A ​ló, aki édességet tüsszentett 62 csillagozás

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Matyi nem mindennapi ló. Ő egy elveszett és megkerült ló.

Talán kicsit öreg, de szügye alatt érző szív dobog. Azonban nem ez teszi őt igazán különlegessé, hanem az, hogy bizony édességet tüsszent: vattacukrot, tortát, zserbót, talán néha még minyont is.

A könyvben szívmelengető kalandokat olvashatsz a szeretetről, a megértésről.

Egy cserfes, nyolcéves kislány a ló segítségére siet, és közben az ő élete is hatalmas fordulatot vesz. Tarts Matyival és újdonsült barátjával, Koczka Mesivel!

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Meseidő

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633993033
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633993033 · Illusztrálta: Szimonidesz Kovács Hajnalka

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Gelso P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Nagyon kedves, nagyon szép, sok szeretetet magában foglaló könyvecske, történet, egymást segítő, nyíltszívű szereplőkkel.
Nagyon jó példa arra, hogy soha ne veszítsd el a reményt, mert mindenki előbb-vagy utóbb, de megtalálja az igazi helyét. Öreg, de nem kivénhedt ló visszatalál idős gazdájához, tündérek rátalálnak egy elveszett és reményvesztett lóra, kislány rátalál Ló Úrra, a szülők rátalálnak a legmegfelelőbb megoldásra, az emberek rátalálnak a legfinomabb süteményekre…. stb. stb. olyan jó ötletek a bennünket körülvevő mindennapokból, amik között a tündérek adta tehetség a bónusz.
Patás Mátyás, akinek tüsszentése nyalókát, tortát, minyont, vattacukrot és még sok-sok nyalánkságot hoz, meg barátokat, segítséget, és visszahozza szeretett gazdáját, na, meg főleg, a tanyát is, úgy, hogy ez már a heppyendnél is boldogabb véget ért.
Úgy, hogy olvasás közben végig mosolyogsz, és amikor észreveszed magadon, még inkább mosolyogsz.
Ez a könyv boldogságot hoz az életedbe, észrevétlenül mosolyt csal az arcodra és közben eláraszt szeretettel.
És nem mellékesen csodálatos rajzokkal, megnéztem már a honlapját, de keresni fogom Szimonidesz Kovács Hajnalka többi illusztrációját is.
Koczka Emesét a neve alapján egy szőke kiscsajnak képzeltem el, de akárhogy is van, nagyon örültem, hogy a rajzokon nem az, mert istenemre nagyon emlékeztetett egyik másik rajzon (30-31.old.) az én egyetlen keresztlányomra… Józsi bácsi alakja pedig mindenhol olyan jóságos nagyapó, Mesinek meg pont ilyenre van szüksége…
A ló neve pedig előhozta az alig egy éve meghalt nagyapámat.
A mese bevezető része, és az eleje elém idézte a Molnár, a fia meg a szamár hangulatát, a hétfőnkénti diavetítéseinket a szüleimmel.
A kommentekben pedig már előjött, de ide is leírom, volt egyszer egy tányérkám, a gyerekkori, amin a szamár aranyat tüsszentett…
Szóval így is lehet kerek egy történet, nekem sokat jelentett, és személy szerint ezeket is köszönöm, @atalant! :-) A könyveket ezért szeretem, az emlékekért, amiket felidéznek, az érzésekért, amiket ébresztenek.
Sajnálhatja az, aki elmulasztja elolvasni!
Ismét egy könyv a sok közül, amiből szeretnék sajátot!

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

11 hozzászólás
>!
Uzsonna 
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Már készülődő-félben kiszúrtam ezt a könyvet magamnak, csak egy-két részletet lehetett olvasni belőle, de az is megfogott. Így már alig vártam, hogy az egész történetet elolvashassam. És végre megérkezett hozzánk, meg is kaparintottam magamnak.
Az egész könyv egy kellemes jelenség, kedves, bájos illusztrációi is hívogatják az embert és jól visszaadják a történet hangulatát. És a mese ismét elvarázsolt engem. Nem találtam jobb kifejezést rá, muzsikált az egész (tán lelkem húrjait pengette meg?). Egyik szólamot adta a kedves történet, a másikat a szeretnivaló szereplők, a következőt maga a stílus (élvezettel lubickoltam az apró részletekben is) és a legfőbbet az egész meséből áradó kedvesség, szeretet.
Gratulálok @atalant, írj még nekünk!

2017-es újraolvasás: családoknak szerveztünk játékos vetélkedőt a könyvből, így ismét elolvastam, még tüzetesebben, mint első alkalommal. Véleményem mit sem változott, csak azt a kis plusz élményt adnám még hozzá, amelyet a családok lelkesedése adott. Ez mindig megéri a sok készülést, ötletelést (nem mintha nem az lenne az egyik legélvezetesebb része! :-)) Jelen vetélkedőnk fényét pedig az is emelte, hogy a szerző, @atalant is ott volt közöttünk! :-) Várjuk a további meséket! :-)

3 hozzászólás
>!
ziara P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Délutáni alvás előtti mese volt. Nagyon kedves történet, a szereplői is azok. Adélka alig várja a folytatást, mert most félbehagytuk, de én végigolvastam.

2 hozzászólás
>!
Amrita I
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Az a helyzet, hogy a könyv szerzője régesrég ízlésőröm , ami molyos körökben nem kis dolog. :) Szóval olyasvalaki számomra, akire érdemes odafigyelnem hogy mit olvas, ráadásul nagyon kedvelem az értékelései stílusát is. Ezért aztán rettentően megörültem, amikor kiderült, hogy könyvet írt, ráadásul a szívemnek olvasóként is annyira kedves műfajban. Persze nyilván izgultam is a dolog miatt, féltem, nehogy úgy járjak, ahogy Turi Timi írja a versében:

" (…) ez épp olyan,
mint egy túlvárt találkozás egy levélbaráttal,
aki pedig a képen, amit küldött magáról, szép volt
és szőke. (…) "

De szerencsére nem így történt. :) @atalant mesét éppolyan szórakoztatóan ír, mint értékelést. Sőt, a könyv legnagyobb erénye szerintem épp a szöveg humora, hangulata. Sajnos sok kortárs műben a szöveg csak a történet hordozója, ha önmagában nézed, elvonatkoztatva a sodró cselekménytől, igénytelen és dögunalmas. „A ló” szövege nem ilyen. Borzasztóan élveztük olvasni! Elsőre tényleg meghökkentő az alapötlet, azt nekünk is szokni kellett, ugyanakkor ha az ember túlteszi magát ezen az első meghökkenésen (lótakonytorta fúúúj!) , akkor rengeteg családi belső poén, ugratás apropója ami gazdagítja az olvasók életét. (Pl a férjem tüsszent, mire én: „ Na, dobostorta nincs?” El tudom képzelni hogy hasonlók születnek ebből gyerekes családokban is és a humor az egyik legjobb közös élmény szerintem. @deardurr éknak pl szívből ajánlanám majd kicsit később).
Imádtuk a neveket, a görbe tükröt, amit a mese a világnak tart. Fütyülős Maca és Koczkáék állatsereglete nagy kedvencünk, Emese anyukájának ábrázolása nem különben.

Ugyanakkor persze nem hibátlan könyv. Vannak benne apróbb félrefogalmazások. Matyi foglalkozását tekintve nem hátas ló, hanem igás. ( @olvasóbarát esetleg erről érdemes megkérdezni a témában szakértő leányod). Mert nem a hátán ülnek, hanem szántanak vele. A szél az ágakat nem tudja döntögetni, max a fákat, és az már elég para egy vihar. Az ágakat maximum rázza, fújja a szél. Hiányzott nekem a végéről egy félmondat arról, hogy Józsi apó megbánta volna hogy el akarta adni Matyit, erre jó lett volna ráerősíteni. A szentjánosbogarakkal voltak még problémáim, hogy sose néznek ki úgy, mint egy világító ablak, mert szanaszét mászkálnak-repkednek, nem egy kupacban vannak, ez félre vezető lehet azok számára, akik még nem láttak ilyet. És ha az ember gyerekkönyvet ír, óhatatlanul ismeretet is terjeszt. A gyerekek idővel el tudnak vonatkoztatni a beszélő tulipánoktól, ami nyilvánvalóan nem így működik a valóságban, de esetleg megmaradnak ilyen tévedések. (Pl rengeteg régi gyerekkönyvben szerepel hogy a mókus téli álmot alszik. Azt soha senkitől nem hallottam, hogy a mókus beszélne, mint a mesékben, de a téli álom valamiért beégett még felnőtteknek is). Ezeknek érdemes utána nézni legközelebb.

De a könyv elég erős hozzá, hogy elbírja a kritikát is és ez is az értékét mutatja. Ami szerintem menthetetlenül rossz, (és még csak fel se bosszant eléggé) azokról a könyvekről inkább nem írok semmit. Amin nincs mit javítani, azon nem segít a kritika. :P @atalant munkája viszont több mint ígéretes! :) Nagyon jó az irány, csak így tovább!

A könyv külalakja is abszolút tetszetős, a borítón a nyitott szájak valahogy furák, de a belső rajzok nagyon kedvesek. Az meg rólam mond el valamit, hogy legjobban a tündér tetszett. :)) Innen is gratulálok az illusztrátornak is, csodaszép munka!

15 hozzászólás
>!
blueisthenewpink P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Fenntartom, hogy gusztustalan, hogy a ló orrából jön az édesség, amit aztán az emberek jóízűen megesznek :D (erre azért eléggé rásegített, hogy egy korábbi tüsszentésnél fehér hab maradt az orrán-száján, később pedig krém valamelyik sütiről)

Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett! Kedves volt és szerethető. Többször felnevettem mesélés közben (azok a nevek!). Az egyes fejezetek nagyon rövidek, kettesével-hármasával olvastuk. Nem teljesen kezdőknek lehet jó (a szöveg bonyolultsága miatt) a hossz önálló olvasásra.

A hatévesnek tetszett, először azt mondta, ő megenné azt a sütit, de ezt később visszavonta. A kétéves szerint pedig „paciiiii”!

30 hozzászólás
>!
clarisssa P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Hát lehet egy rossz szót is szólni egy olyan lóra, aki nemcsak hűséges barát, de még igazi nyalánk-falánkságokat is tüsszent? Szerintem nem.

És lehet egy rossz szót is szólni egy olyan könyvre,
– ami így kezdődik: „Nehéz lehet elhinni, de csodás esetek nemcsak az Óperencián túl történnek, hanem olyan helyeken is, ahol nem is várnánk.”, és ráadásul pont egy olyan napon kerül a kezembe, amikor velem is egy csodás eset esett meg?
– aminek minden fejezete tele van kedvességgel, szeretettel, barátsággal, ragaszkodással, segíteni akarással?
– amit bájos és aranyos rajzok tesznek teljessé?
– aminek a végén @Uzsonna ajánlása is szerepel?
– amiben még hörcsög is van? :)
Nos, szerintem kizárt dolog! Sőt: engem egyenesen elbűvölt, elbájolt, átmelengetett. Elhatároztam azt is, hogy amint a legifjabb családtag egy picit nagyobb lesz, meglepem majd ezzel a könyvvel.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633993033 · Illusztrálta: Szimonidesz Kovács Hajnalka
1 hozzászólás
>!
sztinus P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Én megettem:)
Azt hittem undi lesz, de ez egy olyan helyes mese, hogy csuda.

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Nagyon aranyos, klasszikus felépítésű történet, kedves, ízléses rajzokkal. Ahogy a könyv hátulján is írják, felolvasásra már óvodásoknak is, de kisiskolásoknak is tökéletes kezdő olvasmánynak.

5 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Szerintem ez egy igazán kedves és szerethető mese, nekem nagyon tetszik! A rajzok is szépségesek, engem az egész könyv elvarázsolt! Annyira jó, hogy szépen minden probléma megoldódik, senki sem szomorú (max egy oldalig), olyan békés kis mese marad végig.
Jó lenne egy saját példány, hogyha majd Dóri belenő, akármikor elő lehessen venni! :)
A tüsszentéssel meg nem értem mi a probléma, ez egy mese, ennél furcsábbak is jócskán vannak.

4 hozzászólás
>!
dianna76 P
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Nem rémlik, hogy valaha olvastam volna lóról szóló mesét. Szerintem nagyon aranyos történet. A ló neve pedig – Mátyás – nagyon tetszik, illik egy öreg, bölcs pacihoz.
Talán kicsit furcsa, s visszataszító, hogy a ló tüsszentéséből lesznek a sütik, édességek, amit aztán az emberek jó ízűen megesznek. Megoldhatta volna Bodor Attila ezt mondjuk nyerítéssel, vagy patadobbantással, de a tüsszentés sem von el a könyv, ill. a történet szépségéből, bájából. Egyszerű mese, de szívmelengető, egy csöppnyi tündéri varázslattal. Az illusztrációk is tetszettek, az a felső nézetből beállított kép különösen, ahol éppen szállítja el a gazdája Matyit. Ebből egyértelműen újraolvasás lesz.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Citrompor

    Koczka Emese átélt már néhány megdöbbentő pillanatot korábban. Ilyen volt például, amikor az anyukája véletlenül zöldre festette a haját, vagy amikor a nagymamája bejelentette a családnak, hogy egy egész nyárra elutazik vadvízi evezésre.

36. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Minden valamirevaló ló tudja, hogy a virágok szeszélyes teremtmények. Hát még a beszélő fajták – így tisztelettudóan kell szólni hozzájuk.

Kapcsolódó szócikkek: · virág
1 hozzászólás
>!
Citrompor

Nehéz lehet elhinni, de csodás esetek nemcsak az Óperencián túl történnek, hanem olyan helyeken is, ahol nem is várnánk.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Amrita I

Egy ló mégsem lakhat örökké a kanapé mögött!

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek:

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Balázs: Pufi, a háziszellem
Geronimo Stilton: Karácsony van, Stilton!
Cressida Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát
Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe
Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak
Vlagyimir Ljovsin: Nullácska a tengeren
Paulon Viktória: Kisrigók
Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla
Zágoni Olga: Kajtikó, a derék sárkányfiú
Kertész Erzsi: Fény Sebestyén