Létlelet 1 csillagozás

Boér Géza második verseskötete következetes költői kísérlet színtere: ahhoz, hogy teljesen azonosulni tudjon írásával, a versbeszéddel, megszüntet minden külső-idegen gesztust, a kép, a gondolat, a ritmus eleven folyamata lesz ő maga is. A vers akusztikai-vizuális testébe imígyen beköltözve lesz az ontikus folyamatnak is részese, másfelől meg a saját írásából származó etikai parancsok és kérdőjelek abszolút alanya. A költeményt házává és hazájává teszi, s amikor már teljesen egyek, ismét el kell válniok, különbözniök, következik a megszólítás gesztusa, majd a folytonos dialógus a teremtménnyel. Ez utóbbi – s itt az elképzelés eredetisége – végül is teremtővé válik.

magyar nyelvű magyar szerző vers

Kriterion, Bukarest, 1989

66 oldal · ISBN: 9732600497

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 1

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

Maya

2010. április 13., 13:33

se-mise: a befejezés

csodákra már nem vársz
foszló gondolatok gyász-
suhanása lesz vigaszod
nem félt senki nem vigyáz
esendő létedre – lemállsz
róla és kifogy vert igazad
mint menekvő sereg
nem menthetnek szavak
álmodott áldott (álnok?)-istenek

reményed messze mögötted szalad
most már semmi;
a befejezés maradt
és megértetik csonka-veled:
minden várakozás befejezetlen
nem érdekes a megfogalmazható

–

ajánlom a reményt és a magányt