Az ​érsek látogatása 162 csillagozás

Bodor Ádám: Az érsek látogatása Bodor Ádám: Az érsek látogatása

A Sinistrához hasonlóan ez a regény is valahol a Kárpátok hegyláncai közt – mellékesen szólva Európa közepén – egy faluban játszódik. Mintha itt is rendszerváltás történt volna: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán új gúnyát öltöttek és szakállt növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek – elöljárók és polgárok – most mindenesetre az érsek látogatását várják; azt, hogy valamelyik hétvégén begördüljön a falu állomására az illusztris vendég fekete sínautója. „Ezt a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen.” /Parti Nagy Lajos/

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Magvető, Budapest, 2016
128 oldal · ISBN: 9789631431889
>!
Magvető, Budapest, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425888
>!
Magvető, Budapest, 2007
128 oldal · ISBN: 9789631425888

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 17

Most olvassa 3

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Talán az eddigi legfeszesebb, legtömörebb (és már majdhogynem történet- vagy cselekményközpontú!) kisregény, amit a szerzőtől eddig olvastam. Igaz ez akkor is, ha mindvégig teli van az írás intertextuális utalásokkal, szerves kapcsolódással a Bodor-univerzum más írásaihoz, nemcsak a helyszínek említésében, de sokszor a szereplők (vagy még inkább valamely hozzátartozójuk off feltűnésében. Olyannyira, hogy vannak kritikusok, akik egyenesen oda nyilatkoznak, hogy Az érsek látogatása mintha a Sinistra körzet folytatása lenne.

Mégis úgy gondolom, hogy a körkörös szerkezet, a hiábavaló várakozás, a (meg)nevezetlen főhős-narrátor spoiler kényszerű eltünedezése, majd visszatérése együttesen adnak egyfajta erősen fegyelmezett fókuszt a regénynek, rendszert a káosznak. Ezzel pedig azt kapjuk, hogy egy központi karakterhez kötődhetünk, a várakozás motívummal pedig megidéztetnek a világirodalom Vladimirjai és Estragonjai, csak hát Bogdanski Dolinán nem Godotra vár a többi szereplő, az író és az olvasó, hanem az ugyancsak ismeretlen (majd később több személyben is megtestesül(het)ő) érsekre.

Bodor a sajátos játszóterét és az elbeszélésidőt a tőle megszokott bonyolult mátrixban kezeli, oda-vissza lépdel az időben és bár a helyszíneket viszonylag feszesebben húzza egyenesre, de különös módon itt egy aprócska Duna-szigetnyi teret ad még a reménynek is, amit aztán nyilván el is áraszt a folyóval (hiszen az ő világa mégsem a jövő, nem az élet, nem a morális jó, az egzisztáló kapcsolatok világa, hanem hát Dolina, meg Dobrin City).

Nem akarok túl sok mindent belemagyarázni (hiszen Bodor Ádám írásai sosem didaktikusak, soha nem hordoznak direkt hivatkozásokat, vagy szerzői jelmagyarázatot), de számomra azért mégis csak volt az egésznek egy csöppnyi gengszterváltó utóíze is (tekintve hogy 99’-ben született, amikor már mindez látható-érezhető volt), hiszen a régi katonai hatalmi elit átmenet nélküli átalakulása, az egyenruha egyházi „uniformisra” cserélése (ez persze lehetne tetszőlegesen bármi más, akár cserkész, vagy munkásőr ancúg is!), mi mást jelképezhet, mint a közép-kelet európai (többek között magyar!) rendszerváltásnak hazudott hatalomátmentést és az államot magánvállalkozásként működtető mafia-kormányzat megjelenését.

A hatalom persze a regényben még nem a kifinomult eszközökkel dolgozik, hanem nyílt erőszakot alkalmaz (lásd a gulágot, koncentrációs táborokat idéző Izoldát, vagy a tiraszpoli kutyás szerzeteseket), ámde a ma olvasójának aktualizálásra hajló képzelete már könnyedén hozzáadja mindehhez a modern autokráciák rafinált puhább módszereit is.

Az ÉS-ben találtam (Cserháti Éva válogatásában) a regény spanyol nyelvű megjelenése kapcsán írt kritikák között egy megjegyzést, amivel abszolút azonosulni tudok és ennek szellemében ajánlom ezt a könyvet annak, akit érint. Vagyis mindannyiunknak.

Valójában nem maga a történet a legborzalmasabb, hiszen végül is fikcióról van szó, bármennyire magával sodró a szöveg, hanem a tudat – és ez igaz Kafka műveire is –, hogy mindez megtörténhet: talán éppen most történik meg valahol. Az a gondolat pedig, hogy ez a fertelmes vidék csupán metafora, a legkevésbé sem vigasztaló. link

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Amikor a vonat Bogdanski Dolina felé közeledve Pop Sabin erdejéből kifut a lapályra, és begurul a füst, a miazmás ködök kupolája alá, zavaros pára tapad az ablakokra, és a vagon is megtelik az enyészet szagával.

Valamennyi Bodor Ádám regényből árad a miazmás köd, a zavaros pára és az enyészet szaga. És bevallom, csalódott is lennék, ha a következő kötetét kinyitva nem csapna meg már messziről a jól ismert kénköves bűz.
Tökéletesen kiérlelt, kiforrott világ ez, mintha a szerző összes műve egyetlen közös irodalmi univerzum része lenne, amiben jellegzetes motívumok variálódnak és köszönnek vissza újra meg újra.
Mesés harmóniában rothad és hanyatlik együtt a társadalom, a város és a természeti környezet, és ha az emberi rombolás mégis kevésnek bizonyulna, még a természetfeletti erők is besegítenek egy kis végzetes villámlás formájában.
Mindig pusztít valami rejtélyes kórság, éppen világvégi állapotok uralkodnak, és a széthulló szeméthegy tetején a legbizarrabb vonásokkal felruházott uralkodó osztály birtokolja a hatalmat, szürke, arctalan végrehajtó gárdájára támaszkodva. Kiszámíthatatlan parancsaikat vakon követi a nép, bennük értelmet már régen nem keresve.
De bármilyen súlyos veszélyt is jelent ez a hatalom a szereplők életére és szabadságára a nap minden órájában, a bodori főhős mégis virul a saját kis szemétdombján, elhullott társait gondosan kerülgetve, mágikus fordulatok simogatják körbe, humor és szépség egyengeti az útját.
Tökéletes egyensúlyérzékkel adagolva kapunk felváltva csúfságot és minden földi jót, érzünk taszítást, borzongást és varázslatot, felejthetetlenül és megunhatatlanul.

3 hozzászólás
dacecc>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Már a Sinitra körzetnél is feltűnt, hogy a Bodor univerzum tartalmaz mesei elemeket is. Komor és kegyetlen világának része a valóságtól való elemelkedettség is, ami egy sajátos, groteszk humorként csapódik le. Az érsek látogatása egy toposszal játszik, a visszatéréssel, ahonnan asszociálhatunk a megváltóra való várakozásra is. Az érseket évek óta várja a közösség – olyannyira, hogy az élelmesek erre ipart építenek –, de érkezése soha nem biztos. A vallási vonalra erősít rá a hierarchia is: valamiféle vallási vezetők képviselik az autoritást itt, akik kinevezik a kivételezett helyzetet élvező szeminaristákat, akik nincsenek sokkal jobb helyzetben, mint a többiek, de ez a státusz épp elég, hogy demonstrálják erejüket a legkiszolgáltatottabbakon, a barakkoknál, ahová bezárják a társadalomból kivetetteket. A bezárt embereknek a személye pedig egészen esetlegesnek tűnik, hiszen a kintiek is ugyanúgy defektesek, mint a bentiek. Az olvasó szemszögéből kilátástalannak tűnő világban azonban kiismerik magukat szereplők, otthon vannak.

Az ábrázolt világ fantasztikus. Egészen rövid, kicsi könyv ez, mégis a hangulata, az éppen kellő módon felskiccelt státuszok, személyközi viszonyok működnek, a karakterek nagyon is élnek. Sokan azt mondják, hogy Bodor a kelet-európai, vagy a balkáni embereket, világlátást jeleníti meg, én ezt nem így látom. Sokkal inkább egy álom-, vagy mesevilágot ír meg, ami jobban fantasy, mint társadalomkritika.

SteelCurtain>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Dekára annyi rejtelmesség jellemzi, amit még imádok. Tragikus érintkezési pont a társadalom két halmaza, a hatalom és az alattvalók között. Ennek jobb esetben rövidzárlat, máskor egy szénné égett, áramütött test az eredménye. Nincs következmények nélküli harmonikus csatlakozási pont. Nyomasztó, hihetetlen világ. Mesének gondolnánk ha nem zavarná össze magabiztosságunkat a történelem. Persze magára vessen, aki képes emlékezni sárga csillagra, koncentrációs táborokra, Gulagra, indiánháborúkra, vagy rabszolgaságra. Mennyivel könnyebb bezabálni a média frissen sült elmebajait. Igen, magára vessen, aki Bodor Ádámot olvas. A legsúlyosabb mellékhatásokat váltja ki. Még az a hallatlan eset is megtörténhet, hogy az olvasó gondolkodni kezd.

catnipthief >!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

A sajátosan bodori, a külvilágtól és a hömpölygő időtől elzárt, azokról szinte lekapcsolódott univerzumba a Sinistra körzet felől kukkantottunk be először, borzongató, fekete mese a totalitárius diktatúra eszméjéről, egy minden szakralitásától megfosztott világról, és a benne élő emberek beletörődöttségéről, ahol a valóság nem evidencia, pusztán a hatóságok koholmánya.
Míg ott Dobrin City csak félig romhalmaz, Az érsek látogatásában Bogdanski Dolina, bár egyneműnek, hovatovább ugyanannak tűnik, mint a körzet, már egy teljesen tropára ment, kilátástalan, világvége utáni világ.
Az itt csellengő, reménytelen figurák mintha a várost körülvevő szeméthalmokból születtek volna meg, ”szürkék voltak, koszosak, szinte málladoztak”, tetteik súlytalanok, lehetőségeik akármilyen cselekvésre annyira szegényesek, hogy inkább nem is tesznek semmit, inkább csak úgy megtörténnek velük dolgok.
idelátogat az érsek, és várják is minden héten, kapaszkodnak az utolsó szalmaszálba ebben az Istentől elhagyatott világban, de az érsek nem érkezik meg sosem. Egyik sem.
A Sinistra körzet Bogdanski Dolinához képest lakóit egy furcsa módon megóvó, szinte már „idilli” közeg, apró részletekben megbúvó, parányi szépségfoltokkal. Ott még reménykednek a benne élők, hogy sikerül valamilyen, akármilyen nyomot hagyniuk a világban, hisz Andrej Bodor sítalpának nyoma még évekkel később is kirajzolódik a hóban, s a törpe csontváza is ott marad a múzeumban.
Az érsek látogatásában már szó sincs ilyesmiről, itt már csak a mindent eluraló őskáosz van, „miazmás köd” lepi el a környéket, vöröslő por borít be mindent, az erdő mélyén lassan bomlik egy kibelezett villamos váza. Nem az a kimondott erdélyi romantika.
Az egyes szám első személyű mesélő nem minősíti ezt az abszurd, önmagából tökéletesen kifordult, és mégis félelmetesen valós világot. Nem hogy nem formál véleményt, hanem nincs neki.
Parti Nagy Lajos írta róla, hogy ezt "a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen.”

Gyula_Böszörményi IP>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Különös hangulatú, szélsőségesen utópisztikus regény, ami inkább a hangulatával, semmint a történetével hat az olvasóra. Valójában az a legfurcsább benne, hogy nagyon hasonlít a ma oly népszerű, ifjúságinak tudott utópiákra, bár azok legtöbbje kevésbé jól van megírva. A szürreális élethelyzeteket, mint egykor a román diktatúra volt, csak így lehet elmesélni, bár Bodor annyira elemeli történetét a történelemtől, hogy ez már valóban utópiának tűnik. Nagyon ajánlom.

fuzsa>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Nem is értem, hogy miért vártam ilyen sokat, hogy én Bodor Ádámot olvassak. A Sinistrát jó tíz éve, emelt magyar érettségire olvastam és akkor valahogy nem érintett meg. Furcsa volt az a hideg, nyirkos világ. Úgy tűnik, kellettek az évek, a tapasztalatok, a különböző olvasmányélmények, hogy felfedezzem magamnak. A Verhovina után ezt a könyvet olvasva eléggé otthon éreztem magam Bodor világában, bár lehet pont azért, mert vannak benne ismétlődő elemek: itt is valami ismeretlen, kicsit rideg tájon járunk, ahol mindenki mindenkit ismer, de ahová épeszű ember nem jár, miközben mindenki az érsek látogatására vár – utóbbi nekem folyton Godot-t idézte. Rövid és tömör könyv, de annak ellenére beindítja a gondolatokat.

cseri>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

A szokásos Bodor Ádám-féle nyomasztás. Amire nem mindig voltam annyira vevő, de amilyen időket élünk manapság, hát egyre jobban át lehet érezni.

Gudmundur>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Elképzelhető a diktatúrák története az életciklus-modell mintájára? Mondjuk így: létrejönnek, megerősödnek, kialakítva az intézményrendszerüket berendezkednek a hatalomra, majd a külső erők és saját belső ellentmondásaik folytán hanyatlani kezdenek, mígnem egy történelmi fordulat elmossa őket, és létrejön romjaikon egy új társadalmi berendezkedés.
Elképzelhető – csak gondolatkísérletként –, hogy a hanyatlás fázisának valahogy csak nem akar vége szakadni? Egy diktatúra, ami benne ragad a hanyatlás állapotában? Nekem ilyen volt Bogdanski Dolina.
Egy katonaállam, ahol az erőszak: vallás, ahol a polgári lakosság minden egyes tagjára az erőszakszervezetek 2-3 képviselője jut; ám az elnyomó rendszer vezetői – akik különböző egyházak elöljáróinak titulusait viselik – lassan mind belemerevednek csipkerózsika-álmukba. A diktatúrák jól bevált intézményei – az internálótáborok, a besúgó-hálózat – működnek még, de már csak önmaguk karikatúráiként. Ha valaki akaratán kívül keresztbe tesz a hatalomnak – és ez nem nehéz, hiszen sokszor a hatalom maga provokálja ki ezeket a helyzeteket –, a bűnöst legtöbbször csak meglegyintik és útjára engedik.
Egy megfáradt világ, amelyet a természet is megpróbál már visszahódítani, de valószínűleg inkább a szemét fog győzni, az fogja majd apránként betemetni a várost. A mocsok förtelmes bűze pedig egyszer végleg elszigeteli a külvilágtól, kapcsolatai megszűnnek, önmagába záródik, s egyre lassabban futja majd a saját köreit.
Nem szabad azért alábecsülni Bogdanski Dolinát. A zsigeri félelem, a sunyi aljasság, a hatalomhoz és a hatalom kegyeltjeihez való törleszkedés gesztusai tovább élnek majd a lakóiban, az örökös éhezés, a nyomor, a kilátástalanság mellett a szülők örökségként csak ezt tudják az utódaikra hagyni. Ez a hagyaték pedig elég erős lehet, hogy életben tartsa Bogdanski Dolinát örökké. Hiszen ez legalább ismert rossz, ez itt a túlélés egyedüli záloga.
Pár erős, zsigerbe vágó mondat volt ez a zsarnokságról.

csodaszarvas01>!
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Szóval akkor újra megtörtént, igen, Bodort olvastam megint. Idei ígéretemhez híven cselekedtem, vagyis tartottam magam ahhoz hogy olvassak újra Bodortól. Vártam az érsek látogatását, és úgy látom hogy ez a várakozás bevált írói fogás, Krasznahorkai is előszeretettel alkalmazza. Miért írnak a várakozásról, és miért fonják ezen esemény köré a történetet mélyen tiszelt íróink? Azt hiszem azért hogy folyamatos feszültséget tartsanak fent bennünk, az olvasó(k)ban. Szürreális, groteszk cselekményeket olvashattam, most kifejezetten nem idéznék, mert megmondom őszintén volt olyan amitől már kerülgetett valamiféle rosszullét, de mégis ezektől lesz ez a történet is Bodor. Erre emlékszik az ember, vagyis erre is. Tulajdonképpen nem a történet az ami annyira megfogja az embert, hanem az ahogy meg van írva. Bodornak rendkívül sajátos a stílusa, utánozhatatlan. Ezért ajánlom ezt a regényt is olvasásra. Kár elmenni ezek mellett a magas (vagy mély?) olvasmányok mellett.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Az este közeledtét itt az jelzi, hogy elnéptelenednek az utcák, kiürülnek a kapualjak, és az emeleti lakásokban megszólalnak a kuvikok. Elkullognak az utcáról a híres tiraszpoli kutyák is, amint a vasúti töltés felől lassú léptekkel elindulnak a város felé a hiúzok. Néha megállnak egy-egy kapu előtt, és a réseken át, vagy a kerítés lécei között órákig képesek bámulni befelé a kihalt udvarokra. Estének Bogdanski Dolinán azt nevezik, amikor világítani kezd a szemük.

szadrienn P>!

A magasban, a felhők alatt, mint széltől fölkapott nejloncafatok, csillogó sirályok keringtek, vijjogásuk néha elérte a földet. Gábriel Ventuza is hallotta őket egy darabig, mígnem álmodni kezdte az egészet.

szadrienn P>!

Bogdanski Dolinán órákon át eltart az alkonyat. A szemétnek saját fénye van, ezért itt éjszakára sem sötétedik be teljesen. A nap már rég elmerült Pop Sabin erdeje mögött, de a kocsonyás pára a hulladék halmai fölött tovább világít, mintha szentjánosbogarak villóznának benne, delejes izzással van tele; akár valami áldás fénye dereng a város fölött, miközben körös-körül a Bogdanski réteket már rég betakarta a posztófekete éjszaka.

szadrienn P>!

Amikor a vonat Bogdanski Dolina felé közeledve Pop Sabin erdejéből kifut a lapályra, és begurul a füst, a miazmás ködök kupolája alá, zavaros pára tapad az ablakokra, és a vagon is megtelik az enyészet szagával. Aki életében először érkezik ide, rendszerint már a város határában elkábul, nemritkán el is ájul, vagy egyszerűen elszenderedik, és napokon át nem tud magáról.

danaida>!

Amióta Bogdanski Dolinán szemetet tárolnak és a hulladék halmai akkorára nőttek, hogy elállják az északi szelek útját, a város fölött már déltájban elhomályosul a levegő, csak a bűz kocsonyás harangja remeg a háztetők fölött, elnémulnak benne még a legvadabb sirályok is. A falak közé zsibbasztó csend ereszkedik, csak a legyeket lehet hallani, amint koppannak az ablakokon.

13-14. oldal

catnipthief >!

Ha valahonnan az emberek elköltöznek, ott egy idő után, csak úgy maguktól kitörnek az ablakok.

44. oldal

SteelCurtain>!

Fönn a Bogdanski Nyíresben, a csillagfürtös, kökörcsines tisztásokon rézbányász nemzetség élt évszázadok óta. Azt tartották magukról, ők az ittlakó népek közül egyikhez sem tartoznak, egyszerűen rézbányászok, kit érdekel a többi? Ha mégis hivatalos helyen szorongatták, és nemzetiségük felől próbálták faggatni őket, azt felelték: gepidák, amit itt senki sem értett. Csak a dolinaiak hívták őket rosszmájúan remetéknek, ugyanis azután, hogy a bányákban megszűnt a kitermelés, eltávozott a telep biztosa, bezárt a vegyesbolt, és még a telepre vezető villanyvezetékeket is elvagdosták, ők nem költöztek el innen. De nem is keveredtek a környékbeliekkel, kőházaikban ritkán fogadtak idegeneket. Fenyőtobozon és gyantán, sáskán és erdei mézen, legfőképpen pedig levegőn éltek. A nyírfa nedvét itták, és ettől olyan lett a hajuk – egyenes szálú és fényes –, mint a ló sörénye. Az elhagyott vágatokban még a régi bányászidőkből ekrazitot tartottak, állítólag azzal üzleteltek az északi országúton éjjelente, a sötétség álarca mögött.

danaida>!

– Ezzel nem is untatnálak, de holnap elmegyek, és beleegyezésedet kérem, hogy magammal vihessem a feleségedet. Megértő embernek ismerlek.
– Hm. Nem is tudtam, hogy szeretitek egymást.
– Ó, nem, egyelőre szó sincs ilyesmiről. Érzelmekről úgy direkte nem esett szó köztünk.
– Akkor mi a fenét akarsz?
– Hadd jöjjön velem. Jóravaló teremtésnek látszik…

24. oldal

SteelCurtain>!

A zongorákban heteken át félbe vágott bárányokat sütöttek – a nemes fa sokáig tartja a parazsát –, a húrok a forróságban egyenként pattantak el, zümmögésük a füsttel együtt szállt föl az udvarból, és még napok múltán is a házak fölött lebegett.

nagydviktor>!

Ezerkilencszázhúsz óta üzte kényes mesterségét, amikor egy áradáskor a folyó medre teljesen megváltozott. A Medvegyica itt határfolyó volt, és egy kiadós esőzés után egy éjszaka nem zúgva, bőgve, hanem csöndben és alattomban áttör te a gátakat. Attól az éjszakától kezdve nem északról, hanem délről kerülte meg a várost. Hogy valami rettenetes dolog történt, azt az az átható büz is jelezte, ami a sok kimosott árnyék szék miatt a táj fölött lebegett. Bogdanski Dolina a koromsötét éjszaka néhány órája alatt, amíg lakosai úgyszólván aludtak, egyszerűen átkerült a túlsó partra. Egy másik országba.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Dragomán György: Máglya
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Dragomán György: A fehér király
Bartis Attila: A nyugalom
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat