Tradicionális ​tanulmányok IX. (Axis Polaris 9.) 0 csillagozás

Bódvai András (szerk.): Axis Polaris – Tradicionális tanulmányok IX.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
116 oldal · puhatáblás

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

jivanmukta >!

A hajnali felidézés himnusza

Hajnalban felidézem a szív(em)ben ragyogó Önvaló Igazságát,
amely lét-tudat-öröm, a paramahansa célja, a negyedik (állapot),
állandó az álom, az ébrenlét és a mélyalvás állapotaiban;
ez az oszthatatlan brahman vagyok, nem az elemek összessége.

Hajnalban dicsőítem az elme és beszéd által Kimondhatatlant,
melynek áldása által fénylik fel az összes szó,
melyet a szentiratok az „ez sem, ez sem” szavakkal írnak le;
legkiválóbb, istenek Ura, nem-született, változatlan.

Hajnalban köszöntöm a sötétséget eloszlató Fényt,
amely teljes, az örökkévalóság állapota, és a Legfőbbnek nevezzük,
mely a világ formáját ölti, mégsem az,
pontosan, ahogy egy kötelet kígyónak nézünk.

E három sokat ígérő versszak a három világ csodás éke,
aki hajnalonta ismétli, megérinti a Legfőbb lábait.

24. oldal, Sankara - Nyolc himnusz és költemény (Stella Maris, 2010)

jivanmukta >!

Tíz versszak

Sem föld, sem víz, sem tűz, sem levegő,
sem tér, sem érzékszerv, vagy összességük sem (vagyok).
Mert ingatagok, és a mélyalvásban megalapozott,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem kasztok, sem az életszakaszokat irányító törvényeik,
még koncentráció, meditáció, yoga sem tartozik hozzám.
A nem-önvalótól függő én-és-enyém rávetítés megszűnt,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem anya, vagy atya, sem istenek, sem világok,
sem Védák, sem áldozatok, sem zarándokhelyek, mint mondják,
nem léteznek a mélyalváskor, mivel önmaguk üres,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem sān_khya-követő, sem śaiva, sem öt-isten-hívő,
sem dzsaina, sem mīmān_saka vagy más (nem vagyok).
Mert az egyedi megtapasztalás a tiszta önvaló-volt,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem fent, sem lent, sem bent, sem kint,
sem középen, sem átellenben, sem keleti és nyugati irányban (nem vagyok).
Mert mindent átható éter, oszthatatlan természetű,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem fehér, sem fekete, sem vörös, sem sárga,
sem kicsi, sem nagy, sem rövid, sem hosszú (nem vagyok).
Mert a formanélküli – minthogy fénytermészetű –,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Sem előíró, sem előírt, sem tanítvány, sem tanító (nem vagyok),
vagyis sem te, sem én, sem ez a jelenségvilág itt.
Az önformájú tudatosság nem tűr választást,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Ébrenlét sem, és még csak álom vagy mélyalvás sem,
sem világ, sem álomizzás vagy mélyalvás-megismerés (nem vagyok).
Mert e három mibenléte nemtudás, a negyedik,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

Mert a mindent átható, valódi cél,
természete magára alapozott, mástól nem függ,
így hát a világ, mely más, mint Az, jelentőség nélküli,
Śiva, az egyetlen fennmaradó, vagyok egyedül.

De mégcsak nem is egy, Tőle különböző más, akkor hogyan lehetne?
Sem egyedüli, sem nem-egyedüli,
sem üres, sem nem-üres, mert nem-kettős.
Hogyan írhatnám le, Amit a teljes vedānta erősít meg?

29-30. oldal, Sankara - Nyolc himnusz és költemény (Stella Maris, 2010)


A sorozat következő kötete

Axis Polaris sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd
Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt
Pressing Lajos: A boldogság mint misztérium
Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet
Kamarás István: Olvasatok
Bryan Cartledge: Trianon egy angol szemével
Szűcs Jenő: Nemzet és történelem
Szekfű Gyula: Állam és nemzet