Az ​érsek látogatása 100 csillagozás

Bodor Ádám: Az érsek látogatása Bodor Ádám: Az érsek látogatása

A Sinistrához hasonlóan ez a regény is valahol a Kárpátok hegyláncai közt – mellékesen szólva Európa közepén – egy faluban játszódik. Mintha itt is rendszerváltás történt volna: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán új gúnyát öltöttek és szakállt növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek – elöljárók és polgárok – most mindenesetre az érsek látogatását várják; azt, hogy valamelyik hétvégén begördüljön a falu állomására az illusztris vendég fekete sínautója. „Ezt a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen.” /Parti Nagy Lajos/

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Magvető, Budapest, 2016
128 oldal · ISBN: 9789631431889
>!
Magvető, Budapest, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425888
>!
Magvető, Budapest, 2007
128 oldal · ISBN: 9789631425888

1 további kiadás


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
dacecc P
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Már a Sinitra körzetnél is feltűnt, hogy a Bodor univerzum tartalmaz mesei elemeket is. Komor és kegyetlen világának része a valóságtól való elemelkedettség is, ami egy sajátos, groteszk humorként csapódik le. Az érsek látogatása egy toposszal játszik, a visszatéréssel, ahonnan asszociálhatunk a megváltóra való várakozásra is. Az érseket évek óta várja a közösség – olyannyira, hogy az élelmesek erre ipart építenek –, de érkezése soha nem biztos. A vallási vonalra erősít rá a hierarchia is: valamiféle vallási vezetők képviselik az autoritást itt, akik kinevezik a kivételezett helyzetet élvező szeminaristákat, akik nincsenek sokkal jobb helyzetben, mint a többiek, de ez a státusz épp elég, hogy demonstrálják erejüket a legkiszolgáltatottabbakon, a barakkoknál, ahová bezárják a társadalomból kivetetteket. A bezárt embereknek a személye pedig egészen esetlegesnek tűnik, hiszen a kintiek is ugyanúgy defektesek, mint a bentiek. Az olvasó szemszögéből kilátástalannak tűnő világban azonban kiismerik magukat szereplők, otthon vannak.

Az ábrázolt világ fantasztikus. Egészen rövid, kicsi könyv ez, mégis a hangulata, az éppen kellő módon felskiccelt státuszok, személyközi viszonyok működnek, a karakterek nagyon is élnek. Sokan azt mondják, hogy Bodor a kelet-európai, vagy a balkáni embereket, világlátást jeleníti meg, én ezt nem így látom. Sokkal inkább egy álom-, vagy mesevilágot ír meg, ami jobban fantasy, mint társadalomkritika.

>!
Gyula_Böszörményi IP
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Különös hangulatú, szélsőségesen utópisztikus regény, ami inkább a hangulatával, semmint a történetével hat az olvasóra. Valójában az a legfurcsább benne, hogy nagyon hasonlít a ma oly népszerű, ifjúságinak tudott utópiákra, bár azok legtöbbje kevésbé jól van megírva. A szürreális élethelyzeteket, mint egykor a román diktatúra volt, csak így lehet elmesélni, bár Bodor annyira elemeli történetét a történelemtől, hogy ez már valóban utópiának tűnik. Nagyon ajánlom.

>!
Gudmundur P
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Elképzelhető a diktatúrák története az életciklus-modell mintájára? Mondjuk így: létrejönnek, megerősödnek, kialakítva az intézményrendszerüket berendezkednek a hatalomra, majd a külső erők és saját belső ellentmondásaik folytán hanyatlani kezdenek, mígnem egy történelmi fordulat elmossa őket, és létrejön romjaikon egy új társadalmi berendezkedés.
Elképzelhető – csak gondolatkísérletként –, hogy a hanyatlás fázisának valahogy csak nem akar vége szakadni? Egy diktatúra, ami benne ragad a hanyatlás állapotában? Nekem ilyen volt Bogdanski Dolina.
Egy katonaállam, ahol az erőszak: vallás, ahol a polgári lakosság minden egyes tagjára az erőszakszervezetek 2-3 képviselője jut; ám az elnyomó rendszer vezetői – akik különböző egyházak elöljáróinak titulusait viselik – lassan mind belemerevednek csipkerózsika-álmukba. A diktatúrák jól bevált intézményei – az internálótáborok, a besúgó-hálózat – működnek még, de már csak önmaguk karikatúráiként. Ha valaki akaratán kívül keresztbe tesz a hatalomnak – és ez nem nehéz, hiszen sokszor a hatalom maga provokálja ki ezeket a helyzeteket –, a bűnöst legtöbbször csak meglegyintik és útjára engedik.
Egy megfáradt világ, amelyet a természet is megpróbál már visszahódítani, de valószínűleg inkább a szemét fog győzni, az fogja majd apránként betemetni a várost. A mocsok förtelmes bűze pedig egyszer végleg elszigeteli a külvilágtól, kapcsolatai megszűnnek, önmagába záródik, s egyre lassabban futja majd a saját köreit.
Nem szabad azért alábecsülni Bogdanski Dolinát. A zsigeri félelem, a sunyi aljasság, a hatalomhoz és a hatalom kegyeltjeihez való törleszkedés gesztusai tovább élnek majd a lakóiban, az örökös éhezés, a nyomor, a kilátástalanság mellett a szülők örökségként csak ezt tudják az utódaikra hagyni. Ez a hagyaték pedig elég erős lehet, hogy életben tartsa Bogdanski Dolinát örökké. Hiszen ez legalább ismert rossz, ez itt a túlélés egyedüli záloga.
Pár erős, zsigerbe vágó mondat volt ez a zsarnokságról.

>!
entropic P
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Mindjárt az első, csupa rejtély, csupa kegyetlenség bekezdés megadja a könyv alaphangulatát, és nyilvánvalóvá teszi, hogy Bogdanski Dolinán nem érdemes reménykedni vagy tervezni, mert ezen a helyen bármi megtörténhet, és az is egyértelmű, hogy ez a „bármi” többnyire valami rossz lesz.

A fojtogató sivárság és kilátástalanság mellett amúgy van a regényben némi nagyon sötét humor is. Ezen most már nem lepődtem meg, mert van humor a Verhovina madaraiban is (amit én előbb olvastam, mint ezt), de azon a regényen azért egyszer sem nevettem fel, ezen viszont kétszer-háromszor igen, de emiatt valahogy még rémületesebbnek tűnt a regény többi része.

És a szívemnek egyébként oly kedves narratológiai és kronológiai trükközések, mágikus realista elemek meg formai furcsaságok mellett vagy ellenére azért mégis az marad meg bennem leginkább egy-egy Bodor Ádám-mű elolvasása után, hogy mennyire ijesztő és rettenetes mindaz, amiről ő ír.

>!
kalypso
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Esetleg még egy ilyen címkét hozzávarázsolnék: „nem tömegközlekedési eszközön olvasandó kötet”. A harmadik felkacagásnál már a nénik (és talán a sofőr is) együttes erővel löktek volna ki a buszból. Néha meg az ülés alá bújtam volna (nem ebből adódó szégyenemben, hadd idegeskedjenek csak) félelmemben/undoromban. Az az állapot, amikor az ember egyszerre viszolyog és kap röhögőgörcsöt, mert nem érti mi történt…
Olyan Bodor Ádámos, lehangoló, helyenként elragadó. Életszagú, éppen ettől olyan borzasztó.

3 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Szürreális. Ismerős. De azért a Részleg jóval ütősebb.

>!
ábelarengetegben
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Bodor Ádám legjobb formáját hozza ebben az elbeszélés hosszúságú remekműben. Még a Sinistra körzetet sem éreztem ennyire kiforrottnak. Védjegyei közül kimagasló az időszerkezet kezelése, a sajátosan groteszk kelet-európai miliő, az új férfiember városba érkezése mint motívum és a finom humor.

>!
ZetaReticuli 
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Rozsdavörös és szemétszürke, fakón pusztuló, dél-ukrán disztópia, dehát melyik Bodor Ádám-regény nem az. Csak épp ebben a hiúzok éjjelente megállnak egy-egy kapu előtt, és a réseken át, vagy a kerítés lécei között órákig bámulnak befelé a kihalt udvarokra; a szeminaristák a talpukra kötözött párnákon iringálva fényesítik az állomásépület kőpadlóját; a város levegőjéhez nem szokott látogatókat hosszú napokra elnyomja az álom, anélkül hogy ez bárkinek is különös lenne; a baljós idegenek meg úgy bukkanak föl, mint a Bodor Ádám-szereplők.

1 hozzászólás
>!
Azazello
Bodor Ádám: Az érsek látogatása

Továbbra is szeretem, ahogyan Bodor ír. Továbbra is azt a lehetetlen világot látom, amelyben ha valami borzalmas történik, a reakció teljesen elmarad. Ezt nevezik közönynek? Ami ebben a könyvben is a legjobban tetszett, az az ember maga körül teremtett mocskának és a természetnek az együttélése. Egy olyan regény, amelyben a kalapba fészkelő búbos banka az erdő mélyén ugyanolyan súllyal jelenik meg, mint az, hogy egy embert (vagy éppen egy rókát) addig dobálnak kövekkel, míg abból egy halom gőzölgő hús marad. A Sinistra mégis erőteljesebb volt.


Népszerű idézetek

>!
barbatrukk

Gyermekkorában Hamza szabadságharcosnak készült, állandóan köldökig kigombolt fehér ingeket viselt, mintha a saját kivégzésére indulna. De errefele nem volt szabadságharc, és csak annyit sikerült elérnie, hogy bekerüljön a komarniki börtönbe.

52. oldal

>!
danaida P

– Ezzel nem is untatnálak, de holnap elmegyek, és beleegyezésedet kérem, hogy magammal vihessem a feleségedet. Megértő embernek ismerlek.
– Hm. Nem is tudtam, hogy szeretitek egymást.
– Ó, nem, egyelőre szó sincs ilyesmiről. Érzelmekről úgy direkte nem esett szó köztünk.
– Akkor mi a fenét akarsz?
– Hadd jöjjön velem. Jóravaló teremtésnek látszik…

24. oldal

>!
nagydviktor P

Ezerkilencszázhúsz óta üzte kényes mesterségét, amikor egy áradáskor a folyó medre teljesen megváltozott. A Medvegyica itt határfolyó volt, és egy kiadós esőzés után egy éjszaka nem zúgva, bőgve, hanem csöndben és alattomban áttör te a gátakat. Attól az éjszakától kezdve nem északról, hanem délről kerülte meg a várost. Hogy valami rettenetes dolog történt, azt az az átható büz is jelezte, ami a sok kimosott árnyék szék miatt a táj fölött lebegett. Bogdanski Dolina a koromsötét éjszaka néhány órája alatt, amíg lakosai úgyszólván aludtak, egyszerűen átkerült a túlsó partra. Egy másik országba.

19. oldal

>!
Zero MP

Ha valahonnan az emberek elköltöznek, ott egy idő után, csak úgy maguktól kitörnek az ablakok.

44. oldal

>!
danaida P

Ha majd megkívánom, sisakvirágból főzök magamnak teát. Más meghal tőle, én egyszerűen lelohadok. Úgy bizony, megígértem, hogy nem keveredem nőügyekbe.

65. oldal

>!
danaida P

A katonák égő zongorákban, a húrokon gondosan elhelyezve félbevágott bárányokat sütögettek még heteken át, s amikor minden elfogyott, a csűrt is eltüzelték.

67. oldal

>!
danaida P

…Dolinán esténként gyanús lények mutatkoztak. Kettesével, hármasával borzok, egyszarvúak és hiúzok kóboroltak az utcákon, és megesett, hogy a homályt kihasználva, csak úgy heccből feldöntötték a járókelőket. Előfordult, hogy védtelen nőkkel erőszakoskodtak, és amint sikerült, némelyiket levenniök a lábáról, se szó, se beszéd, benyaltak a combjai közé. Sötétedés után magányos nő, ha valamelyest is adott magára, még a Helynökség folyosóin sem indult el kíséret nélkül.

77. oldal

>!
danaida P

Medárd előtt egy héttel a fodrászat első vendégei hozták hírül, hogy kora hajnalban elfogták a Senkowitz nővéreket.

(első mondat)

>!
danaida P

Amióta Bogdanski Dolinán szemetet tárolnak és a hulladék halmai akkorára nőttek, hogy elállják az északi szelek útját, a város fölött már déltájban elhomályosul a levegő, csak a bűz kocsonyás harangja remeg a háztetők fölött, elnémulnak benne még a legvadabb sirályok is. A falak közé zsibbasztó csend ereszkedik, csak a legyeket lehet hallani, amint koppannak az ablakokon.

13-14. oldal

>!
Kollográd 

Fönn a Bogdanszki Nyíresben, a csillagfürtös, kökörcsines tisztásokon rézbányász nemzetség élt évszázadok óta. Azt tartották magukról, ők az itt lakó népek közül egyikhez sem tartoznak, egyszerűen rézbányászok, kit érdekel a többi? Ha mégis hivatalos helyen szorongatták, és nemzetiségük felől próbálták faggatni őket, azt felelték: gepidák, amit itt senki sem értett.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Vámos Miklós: Apák könyve
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Halász Margit: Gyöngyhomok
Halász Margit: Éneklő folyó
Dragomán György: Máglya
Kun Árpád: Boldog Észak
Benyák Zoltán: Ars Fatalis
Timár Krisztina: Mese a keselyűspusztai Kincses-házról