Tradicionális ​tanulmányok III. (Axis Polaris 3.) 0 csillagozás

Bódvai András (szerk.): Axis Polaris – Tradicionális tanulmányok III.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
102 oldal · puhatáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 10


Népszerű idézetek

jivanmukta>!

Áttérve a kérdés másik oldalára, ami magukkal a beavatási szervezettekkel kapcsolatos, azt lehet mondani: túlságosan is nyilvánvaló, hogy valaki csak azt adhatja át, amit õ maga birtokol; szükségszerû tehát, hogy egy szervezet valóban letéteményese legyen egy spirituális befolyásnak, amennyiben ezt a befolyást át kívánja adni a hozzá csatlakozóknak; és ez azonnal kizár minden, napjainkban oly általános álbeavatási szervezetet, amelyek minden hiteles tradicionális jelleget nélkülöznek. Mindebbõl következik, hogy egy beavatási szervezet aligha lehet individuális képzelet terméke; mint ahogy nem lehet egyes emberek kezdeményezésére létrejött profán társaság sem, akik elhatározták, hogy bizonyos elfogadott formák szerint találkoznak. És még ha ezek a formák nem is teljesen kitaláltak, hanem igazi tradicionális rítusokból kölcsönzöttek, s olyanok, amelyek alapítóinak »erudíciójuk« révén van némi jogosítványuk, ez semmivel sem fogja értékesebbé tenni ezeket, mivel a reguláris affiliáció nélkül a spirituális befolyás transzmissziója lehetetlen és nemlétezõ, olyannyira, hogy az ilyen esetek kizárólag közönséges hamisítványai lehetnek a beavatásnak. Mindez fokozottan igaz a régen elhalt tradicionális formák merõben hipotetikus, sõt úgyszólván légbõl kapott helyreállításaira, mint amilyen például az õsi egyiptomié vagy káldeaié; még ha ezek a formák tényleges kapcsolatot is jelentenének ahhoz a tradícióhoz, amelyhez tartoztak, többé már nem lehetnek hatékonyak, mivel a valóságban az ember csak ahhoz csatlakozhat, ami aktuálisan létezik, továbbá mint azt az individuumok kapcsán már elmondtuk, elengedhetetlen a szóban forgó tradíció felhatalmazott képviselõi általi »akceptáció« is, úgyhogy egy nyilvánvalóan új szervezet kizárólag akkor lehet törvényes, ha egy korábban létezõ szervezet meghosszabbítása, a beavatási »láncolat« folytonosságát megszakítatlanul fenntartva.

René Guénon: Beavatási regularitás

jivanmukta>!

De egymás vagy saját múltunk megértése ma nagyobb nehézségekbe ütközik, mint valaha. »Tudományunk« a »szerelemről« csak mint kémiai reakcióról tud; a »halhatatlanság-keresés – férfiak és nők azon igyekezete, hogy az anyagot szellemmel hassák át – olyan férfiak és nők fő intellektuális elfoglaltsága, akik a mai ›civilizáció‹ szféráján kívül állnak«. Fogalomvilágunk régóta folyamatosan szűkül, főleg az egykor tényeket és értékeket együttesen kifejező szimbólumok értékeiktől való elszakítása révén. És épp az értékek kiszakítása elménkből az, ami megakadályozza, hogy megértsük a normális kultúrákat, amelyekben az érték fogalma az elsődleges. Csak azzal kommunikálhatunk, ami a tradicionális civilizációkból a legalsóbb közös nevező szintjén megmarad, amelyre az »alap« angol szókészlet valószínűleg meg is felel. A modern amerikai oktatás egyáltalán nem vagy csak kevéssé készíti fel az embert arra, hogy egy indiai vagy tibeti paraszttal kommunikálni tudjon – egy tudósról nem is beszélve. Mindaz, amire együtt képesek vagyunk, az az evés, ivás és hogy jól érezzük magunkat.
Akárhogyan is, a tény, hogy megérthetjük egymást, a tény, hogy még a tértől és időtől leginkább megfosztott élmények is amennyiben egy nyelvben adekvát szimbólumokkal kifejezhetők, annyiban kifejezhetők egy másikban is; és az a tény, hogy ideák nem sajátíthatók ki, magyarázatra szorul. Az evolucionizmus túlkapásai már a múltba vesztek; a filológusok nem állítják többé, hogy az ideák kifejezésére képes nem-ösztönös nyelv az »állatok üvöltéséből« kialakulhatott. A beszédnek művészete van, és a csecsemők sírása és a bárányok bégetése nem művészet, hanem ösztön.

jivanmukta>!

De visszatérve e kitérő kiindulópontjához, azt kell mondani, hogy egy individuum esetében nem elegendő a puszta szándék, hogy ő beavatott akar lenni, hanem »akceptálnia« is kell őt egy reguláris tradicionális szervezetnek, amely képes beavatásban részesíteni, vagyis képes átadni azt a spirituális befolyást, amelynek segítsége nélkül, minden erőfeszítése ellenére, soha nem lesz képes megszabadítani magát a profán világ korlátaitól és gátjaitól. Megtörténhet az is, hogy kvalifikációk hiányából kifolyólag bármilyen őszinték is a szándékai, elutasítás lesz osztályrésze, mivel ez nem őszinteség vagy moralitás »kérdése«, hanem kizárólag olyan (jobb szó híján ezt használva ismét) »pozitív« törvényekkel összefüggő technikai szabályoké, amelyek ugyanolyan kikerülhetetlenül szükségesek, mint ahogy, egy másik szinten, egyes hivatások gyakorlásához is nélkülözhetetlenek bizonyos fizikai és mentális feltételek. Egy ilyen személy soha nem tekintheti magát beavatottnak, akármilyen is legyen az általa egyébként megszerzett elméleti tudás; mellesleg gyanítható, hogy még e tekintetben sem fog az illető túl messzire jutni (természetesen itt egy igazi, csak éppen külsőleges tudásról beszélünk, és nem puszta műveltségről, ami kizárólag a memória körébe eső elméletek felhalmozása, mint a profán oktatás esetében); hiszen bizonyos szinten túl általában maga az elméleti tudás előfeltételezi a szükséges »kvalifikációt« a beavatáshoz, ami lehetővé teszi az illető számára, hogy egy benső »realizáció« során az elméletet tényleges tudássá transzformálja.


A sorozat következő kötete

Axis Polaris sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd
Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt
Pressing Lajos: A boldogság mint misztérium
Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet
Kamarás István: Olvasatok
Bryan Cartledge: Trianon egy angol szemével
Szűcs Jenő: Nemzet és történelem
Szekfű Gyula: Állam és nemzet