A tisztességes, értelmes szász Binder Friedrichet a történelmi véletlen egy nagy németországi vegyipari vállalat romániai vezérképviselőjének magas székébe emeli. A karrier jó íze azonban megkeseredik. Binder riadtan és viszolyogva észleli a németországi politikai változásokat, de nem tud és nem mer szakítani „gazdáival”. Egyaránt retteg a hűség és a hűtlenség következményeitől is. A Binder család viszonylagos tündöklése, majd – ’44 után – egyáltalán nem viszonylagos bukása áll a regény tengelyében. E tengely körül azonban ott forog az egész bukaresti, majd erdélyi társadalom: a Brassóra emlékeztető városban, majd (a regény függelékében) Kolozsváron románok, magyarok, szászok, zsidók, cigányok – szebeni és brassói patríciusok, bohém és konok forradalmárok, a szex rabjai és a messianisztikus eszmék megszállottjai, az anyanyelv szerelmesei és a Vasgárda dühöngői, meghunyászkodók és vakmerők, összeesküvők és gyávaságukban mindent föladók vonulnak föl a történelmi sors útjain. Élesen… (tovább)
Svájci villa 8 csillagozás

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Korjellemző magyar próza/irodalom 1945-1990
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések


Hosszú vonatút elején jön a német kalauz, megpillantja az asztalkán a könyvet, címlappal fölfelé. Rábök a szerző portréjára:
– Der junge Fidel Castro? – kérdi.
– Nein, er ist ein ungarischer Schrifsteller, der in Rumänien lebte. – felelem.
– Und wie gefällt das Buch? – kérdezi ő.
– Der Anfang ist ganz gut. – válaszolom.
És valóban: a kötet első negyede (kb. a nyolcvanadik oldalig) kitűnő: egy erdélyi szász család életpályájának indulása, a húszas évek Romániájában. Aztán átlépünk a harmincas évekbe, majd a negyvenesekbe… S a felbukkanó szereplők szájába adott programbeszédektől kezd elmenni a kedvem: ez már nem regényírás, hanem zsurnalizmus. Majd a kötet közepétől megjelenik az erősen túlhangsúlyozott illegális kommunista mozgalom is, és ezzel vége: a regény a propaganda mocsarába fullad.
A szerző – aki ifjabb koromban Diurnus fedőnévvel szellemes tárcákat írt a Magyar Nemzetbe, – bizonyára kénytelen volt erős kompromisszumokat kötni, hogy ez a regénye, mely a nácibarát bűnbaknak kikiáltott erdélyi szászok erkölcsi dilemmáit és kálváriáját mutatja be (óvatos célzásokkal a magyarok meghurcolására is) megjelenhessen. Ám az idő kegyetlenül bánik a kompromisszumokkal, s ez a munka, amely szellemes, csöndes humorral, s a valóság erőteljes illatával átitatott indítása alapján a huszadik századi magyar irodalom kiemelkedő darabja lehetett volna, a végére lesüllyedt Déry A befejezetlen mondatának utánzatává, s az lett belőle, amit az általam olvasott példány sorozatcíme mond: korjellemző magyar próza.
Bodor Pált a romániai magyar kultúra fenntartása érdekében végzett munkája kapcsán őszintén becsülöm, de ez a regénye – az elszalasztott lehetőségek miatt – igen elszomorított.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fahidi Éva: A Dolgok Lelke 97% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 94% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: A fekete rózsa 94% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Emlékkönny 98% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Szemfényvesztés 95% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Égigérő fű 94% ·
Összehasonlítás - Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert 96% ·
Összehasonlítás - Salamon Pál: A Sorel-ház 94% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Emma évszázada 93% ·
Összehasonlítás