Meg ​se kínáltak 72 csillagozás

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.

Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi?

Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!

Szálinger Balázs

>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · ISBN: 9789634793755
>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország


Kedvencelte 10

Most olvassa 53

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Köszi, Baldacci… utánad kellett ez! Kezembe sem akartam venni, de vétek lett volna kihagyni BT írását. Hangulatosan fájdalmas látlelet, polemizálás az élet dolgairól. Viccesen, véresen komoly, sírva vigadós, jellegzetesen abszolute magyar. A Nagy Magyar Valóság, és ami mögötte van. Ajánlatos nagyon. Jó stílusban megírt, olvasmányos próza, amit kár lett volna kihagynom. Meglepően jól ír, összeszedett, alapos és jellemző látlelet. humorral, amitől néha olyan, mintha ecetbe szagolnék… Találó és szórakoztató is. Ott fent is el kéne olvassák, ha már tükörbe nem néznek…

>!
Csabi P
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Azt hiszem, Bödőcs könyvét mindenki úgy kezdi el olvasni, hogy valamiféle elvárásai vannak. Nem csoda, Bödőcs ma a legnépszerűbb humoristánk, megérdemelten, ráadásul megmondóembernek számít, aki látja a problémákat, és kérlelhetetlenül rámutat a fájó pontokra, valamint kegyetlenül gúnyt űz a hatalom kisstílű kisajátítóiból. Továbbá, úgy tűnik, megpróbál túllépni a Youtube biztosította ingatag népszerűségen, és kezdi magát átpozícionálni íróvá. A paródiakötete nem is lett rossz, ha nem is kiemelkedő munka, és most itt az első regénye is.
A Meg se kínáltak nem esik messze Bödőcs eredeti szakmájától, itt is végig egy hangot hallunk, Magyar Oszkár festő és mázoló löki a szöveget a kocsmapultnál, nincs közbeszólás, nincs reakció, csak folyik a szó. Egyrészt ez megkönnyíti az író dolgát, hisz egy regény szerkesztési nehézségeiből mindjárt kipipál egy jó csomót, másrészt meg meg is nehezíti, mert kevés eszközzel kell létrehoznia egy kerek egészet. Mintha egy szál baltával kellene kivitelezned egy Makovecz tervrajzot, állni biztos állni fog, de lehet, hogy a turul ferde lesz a tetején.
A szóözön a késő Kádár kortól napjainkig fest tablót az országról, zömében találó módon, de azért jócskán akad közhelyes átismétlése az anyagnak, mint pl. az aranycsapat, meg a seftelő Puskásék, vagy amikor a rendszerváltástól gyorstalpaló módban átveszi a kormányokat, vannak dolgok, amik már az emberek könyökén jönnek ki. Jobban tetszettek a mikrosztorik, a zalai belügyek, amik kicsiben mutatják meg a nagyot, és még szórakoztatók is.
Mint regény még bőven csiszolható lett volna, de tele van jó poénokkal és sztorikkal, amik elnézésre hajlamosítják az olvasót. Főleg, ha valaki nyíltan és írásban küldi el a csába azokat, akiket oda kíván az ország értelmesebbik fele. Igaz, közben erős konkurenciája támadt Hadházy Ákosban, aki ráadásul sokkal jobban is tömörít.

>!
bokrichard
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Ismét csak megörültem, amikor megtudtam, hogy új könyvvel rukkolt elő ez a zseniális komikus. És azt kell, hogy mondjam, féltem, hogy az az agyzsibbasztás, a harsányan túlzó stílus megint megosztja a közönséget, de végre a statisztika is oda emeli ezt, ahova kell. Bödőcs leírta a XX. századi életérzést, az esszenciákat egy monológ formájában, avagy Óda Gyöngyihez a krimó szépségéhez. Nem is kell részletezni, talán csak a változásokat. Valahogy az egész letisztult a 2. könyvre. Összeszedett, jól átgondolt koncepciókkal, mégis lazán folyva halad az élet, a mesélés folyama. Sok mindent elemez, politizál burkoltan vagy nem, magyar narancsosan savanykásan. Ennyi, ezt kell szeretni, na meg a könyvet olvasni.

>!
olvasóbarát P
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Árnyalatdiplomata vagyok, nem turista.”

Nem igazán kedvelem a műfajt, amit művel, habár elismerem, hogy nem csinálja rosszul. Ez a kötet egy monológ, egy szobafestő végtelenített dumája, a kocsmában adja elő, nagy lendülettel. Vannak benne jó mondatot és egy társadalomkép, ami semmiképpen nem hízelgő, de szépirodalomnak ez nekem kevés, bár lehet belőle majd egyszer valami.

>!
gabona MP
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Bödőcs Tiborra bármit lehet mondani, de azt hogy rosszul írna, egyáltalán nem. Már az irodalmi paródiákon is érezhető volt, hogy nem kispályás a fazon, de itt annyira ügyesen sikerült csúcsra járatnia a stand up comedy és a jó öreg Hrabal történeteinek, elbeszéléstechnikájának elegyét, hogy az teljes mértékben megsüvegelendő.

Ebben a regényben Magyar Oszkár elénk tárja életét, figurájában pedig ott van hazánk elmúlt ötven éve amolyan Tibikére jellemző fordulatokkal. Szövegei egyszerre felemelnek és porba löknek, kacagásra késztetnek és elszorítják a torkot, elgondolkodtatnak és helyre rakják a dolgokat.

Egyszerre tisztelgés a Túlságosan zajos magány és a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, valamint Háy János és Parti Nagy Lajos, nemkülönben Hajnóczy Péter előtt, valamint egy egyedülálló és kiváló történetekkel teli magyar regény.

>!
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182
1 hozzászólás
>!
Cipőfűző P
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

„Csak mondták és mondták. Azóta abból élek, azokból a történetekből.”

A kötet közel sem felhőtlenül vidám, inkább infúziós csőben lassan csordogáló világfájdalomként lehetne jellemezni. Ez ne rettentsen el senkit, én sem erre számítottam. Az élet ilyen, ezt tudjuk jól, vannak jobb periódusok, de mégis poroszkál az ember, ráadásul egy idő után kifelé araszolgatva. Jobb esetben. Lehetne mondani (duplán) rosszmájúan, hogy Bödőcs Tibor felült a kortárs magyar irodalom vonatára. Ez baj lenne? Egyáltalán nem. Szinte merész húzás egy nevettetőtől, akinek az előző könyvének befogadásához meg széleskörű irodalmi ismeretre van szükség. A szerző a komikus stand-up stílusában ad elő egy többlépcsős tragédiát. A főhős, Magyar Oszkár szobafestő, mázoló a humorista előadásaiból már ismert búcsúszentlászlói festő, Ferus, és maga Bödőcs fúziója, belőlük lett gyúrva. Valószínűleg előbbi adta a fizikai megtestesülést, utóbbi a lelket kölcsönözte. Azonban sem Ferus imitált, sem Bödőcs alaporgánumát nem tudtam hozzárendelni, egy új, harmadik, eddig ismeretlen hangot kapott. Mindazonáltal felismerhető, sőt, tagadhatatlan a kötet önéletrajzi jellege. Eszem ágában sincs analizálni, de a tehetséges, egy baleset miatt a művészet számára elvesző festőművész könnyen kapcsolható Bödőcshöz, aki színésznek készült. Talán nem volt meg az énekhangja, vagy valami más buktató akadt, ki tudja, és Oszihoz hasonlóan egy vonallal hátrébb, talán némi csalódottsággal, de megelégedéssel (a közönség részéről mindenképp) végzi a dolgát. (Ehhez még hozzátehetném, hogy Oszi később a kétajtós nagyszekrény mögé, ilyen-olyan helyekre megfesti vágyott freskóit, ahogy nemrég Bödőcs is szerepet kapott egy mozifilmben.) Van egy nagyon erős rész a kötetben, a zalaegerszegi színház Bereményi Gézás nagy időszaka elevenedik meg. Ez szintén Bödőcs a nagyközönség számára talán benntartott, a könyv lapjain előtörő vágyálmait elevenítheti meg. Hiszen egy ifjúnak, aki fogékony a színművészetre, ideális inspiratív lökettel bírhatott ez az időszak. Tehát ez egy valóságos történet. A szó szoros értelmében azzá lesz, hiszen végigzongorázzuk a huszadik század második felétől a jelenkorig a legfontosabb a közéleti jeleneteket, mondhatnánk szokásosnak is, emellett azonban reflektál a saját, zalai mikrokörnyezetére is valós történések megjelenítésével (jelige: *zalai megváltó). A szerző és a mikrokörnyezet viszonya felismerhetően hrabali hatású, köztudottan kedvenc írója a derék cseh. Bohókás, mókás eszközökkel hígítja a sivár valóságot, keserédes. Ezzel együtt nagyon magyar, sírva vigadós. Mindemellett a rá jellemző frappáns asszociációkkal színesíti a szomorkás hangulatot. „Az arisztokrácia vékony réteg volt a társadalomban, mint a napközis gyerekeknek vágott parizerszelet.”

A regény struktúrájában nem vállalt nagy kockázatot, egész pontosan maradt a munkájában bevált receptnél: ő mondja, valaki meg hallgatja. A hallgatóság az olvasókon kívül Gyöngyi, a pultoslány, a másik állandó szereplő, aki kiváló hallgatóság, hiszen nem nagyon szól közbe. Láttunk már ilyet, monotonná tud válni a szöveg, a látod, Gyöngyi betoldások pedig esetleg kellemetlenné, de nem röpke 200 oldalban. Gyöngyinek tehát más funkciója nincsen, de ez annál fontosabb, hiszen az ő fiatalságából származó tudatlansága ad absztrakt indokot a regényre, ez az elem tapasztja össze a szöveget. A kocsmapulton kiöntött szív önmagában is kulturális utalás. spoiler
A fejezetek tagolása hányavetinek tűnhet, de szerintem tudatosan az. Vagyis hogy, milyen sorrendben jutnak a főhős eszébe az említésre méltó emlékek egy-egy kocsmai betérés alkalmával. Az emlékezet ilyen, néha kihagy, olykor megcsal, pláne ha van már az ember fejében.

Ennyit a tárgyilagosságról. Nem tagadhatom, hogy elfogult vagyok, mert bár Búcsúszentlászlóhoz csak annyi közöm van, hogy voltak onnan osztálytársaim meg édesapám szállít oda kenyeret, én is az egerszegi járásban nőttem fel, csak a másik végén, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan falvak nevét olvashatom egy könyvben – kivonva Göcseji Múzeum Évkönyve – amit kettővel arrébb esz a fene.

Átgondolt, folyamatosan alakulgató szöveg szerintem, és noha túlnyomó többségben nem az író-Bödőcs miatt veszik meg, én nem bánom, hogy az idei év egyik könyvsikere.

>!
gályanapló
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

A szakirodalom által már csak sztendápirodalomként emlegetett könyvek olyanok, mint egy igazán trendi menőzős hamburger: sose lehetnek jobbak közepesnél. Mártogassuk bár pacalban.

Bödőcs is ezt teszi, elolvas pár könyvet és most nem paródiát ír belőlük, hanem megpróbál mártogatni, leutánozni azokat. Simán felismerhető mondjuk Grecsó Pletykaanyuja vagy Parti Nagy tetszőleges könyve a háttérben. A különböző szintű kocsma- és monológirodalommal búcsúszentlászlói tanuszodát és tehénfodrászatot lehet rekeszteni. Bödőcs mondjuk olyan, mint egy Ázsia Diszkontban vett PNL.

Bár olvasom, hogy sokaknak most esett rá a Libri könyvesboltban a könyvhöz adott tehénszaros machete a lelkükre, hogy ilyen világok léteznek, én könyvszerető focikommentátorként mondom meg az őszintét: a könyvbeli figurák a rendszerváltás utáni szépirodalom sztárjai. De mondjuk elég csak tetszőleges honlapot felütni és belebámulni a hírekbe. Szemünk elkopott az ezredszerre megírt kisfaluizmusista húdemagyarvalóságtól.

Bödőcs amúgy korrektül viszi véghez a tervet, legyártja a könyvet, ami jól hoz majd neki és a kiadójának egyaránt.

Mondjuk esetleg aztán majd azt is szeretnénk látni, hogy van-e valami a kocsmán kívül.

UPDATE [10.28] kb ilyesmikkel értek egyet, amik ebben a kritikában vannak:
https://index.hu/kultur/2019/10/28/bodocs_tibor_meg_se_…
tehát azért az a szövegre felpattintott zseniálmaszk is erősen ázsiadiszkontos.

UPDATE[11.09.] A számomra nem túl vállalható mandineren az egyik vállalható szerző Győrffy Ákos, a kritikája: https://mandiner.hu/cikk/20191031_nem_birja_szusszal_bo…
Erre a Bödőcs kiteszi az oldalára kis lájksimiért, ahol persze a bödőcstálibok elkezdik szidni Győrffyt kommentben… Köszönjük Tibor, hogy ehhez a nagyszerű népi szokáshoz te is hozzáteszel. És akkor kérdezik, hogy miért nincsenek kritikusok. :-))

5 hozzászólás
>!
Úgydöntött
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Jaj Gyöngyi! Elhúzódott, mint privatizáció után a melósok fizetése. Pedig olvastam én, faltam a sorokat, disznósajtból se kívanhatnék jobbat. Erről jut eszembe, te le szoktad venni előtte, vagy fent hagyod, balladai homályként? Verjenek el bunkósbottal, ha rosszra gondoltam, a borító, az a lehelet vékony, arra voltam kíváncsi. Én mindig vetkőztetem az irodalmi szépséget, ez afféle Gutenberg-parafília. Friss még az emlék, mint a Borkai videók a pornhubon, bár nekem lenne annyi rajongóm. Richter-skála szerint nálam ez 9, ennél már csak 1960. május 22-én volt nagyobb a meglepetés, meg amikor a Berki elindult polginak. Schrödinger macskája ez a könyv. Nem tudod mikor sirat, vagy nevettet meg. Ambivalens érzelmi körhinta, csak meg kell látni a carpe diemet a YOLO mögött. Katartikus a befejezés, utoljára akkor derült fel ennyire a lelkem, amikor a tavalyiból találtam egy fél üveget, az ágy alatt. Beszökött a Kormi, hívtam, csalogattam, az összetekert Blikkre sem fogadott szót. Végső kétségbeesésemben felolvastam neki a Nők lapjából, a párválasztási tanácsok rovatból, azt látnod kellett volna! Úgy ugrott ki az ágy alól a dög, mint ingyen gyrosra a Kármánosok, csütörtökön. Szóval így gurult elém 5 deci, 52 fok. Ahogy az öreg mondta, minden jóban van valami rossz, az etil-metil is testvérként ölelkezik össze, mint ez a 200, édeskeserű, többnyire összefüggő oldal.

1 hozzászólás
>!
dorothy_emerald I
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Nem is nagyon kellett kínálni
***

Félreértés ne essék ez nem egy regény, hanem egy regénynek álcázott stand-up show. Magyar Oszkár támasztja a pultot, filozofál és meséli az életét, ami hol ilyen volt, hol meg olyan, zalai falutól óceánjáró hajóig, kommentálja a világ változását és az ország állapotát. Színpadon is elmenne, de Oszkár alkoholista, ezért inkább maradjon a kocsma.
Sodró lendülettel megírt szómenés, nincs is ezzel baj, a könyv nagyját élvezet olvasni, lehet rajta kuncorászni, Magyar Oszkár élete minden volt csak nem unalmas. Akadnak jó kiszólások és megmondások is a könyvben, csak az a baj, hogy belőlük van kevesebb. Hamar nagyon szembeszökőek és idegesítőek lesznek a közhelyek és reklámokból elcsípett „bölcsességek”. Messze túl sok van belőlük, nehezen tudom eldönteni hogy az igazi jó mondatok és gondolatok rovására, vagy azok helyének kitöltésére.
Összességében rendben van a könyv, összeáll koherens egésszé, társadalomkritikával és egy egész országot belesűrítve 200 oldalba, csak kissé modoros szegény.

>!
Anton_Gorogyeckij P
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Zseniális! A magyar valóság édes-bús esszenciája ez a könyv.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé.

>!
robinson P

Tej nélkül iszom a kávét, én tejet nem teszek bele, Gyöngyi. Én nem bízok a mai tejekben. Milyen tej az, ami jövő augusztusig eláll?

1 hozzászólás
>!
Anaire

Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig érő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.

>!
robinson P

Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar.

>!
robinson P

Nem értette a családom, miért akarok én festő lenni. Hiszen már van fényképezőgép, mondták. Ennyit értettek belőle.

>!
Ódor_Endre

Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép, nem igaz?

65. oldal

1 hozzászólás
>!
Anaire 

Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben. A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha a figyelmeddel eteted őket, híznak, és egyre többen lesznek. Úgyhogy akkor most próbáljunk meg nem megőrülni, jó kis program, mi?

>!
robinson P

Ha a bitumenfekete éjszaka közepén felébresztesz, én már kenem is a bármit, mert
nekem a kisujjamban van a szivárvány, anyanyelvi szinten.

>!
robinson P

Ó, hazám, nagyhatalmak örök zsákmányállata, te! Elkezdődött a nagy demokrácia, és jött a Wind of Change, jött a sztracsatellás fagyi, az illatos vécépapír meg a sajtoshagymás csipsz. Jött az új világ, a téeszt meg széthordták, mint egy szülinapi tortát, nekünk meg nem hagytak. Meg se kínáltak.

>!
robinson P

De jólesik ez a fröccs, az anyám hétszentségit, honnan való ez a bor?
Üt, mint a toronyóra!


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Spiró György: Feleségverseny
Maros András: Befutunk
Szécsi Noémi: Utolsó kentaur
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Molnár Anna Lujza: Betli
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Jorge Amado: Csodabazár