„Az irodalmi és közírói tárca erőszakos, érzékeny és fattyú műfaj. Ironikus és érzelmes, haragos és megilletődött. Monológnak álcázza magát, amikor párbeszédet akar kicsikarni, és suttog, ha mindenkihez szeretne szólni. Száz eszközt vegyít, aknáz ki. játszat össze, hogy megrendítsen és nevettessen, rácsodál-koztasson és közöljön. Az irodalmi és közírói tárcába belefér a prózaverstől a nuvelettig. az aforisztikus értekezéstől a hangulatképig, a tényekből építkező eszmefuttatástól a versszerkezetű röplapig, szeszélyes naplóig, patetikus kiáltványig minden műforma. Benne lehet az esszé öröme és a viccek csattanója.
E kötet első részét már Magyarországon, tehát 1983 tavasza óta írtam. (Mutatóba a Magyar Nemzet-ben Diurnus álnéven szignált kistárcáimból is közreadok itt.) A második-harmadik részben, mintegy háttérként és magyarázatképpen, az előzményekből, azaz Romániában írott tárcáimból (1971 — 1981) és nyilvános publicisztikai naplómból (1951 — 1982) közlök válogatást.”
Bodor Pál