. Ezt a könyvet kéretik a mai fiatalság elé tolni!

Hatalmas csatát vívnak a Góliátok, és ezt a csatát is egy Dávid dönti el. Közben tanulhatunk egy keveset a fonetikus átírásról és a kecsketerelésről. Van benne kis fizikalecke, némi történelem, geológia, irodalom – és rengeteg humor. Jaj, azok a régi számháborúk! A tábori kozmás kakaók! Jó volt olvasni róluk.

Csak annyit, hogy a húgom KÍVÜLRŐL tudta a könyvet. Ez biztosan jelenthet valamit! (Persze azon kívül, hogy a húgom ütődött.)