Tradicionális ​tanulmányok I. (Axis Polaris 1.) 0 csillagozás

Bódvai András (szerk.): Axis Polaris – Tradicionális tanulmányok I.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
94 oldal · puhatáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 13


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Az «Önmagamtól» eredő üzenetnek és kegynek a segítségével az alacsonyabb én vagy lélek képessé válik arra, hogy egybekeljen a Szellemmel az arany és ezüst, a király és királynő, az égi vőlegény és a földi menyasszony alkímiai menyegzőjén, ami minden iniciatikus mű célja. És mert a szerelem egyben halál is (amor est mors), és a menyegző épp úgy halál, mint egyesülés*, az «Önazonosság» tökéletessége mindenekelőtt önmagunk tagadását foglalja magában, egy halált, ami egyben újjászületés is, mert csak az léphet át az Isteni Jelenlétbe, aki megvalósította, hogy ő semmi. Az egyetlen dolog, amit az ember Istennek áldozatul ajánlhat fel, az saját maga; és miközben szellemi gyakorlatokon keresztül eme áldozatot végzi, önmagát vissza viszi Önmagához, és tudatosul az a valódi benső «Én»-je, akinek egyedül van joga arra, hogy azt mondja: «én vagyok». […] Az összes keleti és nyugati tradíció kontemplatív tanításai lényegében elsődleges jelentőséget tulajdonítanak önmagunk és öntermészetünk éberségének. Ahogy azt a tizenharmadik században élt nagy Japán Zen mester mondta: «A Buddhizmus tanulmányozása kizárólag abból áll, hogy betekintést szerzünk az egó (vagy az én) valódi természetébe». Krisztus híres kijelentése, miszerint «Isten Királysága bennetek van», szintén annak a benső útnak az elsődleges jelentőségét erősíti meg, amely út a «Tökéletes Önazonossághoz», mint a vallás legmagasabb céljához vezet el.

*Érdekes felidézni, hogy a görög teleo (τελεω) egyszerre jelenti azt, hogy elnyerni a tökéletességet, megházasodni és meghalni.

Seyyed Hossein Nasr: Öntudat és tökéletes Önazonosság

jivanmukta>!

A metafizikai igazságokat természetszerűleg nem lehet azonosítani a megfogalmazásaikkal, a diszkurzív ész működésekor ugyanis egy olyan igazság magyarázata megy végbe – már amennyire ez egyáltalán lehetséges – , amely az ész területét és hatókörét lényegében meghaladja és amelyből egyetemessége folytán az összes szimbolikus vagy verbális forma soha sem adhat többet, mint egy részleges, hiányos és nem megfelelő áttételt, mégpedig olyat, ami elsődlegesen a metafizikai igazság számára »támasztékul« szolgál, semmint ténylegesen képes lenne azt lefordítani, ami önmagában véve közölhetetlen és csak közvetlenül, egy szellemi »megragadás« révén lehet személyesen megérteni. Emlékeztetünk végül arra, hogy ha a »metafizika« kifejezést meg is tartottuk, csak amiatt van így, mert a nyugati nyelvek adta kifejezések közül ez a legalkalmasabb. S ha a filozófusok odáig jutottak, hogy ezt teljesen másra alkalmazzák, e zavar az ő szemléletükből fakad, mivel az e szó alatt általunk értett tartalom az egyetlen, ami ennek etimológiai eredetének megfelel; az ilyen jellegű, a filozófusok igazi metafizikáról való teljes tudatlansága által előidézett zavar egyébként teljesen hasonló ahhoz, amelyet korábban már jeleztünk.

René Guénon: A princípiumok problémája

jivanmukta>!

Akik képesek a princípiumok megismerésére, azok számára mindig ugyanazok a princípiumok tárulnak fel, mivel az elmebeli különbözőségek csak az individuális, tehát egy esetleges rendre vonatkozhatnak és a tiszta metafizikumot nem érik el. Az általa megértetteket egész bizonyosan mindenki a maga módján fogja kifejezni, éspedig olyan mértékben, amennyire ezt egyáltalán meg tudja tenni, de aki képes az igazi megértésre, a kifejezések különbözősége mögötti egyetlen igazságot mindig el fogja ismerni, s számára az elkerülhetetlen különbözőségek sohasem fognak ellentétekhez vezetni. Ahhoz azonban, hogy a megsokszorozódott formákon keresztül ily módon az ezek által elrejtett valóságot láthassuk, sőt még azt is, amit ezek nem fejezhetnek ki, a modern nyugati világban csaknem teljes mértékben ismeretlenné lett valódi intellektualitást kellene birtokolni. Szinte hihetetlen, hogy mennyire jelentéktelen és szánalmas ekkor minden filozófiai vita; ezek még ha eszmékről is szólnak, sokkal inkább csupán puszta szavakra vonatkoznak.

Ami az esetleges rend igazságát illeti, az alkalmazható individuális szempontok sokasága valóságos, ámde nem szükségképpen ellentmondásos különbözőségekhez vezethet. A szisztematizálásra hajlamos gondolkozók torzításai abból erednek, hogy saját nézőpontjukon kívül mást képtelenek elismerni, s mindent, ami nézőpontjukból nem levezethető, hamisnak tekintenek. Jóllehet a különbözőségek valóságosak, nem jár azonban mindez összeegyeztethetetlenséggel, bár az összhang rögtön az elején nem valósulhat meg, annál is inkább, mivel amikor valaki más nézőpontját kívánja felvenni, bizonyos nehézségekbe ütközik amiatt, hogy mentális beállítottsága ellenérzés nélkül a másik nézőpontot általában nem tudja magáévá tenni. Az elsődleges princípiumok területén azonban ilyen helyzet nem fordulhat elő, így válik érthetővé az a látszólagos ellentmondás, hogy ami adott tradícióban emelkedettebb, a megfelelő felfogóképesség birtokában minden faji vagy korszakbeli szemponttól függetlenül egyúttal könnyebben is érthető és elfogadható, ugyanis az összes esetlegességtől valójában ez mentesült a leginkább.

René Guénon: A princípiumok problémája


A sorozat következő kötete

Axis Polaris sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sthaneshwar Timalsina – Mark S. G. Dyczkowski: Tudat és énség
Hornyák Károly: Mezoik
Székely Andorné (szerk.): A filozófia és a vallás
Nicolaus Cusanus: Az együgyű ember és a bölcsesség
Angelus Silesius: Kerúbi vándor
Nicolaus Cusanus: Miatyánk
Gershom Scholem: A kabbala helye az európai szellemtörténetben I-II.
Ibn Tufajl: A természetes ember
Sándor Pál: Nicolaus Cusanus