Globalobüntiben 0 csillagozás

Bogár László: Globalobüntiben

Az ​egyre fenyegetőbb válságörvénylések mind nyilvánvalóbbá teszik, hogy az emberi világ kritikus elágazási pont felé közeledik. Egy pénzügyi „fekete lyukban” látszik eltűnni minden anyagi érték, és az emberiség, s benne a magyarság, többnyire tehetetlen szemlélője mindennek. A kérdés kulcseleme az a „valami”, ami önmagát többnyire „globalizációként” nevezi meg, de, hogy valójában miről is van szó, azt nem egyszerű meghatározni. Már csak azért sem, mert ez a jobb híján „pusztító világerő”-nek nevezhető ismeretlen „sötét energia” saját létét is tagadja. Egy, szintén nem beazonosítható eredetű, globális véleményhatalmi diktatúra, amely magát „szerényen” politikailag korrektnek nevezi, összeesküvés-elméletnek és/vagy gyűlöletbeszédnek minősít minden olyan feltételezést, amely valamilyen globális „szuperstruktúra” létére utal. A globális birodalom figyelmeztető és fegyelmező hatalmi részlegének fontos elemét képezik az adósság- és hitelminősítő intézetek. Az a feladatuk, hogy előbb… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: ...és mégis élünk! Kairosz

>!
Kairosz, Budapest, 2012
380 oldal · ISBN: 9789636625320

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Oswald>!

Bármilyen drámaian is próbálják ezt így beállítani, valójában nem vagyunk, és ahogy ez kinéz, most már nem is leszünk tényezők [a Föld] számára. Foglalkozni tehát nem a Földdel kellene, hanem saját magunkkal. A baj legvégső okai ugyanis mi magunk vagyunk. A végzetes elhibázottsággal »környezetvédelem«-nek nevezett kérdéskör bevallhatatlan lényege éppen az, hogy az ember önmagával van perben és haragban, és önmaga megoldatlan lelki, erkölcsi és szellemi, tehát belső problémáit vetíti ki a számára külső világba. Amikor elmocskolja s emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a földet, vizet, levegőt, amelyekről persze jól tudja, hogy fizikai létének legvégső talapzatát jelentik, akkor ezzel csupán azt a lelkében uralkodó önpusztító káoszt azzal teszi láthatóvá, ami merőben spirituális természetű.

Klíma (Mentsük meg a Földet?), 144. oldal (Kairosz, Budapest, 2012)

Oswald>!

A fogyasztás mozzanata hosszú időn át azért nem játszhatott alapvető szerepet, mert egyszerűen a tőkefelhalmozás korlátozásaként tűnt fel, ám a XX. század során az uralkodó értelmezési keret változni kezdett. Kiderülni látszott ugyanis, hogy, a fogyasztás valójában nagyon is alkalmas lehet a tőkefelhalmozás gyorsítására, és ennek mindössze két feltétele van. Az egyik, hogy a fogyasztási cikkek amortizációja folyamatosan gyorsuljon, és hogy lényegében ugyanez történjen magával a fogyasztóval is. Ezzel megkezdődik az »eldobós« társadalom kialakulása, ahol az egyre silányabb fogyasztási cikkek és egyre silányabb fogyasztók gyorsítják a pénz forgási sebességét. Aminek nyomán aztán a fogyasztás időben és térben korlátlanul tágíthatja a profit növelésének lehetőségeit. Az új létmód alapkaraktere, a globális „minimál-én” (konzumidióta, plázazombi stb.) ugyanis már akkor is fogyaszt, ha nincs pénze, és azt fogyasztja, amire nemcsak hogy semmi szüksége nincs, de akár éppen hogy rombolja az egészségét. Vagyis a hitelek segítségével, a futamidő függvényében egyre távolabbi jövőjét élheti fel, lényegében időbeli végső korlátok nélkül. És ugyanezt teheti térben, is, hiszen bárminek a fogyasztására rávehető, a jelek szerint szintén korlátlanul. Ma már evidencia például, hogy a világon előállított élelmiszerek egy tizede már gyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül. És a létmód uralmi struktúrái cinikus-gátlástalanul arcunkba is vághatják ezt, amikor azt mondják, „junk-food”, vagyis szemét-élelmiszer, ám ha sok milliárd dollárnyi fogy belőle minden héten, akkor hol a gond?!

Az önimádat társadalma, 141. oldal (Kairosz, Budapest, 2012)

Oswald>!

A rohamos gyorsaságú koncentráció és komplexitásnövekedés rohamosan növekvő kiszolgáltatottsággá vált. Íme, amint a biztonság és a kényelem hajszolásának kígyója a farkába harap. Minél görcsösebben akarjuk a kényelmet és a biztonságot, annál inkább hajlunk olyan rendszer kiépítésére, amely nemcsak hogy nem szolgálja a kényelmünket és a biztonságunkat, de életveszélyesen aláássa azt.

Japán és a taó, 223. oldal (Kairosz, Budapest, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: biztonság

Hasonló könyvek címkék alapján

Drábik János: Korszakváltás
Serge Latouche: A nemnövekedés diszkrét bája
Blahó András – Kutasi Gábor (szerk.): Erőközpontok és régiók
Árva László – Ivicz Mihály – Katona Klára – Schlett András: Globalizáció és külföldi működőtőke-beruházások
Vasvári György: A társadalmi és szervezeti (vállalati) biztonsági kultúra
Dani Rodrik: A globalizáció paradoxona
Al Gore: A jövő
Susan George: Lugánói tanulmány
Z. Kárpát Dániel: A demokrácia halála
Csepeli György: Emberek vetése