Az ​ágasvári csata 93% 96 csillagozás

    A patak hangját pedig nem lehetett nem hallani. Találóbb nevet nem kaphatott volna, mint a Csörgőt. A Kövicses patakot is azért nevezték el így, mert ágyát hatalmas kavicshordalékból vetették, helyesebben: vetette saját maga, hiszen a patak hordta le a hegyekből a száz- és százezer gömbölyűre, laposra koptatott kavicsot. Kapott kölcsönbe a beléje ömlő Csörgőtől is, melynek ágya semmivel sem puhább, simább. A Csörgő patak esése jóval meredekebb a Kövicsesénél, sokszor beszorul a sziklák közé, apró zuhatagokon bukdácsolva zúdul alá, a kristálytiszta víz habosra verődve ostromolja ágyát és – csörög. Zaját a környező sziklák, hegyoldalak harsányan visszaverik, s támad ebből olyan koncert, hogy mit is mondjak hasonlatul…? Hát, hogy szarvas legyen az a patáin, amelyik túl tudja bőgni! Se igazi, se álszarvas hangja nem versenyezhet ezzel a csörgéssel. Ha a csecsemőjátékgyár raktárán levő összes csörgőket egyszerre kezdené rázni ezer éhes csecsemő, az is csak halk dorombolás lenne e mellett a sok kilométer hosszú, természet alkotta csörgőnek a hangja mellett. Most vidáman sütött a reggeli nap, de alkonyatkor, amikor a Báránykő és a Bagolykő farkasszemet néző sziklái alatt dübörgött el, bizony, kicsit hátborzongató, félelmes zene volt ez! A magasan tornyosuló sziklák mély árnyékot vetnek, a fák suhognak a gyakori mátrai szélben, és lent, a mélyben csörög a patak, huhh!

66. oldal, 5. fejezet (2018-as kiadás)

Most következik az

5628. fejezet
amelyben arról lesz szó,
hogy mi történt a hadüzenetet követő nap

Esett az eső.

5629. fejezet

120. oldal

– […] Csak nem szokásom másokat szembe dicsérni.
– Pedig én még azt is elviselem – mondom én. – Szerény ember vagyok.

31. oldal (Móra)

A divatot még az ókori görögök kezdték el, akik az olimpia idejére függesztettek fel minden háborúskodást, mondván, hogy egyszerre nem lehet lándzsát meg diszkoszt is hajigálni. Vagy az egyik, vagy a másik. Sajnos, azóta az ilyen harci szünetek kimentek a divatból, ahelyett, hogy a háborúk mentek volna ki.

8. fejezet

– Fiacskám vacsoráztál már?
– Igen, mama! Megettem egy sarkot Kemény Zsigmond Rajongókjából. De szörnyen poros volt.
– Százszor megmondtam már neked, hogy a Magyar Klasszikusok sorozat nem való vacsorára!

9. oldal

A rend nemcsak a lustaság ellensége, hanem a tétova bizonytalanságot, tehetetlen csüggedést is elkergeti, hogy helyet adjon a józan megfontolásnak és a tettvágynak.

51. oldal (Móra)

Gyorsan belebújtam ingembe, felrántottam a szandálomat, és kiléptem a sátor elé, a délelőtti napsütésbe.
A nap sütött, az égbolt kék volt, az erdő zöld, és a három őrs fekete.

8. fejezet

A HÍD (csak azért is, csupa nagybetűvel!) után van a Kapu. Ezt is mi csináltuk, magunk faragtuk, én is ott voltam, amikor készen lett. Szép nagy kapu, és rá van írva,hogy:

INNEN BEFELÉ: TÁBOR

A kapu legizgalmasabb része a telefon. Igazi telefon, amiből igazi drót vezet a tábor közepéig, az ügyeletes sátráig. Ha valaki be akar jönni a táborba, akkor átjön a hídon, és meghúzza a kapun a csengőt. (Mert csengő is van, rángatni kell, és akkor kolompol.) A csengetésre a kapuőr kijön a patakból, ahol egy kerek kövön ült, és lábát áztatta a vízben, miközben azon töprengett, hogy milyen jó volna pisztrángot tenyészteni ebben a patakban, csak az a kérdés, hogy a pisztrángnak is jó volna-e. Felmászik a kapuhoz (nem a pisztráng, a kapuőr), és megkérdezi az illetőtől, hogy mit akar. Azután megforgatja a telefonkészülék oldalán levő kart, majd egyik kezével leemeli a kagylót, és a füléhez tartja, a másik kezével pedig tölcsért formál a szája elé, és beordít a táborba:
– Valaki be akar jönniii!
Mire a tábor felől egy másik hang visszakiabál:
– Mi aaaz?
Erre az őr leteszi a telefonkagylót, hogy a másik kezét is a szája elé tarthassa, és teli tüdőből megismétli:
– Egy idegeeen van a kapunááál!
– Bejöheeet!
A kapuőr újra felemeli a kagylót és beleszól: „Köszönöm, végeztem" – azzal helyére teszi a kagylót, és udvariasan int az idegennek, hogy bemehet, aztán visszaballag a patakba, és tovább áztatja a lábát.
Hát ez nálunk a telefon. Igaz viszont, hogy még egyszer sem fordult elő téves kapcsolás.

2. fejezet

A tisztás, amin a tábor van, félkör alakú, és erdő veszi körül. Közepén emelkedik a zászlórúd, amire minden reggel ünnepélyesen felhúzzuk a zászlót, és este leeresztjük. A tisztáson körben három nagy sátor áll, a három őrs, úgymint a Búvár Kund-, a Csongor- és a Tünde-őrsök szállásai. Van még két gúlasátor is, egyik Balázs Károly tanár úré, aki a tábor parancsnoka, de a tábort mégsem ő vezeti, hanem a Parancsnokok Tanácsa; a másik sátor pedig az ügyeletes tartózkodási helye, azonkívül itt van, mint tudjuk már, a telefon másik vége. A tábor legfontosabb építménye azonban a hatodik, legnagyobb sátor, ebben lakik a konyha, valamint Kovács Gyuszi mamája. Ha fontossági sorrendet akarunk felállítani, akkor első helyre kerül a zászló, mert az jelképezi a tábor becsületét, a második helyen pedig mindjárt Kovács néni következik, mert ő főzi a világon a legjobb paprikás krumplit kolbásszal, kivéve az én mamámat, mert ő még annál is jobban főzi, amit kész vagyok bizonyítani bárkinek, aki egy mérleget alám tesz. Kovács néni teljesen önkéntesen vállalta, hogy társadalmi munkában gondoskodik a konyha vezetéséről. Sajnos, az alárendelt legénységet egyáltalában nem önkéntes ajánlkozás alapján toborozzák, hanem a tábor tagjai felváltva, beosztás szerint kényszerülnek arra, hogy rőzsét gyűjtsenek, vizet hordjanak, krumplit pucoljanak, és egyéb, vakációellenes cselekedeteket végezzenek.

2. fejezet

Éppen a tábor közepén álltam, és azon gondolkoztam, merre is induljak el, amikor hallottam a kiáltást, és arra nézek. Hát látom, hogy a konyhasátor egyik sarka meginog, behorpad, aztán lassan meghajlik az egész sátor, mintha ő is rőzsét keresne, és lassan eldűl jobbra. Akkor meggondolja magát, és ég és föld között megáll, lebegve, mint Mohamed koporsója.

28. oldal