Addig ​se iszik 212 csillagozás

Bödőcs Tibor: Addig se iszik

„Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: „Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én.” Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze – és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. „Addig se iszik” – válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm…) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat – és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. „Tessék mosolyogni!” “

Cserna-Szabó András

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278773
>!
Helikon, Budapest, 2017
208 oldal · ISBN: 9789632279923

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Füles · Micimackó · Tigris · Malacka · Nyuszi · Bagoly · Róbert Gida · Ernest Hemingway · Kanga · Charles Manson · Fülöp herceg · Horthy Miklós · II. Erzsébet · Kádár János · Márai Sándor


Kedvencelte 6

Most olvassa 91

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Izgatottan vártam ezt a kötetet. Tudtam, hogy bitang sokat fogok idézni belőle, mert: „Szeretek idézni.” Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez a kötet valahol addig jó, amíg nem jelenik meg – mert óhatatlanul lesz részem csalódásban is, a kérdés csak az, hogy a „kicsit csalódás – nagyot csalódás” skálán ez a csalódásfok hol fog majd megállapodni végül. Nos, összességében közelebb a „kicsit”-hez.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy Bödőcsnek az áll jól, amikor olyan szerzőket dolgoz meg, akik gazdag szókészlettel bírnak, jelzőt és határozót és miegymást halmoznak halomba, valamint színes képi világot teremtenek. Ezzel szemben az olyan (jobb szó híján) korai minimalistákkal, mint Hemingway vagy Orwell, nem nagyon tud mit kezdeni – ilyenkor a keretsztori sem elég ahhoz, hogy elvigye a szöveget a hátán. Ezeket talán jobb lett vón’ kihagyni. (Továbbá: nagyon csábító lehet egy parodistának Örkényt és Rejtőt bevenni a kötetbe, már csak azért is, mert Hazai Attilával vagy Prousttal szemben őket legalább valóban olvasta mindenki. De hát tanuljuk meg végre, hogy ez nem megy. Továbbra is kutatja a tudomány, hogy miért nem, de nem.) Amúgy a kerettörténetek helyenként jól feküsznek – Kertész Imre a fociakadémián, vagy Bodor Ádám a Star Wars univerzumában engem meggyőzött. Az is szimpatikus, hogy Bödőcs általában véve sokkal fontosabbnak érzi a stílus organikus egységét, mint hogy bepréseljen egy bödőcsös poent* – ennek köszönhetően az Esterházy- vagy a Hrabal-álnovellát akár a vonatkozó szerzők kötetében is el lehetne rejteni, nem biztos, hogy lefelé lógnának ki onnan. Ez azért nagy dolog ám, feleim. (Apropos Hrabal. Rohadtul feltűnő, Bödőcs stílusa alapjáraton mennyire hrabali – innen már csak egy lépés a kérdés, hogy vajon Hrabal tudott volna-é Bödőcsöt parodizálni. Szerencsére Rejtőt nem próbált.)

Összegezzük. Reálisan véve tudom, négy csillagot kéne adnom. Mondjuk. De hát valljuk meg: ha az Így írtok ti-t lapozom, hát az se egységes. Marhára nem az. Az ilyen köteteket amúgy is csak azért olvassa végig az ember, hogy utána tudja, melyik lesz az az ’x’ darab (1<x<27), amit aztán időnként újra és újra elővesz, hogy betegre röhögje magát. Krúdy és Hamvas nálam egészen biztosan ez a kategória, de akad még szöveg, amiben később is gyönyörködöm majd. Szóval jól meggondoltam, jól megfontoltam, és végtére is elégedett vagyok. Pont jó arra a kötet, hogy Tiborunk tovább intézményesüljön általa. A hibák pedig kijavíthatóak, mi több: akár el is felejthetőek – talán épp e célból lettek elkövetve.

* Talán ez másnál mínuszpont lesz.

61 hozzászólás
>!
Csabi P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Vannak, akik azt mondják, ha egy novellás- vagy verskötetben csak néhány nagyon jó darab van, az már egy jó könyv. Mások meg azt mondják, ha csak néhány gyenge darab is van benne, akkor már az egész kötet rossz. Bödőcs könyvében mindketten megtalálják a számításukat.
De nem fanyalognék, mert felettébb dicséretes, hogy az ország elsőszámú humoristája az irodalmi műveltségével villog, nem a sportkocsijával, vagy a legújabb modell barátnőjével. Mert lássuk be, sokan el fogják olvasni ezt a könyvet Bödőcs neve miatt, olyanok is, akik a parodizált szerzők közül alig néhányat olvastak eredetiben. Én csak egy írótól nem olvastam a kötetben szereplők közül (dicsekvés). De azt hiszem, hogy az átlagolvasó szórakozását sem rontja el, ha nem ismeri az eredetiket mind, legfeljebb kevesebb poént ért belőle.

Előzetesen elég vegyesnek éreztem a válogatást, külföldi és magyar, klasszikus és élő szerzők, olyanok is, akiket már Karinthy is megírt. Én jobban örültem volna egy kortárs válogatásnak, de be kell látnom, a szerző se nem irodalomtörténész, se nem profi író, „amatőrként” még megtehette, hogy azzal foglalkozzon, amit szeret. Végül is ezzel jártunk a legjobban.
Orwell volt az első, ami igazán tetszett, talán mert itt erősödik meg a közéleti vonal, hogy az írás nem csak az író stílusát kezdi ki, de a magyar valóságot is. Ezért is sikerült a Móricz is, pedig elsőre szentségtörésnek tűnt hozzá nyúlni, hisz Karinthy róla írta talán a legemlékezetesebb paródiáját (”Turi Dani ozstán mégis hazakódócott, de a lelke fenekin, meg a fenekelelkin nagy, nagy keserves fenekedésekkel győzte az életyit.”)
Jók az Örkény egypercesek, de mondjuk ez el is várható egy humoristától (már egy jobbtól). Aztán jön Kertész, ami szerintem a legkevésbé sikerült darab, a vége felé a Márai napló, ami nekem a csúcsa ennek a kötetnek, innen van a kedvenc poénom is: ”St Patrick’s Day az újpesti íreknél. A tántorgást modern táncművészetté fejlesztette e kicsi nép pár száz év alatt.”
A mondatokkal általában nincs baj, de néha nem állnak össze szöveggé, ezek a gyengébb írások nekem. Ilyenkor látszik, hogy Karinthynak nem csak humora volt, hanem írónak is zseni volt.
Siker a könyv, nem is érdemtelenül, szerintem elvárt a folytatás is, csak nem ártana előbb inni egyet rá.

1 hozzászólás
>!
gabiica P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Mindig is nehezemre esett novellásköteteket értékelni, hiszen ezekre nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy jó volt, vagy rossz volt, tetszett, vagy sem. Vonjak talán átlagot, hány tetszett és hány nem? Az sem lenne fair, ha hozzáveszem az írói munkát, az ötleteket, a tetszés kérdése elég szubjektív, főleg, ekkora mennyiségű írás esetén.

Abban a pillanatban tudtam, hogy el akarom olvasni a könyvet, amikor megláttam, hogy Bödőcs is írásra adja a fejét. Nagyon szeretem a stílusát, ugyanakkor féltem, hogy mire lesz itt képes, képes lesz-e szépirodalmi humort alkotni.
Alapvetően sikerült neki. Az az én szubjektív problémám, hogy nem sikerült mindegyik írást maradéktalanul megszeretnem.

Sok volt a történetek között, amelyeket nem feltétlenül tudtam úgy értelmezni, hogy meglássam benne a humort. Megpróbálom arra fogni, hogy egy nehéz hét végén olvastam, és talán ezért sem jött át minden úgy, ahogy kellett volna.

Voltak azonban olyan kiemlkedő darabok, amiken alig tudtam abbahagyni a nevetést. Az egyperceseket egyszerűen imádtam. Rövidekben nagyon jó volt. Az abszolút kedvenc pedig a Márai napló.

Elég vegyes volt tehát a kötet, voltak benne jobban és rosszabbul sikerült írások, de nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. Bödőcs bizonyított, helye van az irodalmi vonalon is, remélem, hogy nem utoljára találkoztam vele ebben a formában is.

>!
mcgregor
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Nagyon jól indult a könyv. Igazából úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben a paródiának kifejezetten irodalmi minőségét nyújtja, olyan szokatlan képekkel és hasonlatokkal, amik a zseniális határát karcolgatják. A legjobban sikerültek talán a Krúdy-ról, Örkényről, Ottlikról, Krasznahorkairól, Márairól és Márquezról írtak, de sajnos vannak kifejezetten fárasztóra hangszerelt írások is, mint amilyennek az Esterházy, vagy számomra sajnos a Bodor Ádám paródia is bizonyult. Az utolsó rész, a Hévíz folyóirat antológiájából átemelt rövid írások voltak a legkevésbé lenyűgözőek, néhány jellemző, vagy annak tűnő szófordulat köré épültek, túlságosan skiccszerű ötletelések, nem pedig mélyreható, szinte elemzői pontosságú karikatúrák.
Valószínűleg sokat használt volna az Addig se iszik írásainak, ha néhánytól egyszerűen megválnak, és nem kerül be a válogatásba, mert nem ütötte meg a meglepően sokáig fenntartott szintet: egy idő után termékenynek tűnő, de valójában kissé kényszeres és öncélú jelzőhalmozássá váltak a néhány oldallal korábban még jópofának, vagy egyenesen unikálisnak számító írói alakzatok. Ezzel együtt is egyedülálló kötet, az intellektus, az olvasottság, a humor és a gúnyrajz finom érzékének egymásra találása, az adott alkotóra jellemző egyediségnek a modorossággal, vagy akár nevetségességgel határos voltát képes olyan ritka képességgel megragadni Bödőcs, ami a pórias népszerűséghajhászást teljesen nélkülöző művészi magasságokba és önmagában ezen tulajdonsága által is a kortárs magyar írók között a saját műfaja egyedüli trónkövetelőjévé emeli.

2 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

A humort szépirodalmi szinten művelni nem kis feladat, Bödőcs Tibor most megpróbálta, és egészen jól sikerült neki. Nőiesen bevallom, én egy stand-up-osból nem néztem volna ki, hogy ilyen jól tud írni. Merthogy nincs túl jó véleményem a műfaj művelőitől, nekem nagyon felszínesek és szellemtelenek azok a poénok, amelyekkel a nagyérdemű elé állnak, inkább meghallgatok ezredszer egy Hofi-klasszikust, mint egy übercool „humoristát”. Éppen ezért halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ki az a Bödőcs Tibor, amíg meg nem jelent ez a könyv (amelyről szintén nem tudtam, hogy megszületett), és a molyon meg nem jelentek az első idézetek, amelyeken nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam, azonnali hatállyal erőt vett rajtam a kíváncsiság, és tudni vágytam, hogy vajon tényleg a XXI. század Karinthy-jához van-e szerencsém a szerző személyében. Nos, szerintem egy rendkívül tehetséges íróról van szó, akinek nincs szüksége arra, hogy máshoz hasonlítsák, megvan neki a saját humora. Nyilván el kellett adni a könyvet a piacon, ezért Karinthy legendás „Így írtok ti”- jének mintájára emberünk összekapta minden kreativitását és bátran belevágott – Cserna-Szabó András szerkesztői támogatásával – abba a nem éppen pihekönnyű projektbe, hogy néhány kiválasztott szerző stílusában nyilvánuljon meg. Ehhez háttérbe kellett szorítania az előadóművészetben szokásos harsányságot, hiszen a könyv egy teljesen más műfaj, úgy kellett saját szómágiát alkotnia, hogy az olvasó azonosítani tudja az eredeti szerzőt. Nem lett egységes színvonalú a könyv, akad benne néhány gyengébb írás, de többségében nagyon szívonalas alkotások születtek, amelyek úgy szórakoztatóak, hogy nincs bennük semmi sekélyesség. Nagyon szimpatikus, hogy Bödőcs nem az egyszerűbb utat választotta, nem lehengerlő akart lenni, érződik a sorokon, hogy valóban elolvasta azokat a szerzőket, akiket kiparodizált, ha nem is mindig zseniálisan, de nagyon szellemesen. Nem született új klasszikus, de egy minőségi humorral szórakoztató könyv igen, és ez sem kevés.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/09/15/konyvkritika_b…

2 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Ez most ilyen lábmelegvíz négy csillag. Se nem erős, se nem gyenge.
A stílusparódiák legnagyobb veszélye, hogy hosszú szövegben unalmasakká válnak. És ez itt is bekövetkezik sokszor. (Szerencsére Rejtő paródiája kifejezetten rövid lett.) Ráadásul túl hamar kiismerni Bödőcs humorát. Én nem nézem őt a tévében meg a jútúbon, de kb. az egyetlen magyar sztendápos, akit élvezni tudok, a közéleti megnyilvánulásait pedig bírom, mert ott van benne az intelligencia, ami ezekből a cuccokban is kiviláglik, mint szakadt farmerból az egyszeri körúti vagány térdkalácsa.
Nyilván ezek a cuccok akkor működnek igazán, ha ismered a kiparodizált szerzőt. Persze akkor se mindig, az orwelli „nődiktatúra” például ötletében annyira béna és olcsó poén, hogy el se hiszed, hogy bekerült a kötetbe. Aztán van, amikor tényleg ráunsz a stílusra, mert nincs mellette más (lásd Kosztolányi, Hrabal "szövegei").
Viszont van, amikor kegyetlenül betalál, és ez azért lehetséges, mert a forma és a tartalom együtt működik, a közös hatás miatt rötyögsz, mint sajtos-sós pattogatottkukorica a mikróban máfél percen.
Imádtam Hátes S. Tamást, mert ez a stílus és az abszurd kismagyar látkép olyan elegyet alkot, mint eki Erős Pista a gulyáslevesben.
Amikor Szindbád viszi a gyereket az iskolába, annál kevés szebb dolog van. (Talán csak G. G. Marquez, jól fizetett szappanorpera forgatókönyvíró.)
Pepsi Kalasnyikov ötlete azért csudálatos, mert ebből Pelevin tényleg remek regényt írna.
Krasznahorkai után nem tudod ugyanúgy olvasni a Micimackót.
És újfent megbizonyosodtam, hogy sokkal izgalmasabb lenne a magyar sci-fi, ha minden író olvasna Bodor Ádámot, aki kishercegként ül a Kárpátoknak nevezett kisbolygóján, onnan dobál minket rozsdás anyacsavarokkal, amiket egy megfeneklett román terepjáróból szedeget ki.
(Jászberényitől pedig padlót fogsz a végén.)

ui. egypercest Fehér Béla sokkal jobban ír. Veleje kell annak lennie, no, nélküle olyan, mint a hurka máj nélkül. Jó, jó, de minek?

>!
bokrichard
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Imádom Bödőcs Tibort, korunk egyik igazi lángelméjének tartom. A TV-ben az összes fellépését láttam, és mindegyiken könnyesre nevettem magam. Még akkor is, ha intellektuálisabb néhány társainál. Éppen ezért nagyon vártam a könyvet, és bár láttam a sok 3,5-3-annál kevesebb csillagot, valamint a „ idegesítően fárasztó” jelzőket, én eltántoríthatatlanul haladtam előre. Elárulok egy kis titkot, ha megiszom néhány doboz sört fáradtan, akkor a környezetem felém mutatott szimpátiáját valamikor pont amiatt a fárasztóság miatt vesztem el, ami ebben a gyűjteményben is van. Kérdés nélkül nyugágy kell hozzá. De engem megvett kilóra!! Nem érdekel, hogy nehezebben olvasható pont a fent említett jelző miatt, nem érdekel, hogy néhány novella annyira nem jó (melyik novellakötetben hibátlan minden novella?), egyszerűen a nevetéssel töltött percek mindenért kárpótolnak.
A csávó durván intelligens. Emiatt a szöveg, amibe a poén „bújtatva” van, néhol igényli a háttértudást. Van amit szerintem ezért nem tudtam annyira értékelni. De felismerem, és csak motivált, hogy utánanézzek, pont mint anno Karinthy esetében. Aki hozzá akarja hasonlítani, ne tegye, mert akkor csalódni fog, ő teljesen más kategória. A mostani felhozatalban ő a legjobb!!

Ui.: A könyv fogyasztásához sört, bort, pálinkát, esetleg egyéb szeszes italt javaslok, de enélkül is mehet a menet!!

>!
julcseee P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Sajnos nekem nagyon nem jött át ebben a humor :( És még csak olvasmányos sem volt, alig birtam átrágni magam nagy nehezen, ha nem kihivás miatt olvasom, tuti félbe is hagyom, de igy végigszenvedtem rajta magam. Persze, hozzátartozik hogy azokból a művekből, amiket parodizál elég keveset olvastam. Például az Orwell paródia kifejezetten teszett, mert Orwelltől olvastam többet is, de a sorstalanság paródia nem tetszett, pedig azt is olvastam, bár tény hogy már elég régen.. Az egyperceseket nem olvastam, mármint az eredetit, de itt kifejzetten tetszett. :)
Azért nem csak egy csillagot adok, mert látszik hogy az iró / humorista mennyit olvasott, és mennyit dolgozott vele, ez kétségtelen. És ezt értékelem. De sajnos nekem nagyon nem jött át ez most :(

4 hozzászólás
>!
Isley P
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Oké-rendben van, Bödőcs-Tibor ismer-tud sok-rengeteg jelzőt-hasonlatot-metaforát, tud kacifántosan-nyakatekerten-különösen bonyolultan díszíteni-cicomázni-ékesíteni-csinosítani-dekorálni vég nélkül-szertelenül-kimeríthetetlenül kinyúvadásig-exitálásig-kipurcanásig mondatokat-frázisokat, de-ámbár ez annyira fölöslegesnek-szükségtelenül körülményesnek-bonyolultsága miatt mesterkélten-természetellenesnek tetszik-tűnik-rémlik az-ez-amaz-ilyen-olyan-amolyan-ilyense-olyanse olvasónak (ide még kéne valami), hogy… három pont, de felőlem lehet négy is, azonban tanulság-mondanivaló nincs-nem kapsz.
Nem rossz, de nem is jó, vannak értékei, bár keveset esmérek, régiesen szólva vala vagyon volt lesz most. Az-ez értékelés-kritika-kritikaritúrizáció szpojlert nem tartalmaz-spájzol, ahogy a könyv sem-sam.

2 hozzászólás
>!
Flajmer
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Becsapós kis kötet ez. Az ember elsőnek azt hiszi, hogy stílusparódiákat fog olvasni, aztán ahogy halad egyre világosabb lesz, hogy ezek egyáltalán nem azok. És ezek legfőképpen az Örkény-szövegeknél mutatkozik meg. Ezek Bödőcs-írások különböző írok stílusaiban. Ugyan is Bödőcs humorista és ebből nem tud kivetkőzni. Móricz, Örkény, Krasznahorkai és még sok más író stílusában bödőcsködik. És ezt méghozzá sokszor elnyújtva és erőltetetten is teszi. (Pedig esküszöm voltak írások amik tetszettek is az elején és tetszettek is volna, ha mondjuk 2-3 oldallal kevesebbek).
Viszont például az Esterházy és a Parti Nagy szöveg simán elmenne Bödőcs neve nélkül egy antológiába is, mivel ennél nem többek az eredetiek sem.
Karinthy Így irtok ti írását sem mondanám fő művének és nem is a kedvencem tőle, de amíg ott legalább élveztem azokat az írásokat is melyekben olyanokat parodizál akiktől nem is olvastam, itt azokkal is csak nyűglődtem akik esetleges kedvenceim.
És Karinthy írása pont azért erős (egyébként én attól sem vagyok elájulva, valamiért az oktatás is megáll a humoránál miközben a XX. század egyik legnagyobb értelmiségije) mert elmélyül az íróban és a tollának minden mozdulatát túlfűszerezi és kimaxolja ameddig csak lehet, addig Bödőcsnél a stílus csak egy eszköz, hogy írjon pár Bödőcs-írást.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Krasznahorkai László
6 hozzászólás
>!
Kuszma P

Tripperem van, de a kolera miatt nem vettem eddig észre.

207. oldal, Jászberényi Sándor: Antifront

7 hozzászólás
>!
Kuszma P

Apa odaégette a szalonnáját.
Én nem.
Aztán cseréltünk.
Odaégett a szalonnám.
(Svéd gyerekvers)

160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

„Elég a mottókból!” (Balzac)

160. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Egy mondatban legyen népalany, nemzetállítmány, Jóisten, focilabda, „mindétig”, „az időtt”, „mondhatnók”, „pincnök”, csipetnyi Ottlik, optimális bináris keresőfák, Gödel, kávéskanál, Janis Joplin, édesapám, többi mondatrész. Legyen eleje, közepe, közepe eleje, eleje közepe, vége eleje, vége közepe eleje, eleje vége közepe eleje. Valahogy így. Kicsit nem figyelek oda, s cselekményt szövök (gombolyíííítok), szoktam volt lett lesz légyen mondhatni vala egykoron.

118. oldal, Esterházy Péter: Nagy Álmagyar Pornóparlamentarizmus

6 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Hol van Máli, a púpos özvegy, ki csendes, bölcs magányban rókamangusztákat tenyésztett a Tabánban egy ódon pincegádorban?
Máli a mufurcos kányatej és a hempergetett pocokfülporc lekváros, zsendicés fuszulykával legavatottabb ismerője, készítője, degusztátora.
– Hol van Libanoni Erzsi az Orfeumból, kinek hangja, mint mikor a nagy diszkrécióval levetett férfinadrágból hullni kezd az aprópénz. Erzsi szemében görögtűz, bajuszkáján pörköltmaradék – ringatózott a nosztalgia csolnakján a Kárpátok szelidült kandúrja.

12. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba

10 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az orrszívó porszívó egy alkatrészét kereste most hosszan a sárga csekkek avarjában. Sárga csekk: közművek lombhullása. Orrszívót! Ő, ki egyszer, midőn azt kérdezte tőle egy huszártiszt az Eléggé Furcsán Csukló Hattyúhoz Címzett Fogadóban, hogy önkéntes magánnyugdíjpénztártag-e, nyomban azt kérte, nevezze meg segédeit, s pisztolyát kezdé porozni.

10-11. oldal, Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba

11 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ahogy egy nyugalmazott hermelinbuzerátor mondta a Zöld Zsiráfhoz címzett kocsmában: a szépség belülről fakad, csak nem mindig ér ki a felszínre, emitt az Óváros tér, hát nem gyönyörű? Az intellektus nehéz bilincsei könnyen lehullnak a ma emberéről, de Önök ne feledkezzenek meg arról, hogy az európai kultúra nem más, mint az antikvitás morzsapartija, hisz olyan civilizációban élünk, mintha mindannyian ugyanazt a tévécsatornát néznénk, ahol egész nap csak ajánló megy, de Önök jobb, ha tőlem tudják, hogy egy-egy kocsmapult többet tud az ember végső dolgairól, mint a freudisták összes kanapéi, most pedig átmasírozunk a Károly-hídon, libuskáim!

186. oldal: Bohumil Hrabal: Nosztalgiázni tilos!

16 hozzászólás
>!
Kuszma P

Oh, az a 19. századi, böhöm nagy, orosz realizmus, ahol mindenki Moszkvába vágyik, ahonnét mindenki Párizsba vágyik! Ahol állandóan a Hazát siratják, aztán zokognak, pityeregnek, nyüszítenek, bömbölnek és visítoznak! Sétáltatják neurózisaikat a nyírfák közt, mint nagy, fekete dán dogokat száz és száz apróbetűs oldal sok-sok versztáján végig!

176. oldal, Pepsi Kalasnyikov: Biznyesz ez juzsuál

>!
Kuszma P

Szent Clitoris története is erről szól: szeresd a gyűlölködőket gyűlölőket!

163. oldal, Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Humoreszkek I-VII.
Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Babérköszörű
Stephen Butler Leacock: A rejtély titka
Woody Allen: Tollatlan jószág
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Mark Twain: Megszelídítem a kerékpárt
Mark Twain: Mennyei utazás
M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv
Bächer Iván: Vándorbab
Laár András: Laár Pour L'art