A ​börtön szaga 42 csillagozás

Válaszok Balla Zsófia kérdéseire
Bodor Ádám: A börtön szaga Bodor Ádám: A börtön szaga Bodor Ádám: A börtön szaga

„Amint ​a vizsgálat lezárult, mindnyájunkat átszállítottak az ügyészségi fogdába, a kolozsvári városi börtönbe… És mindjárt körülvett valami megfoghatatlan, lebegő fluidum, a börtönszag. Mintegy hangulati aláfestésként ez hitelesítette a helyet, a helyzetet, bármerre nézett az ember, valamely tárgyra, élőlényre akár fogolyra, akár smasszerra –, úgy tűnt, éppen abból árad. Mibenlétét még csak megközelítőleg is nehéz lenne a kívülálló számára meghatározni. Bizonyára sok összetevője lehet, kezdve a nyirkos felmosórongyok miazmás bűzétől a tetűporon át a rettenetes kübli domináns szagáig. De mindezek mögött még ott kísértett a megalázott, lebukott, vesztes ember kipárolgása, a félelem semmihez nem hasonlítható aromája, egy kevéske mindazokéból, akik az eltelt évtizedek alatt megfordultak a falak között. Azóta is kísért, néha hívatlanul ott érzem motoszkálni az orromban”

Bodor Ádámot, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Magvető, Budapest, 2019
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438581
>!
Magvető, Budapest, 2019
196 oldal · ISBN: 9789631439182
>!
Magvető, Budapest, 2007
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425895

1 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Juhász Gyula

Helyszínek népszerűség szerint

Nagyvárad · Kézdivásárhely


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Már egy ideje érzelmi analfabétának érzem magam, akinek az EQ-ja egy liter megfagyott, kemény zsíréval van azonos szinten. Engem ugyanis nem vonz a legkevésbé sem – B. Á. szavaival élve – "az ömlengés, a kitárulkozás, a pátosz"*, és jobb' szeretem, ha egy írás objektív.
Nem is igen szoktam interjúkat olvasni, épp azért, mert túl személyesek, és túl direkt módon akarnak könnyeket csalni az olvasó szeme sarkába. Bodor Ádám kivétel, vele szemben elfogult vagyok.
Fenemód szimpatikus a mentalitása, az, ahogy az életről és az irodalomról (no és persze a világmindenségről, meg mindenről) vélekedik. Szövegeiben mindig is kerülte a személyességet, sőt, lehetőleg igyekezett mellőzni minden létező személyt, jelenséget, helyet. Nincs nála szépség, finomság, pátosz. Van helyette testszag, nyomorultak, hegyivadászok, a társadalom perifériája, rezignáltság és mínuszok.

Van az az érzés, amikor egy szöveg rád mászik, otromba módon betolakszik a személyi teredbe. Csak jön és jön és mondja és mondja, és a hátad a falnak ütközik, tekinteted szorongva rebben ide-oda, keresvén, hogy hová is menekülhetnél. Halántékodon verítékcseppek gyöngyöznek, a szöveg langymeleg leheletét már az arcodon érzed, és nincs kiút, sarokba szorítottak…
Így érzem magam a személyes hangvételű, patetikus, kitárulkozó, érzelmekben tobzódó szövegektől. Fullasztón az arcomba másznak, hogy szaladnék már el legott. Mint amikor találkozol egy régi ismerőssel, és az illető mindjárt a hüvelygombájáról kezd el beszélni. De még arról is inkább mesélj nekem, mint a magánéletedről, lelki tusáidról és érzelmi hányattatásaidról, mert az ilyen írásoktól nekem klausztrofóbiám lesz.
Bodor Ádám épp az ellentéte ennek. Az ő művei tágas terek, sorai között kénes források szaga és a nyers, háborítatlan természet illata száll**. Zabolátlanul jár a szél a szövegeiben; havas, zord hegyek, medvék, a szó legpozitívabb értelmében vett igénytelenség és létminimum***. Nemesbítő magány, a puszta létért vívott mindennapos küzdelem pótolhatatlan élménye és ereje.
Senki másnak az írásaiban nem érzem annyira otthon magam, mint őnála. Az életrajzi részek is nagyszerűek és öt csillagosak, természetesen, de amikor önmagáról, az irodalomhoz és a világhoz való hozzáállásáról beszél, az konkrétan kihagyhatatlan, mindenkivel elolvastatnám, minden pénzt megér.

Aztán persze lehet, hogy mégis csak bennem van a hiba, és igazam volt azzal a vödör zsírral kapcsolatban. De ha így van, hát legalább nem vagyok egyedül. Mindig üdítő érzés rokonlélekre bukkanni, és amikor az a rokonlélek, akinek minden egyes szavára csak sűrűn bólogatsz, nem más, mint a kedvenc íród… nos, hát az valami csodás.

*https://moly.hu/idezetek/891748
**https://moly.hu/idezetek/891747
***https://moly.hu/idezetek/891745

2 hozzászólás
Eszter01>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Bodor Ádámmal kétszer volt lehetőségem személyesen is találkozni. Két éve a könyvfesztiválon, mikor ezt a könyvet dedikáltattam vele, és idén a helyi könyvtárban egy irodalmi esten, mikor pont erről a könyvéről beszélgettek. Ez utóbbihoz hadd meséljem el, micsoda öröm volt számomra, mikor a könyvtárból kijőve megláttam, hogy Bodor Ádám és beszélgetőpartnere tanácstalanul téblábolnak az épület előtt, az olvasótermet keresve, ahova az eseményt meghirdették. Odasiettem, és mialatt megmutattam az utat nekik, egy hölgy lépett oda hozzánk, megkérdezve, milyen eseményre sietünk, ki lesz a könyvtárban? Nagy lelkesen rámutattam egyik kedvenc írómra, majd lazán közöltem, hogy Bodor Ádám. Ezen mindenki meglepődött, természetesen rajtam kívül. :D

Na de hogy az értékeléshez is írjak valamit: Én nem tudom, ki Balla Zsófia, de hogy idegesítettek a kérdései, az biztos. Főleg az elején. Ha megfigyeljük, minden válasz úgy kezdődik: Nem, vagy tévedés, vagy nem tudom megítélni, vagy már az előbb beszéltem róla, stb. Mintha Balla Zsófiát nem érdekelnék a válaszok, csak a saját téziseit erőltetné az íróra, aki persze – szerencsére – nem hagyja magát. A könyv közepén azért már kifejtősebb válaszok is születtek, így végre sikerült elmélyülnöm benne. Több erdélyi írótól is olvastam már ebből az időszakból, nem lehetett könnyű ezeket a dolgokat megélni. Sajnálom, hogy vele is megtörténtek, de valószínűleg ezért is vált ilyen remek íróvá, aki szerencsére ki is tudta írni magából a megpróbáltatásokat, nem is akárhogyan, és ez a lényeg. Továbbra is rajongok. :)

latinta P>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

    A 2016. november 18-i esti Szkénébeli Bodor Ádám-est spoiler után szereztem be a könyvet spoiler, s másnap kezdtem olvasni. Nagyon különös hangulatú volt mindkettő.

    Noha azt a fajta reális-szürreális – végső soron egyre inkább nagyon is kézzelfoghatóan valóságos spoiler – világot, amely az általam eddig olvasott regényeiből felsejlett, úgy érzem: sokkal közelebbinek adatik meglátnom a némileg megsejtetett sajátos alkotói módszerének köszönhetően.

    Mind az este, mind ez a beszélgetős kötet szerethetővé tette számomra a szerzőt, s kíváncsivá engem.

    Minden bizonnyal lesz még itt ebből a közeljövőben író-olvasó-találkozó.

Che P>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Fantasztikus élmény volt olvasni! Önéletrajzi témája ellenére mindenképp nagyívűnek, s tán mondhatni, bármily furán hangzik: grandiózusnak érzem. Legelőször a nyelvi igényesség ötlik az ember szemébe. Oly mértékig választékos a szöveg, s (más írók „jópofizós”, kreatívkodó, önjelölt nyelvújító hevületből fakadó erőltetettségével szemben) annyira természetes, simán hömpölygő, mégis sokatmondó és pontos a megfogalmazás, hogy már önmagában ezért érdemes lett volna kézbe venni a könyvet. Tartalmilag pedig váltakoznak a személyes életélményből fakadó egyedi, elmesélő, és a társadalmi közeg ismeretéből eredő általános, leíró-értékelő elemek. Zseniális. Mennyi humor, tartás, ötlet, és lendület kellhetett ahhoz, hogy adott viszonyok között teljes életet lehessen élni!

Két dolog viszont feltűnt. Egyrészt a kérdezővel mintha nem lett volna kibékülve Bodor; főleg a könyv elején éreztem úgy, hogy talán nem jó kérdés érkezik, vagy rossz ütemben, s ezt B.Á. szóvá is tette. Ahogy haladunk, idővel összecsiszolódtak, de az elején mintha lett volna súrlódás. A másik, hogy szinte semmit nem tudunk meg a magánéletéről, azon felül mondjuk, hogy többször nősült. Ki volt az első felesége, mi történt velük, ki a második, stb. Ilyen szempontból hiányérzetem van; az „én” szigorúan ént jelent a könyvben, soha nem „mi”, feleség(ek), gyerekek. Pedig kíváncsi lettem volna.

matetoth>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Személyes, nagyon személyes és elfogult elbeszélés a szerző életének néhány kulcseseményéről. A korai román kommunizmus brutalitásáról, de még inkább az emberi és írói hitelesség problematikájáról nyújt igényes, árnyalt belátásokat. Talán nem is a tényanyag a lényeg benne, hanem a tényanyag finom kezelése, az értelmezés árnyaltsága. Balla Zsófia kérdései pedig nem tolakodóak, hanem érzékeny lelkűek, az alannyal együtt gondolkodók.

cinkos>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Sokáig halasztgattam ennek a könyvnek az elolvasását. Bár sokszor olvastam, hogy olyan, mint egy hamisítatlan Bodor-regény, ezt nem akartam elhinni: egy igazi Bodor-regényt semmihez sem lehet hasonlítani. Ráadásul nem mindig szeretem, ha a szerző „lelepleződik”: a csalódás ilyenkor elég letaglózó lehet. Ezúttal minden aggályom alaptalan volt. Csak az jut eszembe, hogy nagyon bölcs könyv, ami elkerül minden olcsó pátoszt, és nagyon éles képekben és izgalmas sztorikban (közülük több tényleg mint egy Bodor-novella alaphelyzete), nem okoskodva, sértődöttségtől mentesen mesél egy régió mentalitásáról, keserűségéről, kilàtásairól. Rendkívüli és letehetetlen és bodorádámosan, szikáran és hűvösen szívfacsaró.

Rojik_Tamás I>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

„Hosszú mese. Igazi kelet-európai történet.” (130. oldal)

Aki szerette a Sinistra körzetet, annak ez a könyv is tetszeni fog. Bodor Ádám élete legalább annyira izgalmas és érdekes, mint a regénye.

agg_álborda >!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Eleinte meglep, majd jobban belegondolva nyilvánvalóvá válik a tény, hogy Bodor Ádám vélhetően nem élt valami unalmas életet. Hogy valószínűleg ritkán szenvedett „az örökös józanság, a tisztaság, a tökély hallatlanul üres, steril, egyszersmind az unalomtól szomorú, vigasztalan állapot”-ától.
De csirkefogó-tevékenységére a legfrappánsabb reflektálást talán a kötet elején kapjuk: „Nem egy könyvmoly voltam, az biztos. […] De azért nem sok vér tapad a kezemhez.”

A kötet nemcsak Bodor börtönben eltöltött bő két évéről szól, hanem jóval többről is, túlzással egy életrajz felé hajló beszámolónak is nevezhetnénk. Eleinte az olvasó azt hinné, hogy biztos valami néhány napos-hetes, fogdai kalandról fog olvasni, hiszen akkoriban ott nagyon sok ember került rács mögé, rendre ártatlanul. Aztán kiderül, hogy Bodor fegyencévei nemcsak hogy egy forradalmi törekvés első mozzanatai miatt kezdődtek, de egyenesen a román diktatúra egyik legkíméletlenebb létesítményébe, a szamosújvári börtönbe került, és ezzel megkezdődik a szinte regénybe illő történetek sorozata, amelyeket a hamisítatlan valóság ténye súlyosbít, realizál.

Azonban a börtön szaga mellett az 50-es, 60-as, 70-es években diktatúrában nyomorgó Erdélyről és Romániáról is részletesen, elsősorban szubjektívan, de koránt sem túlozva mesél. Gyerekkorára és családjára emlékezik, Magyarországra költözését és az írói pályájának indulását is feleleveníti, sőt érdekes információkat tudhatunk meg a Sinistra körzettel kapcsolatban is.

Nagyon izgalmas olvasmány, én magam két nap alatt ki is olvastam ezt a kétszáz oldalt.
Nyelvezete ötvözi a prózai elbeszélést és az őszinte emberi mesélés stílusát. Habár eleinte, néhány oldal erejéig picit furcsállottam Bodor modorát – ezt hamar megszoktam, és egyszerre nyílt lehetőségem élvezni egy tiszteletreméltó író magánéleti kitárulkozását és egy tipikusan nagyapai érdekes, de komoly élménybeszámolót.
Izgalmas egyre inkább felismerni, meglátni hogy Bodor műveinek szikár és erőteljes atmoszférájára bizony mely-mely életbeli megrázkódtatás és környezet, légkör hatott.

spoiler

Utószó_blogger>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

A mű középpontjában Bodor börtönévei állnak, melyekről részletesen beszámol az író. Bár az, amin Bodor Ádám keresztül megy, kétségkívül tragikus, Bodor mégis élete egy fontos eseményének tartja az ott töltött időt, így az események láncolatából egy fejlődéstörténet bontakozik ki, melynek elején egy fiatal, tettre kész, ám a cselekedetei súlyát felmérni nem tudó fiú áll, míg a végén egy felnőtt ember, akinek nem kevés tapasztalata van már az életről. Ez a változás nemcsak a lelkében, hanem testileg is lejátszódik az írónál, ugyanis a börtönben – mint ahogy a fülszöveg is említi – tizenegy centimétert nőtt Bodor.

A börtön persze nemcsak addig éreztette a hatását Bodorral, amíg a cellában töltötte a mindennapjait, hanem a szabadulása után is, hiszen börtönviselt emberként nem volt számára adott sok lehetőség – nem tanulhatott tovább például bárhol. Ugyanakkor írói karrierje kezdeteire is rányomta a bélyegét, hogy nem feddhetetlen szerzőről van szó, így Bodornak mindennel meg kellett küzdenie az életében. Ugyanakkor minderről rengeteg humorral képes beszélni, ami a történetek sokaságának igazán egyedi színezetet ad. Ugyanakkor sokszor elkomorodik a mű hangvétele, többek között amikor Erdély helyzetéről és a mai magyar mentalitásról beszél.
Bővebben: https://utoszo.hu/2019/10/16/bodor-adam-a-borton-szaga/

hajoacs>!
Bodor Ádám: A börtön szaga

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Az egyik legjobb történet a könyvben az, amikor Bodor (vagy talán ő is csak meséli) egy buliban annyira berúg, hogy a saját feleségének kezd el udvarolni, abban a tudatban, hogy a felesége egy idegen nő. A történet halad is előre, a főhös fel is veti, hogy felmehetnének a nőhöz, mivel a felesége miatt hozzá nem mehetnek, mire az asszony azt válaszolta, hogy rendben, nyugodtan mehetnek, az ő férje most úgyis másnál jár.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

A nemzet egy bizonyos hányada kilencszázhúsztól fogva kétségtelenül tudatlanabb, gőgösebb és üresebb lett. Amikor a Bécsi döntést követően anyaországi tisztviselők kerültek pozícióba Erdélyben, primitív nemzeti gőg, úrhatnámság, velük együtt a tömény ostobaság áramlott a hivatalokba, ahonnan természetesen mindjárt kitúrták a kompetens, a helyi adottságok között jól eligazodó régi személyzetet. Apám, akire baloldaliság vagy kozmopolitizmus a legkisebb mértékben sem volt jellemző, rémtörténeteket mesélt tudatlanságukról, arroganciájukról, kártevő ténykedésükről, amit rövid ottlétük alatt kifejtettek.
Mindenesetre, ha bujkál bennem valamelyes sajátos erdélyi öntudat, az ennek az ostoba diszkriminációs szándéknak a reakciója: valahányszor magyarságomat, annak mértékét itt bármi módon kikezdik, besorolják, lefokozzák vagy kétségbe vonják, megajándékoznak egy plusz identitással. Talán nem is egészen alaptalanul. Mivelhogy én más nemzetekkel közös szülőföldön nőttem fel, egy igen robusztus német kultúra és a nem kevésbé virulens ortodoxia közvetlen szomszédságában, bizonyára igen fontos ismereteim gazdagabbak, árnyaltabbak, így nagy valószínűséggel alapvető dolgokról sokkal többet tudok honfitársaim e kirekesztő társaságánál. Akkor pedig elképzelhető, hogy nemzeti önismeretem is megbízhatóbb, és ehhez mérten higgadtabban, több tárgyilagossággal és méltósággal viselem magyarságomat is.

34-35. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

n P>!

Az örökös józanság, a tisztaság, a tökély hallatlanul üres, steril, egyszersmind az unalomtól szomorú, vigasztalan állapot.

180. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

18 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Nem egy könyvmoly voltam, az biztos. […] De azért nem sok vér tapad a kezemhez.

9. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

danaida P>!

De sajnos, e tekintetben bölcsebbek elődeink sem voltak. Úgy néz ki, ebben a kérdésben nem vagyunk egészen vétlenek. Aki érzéketlen mások gondjával szemben, előbb-utóbb közönyössé válik övéi iránt is. Lássuk be, a magyar politikai érzék a kiegyezést követően – amikor erre úgyszólván utolsó esély kínálkozott – nem tudott kezelni sorsdöntő kérdéseket: a nemzetiségek gondja iránt közönyösen, ha nem éppen gőggel és ignoranciával viseltetett, elmondható, hogy ezernyolcszáznegyvennyolctól fogva ez a magatartás egyenesen vezetett a nagy trianoni trancsírozáshoz. A méltatlan eljárás földolgozása pedig rettenetes teher, kétségtelenül meghaladja a nemzet lelki erejét. Hagyjuk most Kolozsvárt, de ott van például Nagyvárad, bárhonnan is nézzük, évszázados múltú, klasszikus magyar település volt a döntés idején, földrajzi fekvése folytán soha nem is lehetett része a történelmi Erdélynek, akkor pedig hogy a fészkes fenébe került nyolc kilométerrel odébb, egy újonnan kijelölt határ túloldalára? Úgy néz ki, csak úgy, merő kiszúrásból. De négyszáz kilométerrel odébb, Kézdivásárhely is évszázados magyar település mind a mai napig, eközben túl esik egy másik ország geográfiai középpontján. És mégis, mivelhogy bánatában vagy a furdaló lelkiismeret hatására az akkori neves döntnökök egyike sem szúrta tökön magát, és nem létezik sem erő, sem mód, sem szándék, amely itt igazságot tehetne és enyhítene a döntés szigorán, már csak méltóságunk érdekében olyan fölemelő volna túl lenni végre minden szinten ezen a megpróbáltatáson. Úgy érzem, egy nemzet nagykorúsága ott kezdődik, amikor megújulva túl bír lépni kudarcain, veszteségein. Az örökös panaszkodás nem indít meg senkit, a végén az egészből csak a szánalmas látvány marad. Ady háborgásaiból indultunk ki, pedig ő még csak a Trianon előtti állapotokat ismerte.

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

3 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Aki érzéketlen mások gondjával szemben, előbb-utóbb közönyössé válik övéi iránt is. Lássuk be, a magyar politikai érzék a kiegyezést követően – amikor erre úgyszólván utolsó esély kínálkozott – nem tudott kezelni sorsdöntő kérdéseket: a nemzetiségek gondja iránt közönyösen, ha nem éppen gőggel és ignoranciával viseltetett, elmondható, hogy ezernyolcszáznegyvennyolctól fogva ez a magatartás egyenesen vezetett a nagy trianoni trancsírozáshoz. A méltatlan eljárás földolgozása pedig rettenetes teher, kétségtelenül meghaladja a nemzet lelki erejét.

35. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

vargarockzsolt>!

Keserűen jegyzed meg egyik interjúdban, hogy az alávetettség, az erdélyi társadalom lezüllesztett állapota eredményezte, hogy minden bajunkat igyekeztünk a románok nyakába varrni. Mindenért őket okoltuk.

Igen, motoszkált bennünk valami ilyesmi, kétségtelenül. Valamennyi szocialista ország gyalázatos belpolitikát folytatott, közöttük árnyalati különbségek mutatkoztak mindössze, mégis, távolról nézve a magyarországi belviszonyok, bár a rendszer szelleme ugyanaz volt, sokkal elviselhetőbbnek tűntek, azok is voltak, köszönhetően ötvenhat áldozatának, és annak, hogy az ország földrajzilag és történelmileg is közelebb fekszik a világ polgári feléhez. De mi akkoriban hajlamosak voltunk ebben valami eredendően magyar vonást fölfedezni. Ugyanakkor a román belviszonyokat már-már genetikai okokkal próbáltuk magyarázni, hogy a végén a kommunizmus majd valamennyi sajátossága román tulajdonsággá változott. Az ember a lelke mélyén sejtette, hogy pozitív, illetve negatív irányú elfogultságai alaptalanok, mégis megkönnyebbülten hárította át minden vétkek terhét a többségiekre. Az is igaz, egymás szomszédságában két vezetés másként tudott kezelni bizonyos területeket, például bizonyos állampolgári jogokat. Ráadásul Romániában egy betegesen hiú házaspár irányította otromba, kontár módon, ám mindenekre kiterjedő figyelemmel az ország dolgait, s ennek a két embernek az agyszüleményei egy idő után mint nemzeti vonások kezdtek bevonulni az ember tudatába. A védekezés hangja volt ez: ezt az egészet valaki más csinálja, amihez nekünk semmi közünk. Elfogultságában az ember a román belpolitizálásban is elsősorban a magyarellenességet látta, holott a román belpolitika elsősorban románellenes volt.

234-235. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

latinta P>!

Az a hely, ahol a diktatúra honos, már egy utca képéről felismerhető, a jelmondatokról, azok méretéről, a szeretett vezető nagyméretű arcmásairól. Talmi olcsóságokban, a közhely, a giccs ámításában jelentkeznek a hatalom eszményei. A diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, akkor pedig történhet bármi a politikában, az odabenn, a bordák mögött, a demokrácia körülményei között is tovább él.

216-217. oldal (Magvető, 2007)

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra · giccs · közhely
Rojik_Tamás I>!

Mert az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet.

177. oldal (Magvető, 2007)

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

n P>!

Az irodalomban benne lenni tény kérdése, nem az érzelmeké. És nem is tudom pontosan, hogy az irodalomban való jelenlét miből áll. Abból-e, hogy én mit írok, vagy inkább abból, hogy kik azok, akik maguk közé fogadnak. Nem annyira, az elvontabb irodalomra, mint az irodalmi életre gondolok most. Bizonyára kényes kérdéssel kerülne szembe, ha lenne személyisége, maga az irodalom is, ha saját maga megragadására törekednék, hiszen mindmáig nem mindig bír szuverén módon kilépni a politika árnyékából, de még a közírás sémáitól sem eltávolodni, inkább enged a közhelyes szemléletnek, felületes értékrendnek, mintegy beletörődve azokba a hierarchikus viszonyokba, amelyeket a hatalom és a média ráerőszakol. Akkor meg kicsoda-micsoda ő? Ez a hűségi kötelékektől szövevényes belterjes világ a maga élő bálványaival nem az a hely, ahová én a szellemi elit tanyáját képzelem, és ahová mindenáron tartozni vágyom, itt még javában élnek a feudális késztetések és elvárások egyaránt. Én már alkatomnál fogva is alkalmatlan vagyok arra, hogy olyan nagyon benne érezzem magam valamiben, íróként akár éppen az irodalomban is – ez része mind a mérsékletnek, mind a szuverenitásnak. Ahogy annak idején otthon Erdélyben sem éreztem magam benne nagyon, én ott is kilógtam a sorból. Ettől én még mindig magyar író vagyok.

221. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Eszter01>!

Az érettségin aztán mindenből szemérmetlenül puskáztam. Amint kihúztam a tételt, elővettem a tankönyvet vagy jegyzetet, kitettem magam elé, és kimásoltam belőle annyit, amennyi elegendőnek tűnt egy közepes jegyre – nem voltam túl nagyravágyó. A tanárok, a bizottság tagjai valószínűleg látták, és bizonyára nem hittek a szemüknek. De ez az elszánt pofátlanság nem mindig hozta meg a kívánt eredményt, magyar irodalomból például balszerencsémre Juhász Gyulát húztam. Valamelyest ismerősen csengett a név, rémlett valami kétségtelenül: Juhász Gyula és Szeged. Igen, ez lesz az. De azt sem tudtam, hol találom. A gondolkodási idő lázas keresgéléssel telt el, végiglapoztam minden magammal hozott füzetet, jegyzetet, de nem bukkantam sehol leckecímként Juhász Gyula nevére. A jegyzetelésre előkészített papírlap üresen maradt, egy idő után kínomban odaírtam a közepére, hogy Szeged, aláhúztam, bekereteztem, kicirkalmaztam. Amikor sor került rám, egy darabig tanácstalanul bámultunk egymásra a bizottsággal, köhécseltem, köszörülgettem a torkom, de hirtelen megelégeltem az egészet, és a vereség tudatában blazírtan már éppen távozni készültem, amikor a tanár felismerve, hogy nem lámpalázzal küszködöm, hogy meg sem mukkanok, megkérdezte, véleményem szerint ki írta a Milyen volt szőkesége című költeményt. Lehet, ez most valami kelepce, gondoltam, de veszítenivalóm most már nincs, belementem hát a játékba. A Milyen volt szőkesége című lírai költeményt a feledhetetlen kedvesre emlékezve a nagy költő Juhász Gyula írta szegedi korszakában, válaszoltam kerek mondatban. A bizottság tagjai elismerően bólogatva összenéztek, az irodalomtanár arcán elégedett mosollyal intett, hogy elég, köszöni a feleletet. Magyar irodalomból átmenő jeggyel érettségiztem. Egy ifjú dolgozót nem lehetett megbuktatni.

152. oldal

Bodor Ádám: A börtön szaga Válaszok Balla Zsófia kérdéseire

Kapcsolódó szócikkek: érettségi · Juhász Gyula

Hasonló könyvek címkék alapján

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Tamási Áron: Ábel az országban
Vida Gábor: Egy dadogás története
Dragomán György: A fehér király
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae – A tűz és a víz állatai
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Bodor Pál: Kék folt
Bálint Tibor: Zokogó majom