Meg ​se kínáltak 335 csillagozás

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.

Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi?

Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!

Szálinger Balázs

>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · ISBN: 9789634793755
>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182

Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Édouard Manet · Mick Jagger · Pierre-Auguste Renoir

Helyszínek népszerűség szerint

Országos Széchényi Könyvtár · Magyarország


Kedvencelte 27

Most olvassa 57

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Köszi, Baldacci… utánad kellett ez! Kezembe sem akartam venni, de vétek lett volna kihagyni BT írását. Hangulatosan fájdalmas látlelet, polemizálás az élet dolgairól. Viccesen, véresen komoly, sírva vigadós, jellegzetesen abszolute magyar. A Nagy Magyar Valóság, és ami mögötte van. Ajánlatos nagyon. Jó stílusban megírt, olvasmányos próza, amit kár lett volna kihagynom. Meglepően jól ír, összeszedett, alapos és jellemző látlelet. humorral, amitől néha olyan, mintha ecetbe szagolnék… Találó és szórakoztató is. Ott fent is el kéne olvassák, ha már tükörbe nem néznek… Az ábrázolt társadalomkép, semmiképpen nem hízelgő, ám legyünk már kicsit bátrak, őszinték: hihetetlenül reális.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/01/meg-se-kinaltak.html

Csabi P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Azt hiszem, Bödőcs könyvét mindenki úgy kezdi el olvasni, hogy valamiféle elvárásai vannak. Nem csoda, Bödőcs ma a legnépszerűbb humoristánk, megérdemelten, ráadásul megmondóembernek számít, aki látja a problémákat, és kérlelhetetlenül rámutat a fájó pontokra, valamint kegyetlenül gúnyt űz a hatalom kisstílű kisajátítóiból. Továbbá, úgy tűnik, megpróbál túllépni a Youtube biztosította ingatag népszerűségen, és kezdi magát átpozícionálni íróvá. A paródiakötete nem is lett rossz, ha nem is kiemelkedő munka, és most itt az első regénye is.
A Meg se kínáltak nem esik messze Bödőcs eredeti szakmájától, itt is végig egy hangot hallunk, Magyar Oszkár festő és mázoló löki a szöveget a kocsmapultnál, nincs közbeszólás, nincs reakció, csak folyik a szó. Egyrészt ez megkönnyíti az író dolgát, hisz egy regény szerkesztési nehézségeiből mindjárt kipipál egy jó csomót, másrészt meg meg is nehezíti, mert kevés eszközzel kell létrehoznia egy kerek egészet. Mintha egy szál baltával kellene kivitelezned egy Makovecz tervrajzot, állni biztos állni fog, de lehet, hogy a turul ferde lesz a tetején.
A szóözön a késő Kádár kortól napjainkig fest tablót az országról, zömében találó módon, de azért jócskán akad közhelyes átismétlése az anyagnak, mint pl. az aranycsapat, meg a seftelő Puskásék, vagy amikor a rendszerváltástól gyorstalpaló módban átveszi a kormányokat, vannak dolgok, amik már az emberek könyökén jönnek ki. Jobban tetszettek a mikrosztorik, a zalai belügyek, amik kicsiben mutatják meg a nagyot, és még szórakoztatók is.
Mint regény még bőven csiszolható lett volna, de tele van jó poénokkal és sztorikkal, amik elnézésre hajlamosítják az olvasót. Főleg, ha valaki nyíltan és írásban küldi el a csába azokat, akiket oda kíván az ország értelmesebbik fele. Igaz, közben erős konkurenciája támadt Hadházy Ákosban, aki ráadásul sokkal jobban is tömörít.

Málnika P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

”Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig érő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.”

Bödőcs Tibor első regényében egyáltalán nem kockáztat, teljesen biztonságos terepen marad. Főhőse, Oszi monológja ugyanis a stand-up műfajt idézi, egyedül a nyomtatott forma hoz némi újdonságot. Azonban, ami Bödőcs szájából egy előadáson humorosnak és szórakoztatónak hat, az a kocsma pultját támasztó, nárcisztikus, alkoholista festőtől inkább dühítő okoskodásnak. Gyöngyinek címzett előadása jóval kevésbé szól életéről, mint kőkemény politizálásról és társadalomkritikáról. Kritikával lehet élni, sőt vannak helyzetek, amikor kell is, azonban az már korántsem mindegy, hogy milyen stílusban. A „buzizás” és a „Kisgecizés” számomra a teljes tiszteletlenség megnyilvánulásai, amelyek inkább a beszélőt jellemzik, mint azt, akiről nyilatkozik. Az erősen kiélezett felütések nyomorúságos képet festenek a magyar társadalomról, így olvasás közben azt vettem észre, hogy egyre inkább húz le az egész, és már a viccesebb, találóbb mondatokon sincs kedvem nemhogy nevetni, de még mosolyogni sem. Amit még mindenképp érdemes kiemelni, mert nem hagyható szó nélkül, az az írás nőképe, amely egyszerre siralmas és bicskanyitogató. A nőnek, aki csak a fajfenntartást szolgálja, mindenképp legyen világszínvonalú segge, másszon be minél több férfi ágyába, és tudjon dödöllét készíteni, azonban otthon jó mélyen hallgasson. Szerencsére voltak könnyebben befogadható részek is, tipikus vidéki életérzések elevenednek meg a lapok közül, miközben olyan kifejezések születnek, mint a zalabuddhizmus vagy épp a parasztaerobik. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak biztosan élvezetes lesz olvasni ezt a regényt, én azonban véglegesen megállapítottam, hogy a nagy magyar valóságot erősen torzítva és erőszakosan az arcunkba nyomó írások nem nekem szólnak.

24 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Árnyalatdiplomata vagyok, nem turista.”

Nem igazán kedvelem a műfajt, amit művel, habár elismerem, hogy nem csinálja rosszul. Ez a kötet egy monológ, egy szobafestő végtelenített dumája, a kocsmában adja elő, nagy lendülettel. Vannak benne jó mondatot és egy társadalomkép, ami semmiképpen nem hízelgő, de szépirodalomnak ez nekem kevés, bár lehet belőle majd egyszer valami.

bokrichard>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Ismét csak megörültem, amikor megtudtam, hogy új könyvvel rukkolt elő ez a zseniális komikus. És azt kell, hogy mondjam, féltem, hogy az az agyzsibbasztás, a harsányan túlzó stílus megint megosztja a közönséget, de végre a statisztika is oda emeli ezt, ahova kell. Bödőcs leírta a XX. századi életérzést, az esszenciákat egy monológ formájában, avagy Óda Gyöngyihez a krimó szépségéhez. Nem is kell részletezni, talán csak a változásokat. Valahogy az egész letisztult a 2. könyvre. Összeszedett, jól átgondolt koncepciókkal, mégis lazán folyva halad az élet, a mesélés folyama. Sok mindent elemez, politizál burkoltan vagy nem, magyar narancsosan savanykásan. Ennyi, ezt kell szeretni, na meg a könyvet olvasni.

Cipőfűző>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Csak mondták és mondták. Azóta abból élek, azokból a történetekből.”

A kötet közel sem felhőtlenül vidám, inkább infúziós csőben lassan csordogáló világfájdalomként lehetne jellemezni. Ez ne rettentsen el senkit, én sem erre számítottam. Az élet ilyen, ezt tudjuk jól, vannak jobb periódusok, de mégis poroszkál az ember, ráadásul egy idő után kifelé araszolgatva. Jobb esetben. Lehetne mondani (duplán) rosszmájúan, hogy Bödőcs Tibor felült a kortárs magyar irodalom vonatára. Ez baj lenne? Egyáltalán nem. Szinte merész húzás egy nevettetőtől, akinek az előző könyvének befogadásához meg széleskörű irodalmi ismeretre van szükség. A szerző a komikus stand-up stílusában ad elő egy többlépcsős tragédiát. A főhős, Magyar Oszkár szobafestő, mázoló a humorista előadásaiból már ismert búcsúszentlászlói festő, Ferus, és maga Bödőcs fúziója, belőlük lett gyúrva. Valószínűleg előbbi adta a fizikai megtestesülést, utóbbi a lelket kölcsönözte. Azonban sem Ferus imitált, sem Bödőcs alaporgánumát nem tudtam hozzárendelni, egy új, harmadik, eddig ismeretlen hangot kapott. Mindazonáltal felismerhető, sőt, tagadhatatlan a kötet önéletrajzi jellege. Eszem ágában sincs analizálni, de a tehetséges, egy baleset miatt a művészet számára elvesző festőművész könnyen kapcsolható Bödőcshöz, aki színésznek készült. Talán nem volt meg az énekhangja, vagy valami más buktató akadt, ki tudja, és Oszihoz hasonlóan egy vonallal hátrébb, talán némi csalódottsággal, de megelégedéssel (a közönség részéről mindenképp) végzi a dolgát. (Ehhez még hozzátehetném, hogy Oszi később a kétajtós nagyszekrény mögé, ilyen-olyan helyekre megfesti vágyott freskóit, ahogy nemrég Bödőcs is szerepet kapott egy mozifilmben.) Van egy nagyon erős rész a kötetben, a zalaegerszegi színház Bereményi Gézás nagy időszaka elevenedik meg. Ez szintén Bödőcs a nagyközönség számára talán benntartott, a könyv lapjain előtörő vágyálmait elevenítheti meg. Hiszen egy ifjúnak, aki fogékony a színművészetre, ideális inspiratív lökettel bírhatott ez az időszak. Tehát ez egy valóságos történet. A szó szoros értelmében azzá lesz, hiszen végigzongorázzuk a huszadik század második felétől a jelenkorig a legfontosabb a közéleti jeleneteket, mondhatnánk szokásosnak is, emellett azonban reflektál a saját, zalai mikrokörnyezetére is valós történések megjelenítésével (jelige: *zalai megváltó). A szerző és a mikrokörnyezet viszonya felismerhetően hrabali hatású, köztudottan kedvenc írója a derék cseh. Bohókás, mókás eszközökkel hígítja a sivár valóságot, keserédes. Ezzel együtt nagyon magyar, sírva vigadós. Mindemellett a rá jellemző frappáns asszociációkkal színesíti a szomorkás hangulatot. „Az arisztokrácia vékony réteg volt a társadalomban, mint a napközis gyerekeknek vágott parizerszelet.”

A regény struktúrájában nem vállalt nagy kockázatot, egész pontosan maradt a munkájában bevált receptnél: ő mondja, valaki meg hallgatja. A hallgatóság az olvasókon kívül Gyöngyi, a pultoslány, a másik állandó szereplő, aki kiváló hallgatóság, hiszen nem nagyon szól közbe. Láttunk már ilyet, monotonná tud válni a szöveg, a látod, Gyöngyi betoldások pedig esetleg kellemetlenné, de nem röpke 200 oldalban. Gyöngyinek tehát más funkciója nincsen, de ez annál fontosabb, hiszen az ő fiatalságából származó tudatlansága ad absztrakt indokot a regényre, ez az elem tapasztja össze a szöveget. A kocsmapulton kiöntött szív önmagában is kulturális utalás. spoiler
A fejezetek tagolása hányavetinek tűnhet, de szerintem tudatosan az. Vagyis hogy, milyen sorrendben jutnak a főhős eszébe az említésre méltó emlékek egy-egy kocsmai betérés alkalmával. Az emlékezet ilyen, néha kihagy, olykor megcsal, pláne ha van már az ember fejében.

Ennyit a tárgyilagosságról. Nem tagadhatom, hogy elfogult vagyok, mert bár Búcsúszentlászlóhoz csak annyi közöm van, hogy voltak onnan osztálytársaim meg édesapám szállít oda kenyeret, én is az egerszegi járásban nőttem fel, csak a másik végén, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan falvak nevét olvashatom egy könyvben – kivonva Göcseji Múzeum Évkönyve – amit kettővel arrébb esz a fene.

Átgondolt, folyamatosan alakulgató szöveg szerintem, és noha túlnyomó többségben nem az író Bödőcs miatt veszik meg, én nem bánom, hogy az idei év egyik könyvsikere.

>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182
gályanapló P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

A szakirodalom által már csak sztendápirodalomként emlegetett könyvek olyanok, mint egy igazán trendi menőzős hamburger: sose lehetnek jobbak közepesnél. Mártogassuk bár pacalban.

Bödőcs is ezt teszi, elolvas pár könyvet és most nem paródiát ír belőlük, hanem megpróbál mártogatni, leutánozni azokat. Simán felismerhető mondjuk Grecsó Pletykaanyuja vagy Parti Nagy tetszőleges könyve a háttérben. A különböző szintű kocsma- és monológirodalommal búcsúszentlászlói tanuszodát és tehénfodrászatot lehet rekeszteni. Bödőcs mondjuk olyan, mint egy Ázsia Diszkontban vett PNL.

Bár olvasom, hogy sokaknak most esett rá a Libri könyvesboltban a könyvhöz adott tehénszaros machete a lelkükre, hogy ilyen világok léteznek, én könyvszerető focikommentátorként mondom meg az őszintét: a könyvbeli figurák a rendszerváltás utáni szépirodalom sztárjai. De mondjuk elég csak tetszőleges honlapot felütni és belebámulni a hírekbe. Szemünk elkopott az ezredszerre megírt kisfaluizmusista húdemagyarvalóságtól.

Bödőcs amúgy korrektül viszi véghez a tervet, legyártja a könyvet, ami jól hoz majd neki és a kiadójának egyaránt.

Mondjuk esetleg aztán majd azt is szeretnénk látni, hogy van-e valami a kocsmán kívül.

UPDATE [10.28] kb ilyesmikkel értek egyet, amik ebben a kritikában vannak:
https://index.hu/kultur/2019/10/28/bodocs_tibor_meg_se_…
tehát azért az a szövegre felpattintott zseniálmaszk is erősen ázsiadiszkontos.

UPDATE[11.09.] A számomra nem túl vállalható mandineren az egyik vállalható szerző Győrffy Ákos, a kritikája: https://mandiner.hu/cikk/20191031_nem_birja_szusszal_bo…
Erre a Bödőcs kiteszi az oldalára kis lájksimiért, ahol persze a bödőcstálibok elkezdik szidni Győrffyt kommentben… Köszönjük Tibor, hogy ehhez a nagyszerű népi szokáshoz te is hozzáteszel. És akkor kérdezik, hogy miért nincsenek kritikusok. :-))

6 hozzászólás
pável >!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Tibike, egy húzásra!
(Bödőcs a zalai Bohus.) (A göcseji Hrabal.)

Olympia_Chavez P>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Kezdjük azzal, hogy nem voltak nagy elvárásaim a kötettel. Csak annyit szerettem volna, hogy ha már Bödőcs írta, akkor minimum, hogy legyen olyan bödőcsös. Szerettem volna nagyokat nevetni, ugyanazt átélni, mint a fellépésein. Egyik pillanatban elmélázni a szépirodalmi átkötésen, majd a következőben már az irónia köntösébe bujtatott hétköznapok velős csontjának kijózanító csapását érezni a halántékomon. De nem csak ennyit kaptam, hanem sokkal többet, full service volt, ami a humor és kultúra ideális elegyével, vidékízű társadalomkritikába oltott egészen kivételes kűr lett. Oszi fröccsízű narrátorhangján szólalnak meg az utóbbi 50 év történelmi és társadalmi változásaira reflektáló gondolatok.

Nem csak klasszik irodalmi utalások voltak elszórva Oszi monológjában, ott a kikönyökölt kocsmapult mellett, hanem Bödőcs saját szépírási készsége is meg-megcsillant. Nem csak térdcsapkodós humor cunami sodort végig a könyvön, hanem az a sírva mulatós, búsongó, olykor keserű magyar életérzés is, amikor érezzük az élet cinizmusát. Oszit szerintem mind ismerjük, mind találkoztunk már valamelyik reinkarnációjával életünk során. Sőt, Oszi kicsit olyan, mint mi. Kicsit kételkedő, de olykor mégis nagyon hiszékeny, nem lázít, mégis kritikus, dolgozik, húzza az igát és próbálja megfogni a boldogságot, a színekben, Rubensben, a családjában, vagy épp egy jó tál dödöllében.

Mi olvasók meg ott állunk Gyöngyivel a pult mögött és hallgatjuk ennek a szabadszájú, ugyanakkor szórakoztató embernek a brainstormingját. Pont úgy, ahogy az egy baráti sörözés esetében is alakulna. Csapongunk, beszélünk, (ál)bölcselkedünk. Ja, és persze nem mindig az irodalom nyelvén…szerencsére. Ettől lesz ugyanis hiteles, meg befogadható és szórakoztató.

Szóval jó kis tempós zalai felvágott volt ez az ország kenyerén, csak az a baj, hogy a mellé kapott bor már megint pimpós egy ideje.

8 hozzászólás
gabona>!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Bödőcs Tiborra bármit lehet mondani, de azt hogy rosszul írna, egyáltalán nem. Már az irodalmi paródiákon is érezhető volt, hogy nem kispályás a fazon, de itt annyira ügyesen sikerült csúcsra járatnia a stand up comedy és a jó öreg Hrabal történeteinek, elbeszéléstechnikájának elegyét, hogy az teljes mértékben megsüvegelendő.

Ebben a regényben Magyar Oszkár elénk tárja életét, figurájában pedig ott van hazánk elmúlt ötven éve amolyan Tibikére jellemző fordulatokkal. Szövegei egyszerre felemelnek és porba löknek, kacagásra késztetnek és elszorítják a torkot, elgondolkodtatnak és helyre rakják a dolgokat.

Egyszerre tisztelgés a Túlságosan zajos magány és a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, valamint Háy János és Parti Nagy Lajos, nemkülönben Hajnóczy Péter előtt, valamint egy egyedülálló és kiváló történetekkel teli magyar regény.

>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Anaire >!

Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig érő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.

1 hozzászólás
robinson P>!

Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé.

Ódor_Endre>!

Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép, nem igaz?

65. oldal

1 hozzászólás
Anaire >!

Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben. A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha a figyelmeddel eteted őket, híznak, és egyre többen lesznek. Úgyhogy akkor most próbáljunk meg nem megőrülni, jó kis program, mi?

robinson P>!

Tej nélkül iszom a kávét, én tejet nem teszek bele, Gyöngyi. Én nem bízok a mai tejekben. Milyen tej az, ami jövő augusztusig eláll?

1 hozzászólás
Roxa>!

Az élet egy lyukas ejtőernyő, ami végül ki se nyílik!

9. oldal

robinson P>!

Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar.

Anaire >!

Van a háborúban valami gyermeki őrület, építjük, festjük, csinosítjuk a világot, mint ötéves gyerek a homokvárat, aztán jön a kétéves, és az egészet összerombolja. A háborúban minden arról szól, hogy lerombolják azt, ami a békében fontos.

Kapcsolódó szócikkek: háború
robinson P>!

Nem értette a családom, miért akarok én festő lenni. Hiszen már van fényképezőgép, mondták. Ennyit értettek belőle.

robinson P>!

Ha a bitumenfekete éjszaka közepén felébresztesz, én már kenem is a bármit, mert
nekem a kisujjamban van a szivárvány, anyanyelvi szinten.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Háy János: A mélygarázs
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Alessandro Baricco: Novecento
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Herold Ágnes: Még ma velem leszel
Sławomir Shuty: Bomlás
Margaret Atwood: Fellélegzés