Ragtime ​a Vérnősző Barommal 2 csillagozás

Bodor Béla: Ragtime a Vérnősző Barommal

Ezt ​a kötetet Dallamos fekvésváltó gyakorlatok című első könyvem kiadása (1989) óta megjelent rövidebb verseimből állítottam össze. Így természetesen nincsenek benne az 1997-ben megjelent A nevek születése című kötetben szereplő versek, melyek egységes könyvkompozíciót alkotnak. Ezzel szemben itt egészében olvasható az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején írott két ciklusom, a Ragtime és A horror metafizikája, melyek annak idején, a szamizdat-korszak szellemében, inkább csak gépiratban forogtak. Előbbi egyben még nem jelent meg, utóbbi pedig csak technikai okokból került első kötetem anyagába. Poétikailag inkább itt a helye.

Köszönettel tartozom a versek első közléséért a 2000, a 84-es kijárat, az Alföld, a Beszélő, az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenlét, a Jelenkor, a Kelet-Nyugat, a Kortárs, a Palócföld, a Polisz című folyóiratok, az Aki utoljára nevet, A költészet másnapja, a »Már nem sajog« – József Attila legszebb öregkori versei és a Szép versek antológiák,… (tovább)

>!
Orpheusz, Budapest, 2002
82 oldal · ISBN: 9639377244

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
imma AP
Bodor Béla: Ragtime a Vérnősző Barommal

vannak benne ilyen nekem tetsző, vicces versek, többnyire az elején, meg vannak benne másmilyen versek (és ezek sajnos többen vannak), többnyire a végén, amik nem viccesek, de cserébe még csak nem is értem őket. nem is akarom. olyan mindenféle szavak egymás után, és nem találok bennük semmit, amiért érdemes lenne. biztos az én hibám.


Népszerű idézetek

>!
imma AP

macska

csücsül a vámpír nagymamája
hintaszékben kandallóduruzsban
szürke macskát horgol magának

horgol neki hetykefület cirmibajuszt
a torkára dorombicapihéket
hátára köpködőgubancot

horgol neki levegőt söprő alamuszifarkat
meg hegyes kis macskapöcsöt
ingó-bingó cicamogyorókkal

akkor aztán megpöcköli a hetykefülét
gucugucuzza a dorompicapihéit
megborzintja a köpködőgubancát

ráfúj az alamuszifarkára
és a cica készen van

akkor a vámpír nagymamája
azt mondja nna

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Kasztór_Polüdeukész 

a horror metafizikája II.

rajzoljon nekem pontuszi
komor szirtfokot kedves
Mr. Blake kék legyen s nyuszi
csücsüljön rajta nedves

orrocskáját mintázza egy
Temzén horgonyzó bárka
macskájáról nagy ronda hegy
legyen mögötte nátha

kísértsen kézzelfoghatóan
mindenik ködpamatban
s a szirt mögötti lomha tóban
ússzon kivénhedt vadkan

átláthatunk majd izmainkon
a csontokig a pőre
fehér árnyékváz mint a bimbón
vedlett százlábú bőre

valami belső légvonatban
remegni látszik nedvek
áramolnak a láthatatlan
hajszálcsövekben leplet

terít a nőbeteg magára
Mr. Blake érti önt
átkozódik s Dögvész! kiáltja
megposhadt hitvesek előtt

habár nagyúri sarj honos
a jobb körökben matt
szöszke pihéktől bársonyos
márványló bőr alatt

ős Valois-vér csörgedez
kitetsző kék erekben
szélhámos persze ámde ez
illik is hozzá lebben

topánja hogyha lép a zár
nem is csikordul hogyha
egy rejtekajtót fenn kitár
s besurran lent a konyha

főzelékgőzében lapul
a zsákmányolt irat
rőt borítékban a vadul
megtört pecsét alatt

különös levél egy helye
sincs amely rád ne nézne
változtasd meg élted node
Rilke úr mit vesz észre

ezen a szobron kentaurt
ábrázol néhány taggal
túltett Apollón karba szúrt
injekciós tű asztal

előtte szék és rajta ínség
párolgó tálakon
merítsen hölgyem a segítség
(falvédőkről tudom)

közel jár így kínál a vámpír
nagymamája a tört
kariatida-karra ráír
egy bűvös női kört

egy pillantást vet és a ládák
leomlanak a gőz
s a víztől gyöngyöző saláták
gyűrött smaragdja közt

a vámpír töppedt vérfejét
balra fordítva látja
hogy bús vigyorba rándul épp
a korpusz pléhpofája

s a hölgy a falnak tántorul
orrában oxigénnel
az infúziót álnokul
ragtapasz tartja fényjel

fakad fel és a retkeken
verődik míg a konyha
tűzhelyfénye hull odalenn
a vérrel írt sorokra

a horror metafizikája II.

>!
imma AP

cherchez la femme – azaz keressen az asszony

Ha a nők üvegből lennének,
az bizonyos szempontból jó volna.
Lehetne bennük mindenfélét tartani.
Konyakot, bort, egresbefőttet.
Az ember a nőt megdöntené,
leinna belőle,
és látszana, hogy még mennyi maradt.
Mikor teherbe esnének,
kezdene bennük valami
világítani egy kicsit.
Aztán egyre inkább,
ahogy hasasodnának, mint a villanykörte.
Amikor pedig megszültek,
nem aludnának ki egyből,
csak szép lassan halványulnának el.
És a gyerekek soha,
érted? soha nem lennének üvegből.
Hogy egy cseppet sem lehessen
leinni belőlük.

>!
Kasztór_Polüdeukész 

a pokol tornásza

Busa fejével, lompos szőrzetével
jégmagba fagyva áll és álmodik
a Fényhozó; nyitott, fagyott szemével
dülledten bámul, akár egy polip,

nejlonzacskóstul hűtőpultba vágva,
– lepénypofa, vasverte végtagok,
amint a sós közegből kihalászta
s rekeszbe gyűrte egy brutális marok –;

de szőrzetén, amelyet zúzmarává
fagyott verejték csimbókokba köt,
fénypánt feszül, bár gyertyaláng sem állná
a mozdulatlan megfagyott időt.

S most nézz fel: szálas, gyémántkörmű lába
írást hasít az érdes kőfonákra.

a pokol tornásza

>!
Kasztór_Polüdeukész 

az akvarellherceg

Halvány madárbokáit szorosan összezárva
a hullámjárta parton guggol s a vízre fest
a gyermek; mögötte nyűtt, elmocskolódott párna,
azon sok, apró tubus; áttetsző, kék eres

ujjára présel egy-egy színárnyalatból éppen
csak annyit, hogy a vízszínhez érve fátyolos
színfelhőcskét szakítson az áramlás; ölében
tálkát tart, abból kormot csippent fel, és okos,

meggondolt mozdulattal, mégis határozottan
a foltra szórja; kérdő pillantást vet a fáknál
játszó kutyára, s apró tollkésével nyugodtan

ujjába vág: a sebből néhány csepp vért ereszt
a képre; szagától a pincsi szűkölve hátrál;
a vízbe hullva, rőt füst, máris oldódni kezd.

az akvarellherceg

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Stéphane Mallarmé levele Bill Clintonnak

Midőn a kis kolibri nyelvét a szirmok édes
kútjában megfüröszti, hunyván apró szemét
mint pillangó lebeg, benső tájak felé les:
sokmilliárd madár elcsöndesül, s e nép

mind egyfelé figyel, egy szürcsölésre hallgat,
billent fejjel mered fel sok büszke hattyunyak,
s a józan, szent vizek peregnek, mint a harmat,
ahogy egyszerre rázzák ki nedves tollukat;

a jóllakottak és – gyümölcsbe nem harapva –
az éhen maradók lelnek közös zamatra
tudós hiányukon, mit most figyelmük pótol;

s bár múlik a varázs, amint betelt a csöpp begy:
a szárnyasnép legott emlékharmatba kóstol;
madárkánk fenn dalol, jácintunk összetöpped.

FOLYTATÓDÓ LÉGZÉS

>!
nodael 

a lópofákon szánkázott a napfény
az oszlatóék még kivárt
nem voltak fák a futballpálya mentén
átvizsgálták a basszgitárt

az ócska nagydob belsejébe rejtve
kék villanyizzó lüktetett
egy régi tűzből szálldogált a pernye
a Cream-től szólt a Take it back

hatvannyolcas őszi sanzon

Kapcsolódó szócikkek: Cream: Take It Back

Hasonló könyvek címkék alapján

Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Füzesi Zsuzsa (szerk.): Mondókáskönyv 1.
Gróh Ilona: Sárkányparipán vágtattam
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Sztevanovity Dusán: Csak szöveg
Borsi Darázs József: Jön a Télapó
Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?
Children of Distance: Kedves naplóm
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék