Bodor Béla munkája a magyar szépirodalom történetében a nagyepikai prózai elbeszélés első periódusát, a „románok” korszakát tekinti át. Az első rész három fejezete az átalakuló emlékiratról és levélről, valamint a verses elbeszélésről – a regény nyelvi és műfaji előzményeiről, rokonairól – szól. A második rész a magyar regény forrásait tárgyalja. Bárótzi Sándor Marmontel-adaptációja és Faludi Ferenc „dekameronja”, a Téli Éjszakák elemzésében elsősorban azt mutatja be, hogy az átalakuló rövid történetben hogyan jelennek meg a későbbi regények fontosabb attribútumai és szerkesztési eljárásai. Ezután a kor legizgalmasabb regényfordításait, illetve átdolgozásait ismerteti a könyv. Ezeket az irodalomtörténet általában az eredeti műveknek kijáró figyelemmel tárgyalja, az eredetitől való eltéréseiket és egyes esetekben a fordító tollából származó betoldásokat tekintve nem is alaptalanul. Olyan (az olvasói emlékezetben elsősorban cím szerint megmaradt) művekről van szó, mint a Telemakus,… (tovább)
Bodor Béla munkája a magyar szépirodalom történetében a nagyepikai prózai elbeszélés első periódusát, a „románok” korszakát tekinti át. Az első rész három fejezete az átalakuló emlékiratról és levélről, valamint a verses elbeszélésről – a regény nyelvi és műfaji előzményeiről, rokonairól – szól. A második rész a magyar regény forrásait tárgyalja. Bárótzi Sándor Marmontel-adaptációja és Faludi Ferenc „dekameronja”, a Téli Éjszakák elemzésében elsősorban azt mutatja be, hogy az átalakuló rövid történetben hogyan jelennek meg a későbbi regények fontosabb attribútumai és szerkesztési eljárásai. Ezután a kor legizgalmasabb regényfordításait, illetve átdolgozásait ismerteti a könyv. Ezeket az irodalomtörténet általában az eredeti műveknek kijáró figyelemmel tárgyalja, az eredetitől való eltéréseiket és egyes esetekben a fordító tollából származó betoldásokat tekintve nem is alaptalanul. Olyan (az olvasói emlékezetben elsősorban cím szerint megmaradt) művekről van szó, mint a Telemakus, a Belizárius, a Kartigám, a Szigvárt, a Bácsmegyey és egyebek az 1755–1791 időszakból. Ezután a szerző két fontos regénykellék, a párbeszéd és az epizód előképe: az anekdota szerepét vizsgálja a kor irodalmiságában.
Az első eredeti magyar regények és regénytöredékek című rész egy-egy önálló fejezetben tárgyalja a periódus (1778-1804) valamennyi, ebbe a műfajba tartozó kísérletét. Ezek: Bessenyei György: Galant levelek; Dugonics András: Etelka; Dugonics András: Az Arany Pereczek; Szentjóbi Szabó László: I. Mária király; (Pálóczi) Horváth Ádám: Fel fedezett titok; Csokonai Vitéz Mihály: A Tsókok; Kármán József: A fej-veszteség; Kármán József: Fanni hagyományai; Dugonics András egyéb munkái (Etelka Karjelben; Jólánka; A Szerecsenek; Cserei); Kisfaludy Sándor: Két szerető szívnek története; Vitkovics Mihály: A költő regénye; Bessenyei György: Tariménes utazásai. A Függelék további huszonhét, a maga idejében népszerű munkát, elsősorban fordítást ismertet röviden, csak a könyvészeti adatokra és rövid tartalmi összefoglalásra szorítkozva.
A könyv két, szorosan összetartozó kötetből áll: az első kötetben a művekről szóló értekezések állnak, a második kötetben (körülbelül azonos terjedelemben) a művek keresztmetszete, tartalmi összefoglalója és néhány jellegzetes szemelvénye.
A Régi magyar regénytükör legfontosabb újdonsága az, hogy magukat a műveket tekinti a legfontosabbaknak az irodalmi folyamatban, nem a szellemi irányzatokat, társadalmi csoportokat vagy befogadói közösségeket. Ez pedig különösen alkalmassá teszi arra, hogy a korszakkal foglalkozó diákok, egyetemi hallgatók tanulmányaik során segédkönyvként is használhassák. Ezen felül a szerző arra is törekedett, hogy a könyv olvasmánynak is tanulságos és szórakoztató legyen.
A könyv előzménye a szerző előadássorozata, melyet a Bartók Rádió rögzített és sugárzott 1993 júniusa és 1994 májusa között, 15 részben, Elfeledett irodalom? sorozatcím alatt.